A magyar magnók – az MK termékek

Tóth Eszter Zsófia

Első magnómat 1984 karácsonyán kaptam, egy MK-27-est. Akkor olyan volt a készülék, mint egy csoda. Az egész karácsony alatt nem tudtam elszakadni tőle, felvettük vele a családtagok hangját. Később a barátnőimmel hangjátékokat írtunk és vettünk fel rá. Akkor érdekes volt, hogy a hang, a hangunk megörökíthető, ami ma már természetes. Az első magnó, melyet kapni lehetett, a Vörös Szikra orsós magnó volt, amelyet az 1950-es években lehetett vásárolni, 15 kilós volt és 3400 Ft-ba került.(www.radiomuseum.hu) Külföldön 1963-tól gyártott elsőként a Philips hordozható kazettás magnót.[1] E cikkben a magyar gyártású magnók történetéről lesz szó.

Néhány adat: 1965-ben 6 300 db, 1966-ban 5 800 db, 1967-ben 16 700 db,1968-ban 35 000 db, 1969-ben 29 400 db, 1970-ben 70 300 db, 1971-ben 80 000 db magnetofont adtak el Magyarországon.[2] Az 1969-es robbanást, az eladási számok megugrását az okozta, hogy megjelentek az üzletekben az első hazai gyártmányú kazettás készülékek, és nagy mennyiségben dömpingáron a lengyel gyártmányú Grundig-licenc készülékek. Ez utóbbiak hatottak sokkszerűen a belföldi piacra.[3] A lengyel magnó 2400-2500 Ft-ba került, a magyar 4200-4500 Ft-ba. Így a Grundig a szalagos magnókat ki is szorította a hazai piacról, annak ellenére, hogy a Grundig kevésbé volt korszerű, mint a magyar termék. Az MK-21-es magnó előnyeiről így írtak 1970-ben:

„Ez a készülék korszerű, mert egyszerű, könnyen kezelhető és olcsó. Például nem kell bíbelődni a szalag- és a felcsévelő orsókkal: a kazetta egyetlen mozdulattal üzembe állítható és gyorsan cserélhető. Mivel a szalag teljesen zárt, a befűzésnél nem szakadhat és nem lesz „saláta”. Az MK—21-es kazettás magnó további előnye, hogy kicsi és könnyű.”[4]

BRG Vörös szikra magnetofon.
A BRG Vörös Szikrája 1955-ben (Kotnyek Antal/FORTEPAN)

Azért az újságíró óva intett attól, hogy minden háztartásba magnót álmodjunk 1972-ben:

„Mi nem tűzhetjük magunk elé azt a célt, hogy: ahány család, annyi magnó. Értelmetlen dolog lenne elrugaszkodni anyagi-technikai lehetőségeinktől.”[5] 

A piac telítődését 1 millió magnó esetére jósolta.

A mainál egyszerűbb hazai készülékeket kérünk, és amennyivel egyszerűbbet, annyival olcsóbbat is. Magnóban sem Mercedeseket akarunk — bár az MK 23-as azért nem teljesen Mercedes —, jó nekünk a Trabant, de ha mór Trabant, akkor legalább legyen lehetőleg minél több családban.”

-fogalmazta meg a célt az újságíró. Ekkoriban a Hungaroton még nem gyártott műsoros kazettákat, mivel egy 260 Ft-ba került volna, ami nagyon drágának számított.[6] 1973-ban

MK—25, illetve MK—26 mellett (a műanyag alkatrészek felhasználása tette lehetővé a csökkenő árat) 500—500 darab készül el az új kazettás sztereó-magnóból, az MK—42, illetve MK—43- ból. A lehetőségek azonban még nem merültek ki, hiszen sem személygépkocsiba való kazettás magnót, sem rádióval egybeépített készüléket még nem gyártanak Magyarországon. Pedig az említett gyártmányok már jól ismertek és elterjedtek hazánkban.”[7] 

Magnós táskarádió (Grundig).
Grundig táskarádió, 1975 (FORTEPAN)

Az MK magnókat a Budapesti Rádiótechnikai Gyár gyártotta. 1976-ban minőségi problémák léptek fel az MK-42 stereo típussal, előfordult olyan is, hogy a kipróbált készülékek közül csak a 3. volt jó:

Gyakran két-három MK—12 típusú magnót is elő kell vennie az eladónak. (…) És az sem biztos, hogy megfelelő, hiszen gyakran csak otthon derül ki: a készülék nem működik, rossz.”

Ekkoriban a

„megkérdezett családoknak mindössze 2.48 százalékának volt sztereó magnója, 2.72 százalékának pedig sztereó rádiója.. Ismereteik pedig a sztereótechnika előnyeiről enyhén szólva, tévesek: 89 sztereó- magnó-tulajdonos közül 17 nem ismeri előnyeit, a térhatást: a nagyobb zenei élményt nyújtó, jobb hangminőséget.”[8] 

Az MK 27-es kazettás, hordozható magnó nem volt népszerű a kereskedőknél:

— Félünk a formájától — mondja Morvai Ferencné, a Ravil] előadója. — Olajzöld és halványfekete színétől.”[9]

BRG MK 27 magnetofonok
A nem túl népszerű MK-27-es

A gyártási nehézségekről írt a Világgazdaság 1976-ban:

„A komplett kazettás magnók gyártása nem a terv szerint alakult. Az MK—25 A típusú készülékhez ugyanis akadozva érkezett a japán importból származó hangszóró és motor és főleg ezért az előirányzott 25 ezer darab helyett csak 15 ezret készítettek el.”[10]

1979-ben az MK122-es magnó 2200 Ft-ba (gyereknapra leárazva 1100 Ft-ba), az MK 27-es 4550 Ft-ba került (gyereknapra leárazva 3800 Ft-ba).[11] Számos visszatérő minőségi panasz volt az MK magnótermékekre:

A múlt év elején vásároltam egy MK 27 típusú magnetofont Budapesten, a XII. kerület Magyar Jakobinusok tere 5. szám alatt levő KERAVILL szaküzletben. A gyártó cég által reklámozott öröm, amelyet állítólag a készülék nyújt, nálam sajnos elmaradt. A garanciális idő alatt többet volt szervizben, mint a használatomban. Legutóbb már nem is vállalták a javítását, ehelyett a kicserélését javasolták. Adtak egy csereutalványt, amelyre egy másik készüléket kaptam, ugyancsak a fenti szaküzletben. Sajnos, ezzel sincs szerencsém, már az első napon felmondta a szolgálatot. A szervizben ugyan megjavították, de most sem tökéletes.(B.Erika, Homokszentgyörgy)”[12]

Hódi Pál (Nagyszénás, Lenin u. 4.) azt kifogásolta, hogy nemrég vett MK— 25-ös magnóját rövid idő alatt kilencszer kellett javíttatnia. „Kértem — írta levelében —, hogy ennyi sikertelen javítás után lássák be: hibás a magnó és engedélyezzék a kicserélését. Az orosházi GELKA Szervizben azt vágták a fejemhez, hogy azért nem jó a szerkezet, mert valaki szakértelem nélkül hozzányúlt és elrontotta. Ez nem így van, s erre a legdöntőbben ők cáfoltak rá, hiszen kilenc alkalommal sem tudták működésbe hozni.”[13]

Egy magnóreklám, a magnó felvevő funkciójáról, 1981-ből:

A magnetofon segítségével pontosan rögzíthetjük az érdekes előadást, az idegen nyelvű leckét, a hozzánk legközelebb állók hangját és magától értetődően — és ezt a leggyakrabban — a népszerű könnyű- és komolyzenei felvételeket. Emellett nem szükséges készülékünkkel egyenesen az előadó- vagy a hangversenyterembe mennünk, hiszen feljátszhatunk rádióból, gramofonról, televízióból vagy egy másik magnetofonról.”[14] 

E funkciónak köszönhetően aztán hétfő délután sokak ültek a rádió mellett, hallgatva a Kívánságműsor kettőtől ötig című adást és úgy ügyeskedve, hogy az áhított zeneszám eleje se maradjon le a felvételről, amikor megnyomta valaki a felvevőgombot. Így viszont előfordult olyan, hogy a felvétel végén vagy elején hallani lehetett a fel, illetve lekonferálást. 1988-ban már csak egy típust, az MK_29-est gyártották itthon. Átnézve a korabeli sajtót, tehát a magyar gyártmányú magnókkal végig voltak műszaki gondok, még a hangsebesség és a hangtorzítás terén is. Jó minőségű külföldi magnókat hiába szerettek volna behozatni az állampolgárok, nem volt rá lehetőség, mivel a szovjet tömb részei voltunk. A magnetofonok emlékezete a minőségi problémák ellenére inkább pozitív, mint negatív. Gyakorlatilag mivel ehhez lehetett hozzájutni, ezt használták az emberek, és ha szerencséjük volt, egy tűrhető minőségű készüléket sikerült beszerezniük.

Vélemények ismerettségi körömből:

Nekem vooolt, még verset is írtam róla… Ezen daráltam mindent, Sex Pistolst, Bizottságot, Toy Dollst, Mozartot, Hendrixet, Pink Floydot, Deep Purple-t, Duke Ellingtont. Első irodalmi estemen, 1991-ben, az ELTE-n erről játszottam be Debussyket a versek közti szünetekben.” (Lackfi János)

Nekem is ilyen volt. Az első kazi, amit hallgattam rajta a Purple tokiói koncertjének a felvétele volt. Bécsből hozták a kazettát, egy Hendrix-szel együtt, mert itthon ilyesmit nem lehetett kapni. Ezt a magnót vittem be a moziba is, hogy felvegyem vele a Hair számait : o)” (Miklya Mona)

Jó pár év használat után valami baja lett. Az akkori barátom felajánlotta, hogy megcsinálja. Szét is szedte apró darabokra és itt abba is maradt a szerelés. Pár hónap múlva rákérdeztem, hogy mikor rakja össze. Közölte, hogy inkább elvesz feleségül csak ne kelljen megcsinálnia. Elvett.” (Bartáné Jánszki Katalin)

Nekem is volt ilyen, az első nagy zenei élményeim hozzá kapcsolódnak. Egyszer elmentünk két hétre,a magnó bekapcsolva maradt, (nem kapcsolt ki magától, ha lejárt a kazetta) mikor hazaértünk, kicsit égett szaga volt, de simán működött tovább még évekig.( Pataki Zoltán)

Irodalomórán láttam először ilyet,megzenésített Petőfi verseket hallgattunk róla…” (Németh Viktória)

Mi angolórán erről hallgattuk a hanganyagokat.”(Kadlót Niki)

JATE tábor.
Azért volt, akinek Philips is jutott; JATE tábor, 1980 (Jankó Attila/FORTEPAN)

Ilyen volt az első magnóm (az idő előrehaladtával egyre gyakrabban kapta be a szalagot…). Karácsonyra kaptam (’80-ban), egy Boney M. számokat tartalmazó kazettával, ami azóta is (!) megvan.” (Roberto)

Életem első magnója volt. A hangminősége borzalmas, az élettartama rövid volt, és ráadásul letekerte és meggyűrte a kazettáról a szalagokat. Nem voltunk “jóbarátok”. (Jankovic Nóra)

Ez az un. angol tanár magnó volt, erről hallgattuk a könyvhöz az audio anyagot. Később, amikor élőben is hallottam angolokat beszelni, örömmel konstatáltam hogy mégsem értem őket olyan rosszul, mint ahogy a magnó hallgatás alapján várni lehetett.” (Hungler Sára)


Források

[1] Népszabadság, 2001. október 5. 18. o.

[2] Népszabadság, 1972. január 16. 4. o.

[3] Uo.

[4] Népszabadság, 1970. május 22. 15. o.

[5] Népszabadság, 1972. január 16. 4. o.

[6] Uo.

[7] Világgazdaság, 1973. február 28. 3. o.

[8] Népszava, 1976. december 29. 3. o.

[9] Népszabadság, 1977. szeptember 2. 3. o.

[10] Világgazdaság, 1976. augusztus 12. 3. o.

[11] Népszabadság, 1979. június 3. 14. o.

[12] Szabad Föld, 1979. február 4. 7. o.

[13] Népszabadság, 1974. november 28. 11. o.

A nyitóképen magnók és egyéb csodák a dombóvári Napsugár Áruházban, 1972 (Erky-Nagy Tibor/FORTEPAN)

Facebook Kommentek