Teleki Géza feljegyzései a moszkvai fegyverszüneti tárgyalásokról

Szerző: Dugár Péter

Az 1944. október és december között zajló moszkvai fegyverszüneti tárgyalássorozat egyik érdekes szereplője Teleki Géza, a tragikus sorsú Teleki Pál fia. A politikai életben teljesen járatlan, akkor 33 éves geológus Moszkvában a magyar fegyverszüneti delegáció jegyzőkönyvvezetője volt. A tárgyalásokat egy kisméretű noteszben örökítette meg 174 oldal terjedelemben, amely feljegyzéseit 1955-ben a Hírünk a Világban c. amerikai magyar emigráns lapban publikálta három részben. E beszámolóknak köszönhetően mélyebb betekintést nyerhetünk a 20. századi magyar történelem egy vízválasztó eseményébe.

A Hírünk a Világban címlapja Teleki Géza írásával (Forrás: epa.oszk.hu)
A Hírünk a Világban címlapja Teleki Géza írásával (Forrás: epa.oszk.hu)

A fegyverszüneti tárgyalások előkészítéséről Teleki részletesen beszél az említett cikksorozatában. Leírásai alapján a besztercebányai 2. partizándandár parancsnoka, bizonyos Makarov alezredes egy előzetes fegyverszünet 12 pontját tartalmazó levelet intézett a magyar kormányhoz. A felsorolt pontok az adott körülményekhez képest igen kedvező feltételeket biztosítottak volna Magyarországnak a háborúból való kilépésre, de ahogy később kiderült, a szovjetek a tizenkét pontból mindössze hármat tartottak be, azok is a legkevésbé fontos kérdésekre vonatkoztak (a fegyverszüneti delegáció szabad összeállítása, működésének mikéntje stb.).[1] A Makarov-levél ismeretében Horthy Miklós kormányzó 1944. szeptember végén hozzájárult egy küldöttség Moszkvába utazásához. A fegyverszüneti delegáció tagja volt Faragho Gábor vezérezredes, a csendőrség országos felügyelője, mint a küldöttség vezetője, Szent-Iványi Domokos rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Teleki Pál egykori közeli munkatársa, illetve Teleki Géza geológus, a kolozsvári egyetem tanára. Teleki Géza kinevezésével Horthy azt akarta jelezni a szovjetek felé, hogy Magyarország visszatér Teleki Pál politikai vonalvezetéséhez,[2] amelynek egyetlen gyakorlati érdeme Moszkva szemszögéből az volt, hogy el akarta kerülni a háborúba való belépést.

Az alföldi páncéloscsata a tárgyalások ideje alatt. In: Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon
Az alföldi páncéloscsata a tárgyalások ideje alatt. In: Számvéber Norbert: Páncélosok a Tiszántúlon

A magyar küldöttség október 1-jén este érkezett meg a szovjet fővárosba. Október 5-én Antonov, az orosz vezérkari főnök elsőszámú helyettese fogadta a delegációt, amely átadta a szovjet katonatisztnek Horthy Sztálinhoz írott levelét. A levélről Kuznyecov vezérezredes, a kémelhárító osztály főnöke állapította meg, hogy mivel az nem tartalmaz felhatalmazást a fegyverszüneti jegyzék aláírására, nem tudnak tárgyalni a magyar féllel. A helyzet orvoslására másnap üzentek Budapestnek azonnali, névre szóló felhatalmazást kérve táviratban, illetve írásban. Válaszában Budapest haladékot kért és egyben utasította a delegációt, hogy kérje a szovjetektől a feltételek közlését, mert csak azok ismeretében adhat meghatalmazást az egyezmény aláírására. A fegyverszünet feltételeit október 8-án Molotov, a szovjet külügyi népbiztos ismertette Faragho, Szent-Iványi és Teleki számára. Ezek szerint Magyarországnak ki kellett vonnia csapatait és tisztviselőit a Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszacsatolt területekről. A kiürítés ellenőrzése céljából a szövetségesek Magyarországra küldik képviselőiket, akik a szovjet küldött elnöklete alatt fognak működni. Magyarország minden kapcsolatot megszakít Náci-Németországgal, majd azonnal hadat üzen a Harmadik Birodalomnak, aminek fejében a szovjet csapatok készek segítséget nyújtani az átállásban. Molotov e feltételek azonnali és feltétel nélküli elfogadásához kötötte a tárgyalások folytatását. A népbiztos kijelentette, hogy Makarovról és annak leveléről nem tud semmit, és mivel az alezredesnek nem is volt hivatalos meghatalmazása, a szovjet kormány magára nézve nem tekinti kötelezőnek az általa közölt ígéreteket.[3] A Makarov-levél valótlansága sokkolta a magyar delegációt és teljesen felborította a tárgyalási célkitűzéseit. A helyzet sürgőssége miatt a három küldött kénytelen volt elfogadni az új helyzetet, október 10-én pedig Budapest is megadta a felhatalmazást a fegyverszüneti egyezmény aláírására. Ezt követően Faragho Gábor, Szent-Iványi Domokos és Teleki Géza október 11-én este hét óra ötvenhét perckor ellátta kézjegyével az előzetes feltételeket tartalmazó okmányt.

A következő napokban rohamos gyorsasággal felpörögtek a magyarországi események. Október 15-től egymás után érkeztek a sürgönyök Budapestről, amelyek beszámoltak ifj. Horthy Miklós elrablásáról, a nyilas puccsról, továbbá utasították a delegációt, hogy azonnal lépjen kapcsolatba Veress Lajossal, akit Horthy még korábban – akadályoztatása esetére – helyetteséül jelölt ki. A delegáció azonban hiába kereste az összeköttetést Veressel, akit ekkor már a németek tartottak fogva. Október 16-án megszűnt az összeköttetés a fővárossal. Október 17-én délelőtt Kuznyecov közölte, hogy Miklós Béla, az 1. magyar hadsereg parancsnoka, néhány tisztjével átment Petrov tábornokhoz, majd beszámolt Horthy október 15-ei rádiószózatáról és a nyilas hatalomvételről, illetve ismertette a Szálasi-kormány tagjait.[4]

Teleki jóvoltából a tárgyalások gyakorlati lezajlásába is betekintést nyerhetünk. A magyar delegáció elég megterhelő körülmények között „készülhetett fel” a tárgyalásokra. Moszkvában csak szovjet kísérettel mozoghattak, hírekhez pedig csak egy moszkvai rádióadó jóvoltából jutottak. A tárgyalások előtt 3-4 órás mozielőadásokra vitték őket, Sztálin egészségére pedig 5-6 pohárnyi vodkát is meg kellett inniuk.

„Hogy miért, azt mindenki elképzelheti; egy liter vodka és többórai mozinézés után éjszaka közepén tárgyalni országos fontosságú ügyekről s hozzá udvariasan mosolyogni, nem mindennapi feladat. Az oroszok célja az volt, hogy fáradt emberekkel szemben akaratukat könnyebben keresztülvigyék.”[5]

Antonov kérésére a magyar delegáció október 23-ra kidolgozta javaslatait egy új magyar kormány megalakítására vonatkozóan. Ebben a jogfolytonosságot szem előtt tartva csak azokat a pártokat kívánták bevonni a kormányzásba, amelyek már a háború előtt is a hatalom részesei voltak.[6] A javaslat a szovjetek számára elfogadhatatlan volt, így a tárgyalások megszakadtak. Teleki ezt azzal magyarázta, hogy a szovjetek a megalakítandó kormányban feltétlenül látni akarták a moszkovita magyar kommunistákat, akikkel a delegáció tagjai viszont nem voltak hajlandóak tárgyalni.[7]

November 13-án a szovjet állam képviselői újra tárgyalóasztalhoz ültek, aminek hátterében az állt, hogy a végleges fegyverszünet megkötéséhez Moszkvának feltétlenül szüksége volt „egy a magyar államot reprezentáló szervre”, amelyet a szövetséges nagyhatalmak is elismertek. Az ülés jegyzőkönyvében a résztvevők között már ott találjuk Miklós Bélát és Vörös János vezérezredest, korábbi Honvéd Vezérkari Főnököt is. Molotov kifejezte azon kívánságát, hogy az új szervben minden „demokratikus pártnak” részt kell vennie. Teleki Géza ekkor javasolta Debrecent az új kormány központjaként, mert itt hirdette ki Kossuth 1849-ben a függetlenséget. Molotov erre rávágta:

„ebben benne vagyunk, igen! Kossuthot ismerjük.”[8]

A november 16-i tárgyaláson szóba kerültek a kormány megalakulásának formai kérdései.

Jobb volna azt provizorikus kormánynak nevezni, mert ez nem demokratikus alapon alakulna…”

fogalmazott Molotov. A külügyi népbiztos aztán váratlanul szóvá tette, hogy a magyar delegációnak csak a fegyverszünet aláírására van felhatalmazása, de kormányalakításra nincs. Szent-Iványi Domokos ekkor azzal érvelt, hogy mivel Horthy kormányzó és Veress Lajos megbízott miniszterelnök hollétéről nem tudnak semmit és

„miután más megbízott közeg nincs, ez a küldöttség tekinti magát az egyetlen alkotmányos szervnek.”

Molotov egy kisebb jogi vita után verbálisan az asztalra csapott: amennyiben a magyar fél közre akar működni, akkor el kell fogadnia, hogy a fő cél a szövetségesek végleges győzelme, valamint egy demokratikus kormány megalakítása, amely a háborús helyzet alatt csak a Vörös Hadsereg irányítása alatt működhet.[9]

Molotov 1944. október 9-én Sztálin és Churchill társaságában, Moszkvában. Imperial War Museum, HU 90354
Molotov 1944. október 9-én Sztálin és Churchill társaságában, Moszkvában. Imperial War Museum, HU 90354

Miután a delegáció tagjai hírt kaptak a Magyar Front megalakulásáról és annak vezetőiről, azt a javaslatot nyújtották be a szovjeteknek, miszerint a Magyar Front alakítson kormányt Debrecenben, a miniszterelnök pedig Tildy Zoltán legyen. Leszögezték, hogy Horthy Miklóst tartják az államfőnek, helyettesítésére felvetették egy kormányzói megbízott kinevezését vagy kormányzótanács felállítását. Mivel a javaslat nem adott lehetőséget a szovjetek számára, hogy befolyásolják a kormány összetételét, válasz nélkül hagyták a magyar fél e beadványát.[10]

December 5-én Kuznyecov – Gerő Ernő és Nagy Imre társaságában – fogadta Faraghot, Miklóst, Vöröst, Szent-Iványit és Telekit. Gerő kifejtette, hogy jelenleg nincs kormányzó, így jogforrás sincs, ezért új jogforrást kell teremteni, amely aztán jogot ruház a kormányra. Teleki ekkor a számára még ismeretlen Gerőhöz és Nagyhoz fordult: „Honnan jöttek az urak, mely városból és milyen illetőségűek?” A lapszélre idevonatkozóan feljegyezte:

„erre nem kapva választ világos volt, hogy mindketten moszkvai kommunisták”.

Gerő ekkor veti fel az ideiglenes nemzetgyűlést, amely „megalapítja és legalizálja a kormányt”, majd átadott egy kormánylistát és egy kormánynyilatkozatot, amelyekről Teleki megjegyzi, hogy azok szinte egy az egyben megvalósultak Debrecenben.[11] Az átnyújtott dokumentumok azoknak a tanácskozásoknak az eredményeként születtek, amelyeken Gerő Ernő, Nagy Imre, Rákosi Mátyás, Dekanozov (korábbi németországi szovjet nagykövet), Puskin, időnként pedig maga Sztálin, vettek részt. A legfontosabb kérdésekről tehát már előzetesen, a fegyverszüneti delegáció tudta nélkül döntöttek Moszkvában.[12]

December 6-án hajnalban sor került az utolsó moszkvai tárgyalásra. Ezen magyar részről Faragho Gábor, Miklós Béla, Vörös János és Teleki Géza, szovjet részről pedig az állami és katonai vezetők, illetve Gerő Ernő és Nagy Imre vettek részt. A megbeszélés elején Molotov kérdésére, hogy a magyar delegáció hajlandó-e részt venni a kormány munkájában, Faragho, Miklós és Vörös mind igennel válaszoltak, ellenben Teleki visszautasította a részvételt. A kézzel írott jegyzőkönyvében ezt azzal indokolta, hogy kifogásolja Molotovnak a november 16-i megbeszélésen tett kijelentését. A népbiztos akkor szó szerint ezt mondta:

„Maguk idealizálják Teleki Pál személyét – evvel azonban mi nem vagyunk egyetértésben.”

Ennek fényében magyarázta Teleki:

nem szeretnék részt venni a kormányban, mert az az érzésem, hogy most csak névjegyként kívánnak oda.”

Molotov úgy vélte, hogy a magyar félnek kell közelednie a szovjet állásponthoz és nem fordítva, Teleki Pál fiát pedig nem tartják elfogadhatatlannak.[13] Teleki ekkor még néhány kérdés tisztázását kérte.

„Teleki azon kérdésére, hogy elismeri-e továbbra is a szovjet kormány a fegyverszüneti bizottságot, Molotov határozott nemmel felelt. Ez azt jelentette, hogy a bizottság megszűnt és az abban résztvevők most már mint egyének vállalhattak felelősséget tetteikért. Teleki azon kérdésére pedig, hogy elismeri-e a szovjet kormány a Magyar Királyságot és annak államformáját, Molotov csak ennyit válaszolt: „Ezzel a Magyarországgal már négy éve háborúban vagyunk.”[14]

A delegáció által képviselt jogfolytonosság elve ezzel végleg megbukott. Molotov – megelégelve a kérdezősködést – világossá tette: „Ön elfogadhatja a részvételt vagy pedig nem. De ha nem, úgy a magunk módján fogjuk megoldani a kérdést.” A népbiztos ezen kijelentése nem nélkülözte a fenyegető attitűdöt, ezért is érezhető a fiatal geológus válaszában a meghátrálás: „Köszönöm a Miniszter úrnak válaszát és felvilágosításait melyekre való hivatkozással a kormány munkájában való részvételt elfogadom, hiszen a szovjet iránti érzelmemet kifejeztem amikor ide kijöttem.” Miután Molotov megismételt kérdésére most már mindenki igennel válaszolt, bezárták az ülést, de Teleki Géza tett még egy utolsó megjegyzést.

 „Még ül itt két magát magyarnak nevező úr, Gerő Ernő és Nagy Imre. Őket Molotov miniszter úr nem kérdezte még meg.

Mol: (mérgesen) (Gerő és Nagy ijedten és szótlanul figyeltek): Az urak (Gerő és Nagy felé fordulva) elfogadják.”[15]


Borítóképünkön:  A Szovjetunióba induló delegáció 1944 szeptemberében a Felvidéken (Balról: gróf Teleki Géza, Fragho Gábor tábornok, egy szovjet partizán, Szent-Iványi Domokos). In: Magyar Szemle, 2013. 6. sz.

Felhasznált források, szakirodalom:

[1] Dr. Teleki Géza: A moszkvai fegyverszüneti tárgyalások. In: Hírünk a Világban, 5. (1955) 1-4. sz. 1-2.

[2] Török Bálint: Farkas esz meg, medve esz meg… Szent-Iványi Domokos és a Magyar Függetlenségi Mozgalom. Budapest, 2004. 133-134.

[3] Hírünk a Világban, 5. (1955) 1-4. sz. 2-3.

[4] Hírünk a Világban, 5. (1955) 1-4. sz. 3-5.

[5] Hírünk a Világban, 5. (1955) 1-4. sz. 5.

[6] Dálnoki Miklós Béla kormányának (Ideiglenes Nemzeti Kormány) minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1944. december 23. – 1945. november 15. A. köt. Szerk., jegyz. és a bev. tanulmányt írta Szűcs László. Budapest, 1997. 10.

[7] Hírünk a Világban, 5. (1955) 1-4. sz. 5.

[8] Magyar Országos Levéltár (=MOL) P 2286, Gosztonyi Péter hagyatéka, 2. tétel, Teleki Géza dokumentáció, XXXII. jegyzőkönyv

[9] MOL P 2286, Teleki dokumentáció, XXXV. jegyzőkönyv

[10] Vida István: Orosz levéltári források az 1944. őszi moszkvai kormányalakítási tárgyalásokról, az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásáról és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megválasztásáról. In: Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944-1945. Szerk.: Feitl István. Budapest, 1995. 61-62.

[11] MOL P 2286, Teleki dokumentáció, XLI. jegyzőkönyv

[12] Dálnoki Miklós Béla kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei... 11.

[13] MOL P 2286, Teleki dokumentáció, XLII. jegyzőkönyv

[14] Hírünk a Világban, 5. (1955) 5-7. sz. 2.

[15] MOL P 2286, Teleki dokumentáció, XLII. jegyzőkönyv

Facebook Kommentek