Két föderációs elképzelés radikális kritikája

A második világháború alatt zajlott a föderációs gondolat reneszánsza: az interbellum időszakában papírra vetett gondolatok nyomán számos politikus, publicista fejtette ki a véleményét a békeidőszak ideális államrendszere kapcsán. A Kállay-kormány idején a magyar fél is két memorandumot juttatott el a szövetségesekhez, miközben az angolszász hatalmak szakemberei is a háború utáni közép-európai államalakulatokat tervezték papíron. A Foreign Affairs 1942 januári számában két elképzelést publikáltak: az egyik Edvard Beneštől, a csehszlovák emigráció vezérétől, a másik Habsburg Ottó főhercegtől származott. A két tervezet Magyarországon is ismertté vált: erre példa, hogy 1942 novemberében a parlament alsóházában Rajniss Ferenc felszólalásában röviden bemutatta azokat, valamint kritizálta az írásokat a szélsőjobboldal szempontjai szerint.

A két írás megjelenésekor még Bárdossy László volt Magyarország miniszterelnöke, akit 1942 áprilisának elején váltott Kállay Miklós. Utóbbi merőben más külpolitikai elképzelésekkel rendelkezett, mint hivatali elődje – nem meglepő, hogy maga Bárdossy egy kasszandrai jóslattal közölte Kállayval, hogy hiába fog futni az angolok után, sosem nyeri el a rokonszenvüket, miközben a németek bizalmát mindenképpen el fogja veszíteni. Az új miniszterelnök valóban közeledni próbált az angolszász hatalmak felé, mindezt úgy, hogy a tengelyhatalmak ellenszenvét ne vívja ki. A fő cél a háborúból való kiugrás lett volna, amely számára azonban sem a katonai, sem a politikai események nem kedveztek.

A korszakban divatos föderációs elgondolásokhoz a magyar fél is csatlakozni akart. Ennek volt eredménye a Schrecker- és a Szegedy-Maszák-memorandum. Előbbi Schrecker Károly ügyvédről kapta a nevét, aki magát a dokumentumot Törökországban az angoloknak átadta. Az irat mögött Bethlen István volt miniszterelnök körének gondolatai sejlenek fel Magyarország és a régió jövőjével kapcsolatban. A másik emlékirat a kormányzatból származott: Szegedy-Maszák Aladár, a Külügyminisztérium politikai osztályának vezető munkatársa tájékoztató jelleggel vetette papírra gondolatait, amelyeket Kállayval is egyeztetett, mielőtt még írását különböző semleges államokban működő magyar diplomatáknak küldték volna ki, akik azt egyfajta vitaindítóként használhatták fel egyes tárgyalásaik során. A magyar elképzelések a háborús helyzet ellenére eljutottak az angolszászokhoz – az információáramlás ugyanakkor a fordított irányban is működött. Ehhez a különböző semleges országokban működő magyar diplomáciai missziók jelentették az eszközt. Ez a közvetett kapcsolattartás viszont azzal járt, hogy egyes sajtótermékek jelentős késéssel jutottak csak el Magyarországra.

Valószínűsíthető, hogy a Foreign Affairs 1942 januári száma is kerülő úton jutott el Magyarországra, amelyben a háború utáni időszakra vonatkozóan rögtön két föderációs elképzeléssel is megismerkedhettek az olvasók. A hivatalos magyar álláspont az Edvard Beneš és Habsburg Ottó tollából származó The Organization of Postwar Europe, valamint a Danubian Reconstruction címet viselő írások kapcsán a következő volt:

A magyar kormány csak Ottónak a Foreign Affairs c. amerikai szemlében közölt cikkéről tud; az nagyobb megértésre talált, mint Benešnek ugyanabban a számban vázolt tervezete.[1]

Mi volt a tartalma a két írásnak? Erről beszéljen maga Rajniss Ferenc (1893-1946), újságíró, több pártot (többek között a kormányzó Magyar Élet Pártját is) megjáró jobboldali radikális politikus, aki 1942. november 21-én a jövő évi külügyi költségvetés vitájához szólt hozzá kritizálva a kormány tevékenységét ezen a téren (hosszú felszólalásának végén kijelentette, hogy nem fogadja el a tervezetet). Beszédének ugyanakkor szerves részét képezte a Foreign Affairs kérdéses számában megjelent tervezetek pontos bemutatása is:

Benesnek a terve 8 pontból áll. Először is azt foglalja magában, hogy megalakul külön Nyugateurópa, ami lényegében annyit jelent, hogy Anglia és Franciaország egymás között Belgiumot és Hollandiát megegyezéssel elintézik. A második pont szerint, Németország decentralizált államocskák valamilyen szövetsége lesz. Poroszországot három részre kell bontani. […] Reorganizált Középeurópa, fő ereje és gyújtópontja- egy csehszlovák-lengyel államszövetség. Csatlakozik hozzá — it may be joined – Ausztria, Magyarország és esetleg Románia, de az idevonatkozó végleges döntés ennek a három országnak a háború végéig kialakuló nemzetközi helyzetétől függ.[2]

Rajniss ezt követően ismerteti Beneš azon elgondolásait, amelyek szerint Magyarországnak az 1937-es határait kellene visszakapnia, valamint hogy miként jönne létre a balkáni konföderáció Jugoszlávia, Görögország, Albánia, és esetlegesen Románia részvételével. Kiemelte a tervezet alapján, hogy Beneš a Szovjetuniónak is szerepet szán a háború utáni európai rendezésben. Az cikket így értékelte a politikus:

Benes tehát felrajzolja a harapófogónak két élét Európa testén. Nyugaton Anglia és keleten Szovjetoroszország a harapófogó két éle, hogy uralkodjanak a romokon egy szláv államblokkal, mindaddig, amíg a Szovjet örökségbe léphet egész Középeurópában. […] Az európai egyensúly ebben a formában úgy áll elő, hogy a százesztendős pánszláv álmok valósulnak meg Magyarországgal szemben. Szovjetoroszország megegyezik a lengyel-csehszlovák államszövetséggel. […] És beszélhetünk pártokról, beszélhetünk különböző elméletekről, az élet lényege és nagy titka a fajták óriási és elkeseredett harca, és ebben a harcban Magyarországnak semmiféle formában, legyen az demokrata vagy akár kommunista államképződmény, nem lehet helye, vagy éppen vezetőszerepe.[3]

Edvard Beneš (1884-1948) csehszlovák katonákkal – Forrás: Wikimedia Commons

Rajniss pánszláv veszedelmet látott a tervezetben (amelynek bukásáról 1942 novemberében még nem tudhatott a politikus), miközben nemcsak a revíziós folyamat sikerekét visszakapott területek esetleges elvesztését emeli ki, hanem azt is, hogy Magyarország amennyiben helyet is kap a föderációban, abban nem lehet vezető szerepe (megjegyzendő: mind a Schrecker-, mind a Szegedy-Maszák emlékirat számolt Magyarország, a magyarság vezető szerepével). Habsburg Ottó írását Rajniss ugyanakkor már „nekünk barátságos, mint mondják, Magyarország szempontjából tűrhetőbb” alternatívaként vezeti fel.

Habsburg Ottó […] a középeurópai dolgok lényegét egyetlen kérdésben látja, abban tudniillik, hogy nincs meg a nyelvközösség. Egyéb ellentétet, a kultúrában a népek és fajok között egyáltalában nem lát ebben az írásában. […] Ottó terve a következő: A dunai államok szövetségei, közös szenátussal amerikai mintára, vagyis minden kis és nagy alakulat egyenlő arányú és számú szenátorral venne részt a birodalom, az új Habsburg-birodalom ügyének intézésében. Ez a szenátus egy legfelsőbb bírósággal speciális hatalmat, jogot kapna a, nemzetiségek és az egyének közti egyenlőség biztosítására.[4]

A főleg a „szupranacionális képződmények” fontosságát hangoztató cikk ismertetésénél a felszólaló kitért arra is, hogy Magyarországot csak egyetlen helyen említi a Habsburg főherceg, mégpedig akkor, amikor Bécs Németországtól való felszabadításáról szól, mondván: „Magyarország felszabadítása a német járom alól mit sem ér Bécs felszabadítása nélkül.”

Habsburg Ottó (1912-2011) 1961-ben az amszterdami Schipol repülőtéren – Forrás: Wikimedia Commons

Felmerülhet a kérdés: honnan ismerte ilyen pontosan a képviselő a kérdéses írásokat? Olyannyira pontosan, hogy Rajniss idézi Beneš írását, azonban felszólalásában Magyarország esetleges csatlakozásánál az „it may be joined” szerkezetet használja, miközben a csehszlovák emigráció vezetője így fogalmaz:

Reorganized Central Europe. Its core will be a Czechoslovak Polish confederation. […] It might be joined by Austria and Hungary, and possibly by Rumania.[5]

A tévesztés oka lehet, hogy a korábban a New York-i Columbia Egyetemen tanulmányokat folytató jobboldali radikális politikus angolul olvasta a cikket, azonban beszéde alatt emlékezetből tévesen hivatkozott a kérdéses fordulatra, amelyben felcserélt két nagyon hasonló jelentésű segédigét. A felszólalásának elején ugyanakkor maga Rajniss árulja el, hogy miként jutott hozzá az írásokhoz:

Ezek közül az egyik terv Benesnek terve, amelyet a magyarországi zsidó intellektüelek fényképmásolatokban terjesztenek Magyarországon. Én is egy vendéglőben találtam, ahol ott felejtették és a főbb pontjait le is teszem a Ház asztalára.[6]

A nyilasokhoz szintén közel álló publicista, Csonka Emil már németországi emigrációjában írt könyvet Habsburg Ottóról, amelyben a főherceg cikke kapcsán arról ír, hogy azt kétezer példányban sokszorosították Budapesten az országgyűlés képviselői, valamint miniszterek számára.[7] A könyv szerzője nem írja le, hogy értesülését honnan szerezte, azonban az események egykori tanújaként megjegyzi, hogy a magyar politikumra nagy hatással bírt a Danubian Recostruction elgondolása – amit alátámaszt Kállay-kormány fentebb idézett üzenete is. Megjegyzendő: Rajniss elmondása szerint csak Beneš cikkére lelt rá, Csonka pedig úgy fogalmaz, hogy csupán Habsburg Ottó írását nyomtatták ki. Valószínű, hogy Magyarországra eljutott fizikálisan legalább egy példány a Foreign Affairs kérdéses számából, annak pedig egyes részeit sokszorosították. Így elképzelhető, hogy képviselői minőségében Rajnisshoz Habsburg Ottó gondolatai jutottak el, Beneš elképzeléseit pedig valóban egy étterem asztalán találhatta meg kinyomtatva.

Rajniss Ferenc a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztereként az álló sor baloldalának szélén látható – Forrás: Wikimedia Commons

A szélsőjobboldali politikus által megfogalmazott kritikák végül fölöslegesnek bizonyultak abból a szempontból, hogy egy évvel később a csehszlovák-lengyel föderáció tervezete megbukott különböző politikai és katonai okok miatt. Ezt előre Rajniss ugyanakkor nem láthatta 1942 novemberében. Azt ugyanakkor láthatta még 1946-os kivégzése előtt, hogy a Szovjetunió miként kapott szerepet a háború utáni rendezésben.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek: 

[1] Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban, Kossuth, Budapest, 1978, 94. számú irat, 289. o.

[2] Képviselőházi Napló, 1939, XVI. kötet, 72. o. – Megjegyzés: jelen írásban Rajniss Ferenc felszólalását betűhíven idézzük

[3] I. m., 72-73. o.

[4] I. m., 73. o.

[5] Beneš, Edvard: The Organization of Postwar Europe. In: Foreign Affairs, 20. évfolyam, 2. szám, 1942. január, 226-242. o., 228. o. – Megjegyzés: kiemelés a szerzőtől

[6] Képviselőházi Napló, 1939, XVI. kötet, 60. o.

[7] Csonka Emil: Habsburg Ottó, Egy különös sors története. Új Európa, München, 1972, 345. o.

Felhasznált irodalom:

Csonka Emil: Habsburg Ottó, Egy különös sors története. Új Európa, München, 1972

Juhász Gyula: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban, Kossuth, Budapest, 1978

Ormos Mária: Közép-Európa. Volt? Van? Lesz? Napvilág Kiadó, Budapest, 2007

Paksa Rudolf: Magyar nemzetiszocialisták. MTA BTK TTI-Osiris, Budapest, 2013

A borítóképen a Parlament épülete látható a Halászbástyáról fotózva 1942-ben – Forrás: Fortepan

Facebook Kommentek