20. század Szocializmus 

Cserhát lejtőjén lefelé – a Mátrakapu Fogadó problémás évtizede

A hányattatott sorsú pásztói Cserhát Vendéglőről szóló korábbi írás azzal került lezárásra, hogy 1980-ban sikerült megfelelő üzemeltetőt találni, sőt később még fejlesztésre is sor került: 1986-ban adták át az étteremhez csatlakozó 350 fős kempinget. A következő tíz évben szintén történt innováció, azonban továbbiakban sem vált egyszerűbbé az üzemeltetés. Hogy mi állt a háttérben, annak bemutatásához ismét a megyei napilap nyújt segítséget.

Tovább
20. század Szocializmus 

Minden kezdet nehéz: étterem a Mátra kapujában

A 21-es számú főúton közlekedők a pásztói lehajtónál egy, a tájat uraló, ám meglehetősen romos állapotban lévő épületre figyelhetnek fel, amelyben egykoron a Cserhát Vendéglő, majd Mátrakapu Fogadó működött. A környezetéből kiemelkedő, dombtetőn álló épület torzójával a Szellemvárosok és a Tarjáni Képek blog is foglalkozott. A posztok számos nosztalgikus kommentet eredményeztek, amelyekben az étterem fénykorára emlékeztek vissza a hozzászólók. Ezekből úgy tűnhet, hogy egy prosperáló vendéglátóipari egység szűnt meg bő húsz évvel ezelőtt, ahol mindig sokan fordultak meg. Valójában pénzügyi gondok miatt zárt be az étterem, és pusztul azóta is…

Tovább
20. század Forrás Szocializmus 

A Mézes Mackó

Tóth Eszter Zsófia A Mézes Mackó büfé a csemegeüzletek és büfék speciális társítása volt a szocialista időszakban. Állva fogyasztási és csomagolási lehetőség is volt. Összesen hat Mézes Mackó volt Budapesten, a leghíresebb a Kígyó utcai. A többi vendéglátóipari egység neve nem Mézes Mackó volt, hanem például Bistro Mackó.[1] A Mézes Mackóban csengő jelezte a beérkező vendéget, amely ajtónyitáskor szólalt meg. Az üzlet csupa tükör volt – emlékezett vissza az üzletvezető, Tódor Géza 2001-ben, akkor 94 évesen. Tódor Gézának az államosítás előtt csemegeüzlete volt a Kígyó utcában (4-6-os szám alatt), amelyet elvettek tőle,…

Tovább