„Olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni békéből háborúba” – a kassai bombázásról mégegyszer

Mint ismeretes, Magyarország az 1941. június 26-án Kassát ért légitámadásra válaszul deklarált hadiállapotot a Szovjetunióval. A támadó gépek hovatartozása máig tisztázatlan. Oldalunk sem fog erre biztos választ adni, megpróbálja viszont megválaszolni, hogy kik azok, akik biztosan nem vettek részt az akcióban.

Az 1941 június 22-én hajnalban meginduló Barbarossa hadműveletet másnapján Kristóffy József moszkvai magyar követ a következő táviratot küldte külügyminisztériumának Budapestre:

„Molotov ma délelőtt kéretett. Kérdést intézett Magyarország állásfoglalásával kapcsolatban német-orosz konfliktust illetően. Közölte velem, hogy a szovjet kormánynak, mint már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben; nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele. Események gyors menete folytán azonban a szovjet kormánynak mielőbb tudnia kellene, hogy Magyarország szándékozik-e részt venni háborúban, vagy semleges magatartást kíván-e. Közöltem, hogy kormányom álláspontja tekintetében nem válaszolhatok. Miután Molotov mielőbbi választ kér, kérem sürgős utasítását.” [1]

Mivel választ nem kapott, lánya visszaemlékezése szerint a telegrammot még háromszor-négyszer elküldte aznap este.[2]

Tény, Románia a Barbarossa hadművelet legelső napján háborús állapotot deklarált a Szovjetunióval, s az is, hogy Besszarábia elvesztése miatt a románokat a szovjet egyik legkitartóbb ellenfelének lehetett jósolni, az ígéret Románia rovására történő beváltása tehát nem ütközött volna olyan aggályokba, mint ütközött a háború végén, a párizsi béketárgyalások során, ahol Romániát, mint egy, a szövetségesek oldalán háborút záró államot volt kénytelen a Szovjetunió kezelni, Besszarábián felüli területi veszteségek a kárára tehát nem jöhettek szóba.

A magyar hadvezetés, s mindenekelőtt Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd Vezérkar főnöke hetek óta sürgette a kormányt a háborúban való aktív részvételre. Két memorandumot is megfogalmazott Bárdossy László miniszterelnök számára, akit azonban nem sikerült meggyőznie arról, hogy Magyarországnak a lehető leghamarabb csatlakoznia kell a háborúhoz, mielőtt lépéshátrányba kerül szomszédaival szemben.[3]

Az alapvetően Teleki Pál külpolitikáját öröklő és követni célzó Bárdossy László a Teleki által megfogalmazott premisszát tartotta szem előtt az új konfliktusban: megőrizni a magyar haderőt a lehető legnagyobb mértékben sértetlenül.[4]

1941. június 23-án a miniszterelnök felvetésére a kormány – feltehetően, hogy a német kérések elé lépjenek, – némiképp erőltetett indokkal – a háromhatalmi egyezményre hivatkozva megszakítottnak deklarálta a diplomáciai viszonyt Magyarország és a Szovjetunió között.

A német fél részéről azonban nem érkezett semmilyen követelés, Berlin tisztában volt azzal, hogy a magyar politikai vezetést a háborúba további területi felajánlásokkal lehetne belevinni. Erre azonban – tekintve, hogy stratégiai helyzete és olajmezői folytán  Románia kulcsfontosságú szövetségesnek számított a Szovjetunió elleni harcok során – nem volt hajlandó. [5]

Otto Erdmannsdorf, a Harmadik Birodalom követe előző nap felkereste Horthy kormányzót, s Hitler levelét nyújtotta át neki, amelyben a birodalmi vezér és kancellár egy fél mondat erejéig sem utalt rá, hogy a németek számítanának a magyar magyar honvédség részvételére a hadjáratban.

„Főméltóságú uram! Ez alkalommal szeretném megköszönni a magyar fegyveres erők intézkedéseit, már azzal a puszta ténnyel, hogy megerősítették a határok őrizetét, orosz oldaltámadásokat hiúsítottak meg, és orosz erőket kötnek le.”[6]

Werth Henrik a minisztertanács döntésének hírére a németekhez fordult segítségért. Még ugyancsak augusztus 23-án kapcsolatba lépett Kurt Himer vezérőrnaggyal, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht, a német haderő főparancsnoksága) 1941 februárja óta Budapestre beosztott összekötő tisztjével, és feltette a kérdést, hogy a német politikai vezetés szavait úgy kell-e értelmezni, mintha Németország nem kívánná Magyarország részvételét a Szovjetunió elleni háborúban. A válasz még aznap este megérkezett Berlinből Alfred Jodl vezérezredestől, az OKW törzséből:

„Minden magyar segítséget bármikor elfogadunk. Semmit nem akarunk követelni, de minden önkéntes felajánlást szívesen veszünk. Szó sincs arról, hogy Magyarország esetleges részvételét nem akarnánk.

Werth még ugyanezen a napon az épp Kenderesen tartózkodó Horthy Miklóst is felkereste, s megpróbálta meggyőzni a háborúba lépés szükségességéről.[7] Ugyanekkor a kormány döntésének helyességében láthatóan bizonytalankodó Bárdossy László Náray Antal vezérőrnagyon, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács vezértitkárán keresztül érdeklődött a magyar vezérkarnál a háború kimenetelének eshetőségeiről. Nárayt Sáska Elemér vezérőrnagy arra kérte, vegye rá a kormányfőt a hadbalépésre. [8]

Június 24-én a vezérkari főnök új memorandummal fordult a miniszterelnökhöz, aki a levél hatására újfent összehívta a minisztertanácsot. Mélyen felháborította, hogy a honvédvezérkar a kormány hatáskörébe kíván beavatkozni. [9] Mint Ullein-Reviczky Antal külügyi sajtófőnök leírásából tudjuk, haragtól sápadtan olvasta fel Werth levelét, majd az utolsó mondatnál öklével ingerülten az asztalra csapott.

„Ehhez a háborúhoz semmi közünk, ez nem a mi háborúnk!”[10]

A német támadást követő napokban élénk szovjet légitevékenység folyt a Tisza-völgyében, a magyar határ közelében is. A szovjet gépek időnként, nyilvánvalóan tévedés folytán a magyar légteret is megsértették. a kassai VIII. hadtestparancsnokság június 26-án is több alkalommal észlelt határközeli területen harccselekményt, illetve határsértést: a hajnali órákban Kisszolyvánál 3 német gépet észlelt a magyar légvédelem, amelyeket 3 szovjet gép üldözött; 7.10-kor hat darab egymotoros orosz vadászgép berepült a határon, Volócnál Alsóverecke irányába távoztak; egyikük egy üres magyar légvédelmi állásra egy nagyjából 50 lövésből álló sorozatot adott le. Délben – alig egy órával a kassai bombázás előtt, feltehetően a magyar vasúthálózatot felvonulásra használó német egységnek gondolva a Körösmezőről induló gyorsvonatot egy három gépből álló orosz kötelék támadta meg. Délután 15.25-kor Munkács és Ungvár légvédelme egyenként repülő, nyugat felé tartó orosz gépeket figyelt meg.[11] Figyelemreméltó azonban, hogy a kassai helyőrség mindezeket a helyzet szükségszerű velejárójának tekintette, olyannyira, hogy jelenteni is csupán a nap végén, már a bombázást követően, s annak kontextusaként jelentette a budapesti Országos Légoltalmi Parancsnoksághoz. Ezek egyikét sem tagadta azonban a szovjet hadvezetés. A kassai bombatámadás szovjet voltát azonban igen.[12]

Az aznapi szovjet légi határsértésekben közös, hogy mindet jól kivehető felségjellel rendelkező gépek követték el.

A kassai (13 óra 08 perckor kezdődő) bombázás szemtanúi – ahogy ez kritikus helyzetek visszaemlékezéseinél lenni szokott – sok ponton egymásnak ellentmondó leírást adnak a támadó gépekről. Legtöbben három, ék alakú kötelékben repülő bombázóra emlékeznek vissza, de akadtak, akik négy gépet láttak. [13] Nincs egyetértés abban sem, hogy a gépek viselték-e törzsükön a magyar légierőben, s a tengely államok légierőiben felfestett sárga gyűrűt. – Ez erősen valószínűvé tenné valamely tengelyállam provokációját, noha bizonyos esetekben a Vörös Hadsereg gépein is előfordult sárga szín. [14]

Az egyetlen, amiben minden szemtanú emlékezése megegyezik, hogy a gépeken nem volt hovatartozásukat jelölő felségjel.

Krúdy Ádám, a Kassai Repülőkadémia repülőterének parancsnoka az aznap délelőtti gyakorlórepülést követően, két pilótatársával egy Arado sportgépben a „hecc kedvéért” még egy levezető kört repült éppen délnek emelkedve, amikor kelet felől találkoztak az általuk négynek látott „felségjel nélküli” gépből álló kötelékkel, s éppen a négyes szám, s a Wehrmahct kötelékformációja miatt –

„gondoltuk, hogy bevetésről visszatérő s nálunk üzemanyagot felvenni szándékozó német gépek, egészen addig, míg csak a bombák nem robbantak”

így Krúdy.[15] Dr. Fejér Béla, a kassai (honi), 5/8 M. lövegekkel felszerelt 217. gépkocsizó légvédelmi üteg parancsnok szerint

„3 felségjel nélküli gép jött a légterünkbe, a tüzelőállásunktól jobbra közelítették meg a várost. Előzetes jelentést nem kaptunk. Mikor a bombákat potyogni láttam, kiadtam a tűzparancsot.”

Héderváry Konth János híradó százados szerint, aki a kassai VIII. híradózászlóalj 2. könnyű vezetékes századánál szolgált

„a gépek kétmotorosak voltak, tiszta homoksárga színűek, de hovatartozásukat megállapítani nem lehetett, teljesen sima szárnyakkal, törzsekkel, azaz minden felségjel nélküliek voltak. Csupán a szárnyvonalakból lehetett sejteni, hogy ezek a volt csehszlovák Avia gépek lehettek. [16]

Ledényi József a hadtestparancsnokság beosztott tisztje 1985-ben Oswhawában így nyilatkozott Ormay József egykori magyar királyi repülőhadnagynak:

„Ledényi: Hangjukat nem lehetett összehasonlítani a mieinkkel. Különleges, egészen más hangú gépek voltak. […] kamuflázs, felségjel nélküli gépek voltak.

Ormay: Kerestétek a felségjeleket rajtuk?

Ledényi: Néztük, de nem volt semmiféle felségjel rajtuk. Kb. 1500 méteren voltak.

Ormay: Színeket láttatok?

Ledényi: Sárga, az oldalán sárga csík látható volt, a sárga csík, amit nem lehetett felségjelnek mondani.

Ormay: Szárnyain volt szín?

Ledényi: Nem volt. Az egész gép egy „kamuflázs” volt. Kétmotorosak voltak.

[…]

Ormay: Nem voltak magyar vagy német gépek?

Ledényi: Nem. Nem. Semmi szín alatt nem”

Szabó János földmérő szerint

Zömök testű, barnára festett gépek voltak., minden felségjel, vagy más jelvény nélkül.”[17]

Számos egybehangzó szemtanú tehát egyértelműen felségjel nélküli, s nem a rossz időjárási viszonyok miatt kivehetetlen felségjelű gépeket említ – mint ahogy ez a másnapi, már a hadiállapot beállta után fogalmazott jelentésben szerepel. (Már csak azért sem, mivel verőfényes nyári nap volt, Krúdy Ádám repülőtérparancsnok felesége és gyermekei éppen az Akadémia szabadtéri uszodájában fürödtek a támadás idején.)[18]

Mit jelent mindez? A Kristóffy távirat tükrében egyértelmű, hogy a Szovjetunió Magyarország semlegességének elérését, s nem háborúba rántását látta érdekének. Ebből kifolyólag, bár a városra dobott bombák cirill betűi egyértelműen szovjet eredetről tanúskodtak, szovjet támadásról csupán véletlen célpont-tévesztés folytán kerülhetett sor. Ahogy történt ez a nap folyamán a rahói vonat, s az Alsóverecke közelében az üres légvédelmi állásra tüzelő szovjet gépek esetében.

forrás: cdnc.blog.hu
A helyszínen talált cirill feliratú bombák egyike

A határon áttévedve hibás célpontot támadó szovjet gépek lehetőségét viszont cáfolja a felségjel hiánya, ami átfestést, szándékosságot feltételez. A támadás tehát minden bizonnyal előre eltervezett, és tudatos volt. Tehát nem szovjet gépek hajtották végre.

Mivel jelen elemzésünk célja annak a kérdésnek végére jutni, hogy a Kassára hullott bombák híre milyen csatornákon keresztül, miként vezetett a Szovjetunió elleni hadbalépéshez, jelen sorok írója ezt a momentumot tartja a leglényegesebbnek, s eltekintene annak annak a kérdésnek a – nagy szakirodalommal bíró – elemzésétől hogy kik állhattak az agresszió mögött.

A délután folyamán a budapesti Országos Légoltalmi Parancsnoksághoz (a továbbiakban OLP) Kassa bombázásáról csupán egy szóbeli jelentés érkezett, a miskolci légvédelmi körletparancsnokságtól, 14 óra 20 perc körül. Ez, a hadtestparancsnokság feljegyzése szerint nem tartalmazott a gépek hovatartozására vonatkozó megjegyzést, leszögezte viszont, hogy Kassával az összeköttetés megszakadt. [19] A kassai VIII. hadtestparancsnokság csupán késő estére tudta helyreállítani telefon- és távíró vonalait. Egy 21 óra 40 perckor kelt jelentésben számoltak be a kassaiak egy összefoglaló jelentésben Budapestnek a támadásról. A gépeket illetően azonban ez a jelentés is azt tartalmazza, hogy

Felségjelük nem volt megállapítható.”[20]

Az OLP vezetője Komposch Nándor vezérőrnagy 14 óra után nem sokkal (tehát feltételezhetően a miskolci körletparancsnokságtól érkező első szóbeli jelentés után) már azt közölte alosztályvezetőivel, hogy Kassa városát szovjet támadás érte. [21] Az OLP vezetősége tehát hibázott, torzított információt adott tovább, szándékosan vagy önkéntelenül. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a légvédelmi parancsnokságnak nem tartozott hatáskörébe annak tisztázása, milyen oldalról érkezett fenyegetettség az ország ellen, az ő feladatuk a védelmi felkészülés volt. Feltehetően az OLP jelentéséből értesült a Vezérkari Főnökség a kassai bombázásról, s innen szerezte az információt Werth Henrik vezérkari főnök, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre.

A ledobott 32 bomba többsége a kassai Bethlen Gábor és Görgey Artúr laktanyákat érte
A ledobott 32 bomba többsége a kassai Bethlen Gábor és Görgey Artúr laktanyákat érte

A szóbeli értesítés elhangzása után szinte azonnal, [22] nagyjából délután kettőkor Werth Henrik már a Várpalotában volt, s arról értesítette a kormányzót, hogy Kassa ellen a szovjetek bombatámadást hajtottak végre. Hogy valóban hivatkozott-e már lezajlott vizsgálatra, ahogy a kettejük megbeszélését memoárjában felidéző kormányzó emlékezett, nem tudjuk.[23] Az biztos, hogy adott pillanatban nem hogy átfogó vizsgálati eredmény nem volt a honvéd vezérkar kezében, de még a kassai légvédelemmel sem sikerült felvenniük a kapcsolatot. A szovjet bombázás híre nyilvánvalóan az Országos Légvédelmi Parancsnokságtól származott, amely a miskolci légvédelmi körletparancsnokságtól szerezte az információt. Werthnek, Komposch Nándorral ellentétben szolgálati hatáskörébe tartozott volna az információ hitelességéről meggyőződni, mielőtt a Legfelsőbb Hadúrnak a gépek hovatartozását tényként adja tudtára. [24]

A maga is katonai múlttal bíró kormányzó nem rendelt el további vizsgálatot. Ez nyilvánvalóan elejét vette volna a hadbalépésnek. 19-ik század végi monarchista tiszti neveltetése folytán talán fel sem merült benne, hogy egy katonatiszt felettesének valótlanságot jelentsen, vagy olyasmit, aminek valóságtartalmáról maga sincs meggyőződve. Horthy a szovjet támadást tényként kezelte, mivel Werth tényként tálalta neki. A kormányzó ennek értelmében döntött az azonnali visszacsapás mellett.

Pritz Pál Bárdossy László általa közölt népbírósági peranyagának előszavában rámutat arra, hogy a Kristóffy távirat az egykori miniszterelnök tárgyalása során jóval nagyobb jelentőséget kapott, mint amilyen jelentőséggel az elküldése pillanatában bírt. Ez nyilvánvaló. 1941. június 23-án a távirat egy nagyhatalom kétes komolyságú ígéretéről tanúskodott csupán. Feltételezhetően itt a válasz kulcsa arra a régi kérdésre, hogy melyik háború utáni visszaemlékezés igaz: a kormányzóé, aki a távirat eltitkolását rótta Bárdossy szemére, vagy a miniszterelnöké, aki tagadta ezt. Bárdossy egy szóval nem mondta, tárgyalásán sem, hogy a táviratot ő megmutatta Horthynak. Azt mondta, nem titkolta el. Bírái előtt úgy nyilatkozott: a táviratot a miniszterek közül többen is látták. [25]

Feltételezhetően a távirat kézhezvételekor, június 23-án sem ő, sem a kabinet ezen tagjai nem tulajdonítottak akkora jelentőséget az üzenetnek , mint az utókor. Viszont szeretnénk rámutatni, hogy az utókor június 26 fejleményeiből ítél, visszafelé. S június 26-án délután kettő tájban, mikor – nem sokkal Werth Henrik után – Bárdossy megjelent a kormányzónál, s Horthy Werth tájékoztatása folytán tényként közölte vele, hogy: 1. A Kassa elleni támadást szovjet gépek követték el. 2. Alkotmányban foglalt kormányzói jogai folytán felhatalmazva a háborúba lépés mellett dönt, s kéri a miniszterelnököt, hogy tegye meg az ennek megfelelő intézkedéseket, a Kristóffy távirat egy üres nagyhatalmi üzenetből hirtelen perdöntő jelentőségű dokumentummá vált arra nézve, hogy Werth nem az igazságot mondta, s a Kassa elleni provokációt casus bellinek tekinteni elhamarkodott és helytelen döntés.

Bárdossy azonban legnagyobb valószínűség szerint ekkor sem említette a táviratot.

Ullein-Reviczky Antal emlékirataiban így idézi fel Bárdossy alakját a kormányzói kihallgatás után:

„Magába roskadva ült egy fotelben, és riadt tekintettel meredt rám. [..] azt mondtam neki, hogy tudomásom szerint olyan nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni a békéből a háborúba. Máskor Bárdossy bizonyára kidobott volna, de aznap csak annyit felelt fakó hangon: ‘Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket?’ ‘De hát biztos, hogy az oroszok voltak?’ – kiáltottam fel. A következőt válaszolta: ‘Mivel a vezérkari főnök a németekkel együtt megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi, hát ők voltak, és kész!’ […] lehetetlen elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt öt perc alatt – ahogy te mondtad – megértettem.”[26]

A gépek hovatartozásának kérdésében még aznap este is kérdések gyötörték. Talán épp a Kristóffy távirat miatt. Este tíz körül, amint a kassai telefonvonalak helyreálltak, személyesen lépett telefonkapcsolatba az ottani akadémia repülőterével, s feltette a kérdést, hogy a gépek „németek voltak-e vagy oroszok”. Chirke Jenő főhadnagy, a legelső tiszt, aki a telefon közelében elérhető, s a bombázásnak szemtanúja is volt, s azt a válaszolta, hogy a gépek hovatartozása kérdésében biztosabb választ nem tud adni, mint hogy azok

„nem voltak német gyártmányú gépek”.[27]

Hogy Bárdossy miért fogadta el ellenkezés nélkül Horthy tényközlését, s miért hallgatott minden bizonnyal saját kételyeiről, a fentiekből valószínűsíthetően feltehetően a táviratról is, arra diplomata múltja adhat választ: követi beosztásai során megszokta, hogy a felülről kijelölt külügyi irányvonalban nem kételkedik, azt végrehajtja.

forrás: MTI
Bárdossy László a népbíróság előtt

Ez hát az információáramlási, és döntési sor, ahogyan a Kassát támadó bizonytalan eredetű gépek szovjetté, s szükségtelenül casus bellivé váltak, s egy éveken át játszódó nemzeti tragédia nyitányává, Borsányi Julián szavaival érve. Nyilvánvaló azonban, hogy Magyarország geopolitikai helyzete folytán nem kerülhette volna el a háborúba lépést. A „mikor léptünk be volna a kassai bombázás nélkül” kérdésre biztos választ adni nem lehet. Annyi állítható biztosan, hogy ebben a történelmi pillanatban ez még elkerülhető lett volna.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


[1] A Moszkvai Magyar Követség jelentései, szerkesztette Pásztor Péter, Századvég, Budapest, 1992.188.

[2] Molnár Miklós: Kristóffy József táviratai História, 1999, 21. évfolyam, 1. szám, 32. 8.

[3] Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban, Budapest 1992, ( A továbbiakban Gosztonyi 1992.) 35.

Czettler Antal: A mi kis élet-halál kérdéseink, a magyar külpolitika hadbalépéstől a német megszállásig, Budapest, 2000, 117-117. Bárdossy László a népbíróság előtt, szerkesztette Pritz Pál, Budapest, 1991, 136-137.

[4] Náray Antal visszaemlékezése, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Szakály Sándor, Budapest, 1988, ( A továbbiakban Náray, 1988) 58 – 59.

[5] Bárdossy László a népbíróság előtt, szerkesztette Pritz Pál, 1991. 145.

[6] Gosztonyi 1992, 38. közli: Akten zur deutschen Auswertigen Politik 1918 – 1944, D-XII. 659.

[7] Gosztonyi 1992, 38.

[8] Náray 1988, 59 – 60.

[9] Pritz 1991, 145.

Perjés Géza: Bárdossy László és pere, in: Hadtörténelmi Közlemények, 2000. 4. szám. 792. ( A továbbiakban Perjés, 2000.)

[10]

UlleinReviczky 1993, 95. Idézi: Perjés, 2000. 792.

Dombrády Lóránd: Katonapolitika és hadsereg, 1920 – 1944, Ister, 2000, 141.

[11] Csejtey Béla alezredes írásos beszámolója, 1985-ben Borsányi Julián tulajdonában, Borsányi Julián: A magyar tragédia kassai nyitánya, München 1985. ( A Továbbiakban Borsányi, 1985.) függelég,I.4.(a).7.

[12] Horthy Miklós: Emlékirataim, szerkesztette: Antal László, Buenos Aires, 1953, ( A továbbiakban Horthy, 1953.) 251.

[13] Csejtey Béla alezredes írásos beszámolója, 1985-ben Borsányi Julián tulajdonában Borsányi, 1985, függelég, V.2.

Dr. Fejér Béla, a kassai ( honi 5/8 M) 217. Gépkocsizó légvédelmi üteg parancsnoka. Ormay József által 1978. November 26-án készített interjú, in: Borsányi, 1985. Függelék, V.3.

Ledényi József hangszalagra mondott és jegyzőkönyvben rögzített vallomása.

Szabó János földmérő visszaemlékezése, Borsányi Julián 1985, IV,5.

„Szétfoszlotta reakció Bárdossy-legendája” – hogyan készítették elő a németek Kassa aljas bombázását – Krúdy repülőalezredes szenzációs leleplezése. In: Képes Figyelő, 1946. Március 16.

[14] Borsányi 1985, függelék VI.2.

[15] Uo függelék, VIV.3. számú mlelléklet, 1. oldal

[16] uo. 71.

[17] uo, Függelék IV.5,

[18] uo 61.o.

[19] uo Függelék, I.4.(a.)3.

[20] uo. Függelék I.4.(b.)

[21] Pritz Pál: A Bárdossy Per, Budapest, 2001. 39.

Ránki György: Emlékiratok és valóság,

[22] Pritz 2000, 39.

[23] Horthy 1953, 251.

[24] Ullein-Reviczky Antal: német háború, orosz béke, Budapest, 1993, 323. ( A továbbiakban Ullein-Reviczky, 1993.)

[25] Pritz 1991, 10.

  1. 303.

Perjés 1991, 819.

[26] Ullein-Reviczky 1993, 99-100. Közli: Perjés 2000, 794.

[27] Borsányi 1985, 61.

Facebook Kommentek