„Két kifli sétál az utcán, melyikük a rendőrgyilkos? – viccek és szólások az évtized bűnügyében

Dulai Péter

Soós Lajossal, a rendszerváltás előtti Magyarország leghírhedtebb köztörvényes bűnözőjével kapcsolatban nem túl ízléses poénok keringtek a Kádár-korszak utolsó évtizedében. vicc nem akárkiről születik, vagyis a Soós és társai által elkövetett bűncselekmények nem csak kriminalisztikai szemszögből megkerülhetetlenek, a bűnügy a közbeszédben is önálló életre kelt a ’80-as évek Magyarországán.

„Ismert, hogy Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert 1979. július 9-éről 10-ére virradó éjjel – hétfőről keddre virradóan – szolgálati őrhelyén, a Ferihegyi repülőtér mellett, a 4-es főútvonal elején leütötték, majd nyolc és fél kilométerrel arrébb meggyilkolták és elásták.” [1]

Az elkövetők kézre kerítése után a sajtóban csak „az évtized bűnügyeként” emlegetett rendőrgyilkosságot nem csak azért ismerte az egész ország, mert a kor bűnügyi műsorában, a Magyar Televízióban hetente jelentkező Kék fényben folyamatosan tájékoztattak és kérték a lakosság segítségét. Az elkövetők utáni hajsza olyan méreteket öltött, hogy valamilyen formában sokan érintettek is voltak, vagy ismertek olyat, akit a rendőrség ellenőrzött. Budapest XVIII. kerületében, a Pest megyei Vecsésen, Gyálon, Maglódon, Ecseren, Üllőn és térségükben valamennyi (!) lakót fel kellett keresni, és megérdeklődni, tudnak-e valamit az elkövetőkről. A 4-es számú főútvonalnál átengedő pontot hoztak létre, és minden arra elhaladó gépjárművezetőt kikérdeztek. Miután bizonyossá vált, hogy Gyulai Károly megölésekor a holttest elhantolásának helyszínén talált Wartburg féltengely volt az egyik gyilkos eszköz, elrendelték a 900-as és az 1000-es Wartburg típusú gépkocsik országos felülvizsgálatát, így több mint 14 ezer gépjárművet vizsgáltak meg. [2] (Később kiderült, hogy egy Polski Fiatot kellett volna keresni.) Az elkövetőket végül három hónappal a rendőrgyilkosság után fogták el.

„A rendőrség széles körű nyomozás eredményeként felderítette annak a súlyos bűncselekménynek a körülményeit, amelynek során július 10-én megölték Gyulai Károly rendőr főtörzsőrmestert. A rendőrség elfogta a bűncselekmény tetteseit. Előzetes letartóztatásba helyezték a bűntett elkövetésével alaposan gyanúsítható Soós Lajos 36 éves gépkocsivezető, többszörösen büntetett előéletű vecsési, György József 38 éves kocsikísérő, ugyancsak többszörösen büntetett előéletű, valamint Németh István 20 éves gépkocsivezető, budapesti lakosokat és bűntársaikat. A tárgyi bizonyítékok alapján a gyanúsítottak a bűncselekmény elkövetését beismerték. A nyomozás adatai szerint a bűnözőcsoport több más súlyos bűntett elkövetésével is alaposan gyanúsítható. Az ügyben a rendőrség tovább folytatja a vizsgálatot.” [3]

A lakosság segítségét is kérték; a jobb alsó sarokban szereplő úriembert más ügyben keresték. (Képes Újság, 1979. augusztus 9. – Arcanum Digitális Tudománytár)

A hírben említett más súlyos bűntettek olyan emberölések voltak, amelyeknél addig nem volt ismert a tettes és amelyek egészen 1968-ig nyúltak vissza. Soós Lajos mindegyiknél főszerepet játszott. Az évtized bűnügyének vizsgálata 1980 februárjára fejeződött be a Budapesti Rendőr-főkapitányságon, majd azt vádemelési javaslattal átadták a Fővárosi Főügyészségnek. A sajtót ekkor tájékoztatták Gyulai Károly megölésének részleteiről, valamint a Soós-féle bűnbanda egyéb emberöléseiről. A tekintélyes bűnözői karrierrel rendelkező, de a hatóságok előtt addig piti alakként ismert Soós azt vallotta, hogy már tíz éve tervezgetett egy igazán „nagy balhét”, amihez, ha kell, gyilkosság árán is fegyvert akart szerezni. A Ferihegyi repülőtér mellett szolgálatot teljesítő Gyulait szemelte ki magának, mert ismerte a környéket és a rendőrrel is köszönőviszonyba került. Soósnak társakra is szüksége volt, ezért bevonta Németh Istvánt és korábbi bűntársát, György Józsefet.

Július 9-én este tíz óra után Soós és Németh személygépkocsival Vecsésre utazott, amikor észrevették, hogy Gyulai Károly van szolgálatban, elhatározták, hogy végrehajtják régi tervüket. Megkeresték György Józsefet, majd éjjel egy és két óra között értek a rendőr szolgálati helyére, és várakoztak. Felnyitva a gépkocsijuk motorház tetejét úgy tettek, mintha meghibásodott volna a jármű, s a rendőrt odahívták, majd Soós egy Wartburg féltengellyel fejbe sújtotta. Az eszméletét vesztett rendőrt a gépkocsi csomagterébe helyezték, s pisztolyát elvéve Vecsés irányába hajtottak. Még eltávozásuk előtt Németh az őrbódéból megkísérelte, hogy magával vigye a rendőr géppisztolyát is, de idegességében nem találta meg. Vecsés után Ecser felé haladtak, a műutat keresztező földútra tértek rá, s itt megállították a gépkocsit. Gyulai Károly zsebeit kiforgatták és saját zsebkésével a nyakát elvágták: a holttestet a közeli kukoricásban elásták. A bűncselekmény elkövetése után Soós a gépkocsival lakására hajtott, a gépkocsit és elsősorban annak csomagterét kimosta. A lopott pisztolyt július 16-án a XVIII. kerületi Steinmetz kapitány úti szakorvosa rendelőintézet félemeleti női WC-jébe helyezte Soós.” [4]

Soós és Varga 1968. május 15-én végzett Pataki Károly pénzügyőr őrmesterrel. Az indíték már ekkor is a fegyverszerzés volt. Soós és György 1972 októberében – nagyobb összegű készpénz reményében – csöngetett be özvegy Farkas Józsefnéhoz törökbálinti lakásába. A nyugdíjas asszonyt pár száz forintért és egy AIWA zsebrádióért ölték meg. 1979. június 23-án este Soós és Németh a vecsési Halásztanya vendéglőben megismerkedett a harmadik gyereke születését ünneplő Borai Lajossal, akivel záróráig ittak együtt. A 29 éves üllői férfi kérte, hogy vigyék haza. Soós aztán megállította az autót, kirángatta Borait és elvágta a torkát, miközben Németh többször mellkason szúrta az áldozatot, akitől az idős Farkasnéhoz hasonlóan párszáz forintot zsákmányoltak. Ugyan a vádiratban és a sajtóban sem szerepelt, de Soós és Varga már 1963-ban ölt: egy bűntársukat egyszerűen nem engedték ki a Dunából, miután féltek, hogy egy „balhé” után elárulja őket. A rendőrség talált egy M. István nevű férfit, aki a hatvanas évek elején tűnt el, és Soós munkatársa volt. Össze akarták hasonlítani M. korabeli fényképével az exhumált holttest koponyáját, de volt egy nagy baj: nem volt meg a holttest feje. [5]

Az ítélethirdetés napján valóban zsúfolásig megtelt a Fővárosi Bíróság nagyterme, bár aligha lehetett kétséges a tények és az előzmények ismeretében bárki előtt is az ítélet lényege. Nem is hatott hál a váratlanság erejével, amikor dr. Czabány Mihály kihirdette: a Fővárosi Bíróság Soós Lajost és György Józsefet halálra, Németh Istvánt életfogytig tartó. Varga Lászlót tizenöt évi szabadságvesztésre ítélte. (A vagyon elleni bűncselekményekkel vádolt Mester János büntetése négyévi fegyház, Soós Lajosnéé kétévi börtön.)” [6]

„A leütött rendőrt Soós gépkocsijának csomagtartójába tették” (Magyar Rendőr, 1980/11. 12-13. o. A felvétel a cselekmény rekonstruálásakor készült.)

A Soósra és Györgyre kiszabott ítélet valóban nem lehetett meglepetés, ám a közvéleményt bizonyosan felháborította, hogy a két gyilkosságban is igen tevékenyen részt vett Németh „megúszta” a halálbüntetést, mert a bűncselekmények elkövetésekor még nem töltötte be huszadik életévét. (2000-ben szabadult feltételesen, tíz év próbaidővel. A jelenleg a hatvanas éveiben járó férfi legutóbb azzal került be a hírekbe, hogy a gyanú szerint 2008-ban megölt egy hajléktalant. Németh jelenleg is letartóztatásban van, mert a vád szerint évekkel ezelőtt szexuális bűncselekményt követett el saját és nevelt gyermekével szemben. [7])

Így vált Soós Lajos a rendszerváltás előtti Magyarország leghírhedtebb köztörvényes bűnözőjévé. Az általa és tettestársai által elkövetett élet elleni bűncselekmények aljasságban és brutalitásban önmagukért beszélnek, és azt sem túlzás állítani, hogy Gyulai megölése után a fél ország az elkövetőket kereste. Soós semmi okot nem adott arra, hogy a „Viszkis rablóként” elhíresült Ambrus Attilához vagy Rózsa Sándorhoz hasonlóan egyfajta népmesei hős váljon belőle, de bűnözői pályafutása súlyát jól mutatja, hogy viccek, szólások születtek vele kapcsolatban. Ezeknek írásos nyoma érthetően nincsen, jelen írás szerzője azonban több ilyet is talált személyes visszaemlékezésekre alapuló kutatásai során.

Két kifli sétál az utcán [más verzióban: úszik a Dunában], melyikük a rendőrgyilkos? Hát a sós!” – szól az egyik, nem túl ízléses vicc, amely a tettes nevében rejlő lehetőségeket „használta ki”.

Neki annyi, mint Soósnak másodfokon!” – lehetett riogatni, utalva arra, hogy Soósék halálos ítéletét a másodfokú tárgyaláson jóváhagyták, a kegyelmi kérvényt elutasították, az elkövetőket pedig 1980. október 1-jén, vagyis 40 éve kivégezték.

„Nagy király volt Nagy Lajos, de még nagyobb a Soós Lajos!” – szólt a négyszeres gyilkos érdemeit valamiért magasztaló mondás. 

Megállj csak! Jön még rendőrre Wartburg–féltengely!” – szólt a fenyegetés, utalva a Gyulai Károly megölésénél használt egyik elkövetési eszközre.

Tudósítás a tárgyalásról (Képes Újság, 1980. június 21. – Arcanum Digitális Tudománytár)

Ki volt a tettese a Hungária körúti OTP-ben elkövetett kettős gyilkosságnak? Hát az FTC kosárlabda kapusa!” Ez a vicc némi magyarázatra szorul. 1977. március 4-én kora délután ismeretlen tettes agyonlőtte a Budapest, Hungária körút 10/. a. szám alatti OTP-kirendeltség vezetőjét és pénztárosát. [8] A „Hungária körúti bankrablásként” elhíresült rablógyilkosság tettesére a mai napig nem derült fény, ám Soós Lajos az elfogása után próbálta elhitetni a nyomozókkal, hogy neki bizony köze van az eseményekhez. Kiderült, hogy Soós inkább csak szerette volna, ha egy ilyen horderejű bűncselekményt is az ő számlájára írnak, és időt akart nyerni azzal, hogy hamis információt adott a rendőröknek. A kapcsolódó vicc csattanója is a mai napig (hivatalosan) ismeretlen tettesre utal, hiszen a kosárlabdában nincsen kapus.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek, felhasznált források:

[1] Képes Újság, 20. évf., 36. sz, 1979. szeptember 8. 11. o.

[2] Szakács Zsolt: Gondolatok „Az emberölések nyomozása” című tanulmányról. Budapest: Rendőrtiszti Főiskola (2009) 3–26. o.

[3] Népszabadság, 37. évf., 255. sz, 1979. október 31. 9. o.

[4] Vas Népe, 25. évf., 47. sz, 1980. február 26. 8. o.

[5] Szántó Gábor: Zsarusirató – Mundérban mindhalálig. Budapest: ESZGÉ Bt. 313–375. o.

[6] Magyar Nemzet, 36. évf., 136. sz, 1980. június 12. 6. o.

[7] https://magyarnemzet.hu/belfold/harmadszor-is-olt-a-rendorgyilkos-8311896/ Letöltés ideje: 2020.10.03.

[8] Esti Hírlap, 22. évf., 63. sz, 1977. március 16. 8. o.

Ha ismer hasonló vicceket, szólásokat a Soós-üggyel vagy más, megtörtént bűncselekményekkel kapcsolatban, írjon üzenetet a szerző Facebook oldalára.

A nyitóképen:  A Gyulai Károly sérelmére elkövetett bűntett helyszíne az akkori Vörös Hadsereg útján, a Steinmetz-szobor közelében. (Magyar Rendőr, 1980/11. 12-13. o.)

Facebook Kommentek