A „koronavírus-mintás” bögre nyomában, avagy milyen étkészletekből ettünk a Kádár-korszakban?

Tóth Eszter Zsófia

Pöttyöske – így hívták azt a bögrét, amely piros pöttyös napsugaras mintáival a Kádár-kor megszokott terméke volt, manapság azonban azért került az érdeklődés középpontjába, mert mintája a koronavírusra hasonlít. Néha egészen sajátosan kapcsolódik össze jelen és múlt, mint ebben az esetben is. Rejtély, hogy a tetszetős minta megalkotói hogyan találtak rá annak idején e pirospöttyös-napusgaras formára. Nézem a tervezők korabeli fotóit, szép, fiatal, igényes, divatosan öltözött nőket látok. Írásomban a gyártmány rövid történetén kívül annak járok utána, milyen étkészletek közül választhattunk a  szocialista időszakban, melyik számított népszerűnek és miért.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

A „koronavírus-mintás” bögrét – mint ahogy azt Novák Piroska kinyomozta – az Alföldi Porcelángyár gyártotta 1971-1982 között. A bögre formáját 1965-ben Torma Istvánné, a mintát – az octogon.hu információi alapján – Kis Edit porcelántervező tervezte. Az ő nevéhez kötődik az ún. menza minta is.

Korabeli reklám, Népszabadság, 1980. április 20. (Arcanum Digitális Tudománytár)

A „koronavírus-minta” Centrum Varia néven egész edénykészletet jelentett, kiegészítőkkel, likőrös és borospohárral is. Azért számított népszerűnek a korabeli vásárlók közt, mert ha egy darab összetört, nem kellett megvenni újra az egész készletet, hanem egyenként is lehetett pótolni. „Pótolhatatlan, mert pótolható” – hangzott a korabeli szlogen. Másrészt egy háromfős család három személyre elegendőt is vásárolhatott a készlet elemeiből. Aki jénai tálat használt, annak nem kellett leveses tálat vásárolnia. Az ideológiai háttere az is volt a változtatásnak, hogy a családokat rá szerették volna szoktatni arra, hogy az étkészletet, a szép edényt ne csak ünnepi alkalmakkor vegyék elő hanem minden nap használják. Ne bádogtányérból egyenek, hanem kulturáltan. Ez a Kádár-kori gulyáskommunizmus, középosztályosodás egy kifejezésmódja is volt. A közösségeszménynek része volt az, hogy ne különleges, agyondíszített porcelánok legyenek az állampolgárok asztalain, hanem egyszerűbb, funkcionális, jól variálható eszközök. Szép, célszerű és ízléses legyen, ez volt a korabeli cél. A Népszava 1970. december 13-i, 17. oldalon közölt cikke szerint nem mindegy, hogy a húst a tepsiben villával forgatjuk meg, vagy pecsenyeforgatóval.[1] A Varia étkészlethez hasonló volt ebből a szempontból a mokkás kávéskészlet.

A Népszava 1974. december 8-i, karácsonyi vásárlásra buzdító számában ideális karácsonyi ajándékként aposztrofálta nemcsak a piros, hanem a kék-aranycsíkos változatot is.[2] A teljes étkészlet a legolcsóbb változatban 1978-ban 850 Ft-ba került. 1982-ben szintén Torma Istvánné és munkatársai tervezték az új szériaétkészletet, amelyet Blanka néven árusítottak. Ezt a korabeli ízléshez közelállóbbnak gondolták, rózsa mintával is kapható volt.

Torma Istvánné Viglási Mária (Forrás)

És kik voltak a piros pöttyös napsugaras készlet alkotói? Torma Istvánné Viglási Mária, a forma megálmodója az artportal szerint a Herendi Porcelángyárban (1958-61), a Kőbányai Porcelángyárban, majd 1968-1991-ig a Hollóházi Porcelángyárban volt tervező. Nemcsak a Centrum Varia, hanem a hollóházi Pannónia készlet is az ő nevéhez fűződik. Az Iparművészeti Múzeum 1974-es katalógusa szerint Budapesten született 1935-ben. 1958-ban diplomázott az Iparművészeti Főiskola porcelánművészeti szakán. A Főiskola elvégzése után a FIM Kőbányai Porcelángyárban, majd a FIM Hollóházi Porcelángyár állományában dolgozott, használati edényeket és építészeti falburkoló elemeket tervezett. Többek között a III. Kerámia Biennálén különdíjat, az Építészeti Kerámia pályázaton szintén két díjat nyert. Nívó díjjal és BNV Vásár díjjal is kitüntették, 1983-ban. Munkáival szerepelt minden jelentős belföldi kiállításon (Edénykultúra, Fiatal iparművészek, II., III. Biennálé, Pécs), valamint a ljubljanai, prágai, ankarai iparművészeti kiállításokon is. (Iparművészeti Múzeum Katalógusa, 1974. Budapest, oldalszám nélkül)

Kis Edit 1957-ben végzett az Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán. 1971-ben mutatta be fiatal tehetségként a Magyar Ifjúság. Vezető tervezőként épp akkor tért haza az NDK-ból, Meissenben és Triptisben tanulmányozta a formákat. Étkezőkészletet, színes tejpoharakat, piros, szokatlan formájú kávéskészletet is tervezett.[3]

Pótolhatatlan, mert pótolható (Forrás)

„Valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el, mikor láttam képet hasonló mintájú teás szettről, vagy újra és újra, amikor megláttam a mokkacsészéket egy-egy aukciós oldalon. Kedvenc keresztanyám jutott eszembe minden alkalommal, ezért megvettem magamnak.” – írja a menzaminta szerzője. Igen, ezek a bögrék is emlékelőhívó jellegűek lehetnek, egy pozitív, nosztalgikus érzés hordozói, amelyen most csavarintott, negatív konotációt adott az, hogy e piros pöttyös napocskák a koronavírusra emlékeztetnek bennünket.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek, felhasznált források:

[1] Népszabadság, 1970.december 13. 17. o.

[2] Népszava, 1974. december 8. 15. o.

[3] Magyar Ifjúság, 1971. január 29. 16. o.

Centrum Varia a menzaminta.hu oldalon

Kinyomozták, ki tervezte a „koronavírus-bögrét”

Novák Piroska: Tárgyfétis warm-up! – A koronavírus szett nyomában

A nyitóképen Centrum Varia nagy teáscsészék és egy bögre (Forrás)

Facebook Kommentek