Az elmaradt kivégzés; Matuska Szilveszter utolsó tárgyalása
Balogh-Ebner Márton – György Sándor
Magányos őrült volt, vagy egy összeesküvés része? Vagy teljesen tudatosan döntött a robbantás mellett? Esetleg állami jóváhagyással cselekedett? Megannyi kérdés, amely még ma is foglalkoztatja a kutatókat és a közvéleményt Matuska Szilveszterrel és a biatorbágyi vasútrobbantással kapcsolatban. Az önmagában érdekes, hogy miként lesz egy első világháborús hősből és feltalálóból merénylő, ráadásul utóélete és halála is számos kérdőjelet vet fel. Miért kaphatott a második világháború idején összesen 17 nap büntetés-félbeszakítást? Tényleg Csantavéren tűnt el 1945-ben, vagy sikerült nyugatra menekülnie? Mai képes posztunkban az 1931. szeptember 12-ről 13-ra elkövetett merénylet, illetve Matuska tárgyalásának fényképei közül válogattunk, tekintve, hogy 1938-ban e napon változtatták halálos ítéletét életfogytig tartó szabadságvesztésre.
Matuska Szilveszter 1892-ben Csantavéren (Vajdaság) született; tanítói képesítést szerzett, de emellett feltalálóként is aktív, igaz nem túlzottan sikeres volt. a biatorbágyi viadukt elleni merénylet elkövetője. Végigharcolta az első világháborút, ahol többször kitüntették. A háború után több sikertelen vállalkozásba is belekezdett, illetve feltalálóként igyekezett megélni. Közben megnősült, lánya 1922-ben született meg. 1930-tól Bécsbe költöztek; Ausztriában és Németországban is több vasúti robbantást követett el, ezek azonban nem jártak áldozatokkal. A biatorbágyi viadukt (és az azon közlekedő bécsi gyors) elleni 22 halottat és 17 súlyos sebesültet eredményező merényletet 1931. szeptember 12-ről 13-ra virradó éjjel követte el. Október elején Bécsben vették őrizetbe, az osztrák bíróság 6 évre ítélte, majd kiadták Magyarországnak, ahol életfogytiglani börtönbüntetést kapott. A váci börtönből az 1944 végi zavaros időszakban kiszabadult, majd Csantavérre ment, ahol 1945 elején eltűnt.
Pere érthetően hatalmas szenzáció volt, arról az összes magyar és számos külföldi lap is beszámolt. Márai Sándor az Újság 1934. november 6-i számában például így tudósított:
„Matuskának nem volt érdeke a merénylet. Valamilyen gigantikus kéjgyilkosság lehetett Matuska számára (…) Az elnöknek igaza van, mikor feltételezi, hogy Matuska komédiázik… Matuska valóban szimulál. Ugyanakkor… Matuska komoly, száz százalékos bolond is… Matuska tudathasadásban szenvedő lélek-e szexuális kényszerképzetekben őrjöngő fenevad, ezt bonyolult vizsgálatok s csak idegorvosi vizsgálatok dönthetik el. Kétségtelen… paranoiás… Az őrült, aki az őrületet szimulálja, hogy rögeszméinek következményei elől megmeneküljön, éppen nem ritkaság. Valahol itt lesz a szimuláns Matuska körül az igazság…” [1]
Matuska többször hivatkozott egy bizonyos Leo nevű hipnotizőrre, és erről ma sem tudjuk, hogy volt-e valóságalapja. Az ügy viszont gyorsan politikai színezetet is kapott. Az osztrák Der Abend című lap szeptember 16-án „Ki rejtőzik a Budapest–Bécs-i gyorsvonat elleni merénylet mögött” címmel hosszabb cikket közölt, amelyben szerepelt
„…a megalapozott és több oldalról kimondott gyanú, hogy ezt a névtelen gonosztettet politikai okokból rendeztették olyan körök, akiket az uralmon levők között kell keresni.” (…) „Horthy és Gömbös urak ürügyet akartak a statáriumhoz.”
A merénylet hátterének tisztázására 1967-ben újabb nyomozást folytattak le a magyar belügyi szervek, sikerrel azonban ekkor sem jártak. [2] Az 1938-as magyarországi per alapját az biztosította, hogy Ausztria úgy adta ki Matuskát, hogy nem kaphat súlyosabb büntetést nálunk, mint amilyet ott kaphatott. Mivel ekkor Ausztriában nem volt halálbüntetés, így „illendőségből” mindenképp börtönbüntetés nézett ki neki.
Matuskát ennek ellenére halálra ítélték, és perújrafelvételi kérelmét is elutasították, viszont még ez sem jelentett kivégzést.
„Matuska Szilveszter időközben újrafelvételi kérelemmel fordult a magyar bíróságokhoz, ezt a kérelmét azonban, mint teljességgel alaptalant, jogerősen elutasították. Azóta az osztrák hatóságokkal folyamatban levő tárgyalások befejeződtek és — hír szerint — Magyarország kormányzója is döntött Matuska Szilveszter kegyelmi kérvénye felett. A pestvidéki törvényszék Márton-tanácsa mindezeknél fogva április 8-án, pénteken abban a helyzetben lesz, hogy ki fogja, hirdetni Matuska Szilveszter előtt a jogerős ítéletet, valamint a kormányzói legfelsőbb döntés eredményét.”[3]
1934 novembere óta húzódott az ügy magyar szakasza; Matuskát halálra ítélték első és másodfokon is, de az ítéletet nem hirdették ki, elsősorban a nagy nemzetközi nyomás miatt. 1938. április 9-én azonban megtört a jég, megszületett a jogerős és végrehajtható ítélet. Horthy Miklós kormányzó nemzetközi jogi akadályokra hivatkozva adott kegyelmet az ekkorra már hosszú szakállat növesztett Matuskának.
„A törvényszék — kezdte az ítélet kihirdetését Mendelényi elnök — Matuska Szilvesztert 1934 novemberében hozott ítéletében bűnösnek mondotta ki 22 rendbeli gyilkosság és 14 rendbeli gyilkosság kísérletének bűntettében és ezért halálra ítélte. A törvényszék ítéletét a tábla helybenhagyta, majd a kúria 1935 december 13-án hozott ítéletében a halálos ítéletet jogerőre emelte Matuska védője, Lévay Tibor újrafelvételi kérelemmel fordult a törvényszékhez. Kérését azzal indokolta, hogy Matuska nem épelméjű és tettét büntetőjogilag beszámíthatatlan állapotban követte el. Az orvosszakértők azonban megállapították, hogy Matuska épelméjű és büntetőjogilag beszámítható. Így a törvényszék az újrafelvételi kérelmet elutasította.”[4]
És hogy reagált erre a „biatorbágyi rém”? Hát nem a megszokott módon. Amikor lehetőséget kapott szólni, a tudósítások szerint ismét előtört belőle a feltaláló:
„— Kérem szépen, — mondotta csendes hangon Matuska — szükség lesz még az én találmányaimra. Tessék megengedni, hogy 93-ik találmányomat most elmondjam.”[5]
Sajnos a bíró ezt nem tette lehetővé, hanem nemes egyszerűséggel visszavitette a Gyűjtőfogházba…
Matuska ezt követően Vácon raboskodott, és évekig nem is nagyon lehetett hallani felőle. Neve a merénylet után mintegy 10 évvel ismét felbukkant, amikor (büntetésük csökkentése fejében) 1942 őszén fegyenceket vezényeltek a Don-kanyarban harcoló 2. hadsereghez.
„Állítólag Matuska Szilveszter is köztük van.”
– jegyezte fel Magass Miklós tábori lelkész főhadnagy. [6] Bár minden bizonnyal a délvidéki vérengzések alatt kivégezték szülőfalujában, egyesek látni vélték Koreában, és nevét összefüggésbe hozták egy svédországi vasúti merénylettel is, és akadt olyan hír, amely szerint a svédeknél hunyt el 1957-ben. Matuska alakja napjainkig foglalkoztatja a történészek mellett a jogászokat, művészeket is. Több filmet forgattak róla, és alakja számos kiállítást, de még brit hardpunk számot is ihletett, és felbukkan a hazai Kowalsky meg a Vega egyik számában is.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.
Jegyzetek:
[1] Sereg András: A Matuska-per, egy híres ügy a magyar jogtörténetből http://www.jogiforum.hu/hirek/33551 (2015. augusztus 12.)
[2] Nemes Dezső: A biatorbágyi merénylettől a statáriumig História, 1981/1 23-28. o.
[3] Magyarország 1938. április 5. 13.
[4] Magyarország 1938. április 9. 7. o.
[5] Uo.
[6] Sára Sándor: Krónika 10. rész (dokumentumfilm-sorozat a magyar 2. hadseregről, 1979-1982)