Öngyilkosság dunai gőzhajón – Beketow Mátyás esete

Április 2-án, hétfőn a kora délutáni órákban egy elegánsan öltözött, 60 év körüli úr távozott a bécsi Európa Hotelből. Kezében mindössze egy kicsi utazótáska volt, amikor felült a budapesti gyorsvonatra. Felesége csak késő este érkezett vissza bécsi szállodai szobájukba, ahol már egy búcsúlevél várta. Beketow Mátyás, a sikeres vállalkozó és artista feltehetőleg aznap döntötte el, hogy nemcsak véget vet életének, hanem azt is, miként is hajtja végre tettét. 90 éve történt valami, amiről érdemes megemlékezni.

Beketow Mátyás (1867-1928) cirkuszigazgató képe. Forrás: Tolnai Világlapja 1928. április 18.

90 éve követett el öngyilkosságot Beketow Mátyás, Budapest és a Városliget köztiszteletben álló, nemzetközileg is elismert cirkuszigazgatója, aki karrierjét artistaként kezdte. A Matvej Ivanovics Beketov néven az oroszországi Orelben (vagy annak közelében?) született műlovar-artista sikereit a skandináv államokban és a Monarchiában érte el, még Ferenc József császár és király is megtekintett Bécsben kettő vagy három előadást, amelyben szerepelt. Pályafutása csúcsán, 1904-ben pedig bérbe vette Budapesten a fővárostól az egykori Wulff Cirkuszt, amit felújítva és a nevére véve rövid megszakítással haláláig igazgatott.

1908-ban a cirkuszt lebontotta és 80 m-rel odébb újra felépítette, a Vurstli közepén újranyitó cirkusz látványos előadásán 15 jegesmedve, lovak, zebrák, egy elefánt, lovas akrobata és légtornász, valamint egy 40 fős balettegyüttes is fellépett! A cirkusz sorsa a világháború kitörése után fordult rosszra, 1919-ben pedig rövid időre államosították. Beketow Mátyás a ’20-as években rövid ideig Dániában, Olaszországban és Bécsben is működtetett cirkuszokat, de a romló gazdasági körülmények miatt kevés sikerrel. 1924-től ismét Budapesten élt és bérelte a nagycirkusz épületét. Háromszor nősült, mindháromszor artistanőt vett feleségül. Feltehetően a bécsi Renz Cirkusz 1928-as téli szezonjának anyagi kudarca adta az utolsó lökést az öngyilkossághoz. Halála után fia, Sándor próbálta folytatni apja cirkuszigazgatói tevékenységét, ám végül 1934-ben felhagyott vele.[1]

Kedd reggel Budapesten bement a cirkuszba és magával vitt két 5 kilós súlyzót, majd a nap további részét egy orvos barátja családjánál töltötte és náluk is aludt. Másnap este kabinos jegyet vett és felszállt a Mohácsig közlekedő MFTR DEÁK FERENCZ (1896) személyszállító gőzhajóra. A gőzhajó egyike volt a korszak kofahajóinak, amelyek Budapestről egyrészt Esztergomig, Visegrádig (kisdunai járat), másrészt Mohácsig (nagydunai járat) közlekedtek. A „kofahajó”, mint szleng kifejezés azokat a lapátkerekes, nagyméretű személyszállító gőzhajókat jelölte, melyek fedélzetén döntően piacozó emberek utaztak. Ezek az utasok a legolcsóbb, III. osztályú jegyeket vették és hurcolták magukkal a portékáikat (zsák krumpli/zöldség/gyümölcs, ketreces csirke, szalonna/kolbász, sajt/tejtermékek… stb.).

Ilyen kofahajó volt a korszakban a ma Kossuth Múzeumhajó néven látogatható ex-LEÁNYFALU (1913), melynek tájékoztató lemeztáblája jelenleg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményét gyarapítja. Az MFTR DEÁK FERENCZ utasbefogadó-képessége hivatalosan 1.000 fő volt.

Beketow Mátyás Mohácsig vett jegyet, vacsora után pedig egész éjjel a korlát mellett üldögélt. hajnalban az egyik matróz megtalálta a szürke felöltőjét, fekete puhakalapját és útlevelét. A gőzhajó délben ért a mohácsi kikötőbe, ahonnan a kapitány azonnal a helyi rendőrségre ment. A mohácsi rendőrségről este 6-kor[2] a budapesti rendőrfőkapitányságra az alábbi jelentés érkezett telefonon:

Csütörtökön hajnalban a Deák Ferenc gőzös fedélzetéről körülbelül Harta irányában Beketow Mátyás cirkuszigazgató a Dunába vetette magát. Kabátját a hajón hagyta, amelyben dr. Zsigmond Antal állatorvos címére levelet találtunk. A kabát zsebeiben ezenkívül volt négy darab revolvertöltény, egy ezüst cigarettatárca, egy arany óra és egy papírlap, amelyen feljegyzések vannak.”[3] Épp ezzel egy időben a budapesti cirkusz ügyvezető igazgatója, Wildmann Sándor is a kapitányságon tartózkodott, aki bejelentette Beketow Mátyás feltételezett eltűnését és már kerestette őt a rendőrökkel.[4]

Másnap visszaérkezve Budapestre a gőzhajó kapitánya leadta a tárgyakat, a rendőrség pedig értesítette a dunamenti községeket és csendőrörsöket az esetről. A család csütörtök délután értesült a halálhírről. Itt tartsunk is egy kis kitérőt és járjuk körül, miként is kell elképzelni Beketow Mátyás utolsó útját – vagy is egy kofahajó rutinútját Mohács felé.

Az MFTR DEÁK FERENCZ (1896) személyszállító gőzhajó a Budapest-Mohács útvonalon a két világháború között. Forrás: MMKM Negatívtár N817.

A kofahajókra háromféle jegyet lehetett venni; az I. és II. oszt. utasok a hátsó, felső és alsó fedélzeten tartózkodhattak, míg a hajó elülső részében kialakított előfedélzet a III. osztályú utasok (és „cókmókjaik”) helye volt. Mindez nemcsak a fenti képen, hanem az alábbiakon is jól megfigyelhető.

A DDSG SOPHIE (1845) gőzhajó hátsó felső fedélzete, ahol az I. osztályú utasok gyönyörködhettek a tájban. A mentőpadok a mentőcsónakok szerepét töltötték be, beléjük kapaszkodva lehetett fennmaradni a vizen. A képen megfigyelhető a kéménydöntő mechanika is, valamint a korláttal egybeépített padok. Forrás: Fortepan

Korláttal egybeépített pad az 1979-ben leselejtezett MFTR DEÁK FERENCZ személyszállító gőzhajóról. A kép a Közlekedési Múzeum 2015-ben bezárt állandó kiállításán készült a költözés előtt. A pad hossza 2,5m, szélessége 0,5m, magassága 0,8m. Feltehetően egy ilyen padon ült élete utolsó óráiban Beketow Mátyás, mielőbb vízbe vetette volna magát a padon hagyva felöltőjét és kalapját. Leltári szám: 40.82.15.1.

Előfedélzet az MFTR DEÁK FERENCZ gőzhajón. Forrás: Fortepan, Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum / Archívum / Negatívtár / özv Venczel Jánosné gyűjteménye. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.10.105.

Az újságok hírei szerint Beketow Mátyás feltehetőleg hajnali 2 körül ugorhatott a Dunába a hajóról, azonban a menetrendet megnézve és elfogadva, hogy feltehetőleg Harta magasságában ugrott, a valószínűbb időpont inkább hajnali 3 óra körül lehetett.

Képkivágás egy 1935-ös MFTR menetrendből. A menetrendi időpontok szerencsére alig változtak a korszakban, a kis- és nagydunai kofajáratoké pedig állandónak tekinthetőek. Forrás: a szerző gyűjteményéből.

Beketow Mátyás I. osztályú jegyet vett és hozzá kabinjegyet. Megtehette, mivel anyagi gondjai ellenére tehetős embernek számított. Mennyit költött tehát utolsó útjára?

Pontosan nem tudjuk, hiszen a hajón megvacsorázott, a bérelt kabinról viszont nem rendelkezünk részletes információval. Mindenesetre megállapítható, hogy utolsó útját tehetős emberként tette meg. Forrás: MFTR 1935-ös menetrend, a szerző gyűjteményéből.

A hajó egy négyágyas fülkéjének képe. Képkivágás egy 1910 körüli MFTR tájékoztató brossúrából. Forrás: a szerző gyűjteményéből.

A végállomás, ahova jegyét vette, de soha nem érkezett meg; a mohácsi MFTR kikötő képeslapon. A képen látható gőzhajó jellegzetességei alapján a jelenlegi Kossuth Múzeumhajó is lehet. (Forrás: a szerző gyűjteményéből).

A mohácsi hajóállomás testközelből 1932-ben. Jól megfigyelhető a kofahajó előfedélzetén a „poggyászrakomány”. Forrás: OSZK Plakát- és Kisnyomtatványtár Klap.P4/73.

Uszód község jegyzője április 18-án értesítette a budapesti rendőrfőkapitányságot, hogy a Duna partján egy holttestet fogtak ki. A holttest öltözete és zsebeiben talált irat alapján azonosítani lehetett Beketow Mátyást. Kabátjának jobb zsebében egy súlyzót, oldalzsebeiben egy-egy fél kilós súlyt találtak. A revolvert nem találták meg és nem is használta. Legidősebb fia, Sándor és Wildmann Sándor igazgató azonosították a holttestet a helyszínen.[5]

Uszód község kikötője korabeli képeslapon. Forrás: a szerző gyűjteményéből.

A tiszteletére szervezett, Magyarországra érkezésének 25 éves jubileumát ünneplő előadást április 7-én megtartották. Beketow Mátyást felesége (Klein Valentine), három fia (Sándor, Boris, Mátyás) és három lánya (Lizi, Paula, Gréte) gyászolta.[6] Felesége egy évvel később halt meg szívinfarktusban.[7] További, személyesebb részletek a hivatkozott újságcikkekben olvashatóak.


Címlapfotón az MFTR DEÁK FERENCZ (1896) személyszállító gőzhajó a Vigadónál 1930-ban. Forrás: Fortepan 

A cikk a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Napi Történelmi Forrás együttműködésének keretében jött létre.

Jegyzetek:

[1] Ligetfalvi György, Majkó Zsuzsanna: Városliget Lexikon. Bp., 2017. 36-38.

[2] Friss Ujsag 1928. április 6.

[3] Az Est 1928. április 8.

[4] Budapesti Hírlap 1928. április 6. és Pesti Hírlap 1928. április 6.

[5] Az Est 1928. április 20. és Ujsag 1928. április 19.

[6] Magyarország 1928. április 24. és Ujsag 1928. április 24.

[7] Ujsag 1929. április 16.

 

Források:

Fortepan

MMKM Történeti Fényképek Gyűjteménye

MMKM Belvízi, tengeri és folyam-tengeri közlekedési gyűjtemény

A szerző saját gyűjteménye


Budapesti Hírlap 1928. április 6.

Friss Ujsag 1928. április 6.

Pesti Hírlap 1928. április 6.

Az Est 1928. április 8. (meglehetősen részletes portrét közöl Beketow Mátyás életéről)

Tolnai Világlapja 1928. április 18.

Ujsag 1928. április 19.

Az Est 1928. április 20.

Magyarország 1928. április 24.

Ujsag 1928. április 24.

Ujsag 1929. április 16.

 

Szakirodalom:

Jankó Béla: A magyar dunai gőzhajózás története. 1817-1947. Bp., 1968.

Ligetfalvi György, Majkó Zsuzsanna: Városliget Lexikon. Bp., 2017.

 

Facebook Kommentek