Gondolatok a Görgei-mítoszról

Görgei (régebben gyakrabban használt írásmóddal Görgey) Artúr a szabadságharc kiváló tábornoka, aki nagyon rövid idő alatt a legmagasabb pozícióig jutott a hadseregben. Most a vele kapcsolatos, 1849 után elterjedő, de néhol ma is élő áruló-mítosznak elsősorban a XIX. századi fejleményeire térünk ki.

Az árulás vádjának magját először Kossuth hintette el ún. vidini levelében, melyben a nemzet hóhérjának titulálta Görgeit. Ez a levél alapvető fontosságú az árulás vádjának elterjedésében. Ez bírt a legnagyobb hatással az összes megnyilatkozás közül.[i] Tette ezt néhány héttel azután, hogy száműzetésbe vonult és a hatalmat átadta neki. Görgei az elméleti teljhatalom birtokában tette le a fegyvert, ez a gyakorlatban azonban igencsak korlátozott volt. Aki csak rövid pillantást vet az 1849 júliusi vagy augusztus eleji helyzetre, tudja, hogy a magyar seregnek esélye sem volt a többszörös túlerőben levő orosz és osztrák hadak ellen. Ráadásul visszaszorult a legdélibb részekre, ami igazából visszavonulásnak volt minősíthető. Görgeinek nem maradt más választása, mint az értelmetlen további vérfürdő elkerülése, vagyis a fegyverletétel. Kevesen tudják, de megszavaztatta a vezérkart és az támogatta a fegyverletételt. Az, hogy Kossuth Görgeit „gyáva hóhérnak” titulálta, azonban nem csupán annak a következménye, hogy esetleg valóban így gondolta volna, vagy személyes korábbi konfliktusaik (mert azok bőven voltak) miatt tette volna ezt. Ez ennél összetettebb. Ahogyan Kosáry Domokos fogalmaz: A vidini levél… Kossuth múltszemléletének volt első vázlata… önigazolás és egyben vádirat[ii] Azonban ez a magyarázat sem elegendő. Görgei besározásának legfőbb oka sajnos egy logikus, de kegyetlen momentum. Kossuthnak legfőbb célja azzal, hogy a vereség fő felelősének egyszemélyben egykori tábornokát, miniszterét tette meg, az volt, hogy fenntartsa a reményt, a hitet az esetlegesen kitörő, majdani új szabadságharcban.[iii] Teleki László is egyetértett ezzel. Úgy vélte, nem történelemkönyvet kell alkotni, nem történelmi hitelességre van szükség, hanem politikai jellegű nyilatkozatokra a jövőbeni célok érdekében.[iv] Az emigráció nem értett egyet és bár Görgei reputációja nagyon negatív volt hosszú ideig, bizonyos mértékű megosztottság is megfigyelhető Görgei állítólagos árulásával kapcsolatban. Szemere Bertalan pl. Kossuthot gyávának találta, mivel az általa árulónak vélt Görgeinek adta át a hatalmat. Szemere egyik oldalra sem állt a vitában, de ezt Kossuth iránti ellenérzésből tette. Görgeit gyűlölködő katonának, Kossuthot pedig gyenge, kétszínű politikusnak tartotta.[v] Szemerénél Görgei nem áruló, de jelentéktelen. Ez a nézet sem állja meg a helyét és rendkívül elfogult ez az ítélet is. Görgeit napjainkban a modernkori magyar történelem legkiemelkedőbb hadvezérének tartják sokan. Hermann Róbert szerint Hadik András óta a legkiválóbb magyar hadvezér.[vi]

Kossuth véleménye, a kialakuló és domináns Kossuth-kultusz egyenlőtlen feltételeket teremtett. Kossuth akkora tekintélynek, népszerűségnek örvendett Magyarországon, hogy a Görgei-kérdésben vállalt álláspontja lett a közvélemény számára a kiindulópont, az origó. Az erős Kossuth-kultusz, ahol Kossuth a magyarok Mózese”és „Isten második fia, önmagában egy erős Görgei-antipátiát eredményezett. A hőskultusz mellett kellett egy antihős-mítosz is. A megkérdőjelezhetetlen tekintély, a nemezt állócsillaga mellett egy egy „Júdás”. A „háború” egyenlőtlen volt, igazságtalan. Népdalokkal igen nehéz a Budapesti Szemle hasábjain vagy néhány száz példányban megjelent röpiratok lapjain vitázni.” [vii] A vita még csak nem is ugyanott zajlott. A Görgeit védő pamfeletek el sem jutottak az igazán nagy számú közönség elé. A parasztság tette ki a társadalom nagy részét. Ők a XIX. század első felében általában olvasni sem tudtak. Az analfabetizmus csak az Eötvös József nevével fémjelzett reformok következtében csökkent jelentősen. Folyamatosan, stabilan, de aránylag lassan. A parasztságnak Kossuth volt a „minden”. Kossuthot mondák, népdalok, elbeszélések és a ponyva (amely jóval elterjedtebb volt, mint az időszaki sajtó) népszerűsítették. Kultusza stabil alapokon nyugodott. Kossuth „nemzeti védjegy” lett minden mozgalom számára. [viii]

A magyar közhangulat a világosi fegyverletétel, illetve a kivégzések miatt eleve gyászos volt és az indulatok automatikusan Görgei ellen irányultak. Versek is jelentek meg, melyekben hazaárulónak állították be. Bajza József az alábbiakat írta „A honáruló” című versében:

„Roppant erő állt ellenedben,

Tán győzni képes nem valál?

De férfi-e, kinek gyalázat

Eltűrhetőbb, mint a halál?”[ix]

Bajza és a közvélemény is Görgein elsősorban azt kérte számon, miért nem lett ő is mártír, mint az aradi vértanúk.

Görgei további sorsát szintén félreértelmezte a közvélemény. Klagenfurtba internálták, megfigyelték, lakóhelyét nem hagyhatta el. Gyalázkodó leveleket kapott, fatális helyzetbe került. Sok volt ’48-as katona, politikus is ellene fordult. Öngyilkos sem lehetett, mert ezzel az árulás-mítoszt erősítette volna. A közvélemény azt hihette volna, hogy lelkifurdalásból tette. Kosáry Domokos e találó szavakkal írja le Görgei lelki szenvedéseit: egy fatális helyzetbe került és megtiport ember szenvedése.[x]

Jókai 1861-ben már Görgei mellett foglal állást.

Görgei rehabilitációja (természetesen erkölcsi és nem jogi tekintetben, hiszen jogilag nem volt rá szükség) azonban, ha lassan is, de megindult. Kemény Zsigmond például kiállt mellette. Nem tekintette árulónak, hanem törvényesen működő hadvezérnek, rendkívüli egyéniségnek, akivel Kossuth kétszínűen bánt. [xi] Jókai Mór, akinek nagy befolyása volt a sajtóra, 1861-ben a nagy népszerűségnek örvendő, mérsékelt hangvételű Vasárnapi Ujság oldalain állt ki mellette. Legyen a magyar nemzetben szív és ész kimondani azt is, hogy 1861-ben a magyar nemzetből a múltak miatt nincs vádlott, nincs elítélt, nincs hazaáruló.[xii] Ezen írása azonban csak egy epizódnak tekinthető, a Görgei-mítosz rendületlenül tovább élt.

Görgei csupán 1867-ben térhetett vissza Magyarországra. Találkozott „a haza bölcsével”, az ekkor legnagyobb tekintélynek számító öreg Deák Ferenccel is, de csupán titokban. Deák nem merte felvállalni nyíltan az ügyét. Mi lehetett ennek az oka? Nyilván a közhangulat. Deák nem merte vállalni, hogy látogatása miatt pártja népszerűsége csökkenjen, esetleg tüntetések, atrocitások történjenek. 1867-ben Görgei még nem volt felvállalható nyilvánosan, vagy legalábbis kevesen gondolták így. Több atrocitás ismert Görgei ellen, melyek között fenyegetés és rongálás is előfordult.

Az idős Görgei kertészkedés közben

A kiegyezés után a Görgei-kérdéshez még jó ideig rizikós volt nyúlni. A leginkább fordulópontnak tekinthető demonstráció Görgei mellett a Klapka György, Komárom hőse nevéhez fűződő 1884. május 30-i nyilatkozat, melyben volt honvédek nyíltan kiállnak Görgei mellett. 269 aláírás gyűlt össze, főként egykori tiszteké, de magas rangú főtisztek, tábornokok alig akadnak az aláírói között. Lényege egy félmondatban összefoglalva a következő: mindvégig híven … szolgálta a hazát.[xiii] Klapka kiállása, még akkor is, ha a nyilatkozat megkésett, azzal, hogy egy olyan nevet adott a Görgeit rehabilitálni igyekvőknek aki a legtovább kitartott erődjében a szabadságharc utolsó bástyájaként és ezáltal egyrészt tekintélynek, tiszteletnek örvendett, másrészt hazafiságát nem lehetett megkérdőjelezni, sokat segített az árulás-mítosz eloszlatásában. Fontos érveket sorolt fel Klapka. Egyrészt a fegyverletétel nem volt önkényes, mivel haditanács határozott róla, vagyis aradi vértanúk is bűnösek lennének benne, ami nonszensz! Másrészt tényleg hittek az amnesztiában (maga Klapka is). Görgei sem volt ez alól kivétel.

A rehabilitáció fokozatosan megvalósult. Görgeirt 82. születésnapján már Kossuth-hoz és Klapkához hasonlították. (Alkotmány, 1900. 02.01)

Az erkölcsi rehabilitáció még persze hosszú ideig eltartott. A rehabilitációs mozgalom a század végén erősödött, a XX. század első évtizedeiben pedig dominánssá vált. 1898-ben, amikor 80 esztendős volt Görgei, a Borsszem Jankó tömören így fogalmaz: Bántottalak, bocsánat érte.” A szerző szerint a nemzet majd így fog érezni vele kapcsolatban.[xiv] Ehhez azonban még sok évnek el kellett telnie és az árulás-mítosz sosem veszett ki teljesen.

Görgeitől a nemzet nevében bocsánatot kér a Borsszem Jankó (1898.02.06.)

Görgei 98 évesen, a szabadságharc utolsó élő tábornokaként 1916. május 21-én hunyt el, éppen Buda visszafoglalásának napján, melyben nagy szerepe volt. E nap így szimbolikus. A sajtó ekkor már jóval korrektebben nyilatkozott róla. A negatív Görgei-mítosz azonban még évtizedekig fennmaradt.


Felhasznált források és szakirodalom:

Alkotmány, 5. évf. 27. sz. 1900. 02.01.

Bajza József: A honáruló, 1849, in: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00421/pdf/ITK_EPA00001_1924_03-04_111-117.pdf

Borsszem Jankó, 31. évf. 1574. (6.) sz. 1898.II.6.

Gerő András: A Kossuth-kultusz in: Rubicon 2007/09 XVIII. évf. 179.sz. p.39.

Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus in: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015.

Jókai Mór: Életem legszomorúbb napjai, Vasárnapi Ujság, 8. évf. 4.sz. 1861.01.27. p.3-6.

Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I-II.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994.


[i] Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus in: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015. p.175.

[ii] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 137.

[iii] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 143.

[iv] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 162.

[v] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 213.

[vi] Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus in: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015. p.174.

[vii] Hermann Róbert: Görgei Artúr, a katona és a politikus in: A magyar történelem vitatott személyiségei Bp., Kossuth, 2015. p.177.

[viii] Gerő András: A Kossuth-kultusz in: Rubicon 2007/09 XVIII. évf. 179.sz. p.39.

[ix] Bajza József: A honáruló, 1849, in: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00421/pdf/ITK_EPA00001_1924_03-04_111-117.pdf

[x] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 308.

[xi] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története I.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 282.

[xii] in: Jókai Mór: Életem legszomorúbb napjai, Vasárnapi Ujság, 8. évf. 4.sz. 1861.01.27. p.3-6.

[xiii] Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés története II.köt. Osiris-Századvég, Bp., 1994. p. 56-57.

[xiv] Borsszem Jankó, 31. évf. 1574. (6.) sz. 1898.II.6.


A nyitóképen Barabás Miklós festménye Görgei Artúrról

A kép forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%B6rgei_Art%C3%BAr#/media/F%C3%A1jl:G%C3%B6rgei_Art%C3%BAr_by_Mikl%C3%B3s_Barab%C3%A1s.jpg

Facebook Kommentek