A Szabad Európa Rádió megalapítása és első évei

A Szabad Európa Rádióról szinte mindenki hallott, elsősorban az 1956-os tevékenysége miatt. Ez az adó közvetített a leghitelesebben a forradalmi eseményekről, és buzdította az emigrációból az itthoni magyarokat a kitartásra. Sokaknak talán a gyerekkori mesékből is ismerős lehet a Szabad Európa, hiszen a nagyszülők a régi rádiókon esténként titokban próbálták behozni a zavarások miatt sercegő adót, hogy a világ dolgairól „más szemszögből” is tájékozódjanak. De mi is volt valójában a Szabad Európa Rádió? Hogyan jött létre és kinek volt a szócsöve? Kik dolgoztak a szerkesztőségben és mennyire mondható el, hogy egységesen képviselte az (emigrációs) magyarság ügyét? Mai cikkünkben ezeknek a kérdéseknek járunk utána a Rádió első éveinek bemutatásával.

A Szabad Európa Rádió állandó magyar adásai 1951. október 6-án indultak, de az előkészületek már 1949-ben elkezdődtek. Ha összevetjük az adott időszakban az emigrációs újságokat és rádiókat, a legnagyobb hatása a müncheni Angol Kertben működő adónak volt. Azonban a Szabad Európa Rádió „kilógott” az európai magyar szervezetek sorából, mivel a mindenkori amerikai kormányzat szócsöveként szolgált. Így az úgynevezett ’45-ös alapon állt, mint a New York-i Magyar Nemzeti Bizottmány, ezért többször vitába keveredett a ’39-es alapú németországi és ausztriai csoportokkal. A két nézet között a feloldhatatlan különbség az volt, hogy míg a ’39-esek úgy gondolták, az utolsó szabad és – többé-kevésbé – a modern értelemben vett demokratikus eszméknek megfelelő választás az 1939-es volt, így jogi kiindulási alapnak ezt, tehát a Horthy-korszak keresztény–konzervatív rendszerét kell tekinteni. Ha az 1945-ben nyugatra menekült magyar emigrációt vesszük alapul, a csoport túlnyomó többsége ezt az álláspontot képviselte, de csak kevesen vettek részt a politikai életben és jelentős nemzetközi politikai támogatásra sem tettek szert. Ezzel szemben a ’45-ösök úgy gondolták, annak ellenére, hogy Magyarország megszállt ország volt, kizárólag az 1945-ös választáson alapuló Országgyűlést és az ekkori demokratikus politikai rendszert lehet kiindulási pontnak tekinteni. Ezt az álláspontot elsősorban a már 1945 után Magyarországot elhagyó politikusok és egyes régebbi amerikai magyar csoportok képviselték, viszont korlátozottan támogatást kaptak több nyugati hatalomtól.

Felvétel a Szabad Európa Rádió müncheni stúdiójában (Forrás: Múlt-Kor)

A Szabad Európa Bizottság megalapítása, a Szabad Európa Rádió létrehozása

A keletről érkező demokrata politikusok számíthattak az Egyesült Államok szimpátiájára és bizonyos mértékű támogatásra, de a tényleges segítség csak hitegetés és ígéret maradt. Egyfelől Washington diplomáciai kapcsolatot tartott fenn a szovjet érdekszférában lévő országokkal, másfelől viszont nem fordíthatott hátat a menekült demokratáknak sem.[1]

George F. Kennan 1948 májusában javasolta egy olyan csoport felállítását, amely a közép- és kelet-európai országoknak és emigrációjuknak szánt politikai és lélektani műveleteket végez. Így jött létre 1948 júniusában a Central Intelligence Agency (CIA)[2] keretein belül működő Office of Special Projects (OSP)[3], amelyet júliusban Office of Policy Coordination-re (OPC)[4] neveztek át. Ennek a hivatalnak lett a feladata olyan magán rádióállomások létrehozása, amelyek törődnek az emigránsokkal és tartják a kapcsolatot az anyaországokkal. A külügyminisztérium a kivitelezéssel Joseph C. Grew korábbi tokiói nagykövetet bízta meg.[5]

Joseph Grew (1880–1965) korábbi diplomata, a Szabad Európa Bizottság első elnöke (Forrás: Library of Congress – Wikipedia)

A Szabad Európa Bizottság (SZEB)[6] 1949. május 17-én jött létre, amelynek elnöke Grew lett, tagjai pedig az Egyesült Államok legfelsőbb köreiből tevődtek össze. A sajtónyilatkozat szerint – mivel nem sikerült biztosítani a népek önrendelkezését – az Egyesült Államok kötelessége, hogy legalább a menekültek vezetőit segítse. A bizottság öt célt jelölt meg:

  1. A vasfüggöny áthatolása hírekkel;
  2. A jövő építése a kommunizmus elől menekülők nevelésével és kultúrájuk megőrzésével;
  3. Politikai egység kialakítása az emigráns csoportok között;
  4. Adatok gyűjtése az elnyomott országokban uralkodó helyzetről;
  5. Erkölcsi és anyagi támogatás biztosítása.[7]

Két albizottság jött létre. A Szellemi Együttműködés Bizottsága, amely tartotta a kapcsolatot a menekült politikusok között, valamint a Rádió- és Sajtóbizottság, amely a propaganda kialakításához látott hozzá. Több osztály is alakult. A sajtóért a Szabad Európa Sajtó[8], a rádióért a legnagyobb vállalkozás, a Szabad Európa Rádió[9] felelt. Münchenben megszólaltatták a Rádió jelképét, a Szabadság Harangját.[10] A Szabad Európa Bizottság amerikai vezetői nyíltan az 1945-ös demokrata politikai garnitúrát támogatták.[11] A SZEB mindvégig a Magyar Nemzeti Bizottmány „apa-szervezeteként” működött.[12]

A Szabad Európa Rádió müncheni központja (Forrás: Országos Széchényi Könyvtár)

A Szabad Európa Rádió működése

A Szabad Európa Rádió önálló osztályként 1949 decemberében kezdte el munkáját Robert E. Lang vezetésével. A SZEB európai központja München lett, 1950 februárjában pedig már egy rövidhullámú adóberendezés is a Rádió rendelkezésére állt. Nyugat-Németországban megkezdődtek a kiépítési munkálatok, New Yorkban pedig a munkatársak toborzása.[13] A leendő adások célországai Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária és egy rövid időre Albánia voltak. Az első magyar nyelvű adás 1950. augusztus 4-én hangzott el.[14]

A SZEB egyre jobban a CIA felügyelete alá került. 1951. január 16-án Charles D. Jackson lett a Bizottság elnöke, aki a lélektani hadviselés szakértőjének számított. Jackson irányítása alatt épült ki teljesen a müncheni Angol Kertben a SZER. Münchenbe települt át a Rádió magyar osztálya is, amelyet ekkor még Vajda Pál újságíró vezetett, munkatársai voltak Gellért Andor, Wagner Ferenc, Tóth Bálint, Körmendi Ferenc, Flórián Tibor, Kóréh Ferenc, Lázár Miklós, Békeffi László, Ölvedi János, valamint az 1951-ben áttelepülő András Károly.[15] Az Egyesült Államok hivatalosan partnerének nevezte a SZEB-et és a SZER-t, de a valódi irányítást mindvégig fenntartották maguknak. [16] Ahogy a Rádió későbbi munkatársa és krónikása, Borbándi Gyula fogalmazott:

„A politikai vezetés időnként kibocsátott irányelvekkel, rendszeres elemzésekkel és alkalmankénti utasításokkal történt. Az irányelveket és utasításokat a külügyminisztérium jóváhagyásával a CIA állapította meg, de állandó érintkezésben a SZER illetékes tisztségviselőivel, a nemzeti osztályok főnökeivel, a kutatóosztály és a központi hírosztály élén álló amerikai igazgatókkal.”[17]

Borbándi Gyula (1919–2014), aki évtizedeken keresztül volt a SZER munkatársa, majd monográfiában dolgozta fel a Rádió történetét (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

SZER-ben egyik szélsőség híveit sem engedték megszólalni.[18] Ezen alapelv alapján nem engedték a mikrofon elé az európai magyar emigráció két igen jelentős alakját: kisbarnaki Farkas Ferencet és reszneki Zákó Andrást. Amennyiben Farkas és Zákó „szélsőséges nézeteik” miatt nem kaptak szerepet, úgy nem dolgozhatott volna szinte a kezdetektől a Rádió munkatársaként Csonka Emil sem, aki korábban Szálasi odaadó hívének számított.[19] Valószínűbb, hogy a 39-es alapú Magyar Szabadság Mozgalom és Magyar Harcosok Bajtársi Közössége[20] vezetőit politikai okokból mellőzték, mivel a Horthy-korszak és az ezeréves jogfolytonosság konzervatív elve szemben állt a Rádiót támogatók háború után kialakult demokratikus alapjával. Szintén ezért lehetett, hogy a SZER nagy költségen a budapesti rádió lehallgatására 1950-ben egy új részleget épített ki,[21] és kerülte az együttműködést az MHBK ausztriai, jobban felszerelt és képzettebb szakemberekből álló csoportjával.[22] „Rossz pont” lehetett még az MHBK számláján, hogy nyíltan vállalta volna a fegyveres konfliktust, amelyre a Truman-doktrínát szem előtt tartó amerikai külügy nem volt kapható.

A Münchenben induló rádióadó új lehetőséget adott a menekült újságíróknak, akik addig fizikai munkából éltek. A szerencsések, akik megfelelő képzettséggel és ajánlásokkal rendelkeztek, a SZER-en keresztül visszatérhettek régi szakmájukhoz, társadalmi megbecsülést és biztos megélhetést szerezve. A müncheni osztály vezetésével az egykori kisgazda képviselőt, Dessewffy Gyulát bízták meg, a helyettese Thury Lajos lett.[23] Az egész napos adások indulásának napján, 1951. október 6-án, 73-an dolgoztak a SZER müncheni magyar osztályán. Egy évvel később ez a létszám már 126, akik közülük 72-en Nyugat-Németországból, 32-en Franciaországból érkeztek, a többiek megosztva Svájcban, Angliában, Ausztriában, Olaszországban, Dániában, Svédországban vagy a Benelux Államokban töltötték első menekültéveiket.[24] A munkatársak kiválasztásába mindvégig igyekezett beleszólni az MNB és Nagy Ferenc korábbi miniszterelnök, ami miatt kisebb viták is kialakultak Dessewffyvel.[25]A SZER legtöbb munkatársa álnéven szerepelt, erre azért volt szükség, hogy a Magyarországon maradt rokonokat ne érjék atrocitások.[26] A kezdeti időszakban a következő személyek határozták meg a Rádió működését (az osztályvezető és helyettese mellett): Jánosi József jezsuita filozófus; a szociáldemokrata Kemény György korábbi államtitkár; Szabó Zoltán író; a kötöttséget nem tűrő, szerződéses viszonyban álló Márai Sándor; Márjás Viktor újságíró; László István az MTI volt munkatársa; Kovách Aladár író. Sok olyan fiatal ténykedett az osztályon, akiknek nem volt korábbról rádiós vagy újságírói tapasztalatuk, de valamilyen téren átlagon felüli tehetségnek számítottak.[27]

A SZER a Magyar Nemzeti Bizottmányt ismerte el az emigrációban a magyar nemzet képviselőjeként. A Szabad Európa Rádió – az Egyesült Államok irányvonalát követve – helytelenítette a „régi szép idők” emlegetését, nem tekintette alapnak a Horthy-korszakot.[28] Minden munkatárs számára nyilvánvaló volt, hogy amerikai érdekeltségnél dolgozik, és a végső döntést is amerikaiak hozzák. A hallgatóság számára is egyre világosabbá vált, hogy a SZER Washington kelet-közép-európai politikájának szócsöve. Azonban az amerikai kormányzatnak, a SZER szerkesztőségének és a magyar emigrációnak a fő célja azonos volt: a Szovjetunió visszavetése.[29] Dessewffy Gyula három pontban határozta meg a rádió feladatait:

  1. Tervszerű és megalkuvás nélküli harc a kommunista rendszer ellen;
  2. A nyugati szabad társadalmak vezető eszméinek, a szabadság és emberiesség gondolatának terjesztése;
  3. A magyar nép felkészítése a felszabadulás utáni időkre.[30]

Az adás reggel nyolckor kezdődött. Óránként voltak hírek, a legtöbb műsor 10–20 perces volt. A teljes napi adás negyede volt új műsor, a többi ismétlés. A leghallgatottabbak a hírműsorok és a hazai állapotokkal foglalkozó adások voltak.[31] A SZER-ben elsősorban a „nyugati életet” mutatták be, valamint a magyarországi híreket magyarázták és kommentálták demokratikus szempontból, minden társadalmi réteg számára. A Rádió csak akkor olvasta be híreit, ha azokat előtte legalább két forrásból ellenőrizte. Ennek ellenére az 1950-es években mégis előfordult, hogy álhír került a műsorba. A hírek hitelességének ellenőrzése nehéz és sok esetben lehetetlen feladat volt. A „Nyugatra” rossz fényt vető hírek beolvasása tilos volt.[32] Összességében azonban a SZER olyan gondolkodási sokszínűséget mutatott, amely miatt támadható volt ugyan, de egyben bizonyította azt is, hogy nem teljesen kormányintézmény. Előzetes ellenőrzés csak ritkán fordult elő.[33]

A Szabad Európa Rádió egyik legnagyobb hatású műsora volt a Recskről 1951. május 20-án megszökött Michnay Gyula által közreadott 600 nevet tartalmazó fogolylista beolvasása. Kezdetben nem adtak hitelt Michnaynak, végül adásba került a műsor, amely hatására sok magyar család megtudta, hogy szerettei még élnek egy elzárt munkatáborban.[34]

A SZER kapcsolata nem volt túl jó a német lakossággal, mivel a müncheniek – tévesen – úgy vélték, hogy költségvetését a háborús jóvátételből finanszírozzák. Az európai magyar emigráció politikai vezetőivel is fennálltak viták.[35] A menekült magyarok és az egyik szervezet mellett sem elkötelezett sajtótermékek viszont üdvözölték a Rádió létrejöttét. A Nyugati Hírnök, a Hungária, a Látóhatár és az Új Magyar Út című lapok több munkatársa a Szabad Európa Rádiónál is dolgozott.[36]

A SZER 1953-ban 22 adótoronyból sugározta adását az NSZK és Portugália területén. A műsoridő 1951-ben heti 113 óra, 1952-ben 115 óra volt, amelyből kezdetben 50, majd 63 óra volt eredeti adás, a többi ismétlés. Megoszlását tekintve a műsoridő 31,5%-át hírek, 22,5%-át zene, 9%-át kommentárok, 37,5%-át egyéb műsorok (politikai, ismeretterjesztés, kultúra, irodalom, mindennapi élet) tették ki.[37]

Az 1953-as év a Szabad Európa Rádió működésében is változást hozott. Eisenhower lett az amerikai elnök, a State Department[38] élére pedig John Foster Dulles került. A „feltartóztatás” helyett a „felszabadítás” politikája került az előtérbe. Dulles megbízható emigránsokkal az egyes nemzetek számára úgynevezett szabadságprogramokat dolgoztatott volna ki. Ez a politika azonban nem a fegyveres harcot jelentette, mert hangsúlyosan kimondták, hogy Moszkvától békésen is el lehet szakadni. Az akkori amerikai politika alapján a Tito féle Jugoszlávia már egy „kielégítően független” állam volt. A felszabadítás politikája az elnyomott országokban felkelés előtti hangulatot idézett elő, de magában hordozta a Moszkvával való kiegyezést és a status quo elismerését is. A SZER munkatársainak többsége támogatta Eisenhower és Dulles politikáját, de az adásokban ezt nyíltan nem közvetítették, mivel félő volt, hogy ezzel egy fegyveres felkelés kirobbanását segítenék elő. [39]

A SZER első nagyobb szabású politikai konferenciáját 1953. február 8-án tartották, amelyen a munkatársak kifejtették, hogy Magyarországon egy olyan demokratikus politikai rendszert szeretnének, amely 1945 és 1947 között működött. Ez nem volt újdonság, hiszen a SZER-nek mindig is ez volt az álláspontja, csak nem jelentették ki ilyen körülmények között.

Sztálin 1953. március 5-én bekövetkezett haláláról a SZER másnap reggel tudósított, jóval megelőzve a magyarországi és a többi kommunista országbeli híradásokat. Ugyancsak a SZER közvetített a június 17-én kirobbant berlini munkásfelkelésről is. A SZER óvatosságra intette a magyar hallgatóságot Nagy Imre júniusi kinevezésekor, a július 4-i miniszterelnöki előterjesztés után azonban bizakodó lett a hangulat Münchenben. A SZER mindvégig figyelemmel kísérte a Szovjetunióban Sztálin halála után kialakuló hatalmi harcokat. Ezeket úgy kommentálták, hogy a vetélkedés miatt az elnyomók hatalma gyengül, a népé pedig nő.[40]

A Szabad Európa Rádió működését az emigráns csoportok folyamatosan bírálták. E vádaskodások többsége csupán annyira volt igaz, mint a SZER ezekkel szembeni támadásai. Építő jellegű kritika az első két évről Bolgár Lászlótól, a francia rádió magyar adásának vezetőjétől származott. A legfőbb problémákat abban látta, hogy a SZER-nek nem volt igazi jó „szelleme”, a harcos antibolsevizmus pedig önmagában nem elég pozitív politikai irányvonal támogatása nélkül. Véleménye szerint a SZER elítéli mindazt, ami 1945 előtt és 1945 után történt. A múlt elítélésével pedig akaratlanul is baloldali politikát folytat, a jelen elvetésével pedig rossz értelemben vett jobboldalit. Bolgár hibának tartotta, hogy a SZER túlzottan elszigetelődött a többi emigráns rádiótól és csoporttól, így nem nyílt alkalom a közös munkára.[41]

Az OSA Archívum és a Cseh Centrum „Szabadság hangjai” című, 2011-es budapesti kiállítása a SZER működéséről (Forrás: Derzsi Elekes Andor – Wikipedia)

A SZER 1953-ban „vetélytársat” is kapott, amikor március 1-jén megkezdte műsorainak sugárzását 18 nyelven a Felszabadítás Rádió[42], amely a SZEB-hez és SZER-hez hasonló elveket vallott. Az ezt létrehozó Amerikai Felszabadítási Bizottság[43] 1951. január 18-án kezdte meg működését, a müncheni adásokat a SZER korábbi adótornyairól sugározták. Az első orosz nyelvű műsor megszólalása után 10 perccel a szovjetek megindították az adás zavarását.[44]

A Szabad Európa Rádió 1951. évi létrehozásától kezdődően nagy hatással volt mind az emigrációban, mind a hazájukban élő magyarságra. Elvitathatatlan érdemeket szerzett nemcsak a tájékoztatás terén, hanem színvonalas műsorokat is közreadott. Azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a SZER az amerikai kormányzat és a Magyar Nemzeti Bizottmány szócsöveként szembekerült az Európában működő emigráns szervezetek többségével, meggátolva a közös fellépést az elnyomó kommunista rendszer ellen.


[1] Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. Mundus, Budapest, 2004. 12.

[2] Központi Hírszerző Ügynökség

[3] Különleges Feladatok Hivatala

[4] Irányelveket Összehangoló Hivatal

[5] Miscamble, Wilson D.: George F. Kennan and the Making of American Foreign Policy, 1947–1950. Princeton University Press, Princeton, 1992. 351.

[6] Eredeti angol megnevezés: National Committee for a Free Europe

[7] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 14–15.

[8] Eredeti angol megnevezés: Free Europe Press

[9] Eredeti angol megnevezés: Radio Free Europe

[10] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 15–16.

[11] Uo. 67.

[12] Kádár Lynn Katalin: Eckhardt Tibor amerikai évei, 1941–1942. L’Harmattan, Budapest, 2006. 153.

[13] Skultéty Csaba: Mi is volt a Szabad Európa Rádió? Helikon, Budapest, 2011. 23–30.

[14] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 17–18.

[15] Uo. 23.

[16] Uo. 18-19.

[17] Uo. 86.

[18] Kádár Lynn K.: Eckhardt Tibor amerikai évei… i. m. 157.

[19] Csonka Emil elkísérte Szálas Ferencet 1943–1944-es országjáró körútjára. Két könyve is jelent meg a Szálasiról és a hungarista mozgalomról: Csonka Emil: Szálasi Ferenc országjárása. Hungarista Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1944.; Csonka Emil: Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalomátvétel? Hungarista Könyv- és Lapkiadó, Budapest, 1944.

[20] Egyedüli kivételt jelentett, hogy az MHBK hadifogoly-szolgálata rendszeres időközönként tájékoztatókat közölt a Rádióban.

[21] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 22.

[22] Radnóczy Antal: A magyar katonai emigráció története, 1945–1990. Hadtörténelmi Közlemények, 111. évf. (1998) 3. sz. 728–744. 9.

[23] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 25.

[24] Uo. 28.

[25] Kádár Lynn K.: Eckhardt Tibor amerikai évei… i. m. 157.

[26] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 50.

[27] Uo. 30.

[28] Uo. 33

[29] Uo. 37–38.

[30] Dessewffy Gyula: A Szabad Magyarország hangja. Látóhatár, 4. évf. (1953) 2. sz. 81–92. 83.

[31] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 46–47.

[32] Uo. 39–41.

[33] Uo. 42–43.

[34] Sommsich-Szőgyény Béla: Rumos Tea. Holmi, 19. évf. (2007) 10. sz. 1290–1310. 1309.

[35] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 51–52.

[36] Uo. 64.

[37] Dessewffy Gy.: A Szabad Magyarország hangja… i. m. 88.

[38] Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma

[39] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 90–92.

[40] Uo. 95–98.

[41] Ahogy Lehet, 1953. szeptember–október

[42] Eredeti angol megnevezés: Radio Liberation

[43]  Eredeti angol megnevezés: American Committee for Liberation

[44] Borbándi Gy.: Magyarok az Angol Kertben… i. m. 95.

Facebook Kommentek