Az 1944 októberi hajdúszováti vérengzések

Topor István 

1944. október 8-án 4. gárda-lovashadtest hadosztályai a 6. gárda-lovashadtest 13. gárda-lovashadosztályával karöltve birtokba vették Hajdúszoboszlót, majd támadásukat Hajdúszováton keresztül délkeleti irányban folytatták. A német és a velük együtt harcoló magyar 16. rohamtüzérosztály egységei a Debrecentől hat kilométerre délnyugatra kiépített légvédelmi lövegekből álló reteszállásig vonultak vissza.[1] Hans Friessner[2] ezredes visszaemlékezései szerint október 10-ére az észak felé előre nyomuló három szovjet gyorshadtestet sikerült elvágniuk a nyomukban haladó csapatoktól. A 13. és az 1. német harckocsihadosztály Püspökladánynál elvágta a szovjet gépesített rohamcsapatok ékjét. A bekerített szovjet egységek dühösen védekeztek, igyekeztek kitörni a bekerítésből.[3] Talán ez a düh idézte elő azokat a vérengzéseket, amelyeket végrehajtottak.

Hajdúszovátra a szovjetek előőrsei október 9-én érkeztek. Ettől kezdve a település orosz kézen volt. Kezdetét vette a megszálló erők terrorja. Rögtön az első napon négy falubelit lőttek agyon a szovjet katonák. Szőllősi Jenő 24 éves és Szöllősi Kálmán 21 éves fiatalemberek a Cenzus kertből igyekeztek hazafelé. A leventesapkás fiatalokat a szovjet katonák feltartóztatták és az útszélén agyon is lőtték. Ugyan erre a sorsra jutott egy másik testvérpár. Kapus Istvánt (20 éves) és Kapus Mihályt (18 éves) szintén az útfélen végezték ki.[4] Ugyanaznap lőtték meg a faluba érkező lovas szovjet előőrsök Bernáth Vincét. Mivel a településen nem volt orvosi ellátás, a szerencsétlen férfi két héttel később vérmérgezésben elhunyt. A „Plijev” lovas-gépesített csoport október 16-án 16 óra 30 perckor Malinovszkij marsalltól újabb parancsot kapott. A 4. gárda-lovashadtest és a 7. gépesített hadtest legyengült csapatainak Hajdúszovát felé kellett csapást mérniük, majd egyesülve a 6. gárda-lovashadtesttel, október 17-én estéig birtokba kellett venniük Debrecent. Október 16-án reggel német

„páncélautó állt meg a Kabai úton az iskola előtt. Géppisztolyos németek szálltak ki belőle. Kivittek az iskolából az útra egy lócát, és ráírták krétával “237 Gruppe”. Aztán tovább mentek a falu felé”.[5]

Bundesarchiv Bild 101I-299-1805-16, Nordfrankreich, Panzer VI (Tiger I).2.jpg
Német Tigris harckocsi. (Illusztráció, a kép Franciaországban készült) (Wikimedia Commons)

Nem sokkal később páncélkocsik, ütegek és Tiger (Tigris) harckocsik foglaltak állást a falutól keletre. A német haderőnek különösen fontos volt a település birtoklása. Ez az út biztosította volna az 1. páncéloshadosztály megfelelő mennyiségű utánpótlását. A harckocsikkal megerősített 1. páncélos-felderítőosztály Sáp körzetében déli arcvonallal biztosította a hadosztály zömének elvonulását, amely Földesnél gyülekezett a Hajdúszovát elleni támadáshoz. A település elleni német támadás kudarcba fulladt. A Hajdúszovátot birtokló szovjet csapatok megakadályozták, hogy az 1. páncéloshadosztály megfelelő mennyiségű utánpótlást kaphasson.

„A 17-én reggel meginduló német kísérlet élén az 1. páncélosezred és az 1. páncélgránátos-ezred részei haladtak a 73. páncélos-tüzérezred zömének támogatásával. A Hajdúszovát előtti hídra felhajtó első német harckocsit a szovjetek kilőtték, és a lángoló páncélos elzárta a további északi irányú előrehaladás egyetlen lehetséges útját. A német harckocsik a tüzérségi megfigyelőkkel együtt jobb felé, egy gyümölcsligeten keresztül próbálták megkerülni a települést. Próbálkozásuk azonban kudarcba fulladt, mert a tovább haladó német páncélosokat a szovjet 7. gépesített hadtest 78. gárda-nehézharckocsi-ezredének egy Hajdúszovát szélén álló, kiválóan álcázott ISZ–2 nehézharckocsija kilőhette volna. A német tüzérségi megfigyelők harckocsiját találat is érte, de csak az egyik tartalék üzemanyag-kanna robbant fel rajta”.[6]

is-2-brandenburggateberlin45.jpg
ISZ-2-es szovjet nehézharckocsi a berlini győzelmi ünnepségen. (Forrás)

Megkezdődött a németek és a falut védő szovjet erők tüzérségi párbaja. Másnap, 17-én délután a tüzérségi párbaj erősödött. A községtől 4 kilométerre állást foglaló német páncélosok tűz alá vették a templomtornyot, mivel úgy hitték, hogy a toronyba helyezkedtek el az orosz magasfigyelők.

A hajdúszováti református templom. Forrás: Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából.

A 39 méter magas templomtorony találatot kapott és ledőlt. Mindössze egy 15 méteres csonk maradt belőle.

A megmaradt 15 méteres csonk. Forrás: Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából.

A harcok alatt sok lövedék csapódott be a falu számos pontjára. Különösen a templom és a körülötte álló iskola kapott sok találatot. Az egyházközség jelentős anyagi veszteségeket szenvedett. Benkő Károly helyettes lelkész 1945. szeptember 20-án kelt felmérése szerint a templomtorony pusztulásán túl az ablakok is mind megsemmisültek. Megrongálódott a tető és a bejárat.

„Az orgona súlyos károkat szenvedett. Sípjait mind szétrombolták, letöredezték, billentyűit elpusztították illetve súlyosan megrongálták. Elpusztultak az összes úrasztali terítők több irodai berendezési tárgy székek lócák stb. elvesztek, az irattár teljesen szét van dúlva itt is tetemes hiány jelentkezik. A parokhiális könyvtárban is hiányok észlelhetők, de pontosan meg nem állapítható, mivel a könyvtárjegyzék is elveszett. Több értékes régi keletű születési, esketési és halálozási anyakönyv értesülésem szerint tűz martalékává vált.”[7]

A lelkészlak is súlyos károkat szenvedett. A templom erődfalába is számos lövedék fúródott.

Az 1944. október 17-ei belövésektől megsérült templomerőd falának egy szakasza. Forrás: Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából.

Áldozatai is voltak a tüzérségi párbajnak. Ágyúlövedéktől származó sérülés következtében életét veszítette Mészáros Lajos 10 éves fiú.[8] A Hajdúszovát 454. helyrajzi szám alatt állt a 68 éves Harsányi Vince mezőőr háza. Itt keresett menedéket az ágyútűz elől a 19 éves Tóth Béla. A házat találat érte és mindketten életüket vesztették. A velük szemben álló ház tüzet fogott, és özv. Győrfi Sándorné Parti Zsófia a lángok közt lelte halálát. A 77 éves Bódor Sándor életét ellenséges ágyúgolyó szilánkja által okozott lövési sérülés oltotta ki. A Pesti Hírlap októberi lapszámai az első oldalon hozták a napi hadi jelentéseket.

A Pesti Hírlap 1944. október 20-i lapszáma a debreceni csata csúcspontjáról szóló hírekkel. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

Az ütközetet követően a település határában 11 német tank, 4 ágyú, 5 páncélkocsi és több teherkocsi roncsai maradtak.[9] Október 18-án a falut elfoglaló szovjetek a férfilakosságot mozgósították a harcokban elesett katonák összegyűjtésére és eltemetésére. Koporsóba csak egy szovjet tisztet és három lövészt tettek. Az ő földi maradványaikat a község első világháborús emlékművének kertjébe temették el. Október 22-én egy szovjet katona behatolt Kerékgyártó Gyuláné házába. A fiatalasszony karján tartotta 2 éves kisfiát, Gyulát. A katona erőszakoskodni kezdett az asszonnyal. A segélykiáltásra felfigyelt Szeles Pál 23 éves kereskedősegéd, és megpróbált a bajbajutott segítségére sietni. A szovjet katona a fiatalembert és a kisfiút is agyonlőtte. A gyermek agyveleje a szoba mennyezetére csapódott. Október 29-én a 85 éves Szabó Albertet érte ellenséges ágyúgolyótól származó találat. Azonnal meghalt. Bíró Eszter fiatal lány

„kerékpárral vitte az ételt a határban dolgozóknak, amikor egy hátrahagyott, Sándor nevű szovjet katonaőrmester tehergépkocsival készakarva halálra gázolta.”[10]

A lány haláláról az anyakönyvben nem találtam bejegyzést.

 Az októberi vérengzés

Októberben tömeggyilkosságra is sor került a faluban. A harcok során 18 – egységüktől elszakadt – magyar katona keresett menedéket a faluban. Házaknál, ólakban, pincékben megbújva próbáltak meg életben maradni. Az orosz katonák rájuk bukkantak. Horváth Istvánné szemtanú így számolt be az eseményről:

„Az elbújt magyar katonákat az orosz katonák összeterelték és a templom melletti erődfal nagyobbik bástyájába zárták be, aztán az udvarunkba hozták át őket. Közülük válogatták ki azt a hetet, kiket Szoboszlóra gondoltak átkísérni. Három fegyveres orosz kísérte őket. A Kerekes tanya irányából fegyverropogás hallatszott, a kivégzés sortüze. A többieket a templomkertben végezték ki.”[11]

A Kerekes tanyánál egy katonának sikerült megszöknie, a többieket ott a helyszínen kivégezték. A név szerint ismert áldozatok: Jelencsik János 23 éves faddi;[12] Selmeczi Kovács Ferenc 34 éves villanyszerelő, sárbogárdi; az őrtilosi születésű Musztács[13] György 37 éves kovácsmester, beleznai illetőségű honvédek.[14] A 36/I. zászlóalj[15] őrvezetője Böhm Ferenc 21 éves fodrászmester, balatonendrédi[16] honvéd veszteségi kartonját megtaláltam a Hadtörténeti Levéltár és Múzeum adatbázisában. A hajdúszováti halotti anyakönyvbe 1948-ban jegyezték be a halála tényét. A 13. folyószámú bejegyzés szerint halálának helye Hajdúszovát 207. helyrajzi szám. Halálának okához pedig az alábbi bejegyzést rögzítették: A hazáért hősi halált halt katona halálesete bejegyezve a Honv. Min. 416.537/szolg. 1948. alapján.

Böhm Ferenc veszteségi kartonja (Hadisír Nyilvántartó)

A 17 agyonlőtt katonából kilencnek a nevét sikerült azonosítani. A fent említetteken kívül ismert még Orsós István nyíregyházi, Vajda Jenő dunaszentgyörgyi, Mészáros Ferenc dunaföldvári és Hetyei[17] Ferenc gesei[18] honvédek.

A legtöbb adat Töreki Imréről áll rendelkezésre. Ebben nagy szerepe van egy véletlen találkozásnak. 2019 őszén, halottak napján a hajdúszováti temetőben jártam, és elhelyeztem néhány szál virágot az ottani katonai sírnál. Ekkor egy kedves házaspár szólított meg, akikről kiderült, hogy Töreki Imre kivégzett honvéd hozzátartozói. Ifjabb Töreki Imre állíttatta édesapja és ismert illetve ismeretlen társai emlékére a fekete márványtáblát. Az ismeretség barátsággá változott, és számos írott és képi dokumentumot kaptam tőle édesapjára vonatkozóan. Töreki Imre 1905. július 16-án látta meg a napvilágot a Sopron vármegyei Vágon Töreki Ferenc és Németh Teréz gyermekeként.

Töreki Imre születésének bejegyzése Vág születési anyakönyvében (Forrás)

Töreki Imre nős, családos férfiként vonult be. Feleségével, Nagy Ilonával 1938-ban kötöttek házasságot volt. Három gyermekük született. 1940-ben Imre, majd az ikrek: István és Ferenc, akik édesapjuk első bevonulása előtt nemsokkal, alig egy hetes korukban elhunytak.

Töreki Imre igazolványképe a bevonulás előtt. Forrás: ifj. Töreki Imre családi gyűjteménye.

A római katolikus vallású napszámos hadműveleti területre 1944. február 24-én került. A Magyar királyi 4. honvéd gyalogezred katonájaként a 4/I. zászlóalj 2. századához vonult be. A 3. magyar hadsereg hadműveleti területre történő felvonulását követően az egység megnevezése 34/I. zászlóalj lett. A 3-as szám a hadsereg, a 4-es pedig a gyalogezred számát jelöli. Az ezred 1930-tól a Magyar királyi “Szent László” 4. honvéd gyalogezred nevet viselte. A 4/I. zászlóalj székhelye 1938-tól Sopronban volt.[19]

Töreki Imre katonaképe a bevonulás után. Forrás: ifj. Töreki Imre családi gyűjteménye.
Töreki Imre és bajtársai. A kép jobb szélén az állósorban az első Töreki Imre. A képen valószínűleg a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred I. zászlóalja 2. századának a katonái láthatók. Forrás: ifj. Töreki Imre családi gyűjteménye.

1944. októberében 17-én, más források szerint 10- én Hajdúszováton került az oroszok kezére. Több társával együtt a református templom kertéjben a szovjet katonák kivégezték. A szintén Imre nevet viselő fia mindössze négy éves volt édesapja meggyilkolásakor.

Töreki Imre zsoldkönyvének első oldala. Forrás: ifj. Töreki Imre családi gyűjteménye

A Hadtörténeti Levéltár adatbázisában szerepelő adatok és a halotti anyakönyv bejegyzései nem egyeznek. A levéltári források október 10-re teszik a haláluk időpontját, míg az anyakönyvekben 17-e szerepel. Magam részéről a 10-ei időpontot tartom valószínűnek. Úgy gondolom, a megszállók első dolga az bujkáló ellenséges katonák felkutatása volt. Mivel október 9-én vették birtokukba a falut, nagy valószínűséggel másnap láttak hozzá a tisztogató akcióhoz. Ennek során kerülhettek a kezükre a menedéket kereső honvédek.

A harcok során meggyilkolt illetve elesett katonák temetése

1946-ban a különböző ideiglenes helyeken nyugvók magyar katonák földi maradványait exhumálták és a református temetőben helyezték végső nyugalomra. Jelencsik János tetemét édesapja haza szállította, így a közös sírba a 16 legyilkolt magyar katonát és a falu környéki harcokban elesett 43 németet egy közös sírba temették. A német katonák közül név szerint 25 ismert. A magyar és német sírtól néhány méterre, szintén közös sírba 41 szovjet katona került. Közülük 19-et azonosított Horváth Attila.[20] 1948. május 2-án a község dísztemetést rendezett az elesettek tiszteletére. A református temetőben közös sírba helyezték a szovjet katonákat. A sírt kerítéssel vették körül és emlékművet állítottak. Itt az emlékbeszédet Kulcsár Imre, a Magyar Kommunista Párt helyi titkára mondta. A magyar-német sírnál Gábor András református lelkipásztor temetett. Az emlékbeszédet Diószegi Lajos kántortanító mondta. A sírt kerítéssel vették körül, és hatalmas fakeresztet állítottak az áldozatok emlékére.

A magyar és a német katonák közös sírja a hajdúszováti református temetőben. Az 1940-es évek vége. Forrás: Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából.

Érdekes adatokat kaptam Zeller Zoltán főhadnagytól[21], HM HIM Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság, Külhoni Hadisírgondozó Osztály munkatársától. Forrásai szerint az 50-es években a korábban Hajdúszoboszlón eltemetett német katonákat is átvitték Hajdúszovátra. Később exhumálták őket, és a budaörsi német katonai temetőbe helyezték el földi maradványaikat. Már csak az a kérdés, hogy a sír felnyitását követően mi történt a magyar katonákkal. A hozzátartozókat nem értesítették a sír felnyitásáról és a magyar katonák visszatemetéséről.

A kereszt ma is áll, de állapota kritikus. Megérdemelne egy felújítást. Már a második világháború kitörésének 80. évfordulója is alkalmat adott volna a sír rendbe tételére. Zeller Zoltán főhadnagy úrnak köszönhetően a Belföldi Hadisírgondozó Osztály munkatársai már tudnak a sír rossz állapotáról. Remélem, hamarosan megújulhat a galád módon lemészárolt tizenhét magyar honvéd síremléke.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Források:

Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából. Hajdúszovát, 1994. 34-36. o.

Hajdúszovát 1944,1945, 1946, 1947, 1948-as halotti anyakönyvei.

Hadisír nyilvántartó

ifj. Töreki Imre családi dokumentumai és fényképei

Pesti Hírlap 1944. októberi számai. Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár. Letöltések ideje 2020. február 24-28.

Horváth Attila kutatási eredményei.

Felhasznált irodalom:

Az alföldi páncéloscsata (1944. október 5. – 1944. október 28.) Letöltés ideje: 2020. február 28.

Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták. A Wermacht harcai Magyarországon 1944-45-ben.Budapest, 1992. CO_NEXUS Print-teR Kiadó. 140-159.

Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon. Letöltés ideje: 2020. február 28.

Jegyzetek:

[1] Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon. Letöltés ideje: 2020. február 28.

[2] Hans Johannes Friessner (1892–1971) német tábornok. Az első világháborúban is harcolt, a második világháborút még ezredesként kezdte, ezután évente előrelépett a ranglétrán. 1942-től a keleti fronton harcolt. 1944 júliusában az Észak hadseregcsoport parancsnoka, de a hónap végén már Romániába vezényelték a Dél-Ukrajna hadseregcsoport élére. A románok kiugrása után nehéz helyzetbe került, Magyarországon szinte a semmiből teremtett hadsereget. Szeptember 24-től a Dél hadseregcsoport parancsnoka. Jó teljesítményt nyújtott Erdélyben és a debreceni tankcsata idején. (Forrás)

[3] Hans Friessner: Árulások, vesztett csaták. A Wehrmacht harcai Magyarországon 1944-45-ben. Budapest, 1992. CO-NEXUS Print-teR Kiadó. 140-159.

[4] Ezeknek, illetve a többi halálesetnek az időpontját és okát Hajdúszovát halotti anyakönyveiben találtam meg.

[5] Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából. Hajdúszovát, 1994. Fontos forrásul szolgált az általam személyesen is ismert és nagyra becsült tanár munkája.

[6] Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon. Letöltés ideje: 2020. február 28.

[7] Krisztusban nyer erő. A Tiszántúli református gyülekezetek háborús krónikája (1944-1945). Köszönettel tartozom Csákvári Sándornak, aki a forrásra felhívta a figyelmemet.

[8] Diószegi Lajos könyvében Mészáros Lászlóként, a község halotti anyakönyvében Lajosként szerepel.

[9] Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából. Hajdúszovát, 1994. 34. o.

[10] Diószegi Lajos: Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából. Hajdúszovát, 1994. 35. o.

[11] Közli Diószegi Lajos. Fejezetek Hajdúszovát történetéből és néprajzából. 35. o.

[12] A halotti anyakönyvekben öt nevet találtam, de ő nem szerepel benne. Valószínűleg azért nem, mert amikor 1946-ban exhumálták, és a református temetőben végső nyugalomra helyezték az áldozatokat, édesapja eljött fia földi maradványaiért és hazavitte szülőfalujába.

[13] Diószegi Lajos könyvében Musitács Györgyként szerepel. Illetősége is pontatlan: nem Berezina, hanem Belezna a honossági helye.

[14] Köszönettel tartozom Pócsi Zsolt helytörténésznek és Szabó István hajdúszováti lakosnak a halotti anyakönyvi adatok összegyűjtésében nyújtott segítségükért.

[15] A zászlóalj a 3. magyar hadsereg IV. hadtestének kaposvári székhelyű 10. gyalogdandárjának kötelékébe tartozó 6. honvéd gyalogezredet takarja. Az ezred három zászlóalja közül az I. és a II. Kaposvárott, a III. pedig Nagyatádon állomásozott.

[16] Diószegi Lajosnál Balatonendrőd szerepel.

[17] Diószeginél Hetyes Ferencként szerepel.

[18] Gese erdélyi falu Alsó-Fejér vármegyében, a Maros partján. A többi honvéd dunántúli származású, míg ő erdélyi. Ifj. Töreki Imre szíves közlése alapján tudható, hogy a kivégzettek között volt egy erdélyi fiatalember. Ezt Gábor András református lelkipásztortól tudja, akivel két alkalommal is találkozott. Gábor András temette 1948-ban az áldozatokat a hajdúszováti református temetőben.

[19] Az ezred a 3. magyar hadsereg vitéz Balásfalvi Kiss László altábornagy vezette III. hadtestének 7. gyalogdandárjához tartozott. Az ezred I. és II. zászlóalja Sopronban, a III. Veszprémben állomásozott.

[20] Köszönettel tartozom Horváth Attilának a német és szovjet katonákra vonatkozó kutatási eredményeinek megosztásáért.

[21] Köszönöm Zeller Zoltán főhadnagy úrnak a támogatást és az értékes adatokat.

A nyitóképen szovjet T-34/85-ös harckocsik és gyalogság 1945-ben. Illusztráció (Vörös Hadsereg/FORTEPAN, 175175)

Az írás a Bocskai Könyvtárban megjelent A Debreceni támadó hadművelet és hajdúszováti eseményei. 1944. október 8-30. című tanulmány átdolgozott és rövidített változata.
Facebook Kommentek