Forrás II. Világháború 

Csáky István a csehszlovák emigrációról, és beszédének külföldi hatása

Csehszlovákia, pontosabban Cseh-Szlovákia 1939 márciusában történő megszűnése nyomán Prága kikerült a magyar külpolitika fő színterei közül, miközben a revízió, valamint a Teleki Pál miniszterelnök elképzeléséhez köthető „fegyveres semlegesség” továbbra is a fő csapásirány maradt a Dísz téren. Ebből az állapotból csak a lassanként szerveződő csehszlovák emigráció tudta kizökkenteni a magyar vezetést, amely ugyanakkor határozott elképzeléssel bírt az egyre inkább Edvard Benešhez kötődő mozgalom kapcsán. Erről maga a külügyminiszter, Csáky István beszélt a képviselőház egyik ülésnapján 1940 márciusában.

Tovább
Forrás Hidegháború Szocializmus 

„Jugoszlávia lehet a következő áldozat?!” – a prágai tavasz, Jugoszlávia és Magyarország

Magyarország és Jugoszlávia kétoldalú kapcsolatára a két ország Szovjetunióhoz való mindenkori viszonya volt döntő befolyással. Ugyanakkor váratlan események hatására a magyar–jugoszláv külpolitikai kapcsolatok meglepő fordulatokat is tudtak venni, hogy aztán idővel visszatérjenek „megszokott” medrükbe. Nem volt ez másképp 1968-ban sem, amikor a magyar gazdasági reformok érdekében ideig-óráig a csehszlovákiai politikai változások mellett kiálló Kádár János egy oldalon találta magát a néhány évvel korábban még (újból) a szocializmus ellenségének kikiáltott Jugoszláviával.    Az 1967 végétől Csehszlovákiában meginduló változásokat ugyan más-más okokból adódóan, de Budapest és Belgrád is kiemelt figyelemmel kísérte. A…

Tovább
Forrás Hidegháború 

Antall József külpolitikájának főbb irányvonalai VI. – Magyarország és a NATO

Nyári Gábor – Rapali Vivien Magyarország előtt a rendszerváltás után két járható út volt a katonapolitikát illetően. 1988-tól kezdve folyamatosan felvetődött a már az 1956-os forradalom alatt is követelt a semlegesség gondolata, amelyet kezdetben minden jelentősebb ellenzéki csoport támogatott, és a társadalom jelentős többsége is mögé állt.1 Az MDF azonban 1989 őszétől előre vetítette, hogy kormányra kerülése esetén nem fogja feltétlenül a semlegességi politikát követni. Antall pedig még messzebbre ment, több esetben is nyíltan kijelentette, hogy az Egyesült Államok – mivel ezzel veszélyeztette volna az amerikai–szovjet kapcsolatok enyhülési folyamatát – semmilyen…

Tovább
Forrás 

Antall József külpolitikájának főbb irányvonalai I. – A magyar–szovjet kapcsolatok

Nyári Gábor – Rapali Vivien Amikor 1990 tavaszán Antall József személyében ismét szabadon választott miniszterelnöke (és persze kormánya is) lett Magyarországnak, egyebek mellett a külpolitikát is teljesen új alapokra kellett helyezni. Az alapállás – kelet és nyugat határán – persze nem változott, és a helyzet is ismerős lehetett az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követő időszakból, annyiban legalább is biztosan, hogy a frissen függetlenedő országnak gyorsan kellett megtalálnia új helyét az erősen változó világban. Fontos volt egyrészt a nemzeti érdekek képviselete, másrészt mind keleti, mind nyugati irányú kapcsolataink komoly átértékelésre szorultak. Mai…

Tovább