Az Orion sztori 3. – Rendszerváltozás és napjaink időszaka
Friesz-Kovács Kamilla
Az államszocialista évek ikonikus elektronikai termékgyártója a Videoton és az Orion vállalat volt. Schiffer Pál híres dokumentumfilm sorozata, a Videoton-sztori ma már társadalomtörténeti forrásanyagnak számít. A szerző a rendszerváltozás megismételhetetlen és visszahozhatatlan pillanatait rögzítette a Videoton gyár dolgozóinak szemszögéből. Az alábbi háromrészes sorozat a másik nagy ikonra, az Orion Vállalatra fókuszál. Miként alapították a gyárat? Mi történt a világháborúk alatt? Milyen módon került állami tulajdonba? Hogy élte meg az államszocialista éveket, a rendszerváltozást, majd a privatizálást, ill. mi történik ma az Orionban?
Az Orion kőbányai, Jászberényi úti üzeme önálló kis városként működött az államszocializmus időszakában, amely a különböző szolgáltatások elképesztő vertikumát kínálta dolgozóinak. Volt üzemi konyha és étterem kétezer főre. 1954-ben külön bölcsődét, 1961-ben óvodát nyitottak a vállalati dolgozók gyermekei számára. A gyáron belül az üzemorvosi rendelőintézet szakrendelést biztosított belgyógyászati, szemészeti, nőgyógyászati és fogászati területeken. Mindemellett egy különálló orvosi kislaboratórium is létezett. A vállalat saját nyomdát üzemeltetett, ahol hetente-kéthetente belső szerkesztésű újságot nyomtattak. A fentieken túl még jól felszerelt műszaki és általános könyvtár-szolgáltatás is működött. A dolgozók számára a felsorolt szolgáltatások mellett nyitott volt a lehetőség arra, hogy igénybe vegyék a vállalat Zamárdiban levő üdülőtelepét, a dömsödi horgásztanyát vagy a népszigeti vízitelepet.
A rendszerváltozás okozta kihívások gyors változást hoztak a mai szemmel is irigylésre méltó szolgáltatásokban. A szovjet megrendelések elmaradása gyorsan pénzhiányt eredményezett, amit a vezetőség elsőként a jóléti szolgáltatások megnyirbálásával próbált kezelni. Mivel mindez nem hozott tartós eredményt, sor került a kurrens készletek értékesítésére, majd a géppark és eszközállomány felszámolására. A vidéki gyáregységek eladása sem hozott megoldást. Ekkor került sor a dolgozók nagyarányú elbocsátására. A korábbi kőbányai telephelyén 4000 alkalmazottat foglalkoztató Orion fizetésképtelenné vált, nem maradt más megoldás, mint hogy privatizálják a vállalatot.
A felszámolással megbízott Reorg Rt. fizetőképes vevők után kutatva 1991-ben kezdte meg az Orion privatizációjának előkészítését. Az 1992-ben létrehozott 100%-ban orosz tőkével alapított Yuganskneftegaz Elektronikai Kft.-hez társult az Orion vezetői által alapított két Kft (Ventel Kft. és Rádióelektronikai Kft). A három Kft. egybeolvadásából megalakuló Yuganskorionneftegaz Elektronikai Kft. ajánlatot tett a Reorg Rt.-nek az Orion épületének, védjegyeinek és eszközparkjának megvásárlására. Így került ki az Orion az állami tulajdonból és vált egy fő profilját tekintve kőolajkitermeléssel foglalkozó orosz vállalat részévé.
A Yuganskorionneftegaz 1993 szeptemberében nyolcszáz alkalmazottat foglalkoztatva kezdte meg működését. Az új tulajdonosok a vállalatvezetést, a kft. irányítását teljes mértékben a magyar managementre bízták, minimális figyelmet sem fordítva az akkor egy súlyos válsághelyzetből kilábalni próbáló frissen vásárolt vállalatra. Az Orion mindennapjaiba tehát nem hozott jelentős változást a privatizáció. Nem történt beruházás, nem született válságkezelő koncepció, sem profilmódosítás. Az Orion fennmaradását az akkori magyar vállalatvezetés kreativitásának köszönheti, akik a vámrendelkezésekben felfigyeltek egy kiskapura. A kész fogyasztási elektronikai cikkek behozatalát ekkor nagy vámmal sújtották, ezzel szemben az alkatrészbehozatalon lévő vám kisebb mértékű volt. Ezt a rendelkezést kihasználva vált az Orionban dolgozó alkalmazottak ideiglenes profiljává neves elektronikai termékgyártók gyártmányainak szét és összeszerelése. Ez azonban kevés volt a sikeres boldoguláshoz, a Yuganskorionneftegaz – a kezdeti hangzatos ígéretei ellenére – néhány éven belül kénytelen volt tovább értékesíteni az Oriont.
1997-ben került a vállalat új tulajdonosa kezébe, a szingapúri Thakral csoporthoz, akik azóta is a gyár tulajdonosai. A Thakralt Thaiföldön alapították 1905-ben. 1936-ban fiókvállalatot hoztak létre Japánban. 1952-ben megnyitották szingapúri irodájukat, majd 1984-ben egy újabbat hoztak létre Kínában. 1988-ban beléptek a textilgyártás piacára, és 1991-ben egy gyártóüzemet is alapítottak Sanghajban. 1994-ben a cégé lett Ausztrália legnagyobb hotellánca, ’95-ben pedig a Hugo Boss-szal közös vállalatot indítottak Indiában. Ugyanebben az évben elnyerték a legsikeresebb szingapúri magánvállalkozás címet, a cég elnökét pedig az év üzletemberévé választották. Jelenleg több mint harminc országban van jelen a Thakral, üzleti tevékenységük kiterjed kereskedelemre, gyártási folyamatra, ingatlan és pénzügyi szolgáltatásokra, hotelek kezelésére, valamint az elektronikai termékek piacára.
Az új tulajdonosok a Yuganskorionneftegaz-tól eltérően azonnal komolyan szerepet vállaltak az Orion vezetésében. Saját embereiket nevezték ki a vezérigazgatói, a gazdasági igazgatói és a kereskedelmi igazgatói pozíciókba. Emellett a vállalat korábbi termelői szemléletébe is gyorsan és jelentősen változtattak az új tulajdonosok. Az államszocializmus időszakában az Orion vezetőségének nem titkolt szándéka volt elérni azt, hogy a vállalat egyre jelentősebb mértékben képes legyen az általa előállított elektronikai eszközök alkatrészeinek gyártására. Cél volt, hogy az egyes alkatrészeket, sőt még a gyártási folyamathoz használt eszközöket is képesek legyenek maguk előállítani, és ne legyen szükségük alkatrészek és szerszámok importálására. A Thakral felhagyott a korábbi koncepcióval és új alapokra szervezte a vállalatot. A napjaink igényeit kielégítő professzionális szintű termékgyártás kivitelezhetetlen volna az államszocializmus időszakára jellemző széles vertikalitású termelési módszer alkalmazásával. Irreális elképzelés, hogy egyetlen vállalat maga gyártsa elektronikai termékei minden egyes alkatrészét – beleértve például a csomagolásra használt fadobozt is, ahogyan azt az Orion korábban tette. A világgazdaságban való talpon maradás törvényszerű követelménye volt ennek a ténynek az elfogadása, valamint az új szemlélet és profil bevezetése.
Mivel foglalkozik ma az Orion? Két fő profil köré szerveződik a vállalat tevékenysége. Egyrészt gyártási tevékenységet folytatnak, másrészt kereskedelmi feladatokat bonyolítanak.
Foglalkoznak külföldi megrendelők igényeire szabott kisszériás számítógépek gyártásával, valamit luxusautók LED lámpáinak készítésével. Olyan neves autók lámpái kerülnek itt összeszerelésre, mint az Aston Martin, a McLaren, a Bentley, a Lamborghini, a Rolls Royce vagy a Porsche. A gyártási tevékenységgel kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az Orionban leggyakrabban alkatrészgyártás történik, melyet a megrendelők a későbbiek során beépítenek vagy felhasználnak. A végeredményként forgalomba hozott termékek éppen ezért nem az Orion nevet viselik. A vállalat másik profilja – a kereskedelem – mely a gyártási-kereskedelmi folyamat másik végét ragadja meg. A számos hazai bevásárlóközpont polcain ránk köszönő Orion címke és logó hirdeti, hogy jelen van a vállalat az elektronikai termékek piacán. Ezeket a termékeket az Orion hozza kereskedelmi forgalomba, de a gyártás nem itt történik. A gyártás folyamata az Orion igényei alapján valósul meg külföldi cégek, legtöbbször kínaiak által. Onnan kerülnek behozatalra hazánkba a termékek. Az árucikkek magyarországi forgalmazásán túl jelentős mennyiségű elektronikai terméket visznek Ukrajnába és Romániába is.
Az Orion története során számos hullámvölgyet élt túl. Magán viseli a történelem nyomait, mely sokszor késztette megújulásra. A világháborúk időszaka, az államosítás, az államszocializmus, a privatizálás, majd az újra értékesítés mind alkalmazkodást és átalakulást követelt. Az Orion ezen képességének köszönheti, hogy több mint száz éves múltra tekinthet vissza.
Így vált képessé az államszocialista életmód ikonikus terméke meghaladni önmagát és szemléletét újjászervezve, a rendszerváltozás után hamvaiból újraéledve a piacgazdaságban is sikeres szereplővé válni.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált szakirodalom:
Jenei Károly – Szilágyi Gábor – Várkonyi György (szerk.): Az 50 éves Orion Jubileuma alkalmából készített kiadvány. Orion Rádió és Villamossági Vállalat, Budapest, 1963.
A nyitóképen fiatalság az Orion Jászberényi út 29. szám alatti üzemében, 1973. (Urbán Tamás/FORTEPAN, 87997)