„Olyan még nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni békéből háborúba” – a kassai bombázásról mégegyszer
Mint ismeretes, Magyarország az 1941. június 26-án Kassát ért légitámadásra válaszul deklarált hadiállapotot a Szovjetunióval. A támadó gépek hovatartozása máig tisztázatlan. Oldalunk sem fog erre biztos választ adni, megpróbálja viszont megválaszolni, hogy kik azok, akik biztosan nem vettek részt az akcióban.
Az 1941 június 22-én hajnalban meginduló Barbarossa hadműveletet másnapján Kristóffy József moszkvai magyar követ a következő táviratot küldte külügyminisztériumának Budapestre:
„Molotov ma délelőtt kéretett. Kérdést intézett Magyarország állásfoglalásával kapcsolatban német-orosz konfliktust illetően. Közölte velem, hogy a szovjet kormánynak, mint már több ízben kijelentette, nincs követelése vagy támadó szándéka Magyarországgal szemben; nem volt észrevétele, hogy magyar követelések Románia kárára megvalósuljanak, e tekintetben a jövőben sem lesz észrevétele. Események gyors menete folytán azonban a szovjet kormánynak mielőbb tudnia kellene, hogy Magyarország szándékozik-e részt venni háborúban, vagy semleges magatartást kíván-e. Közöltem, hogy kormányom álláspontja tekintetében nem válaszolhatok. Miután Molotov mielőbbi választ kér, kérem sürgős utasítását.” [1]
Mivel választ nem kapott, lánya visszaemlékezése szerint a telegrammot még háromszor-négyszer elküldte aznap este.[2]
Tény, Románia a Barbarossa hadművelet legelső napján háborús állapotot deklarált a Szovjetunióval, s az is, hogy Besszarábia elvesztése miatt a románokat a szovjet egyik legkitartóbb ellenfelének lehetett jósolni, az ígéret Románia rovására történő beváltása tehát nem ütközött volna olyan aggályokba, mint ütközött a háború végén, a párizsi béketárgyalások során, ahol Romániát, mint egy, a szövetségesek oldalán háborút záró államot volt kénytelen a Szovjetunió kezelni, Besszarábián felüli területi veszteségek a kárára tehát nem jöhettek szóba.
A magyar hadvezetés, s mindenekelőtt Werth Henrik gyalogsági tábornok, a Honvéd Vezérkar főnöke hetek óta sürgette a kormányt a háborúban való aktív részvételre. Két memorandumot is megfogalmazott Bárdossy László miniszterelnök számára, akit azonban nem sikerült meggyőznie arról, hogy Magyarországnak a lehető leghamarabb csatlakoznia kell a háborúhoz, mielőtt lépéshátrányba kerül szomszédaival szemben.[3]
Az alapvetően Teleki Pál külpolitikáját öröklő és követni célzó Bárdossy László a Teleki által megfogalmazott premisszát tartotta szem előtt az új konfliktusban: megőrizni a magyar haderőt a lehető legnagyobb mértékben sértetlenül.[4]
1941. június 23-án a miniszterelnök felvetésére a kormány – feltehetően, hogy a német kérések elé lépjenek, – némiképp erőltetett indokkal – a háromhatalmi egyezményre hivatkozva megszakítottnak deklarálta a diplomáciai viszonyt Magyarország és a Szovjetunió között.
A német fél részéről azonban nem érkezett semmilyen követelés, Berlin tisztában volt azzal, hogy a magyar politikai vezetést a háborúba további területi felajánlásokkal lehetne belevinni. Erre azonban – tekintve, hogy stratégiai helyzete és olajmezői folytán Románia kulcsfontosságú szövetségesnek számított a Szovjetunió elleni harcok során – nem volt hajlandó. [5]
Otto Erdmannsdorf, a Harmadik Birodalom követe előző nap felkereste Horthy kormányzót, s Hitler levelét nyújtotta át neki, amelyben a birodalmi vezér és kancellár egy fél mondat erejéig sem utalt rá, hogy a németek számítanának a magyar magyar honvédség részvételére a hadjáratban.
„Főméltóságú uram! Ez alkalommal szeretném megköszönni a magyar fegyveres erők intézkedéseit, már azzal a puszta ténnyel, hogy megerősítették a határok őrizetét, orosz oldaltámadásokat hiúsítottak meg, és orosz erőket kötnek le.”[6]
Werth Henrik a minisztertanács döntésének hírére a németekhez fordult segítségért. Még ugyancsak augusztus 23-án kapcsolatba lépett Kurt Himer vezérőrnaggyal, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht, a német haderő főparancsnoksága) 1941 februárja óta Budapestre beosztott összekötő tisztjével, és feltette a kérdést, hogy a német politikai vezetés szavait úgy kell-e értelmezni, mintha Németország nem kívánná Magyarország részvételét a Szovjetunió elleni háborúban. A válasz még aznap este megérkezett Berlinből Alfred Jodl vezérezredestől, az OKW törzséből:
„Minden magyar segítséget bármikor elfogadunk. Semmit nem akarunk követelni, de minden önkéntes felajánlást szívesen veszünk. Szó sincs arról, hogy Magyarország esetleges részvételét nem akarnánk.”
Werth még ugyanezen a napon az épp Kenderesen tartózkodó Horthy Miklóst is felkereste, s megpróbálta meggyőzni a háborúba lépés szükségességéről.[7] Ugyanekkor a kormány döntésének helyességében láthatóan bizonytalankodó Bárdossy László Náray Antal vezérőrnagyon, a Legfelsőbb Honvédelmi Tanács vezértitkárán keresztül érdeklődött a magyar vezérkarnál a háború kimenetelének eshetőségeiről. Nárayt Sáska Elemér vezérőrnagy arra kérte, vegye rá a kormányfőt a hadbalépésre. [8]
Június 24-én a vezérkari főnök új memorandummal fordult a miniszterelnökhöz, aki a levél hatására újfent összehívta a minisztertanácsot. Mélyen felháborította, hogy a honvédvezérkar a kormány hatáskörébe kíván beavatkozni. [9] Mint Ullein-Reviczky Antal külügyi sajtófőnök leírásából tudjuk, haragtól sápadtan olvasta fel Werth levelét, majd az utolsó mondatnál öklével ingerülten az asztalra csapott.
„Ehhez a háborúhoz semmi közünk, ez nem a mi háborúnk!”[10]
A német támadást követő napokban élénk szovjet légitevékenység folyt a Tisza-völgyében, a magyar határ közelében is. A szovjet gépek időnként, nyilvánvalóan tévedés folytán a magyar légteret is megsértették. a kassai VIII. hadtestparancsnokság június 26-án is több alkalommal észlelt határközeli területen harccselekményt, illetve határsértést: a hajnali órákban Kisszolyvánál 3 német gépet észlelt a magyar légvédelem, amelyeket 3 szovjet gép üldözött; 7.10-kor hat darab egymotoros orosz vadászgép berepült a határon, Volócnál Alsóverecke irányába távoztak; egyikük egy üres magyar légvédelmi állásra egy nagyjából 50 lövésből álló sorozatot adott le. Délben – alig egy órával a kassai bombázás előtt, feltehetően a magyar vasúthálózatot felvonulásra használó német egységnek gondolva a Körösmezőről induló gyorsvonatot egy három gépből álló orosz kötelék támadta meg. Délután 15.25-kor Munkács és Ungvár légvédelme egyenként repülő, nyugat felé tartó orosz gépeket figyelt meg.[11] Figyelemreméltó azonban, hogy a kassai helyőrség mindezeket a helyzet szükségszerű velejárójának tekintette, olyannyira, hogy jelenteni is csupán a nap végén, már a bombázást követően, s annak kontextusaként jelentette a budapesti Országos Légoltalmi Parancsnoksághoz. Ezek egyikét sem tagadta azonban a szovjet hadvezetés. A kassai bombatámadás szovjet voltát azonban igen.[12]
Az aznapi szovjet légi határsértésekben közös, hogy mindet jól kivehető felségjellel rendelkező gépek követték el.
A kassai (13 óra 08 perckor kezdődő) bombázás szemtanúi – ahogy ez kritikus helyzetek visszaemlékezéseinél lenni szokott – sok ponton egymásnak ellentmondó leírást adnak a támadó gépekről. Legtöbben három, ék alakú kötelékben repülő bombázóra emlékeznek vissza, de akadtak, akik négy gépet láttak. [13] Nincs egyetértés abban sem, hogy a gépek viselték-e törzsükön a magyar légierőben, s a tengely államok légierőiben felfestett sárga gyűrűt. – Ez erősen valószínűvé tenné valamely tengelyállam provokációját, noha bizonyos esetekben a Vörös Hadsereg gépein is előfordult sárga szín. [14]
Az egyetlen, amiben minden szemtanú emlékezése megegyezik, hogy a gépeken nem volt hovatartozásukat jelölő felségjel.
Krúdy Ádám, a Kassai Repülőkadémia repülőterének parancsnoka az aznap délelőtti gyakorlórepülést követően, két pilótatársával egy Arado sportgépben a „hecc kedvéért” még egy levezető kört repült éppen délnek emelkedve, amikor kelet felől találkoztak az általuk négynek látott „felségjel nélküli” gépből álló kötelékkel, s éppen a négyes szám, s a Wehrmahct kötelékformációja miatt –
„gondoltuk, hogy bevetésről visszatérő s nálunk üzemanyagot felvenni szándékozó német gépek, egészen addig, míg csak a bombák nem robbantak”
– így Krúdy.[15] Dr. Fejér Béla, a kassai (honi), 5/8 M. lövegekkel felszerelt 217. gépkocsizó légvédelmi üteg parancsnok szerint
„3 felségjel nélküli gép jött a légterünkbe, a tüzelőállásunktól jobbra közelítették meg a várost. Előzetes jelentést nem kaptunk. Mikor a bombákat potyogni láttam, kiadtam a tűzparancsot.”
Héderváry Konth János híradó százados szerint, aki a kassai VIII. híradózászlóalj 2. könnyű vezetékes századánál szolgált
„a gépek kétmotorosak voltak, tiszta homoksárga színűek, de hovatartozásukat megállapítani nem lehetett, teljesen sima szárnyakkal, törzsekkel, azaz minden felségjel nélküliek voltak. Csupán a szárnyvonalakból lehetett sejteni, hogy ezek a volt csehszlovák Avia gépek lehettek.” [16]
Ledényi József a hadtestparancsnokság beosztott tisztje 1985-ben Oswhawában így nyilatkozott Ormay József egykori magyar királyi repülőhadnagynak:
„Ledényi: Hangjukat nem lehetett összehasonlítani a mieinkkel. Különleges, egészen más hangú gépek voltak. […] kamuflázs, felségjel nélküli gépek voltak.
Ormay: Kerestétek a felségjeleket rajtuk?
Ledényi: Néztük, de nem volt semmiféle felségjel rajtuk. Kb. 1500 méteren voltak.
Ormay: Színeket láttatok?
Ledényi: Sárga, az oldalán sárga csík látható volt, a sárga csík, amit nem lehetett felségjelnek mondani.
Ormay: Szárnyain volt szín?
Ledényi: Nem volt. Az egész gép egy „kamuflázs” volt. Kétmotorosak voltak.
[…]
Ormay: Nem voltak magyar vagy német gépek?
Ledényi: Nem. Nem. Semmi szín alatt nem”
Szabó János földmérő szerint
„Zömök testű, barnára festett gépek voltak., minden felségjel, vagy más jelvény nélkül.”[17]
Számos egybehangzó szemtanú tehát egyértelműen felségjel nélküli, s nem a rossz időjárási viszonyok miatt kivehetetlen felségjelű gépeket említ – mint ahogy ez a másnapi, már a hadiállapot beállta után fogalmazott jelentésben szerepel. (Már csak azért sem, mivel verőfényes nyári nap volt, Krúdy Ádám repülőtérparancsnok felesége és gyermekei éppen az Akadémia szabadtéri uszodájában fürödtek a támadás idején.)[18]
Mit jelent mindez? A Kristóffy távirat tükrében egyértelmű, hogy a Szovjetunió Magyarország semlegességének elérését, s nem háborúba rántását látta érdekének. Ebből kifolyólag, bár a városra dobott bombák cirill betűi egyértelműen szovjet eredetről tanúskodtak, szovjet támadásról csupán véletlen célpont-tévesztés folytán kerülhetett sor. Ahogy történt ez a nap folyamán a rahói vonat, s az Alsóverecke közelében az üres légvédelmi állásra tüzelő szovjet gépek esetében.
A határon áttévedve hibás célpontot támadó szovjet gépek lehetőségét viszont cáfolja a felségjel hiánya, ami átfestést, szándékosságot feltételez. A támadás tehát minden bizonnyal előre eltervezett, és tudatos volt. Tehát nem szovjet gépek hajtották végre.
Mivel jelen elemzésünk célja annak a kérdésnek végére jutni, hogy a Kassára hullott bombák híre milyen csatornákon keresztül, miként vezetett a Szovjetunió elleni hadbalépéshez, jelen sorok írója ezt a momentumot tartja a leglényegesebbnek, s eltekintene annak annak a kérdésnek a – nagy szakirodalommal bíró – elemzésétől hogy kik állhattak az agresszió mögött.
A délután folyamán a budapesti Országos Légoltalmi Parancsnoksághoz (a továbbiakban OLP) Kassa bombázásáról csupán egy szóbeli jelentés érkezett, a miskolci légvédelmi körletparancsnokságtól, 14 óra 20 perc körül. Ez, a hadtestparancsnokság feljegyzése szerint nem tartalmazott a gépek hovatartozására vonatkozó megjegyzést, leszögezte viszont, hogy Kassával az összeköttetés megszakadt. [19] A kassai VIII. hadtestparancsnokság csupán késő estére tudta helyreállítani telefon- és távíró vonalait. Egy 21 óra 40 perckor kelt jelentésben számoltak be a kassaiak egy összefoglaló jelentésben Budapestnek a támadásról. A gépeket illetően azonban ez a jelentés is azt tartalmazza, hogy
„Felségjelük nem volt megállapítható.”[20]
Az OLP vezetője Komposch Nándor vezérőrnagy 14 óra után nem sokkal (tehát feltételezhetően a miskolci körletparancsnokságtól érkező első szóbeli jelentés után) már azt közölte alosztályvezetőivel, hogy Kassa városát szovjet támadás érte. [21] Az OLP vezetősége tehát hibázott, torzított információt adott tovább, szándékosan vagy önkéntelenül. Az igazsághoz viszont hozzátartozik, hogy a légvédelmi parancsnokságnak nem tartozott hatáskörébe annak tisztázása, milyen oldalról érkezett fenyegetettség az ország ellen, az ő feladatuk a védelmi felkészülés volt. Feltehetően az OLP jelentéséből értesült a Vezérkari Főnökség a kassai bombázásról, s innen szerezte az információt Werth Henrik vezérkari főnök, hogy a támadást szovjet gépek hajtották végre.
A szóbeli értesítés elhangzása után szinte azonnal, [22] nagyjából délután kettőkor Werth Henrik már a Várpalotában volt, s arról értesítette a kormányzót, hogy Kassa ellen a szovjetek bombatámadást hajtottak végre. Hogy valóban hivatkozott-e már lezajlott vizsgálatra, ahogy a kettejük megbeszélését memoárjában felidéző kormányzó emlékezett, nem tudjuk.[23] Az biztos, hogy adott pillanatban nem hogy átfogó vizsgálati eredmény nem volt a honvéd vezérkar kezében, de még a kassai légvédelemmel sem sikerült felvenniük a kapcsolatot. A szovjet bombázás híre nyilvánvalóan az Országos Légvédelmi Parancsnokságtól származott, amely a miskolci légvédelmi körletparancsnokságtól szerezte az információt. Werthnek, Komposch Nándorral ellentétben szolgálati hatáskörébe tartozott volna az információ hitelességéről meggyőződni, mielőtt a Legfelsőbb Hadúrnak a gépek hovatartozását tényként adja tudtára. [24]
A maga is katonai múlttal bíró kormányzó nem rendelt el további vizsgálatot. Ez nyilvánvalóan elejét vette volna a hadbalépésnek. 19-ik század végi monarchista tiszti neveltetése folytán talán fel sem merült benne, hogy egy katonatiszt felettesének valótlanságot jelentsen, vagy olyasmit, aminek valóságtartalmáról maga sincs meggyőződve. Horthy a szovjet támadást tényként kezelte, mivel Werth tényként tálalta neki. A kormányzó ennek értelmében döntött az azonnali visszacsapás mellett.
Pritz Pál Bárdossy László általa közölt népbírósági peranyagának előszavában rámutat arra, hogy a Kristóffy távirat az egykori miniszterelnök tárgyalása során jóval nagyobb jelentőséget kapott, mint amilyen jelentőséggel az elküldése pillanatában bírt. Ez nyilvánvaló. 1941. június 23-án a távirat egy nagyhatalom kétes komolyságú ígéretéről tanúskodott csupán. Feltételezhetően itt a válasz kulcsa arra a régi kérdésre, hogy melyik háború utáni visszaemlékezés igaz: a kormányzóé, aki a távirat eltitkolását rótta Bárdossy szemére, vagy a miniszterelnöké, aki tagadta ezt. Bárdossy egy szóval nem mondta, tárgyalásán sem, hogy a táviratot ő megmutatta Horthynak. Azt mondta, nem titkolta el. Bírái előtt úgy nyilatkozott: a táviratot a miniszterek közül többen is látták. [25]
Feltételezhetően a távirat kézhezvételekor, június 23-án sem ő, sem a kabinet ezen tagjai nem tulajdonítottak akkora jelentőséget az üzenetnek , mint az utókor. Viszont szeretnénk rámutatni, hogy az utókor június 26 fejleményeiből ítél, visszafelé. S június 26-án délután kettő tájban, mikor – nem sokkal Werth Henrik után – Bárdossy megjelent a kormányzónál, s Horthy Werth tájékoztatása folytán tényként közölte vele, hogy: 1. A Kassa elleni támadást szovjet gépek követték el. 2. Alkotmányban foglalt kormányzói jogai folytán felhatalmazva a háborúba lépés mellett dönt, s kéri a miniszterelnököt, hogy tegye meg az ennek megfelelő intézkedéseket, a Kristóffy távirat egy üres nagyhatalmi üzenetből hirtelen perdöntő jelentőségű dokumentummá vált arra nézve, hogy Werth nem az igazságot mondta, s a Kassa elleni provokációt casus bellinek tekinteni elhamarkodott és helytelen döntés.
Bárdossy azonban legnagyobb valószínűség szerint ekkor sem említette a táviratot.
Ullein-Reviczky Antal emlékirataiban így idézi fel Bárdossy alakját a kormányzói kihallgatás után:
„Magába roskadva ült egy fotelben, és riadt tekintettel meredt rám. [..] azt mondtam neki, hogy tudomásom szerint olyan nem fordult elő a történelemben, hogy öt perc alatt át lehessen menni a békéből a háborúba. Máskor Bárdossy bizonyára kidobott volna, de aznap csak annyit felelt fakó hangon: ‘Mit nem értesz? Hogy az oroszok megtámadtak bennünket?’ ‘De hát biztos, hogy az oroszok voltak?’ – kiáltottam fel. A következőt válaszolta: ‘Mivel a vezérkari főnök a németekkel együtt megállapította, hogy az oroszok voltak, s mivel a kormányzó is azt hiszi, hát ők voltak, és kész!’ […] lehetetlen elkerülnünk ezt a háborút, különös tekintettel arra, hogy Románia már hadviselő fél lett. Én ezt öt perc alatt – ahogy te mondtad – megértettem.”[26]
A gépek hovatartozásának kérdésében még aznap este is kérdések gyötörték. Talán épp a Kristóffy távirat miatt. Este tíz körül, amint a kassai telefonvonalak helyreálltak, személyesen lépett telefonkapcsolatba az ottani akadémia repülőterével, s feltette a kérdést, hogy a gépek „németek voltak-e vagy oroszok”. Chirke Jenő főhadnagy, a legelső tiszt, aki a telefon közelében elérhető, s a bombázásnak szemtanúja is volt, s azt a válaszolta, hogy a gépek hovatartozása kérdésében biztosabb választ nem tud adni, mint hogy azok
„nem voltak német gyártmányú gépek”.[27]
Hogy Bárdossy miért fogadta el ellenkezés nélkül Horthy tényközlését, s miért hallgatott minden bizonnyal saját kételyeiről, a fentiekből valószínűsíthetően feltehetően a táviratról is, arra diplomata múltja adhat választ: követi beosztásai során megszokta, hogy a felülről kijelölt külügyi irányvonalban nem kételkedik, azt végrehajtja.
Ez hát az információáramlási, és döntési sor, ahogyan a Kassát támadó bizonytalan eredetű gépek szovjetté, s szükségtelenül casus bellivé váltak, s egy éveken át játszódó nemzeti tragédia nyitányává, Borsányi Julián szavaival érve. Nyilvánvaló azonban, hogy Magyarország geopolitikai helyzete folytán nem kerülhette volna el a háborúba lépést. A „mikor léptünk be volna a kassai bombázás nélkül” kérdésre biztos választ adni nem lehet. Annyi állítható biztosan, hogy ebben a történelmi pillanatban ez még elkerülhető lett volna.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
[1] A Moszkvai Magyar Követség jelentései, szerkesztette Pásztor Péter, Századvég, Budapest, 1992.188.
[2] Molnár Miklós: Kristóffy József táviratai História, 1999, 21. évfolyam, 1. szám, 32. 8.
[3] Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban, Budapest 1992, ( A továbbiakban Gosztonyi 1992.) 35.
Czettler Antal: A mi kis élet-halál kérdéseink, a magyar külpolitika hadbalépéstől a német megszállásig, Budapest, 2000, 117-117. Bárdossy László a népbíróság előtt, szerkesztette Pritz Pál, Budapest, 1991, 136-137.
[4] Náray Antal visszaemlékezése, sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Szakály Sándor, Budapest, 1988, ( A továbbiakban Náray, 1988) 58 – 59.
[5] Bárdossy László a népbíróság előtt, szerkesztette Pritz Pál, 1991. 145.
[6] Gosztonyi 1992, 38. közli: Akten zur deutschen Auswertigen Politik 1918 – 1944, D-XII. 659.
[7] Gosztonyi 1992, 38.
[8] Náray 1988, 59 – 60.
[9] Pritz 1991, 145.
Perjés Géza: Bárdossy László és pere, in: Hadtörténelmi Közlemények, 2000. 4. szám. 792. ( A továbbiakban Perjés, 2000.)
UlleinReviczky 1993, 95. Idézi: Perjés, 2000. 792.
Dombrády Lóránd: Katonapolitika és hadsereg, 1920 – 1944, Ister, 2000, 141.
[11] Csejtey Béla alezredes írásos beszámolója, 1985-ben Borsányi Julián tulajdonában, Borsányi Julián: A magyar tragédia kassai nyitánya, München 1985. ( A Továbbiakban Borsányi, 1985.) függelég,I.4.(a).7.
[12] Horthy Miklós: Emlékirataim, szerkesztette: Antal László, Buenos Aires, 1953, ( A továbbiakban Horthy, 1953.) 251.
[13] Csejtey Béla alezredes írásos beszámolója, 1985-ben Borsányi Julián tulajdonában Borsányi, 1985, függelég, V.2.
Dr. Fejér Béla, a kassai ( honi 5/8 M) 217. Gépkocsizó légvédelmi üteg parancsnoka. Ormay József által 1978. November 26-án készített interjú, in: Borsányi, 1985. Függelék, V.3.
Ledényi József hangszalagra mondott és jegyzőkönyvben rögzített vallomása.
Szabó János földmérő visszaemlékezése, Borsányi Julián 1985, IV,5.
„Szétfoszlotta reakció Bárdossy-legendája” – hogyan készítették elő a németek Kassa aljas bombázását – Krúdy repülőalezredes szenzációs leleplezése. In: Képes Figyelő, 1946. Március 16.
[14] Borsányi 1985, függelék VI.2.
[15] Uo függelék, VIV.3. számú mlelléklet, 1. oldal
[16] uo. 71.
[17] uo, Függelék IV.5,
[18] uo 61.o.
[19] uo Függelék, I.4.(a.)3.
[20] uo. Függelék I.4.(b.)
[21] Pritz Pál: A Bárdossy Per, Budapest, 2001. 39.
Ránki György: Emlékiratok és valóság,
[22] Pritz 2000, 39.
[23] Horthy 1953, 251.
[24] Ullein-Reviczky Antal: német háború, orosz béke, Budapest, 1993, 323. ( A továbbiakban Ullein-Reviczky, 1993.)
[25] Pritz 1991, 10.
- 303.
Perjés 1991, 819.
[26] Ullein-Reviczky 1993, 99-100. Közli: Perjés 2000, 794.
[27] Borsányi 1985, 61.
Ez nagyon jó volt. Rengeteg számomra új információt tartalmazott.
Én korábban azt hittem, hogy feltehetőleg tévedésből bombáztak akár szovjet, akár (kisebb eséllyel) valamilyen tengely gépek. Az itteniek jelentősen növelik a „false flag” valószínűségét.
A felségjelzés hiánya egyébként nem lehet valami szovjet oldali zűrzavar következménye? Úgy tudom, voltak karbantartás alatt álló stb. gépek, nem lehet, hogy valami okból katonai festés nélküli gépeket is hirtelen bevetettek? Esetleg sebtében odavezényelt, akár kiképzés alatt álló pilótákkal? Mert akkor az egyszerre magyarázná meg a téves bombázást és a felségjelzés hiányát: a rosszul kiképzett pilóták az eredetileg esetleg nem is katonai célú, a bombázásra sebtében felkészített gépen eltévedtek, rossz helyre dobták a bombákat.
Kassa túlságosan messze feküdt az akkori Magyar- Szovjet határtól ahhoz, hogy véletlen bombázás történjen. Az oroszoknak nem volt célja az, hogy Magyarországot provokálják. Sok variáció alakult ki, amiből kimaradtak a szlovákok, akiket a bosszú vezérelt, hogy Kassa elvételét megtorolják, de legvalószínűbb bűnösök a románok, akik mögött német szándék is áthalott. A szovjet a legvalószínűtlenebb.