Aki külföldön járt, sokszor találkozhatott az útikönyvüket (mostanában már inkább a telefonjukon) lapozgató turistákkal. No de hogyan igazodnak el idegenben a katonák? Természetesen nekik is van mit lapozgatniuk – és nem pusztán a térképet, hiszen a hadvezetésnek beléjük kellett sulykolni, miért vannak ott és hogyan kell viselkedniük.
Ezt a kettős célt szolgálta egy 1944-ben megjelent amerikai kiadvány. A „Pocket Guide” sorozat sorra vette az országokat, ahová amerikai katonák eljutottak vagy eljuthatnak. Amikor tudni lehetett, hogy a sereg valahova megy vagy már ott van, a katonák kaptak egy könyvet Egyiptomról, Észak-Afrikáról, Olaszországról, Franciaországról – vagy éppen Németországról. Egy ilyen könyv persze a célország megismertetése mellett legalább annyira szólt arról, az amerikai hadvezetés hogyan látja a saját katonáit – mi az, amit közölni akar velük, illetve miről gondolja úgy, hogy érdekelheti őket.
Amerikai katonák a szicíliai Randazzóban (az Etna lábánál), 1943 augusztusa. Imperial War Museum, NA 5893
„Németország megszállása megadja neked az esélyt, hogy személyes garanciát alakíts ki, hogy […] a németek nem fogják ismét előkapni puskáikat, és nem kezdenek el még egyszer ólmot és hazugságokat szórni a gyanútlan világra. Az eljövendő béke egyik legnagyobb kihívása annak biztosítása, hogy a német emberek törvénytisztelő, hasznos polgárokként foglalják el helyüket a népek nagy családjában.”
Nem arról van szó, hogy az amerikai katona azt csinálhat, amit akar.
„a helyi törvényeket és szabályokat [be kell tartanod], kivéve [,] ha saját katonai hatóságod módosította vagy kiegészítette azokat.
A helyi szokásokat tekintetbe kell venned és tiszteletben kell tartanod, különösen azokat, amelyek a vallást érintik.
Tartsd tiszteletben a tulajdonjogot! […] nagy nehézségeket teremt [a fosztogatás], és végül olyan körülményekhez vezet, amelyek saját feladatodat nehezítik meg. […]
Ne becsüld le és ne kritizáld a korábbi katonák harci képességét! […] jó alkalmad lehetett megítélni, hogy milyen jó harcos is az ellenség. […] nem szeretjük, ha akkor rúgnak az emberekbe, amikor azok a földre kerülnek.”
Tisztességesen és fegyelmezetten kell viselkednie – és óvatosan is.
„nem látogathatsz [a felettesed engedélye nélkül] német otthonokba és nem barátkozhatsz németekkel sem nyilvánosan, sem magánúton.
Soha nem avathatod őket a bizalmadba! […]
A szemléleted [azonban] ne legyen durva és elutasító. […] udvarias voltál [odahaza sokakkal], de soha nem beszéltél meg velük személyes ügyeket, […] mondtál el nekik titkokat, […] ajándékoztak meg őket bizalmaddal. Legyen most ez a magatartás a mintakép a számodra!”
„Te egy ellenséges országban vagy!
Ezek az emberek nem a mi szövetségeseink vagy barátaink. […] fegyverletétel vagy fegyverszünet aláírása után is tartsd nyitva a szemed! […] A tűzvonalban […] éber voltál […] Nem engedheted meg magadnak, hogy most kevésbé légy óvatos!”
Hogy kik veszélyesek? A civilbe átvedlett SS-ek (illetve a gestapósok és katonák, ebben a sorrendben) és úgy nagyjából bárki 14 és 28 év között.
„Az egyik dolog, amire büszkék vagyunk Amerikában, a sportemberi szellem, tisztesség és fair play […] szabad emberekből álló közösséghez tartozol, minden joggal és kiváltsággal, amely egy demokráciát jellemez. […] Tudod, hogy szabadnak és egyenlőnek születni nem azt jelenti, hogy [másoknál] jobb vagy rosszabb lennél […], hanem hogy jó esélyed van tisztességes versenyben megmutatni képességeidet.
1933 óta a német fiúkat szándékosan ezek ellenkezőjére nevelték. […] A saját és a bajtársaid biztonsága érdekében egy pillanatra se feledd, hogy a német ifjú a világ legnagyobb nevelési bűntettének az áldozata. […]
Egy amerikai számára […] elképzelhetetlennek tűnik – főleg a rádiózás széleskörű elterjedése óta –, hogy egy ország […] majdnem teljesen el legyen vágva minden külföldi hírtől. Mégis pontosan ez az, ami Németországban történt […] A náci párt csak olyan híreket engedett be […], ami[ke]t a nép tudomására akart hozni, illetve olyan hazugságokat és félrevezető információkat, amelyeket feltétlenül szükségesnek ítélt a párt fennmaradása érdekében. […] Tilos volt bármilyen külföldi vagy [államilag nem irányított] hazai rádióadó hallgatása […] csak azt hallották [és olvashatták], amit a nácik [közölni] akartak […] egy átlagos német katona szinte semmit nem tudhatott arról, hogy [igazából] mi történik a határokon kívül.”
Német gyalogosok kiképzésen a brandenburgi Wustermarkban (ahol 1936-ban az olimpiai falu volt). FORTEPAN / REKLÁMÉLET FOLYÓIRAT (156193)
A legrosszabb, amit a katona tehet, hogy leáll ilyesmiről vitatkozni. Békén kell hagyni a németeket, idővel majd rájönnek, sok minden máshogy van. Amerikáról is megvolt a véleményük.
„sok német azzal a képpel nőtt fel, hogy Amerika […] cowboyokkal, indiánokkal és gazdag nagybácsikkal van tele. […] Uncle Sam [az I. világháború alatt] egy gazdag, zsugori vénembernek volt lefestve, aki pénzt adott a szövetségeseknek, és [a háborúból] nagy hasznot húzott. […] más kép élt Amerikáról [a 20-as években] – a felhőkarcolók, a milliónyi autómobil, a tömegtermelés és a korlátlan erőforrások országa. […] A legtöbb németnek élt rokona a mi országunkban vagy voltak [ilyen] barátai […] Azt is emlegették, hogy […] a Rajna-vidék megszállásakor nagy körültekintéssel bánt a lakossággal, és […] nem írta alá a versailles-i békét.
Amikor a nácik hatalomra jutottak, be akarták bizonyítani, […] Németország jobb a világ bármely más államánál. Különösen fontosnak tartották, hogy lejárassák Amerikát, és főleg az amerikai demokráciát. […] országunkat úgy festették le, mint ahol nagy gazdagság és szörnyű nyomor van, amely hemzseg a korrupt politikusoktól, amelyet gengszterek terrorizálnak és amely tele van munkanélküliekkel.
Mióta hadban állunk Németországgal, a legrosszabb propaganda is megjelent. […] fegyveres erőinket [eleinte] szép, naiv fiúknak ábrázolták, akikből szerencsétlen katonákat csináltak, de […] megváltozott [idővel] a hangnem. Gonosznak és brutálisnak nevezték katonáinkat, a gengszterizmus és korrupció bábjainak. A pilótáinkat úgy mutatták be, mint akik csak templomokat és kórházakat bombáznak, és akik szándékosan [ölnek] nőket és gyermekeket”
Milyen az egészségügyi helyzet (ha már szó esett a kórházakról)?
„Az egészségügyi körülmények […] a háború előtt jók voltak. […] a megbetegedések [Amerikához képest] valamivel gyakoribbak voltak, […] az országon való átutazás [azonban] nem járt nagyobb kockázattal. A városi vízellátás és az éttermek jók voltak, a vidéken lévők kevésbé megbízhatók. […] A feltételek […] megromlottak a háború alatt. A vízellátás már nem olyan megbízható, és az étel sem olyan biztonságos. A tífusz megjelent és a tetvek száma megnőtt. A szappanhiány miatt alacsonyabb lett a higiénia színvonala. A betegségek gyakoribbá váltak. Ezek közt vannak a nemi betegségek is.”
Vízért sorban álló berliniek valamikor a háború után. Imperial War Museum, CL 3218
Ezt követi egy, az 1870-es évekig visszanyúló történelmi gyorstalpaló, rövid leírás az ország földrajzáról, éghajlatáról (utóbbi olyan, mint „otthon” a keleti partvidéken, azt leszámítva, hogy enyhébb a nyár és a tél).
„Bár Németország nincs olyan nagy, mint Texas […] változatos a domborzati képe és éghajlata […] egyenetlen a terep, kiterjedt erdős részekkel. […] az elmúlt hetven év során a világ egyik vezető ipari országává vált; vasat és szenet, gépeket, textíliákat, optikai eszközöket, illetve vegyi termékeket állít elő. […] a legtöbb [iparág] nagy népsűrűségű ipari területekre koncentrálódik: például a Ruhr-vidékre […] Bányák, gyárkémények és kohók uralják itt a tájat. Közép-Németországban is sok ipari centrum található […] Kelet-Németországban, Felső-Sziléziában is vannak ipari körzetek.
A háború előtt nyaranként amerikai turisták tömegei özönlöttek Németországba […] nem turistaként érkeznek [most], hogy a látnivalókban gyönyörködjenek, hanem katonaként”
A kiadványt zsebszótár zárja (a fordításból ez kimaradt).
„A mostani német történelem egyik tragédiája […] kultúrájának elárulása. […] számos tehetséget adott a világnak, írókat, filozófusokat, tudósokat, művészeket és zenészeket. Népük hatalmas energiával rendelkezik […] Reméljük, hogy a béke eljövetelével ezeket az erőket […] a világ javára [tudják] fordítani.”
