A Fa szappan
Tóth Eszter Zsófia
A Fa szappan a Henkel cég terméke, 1954-től gyártották Nyugat-Németországban. A Fa a fabelhaft (mesés) szó rövidítése. A manapság ismert külsővel 1968-tól lehetett kapni, nagy újításnak számított a színjátszós zöld és a citromillatú sárga bevezetése. 1972-ben 12 országban lehetett hozzájutni. Magyarországi története többek között azért érdekes a szocialista időszakban, mert leginkább nem volt kapható, ha néha igen, akkor pult alól, ismerősöknek árusították. Külföldről hozták be, bécsi bevásárlóutakról és értékén felüli csereértéket is képviselt. Másrészt státuszszimbólum is volt. A megszerzett szappant sokszor nem használták, illatosítónak tették be ruhák közé, vagy az elhasznált szappan üres doboza is ilyen funkciót töltött be. Tehát a termék több volt, mint egyszerű szappan.
Vegyész visszaemlékezőm szerint:
„Az akkoriban úri huncutságnak számított! Nyugati utazások kicsúcsosodása, álmok álma, gazdagok kincse.”
A szappant csempészni is érdemes volt, akár egészen Törökországba, ott farmert vettek helyette és azt adták el itthon. Egy regény (Kiss Ottó: Másik ország című műve) így ábrázolja, mennyire menőnek számított egy Fa szappan tulajdonosa az 1980-as évek elején: a nyomdaipari szakközép kollégiumát ábrázoló fejezetben egy másodéves fiú
„nyugati cigarettákat, szépen csomagolt csokikat és Fa szappant tartott a szekrényében… Egész nap bűvös kockát tekergetett, azt soha nem adta ki a kezéből, de a nyugati dolgait megmutatta néha nekünk. A szappan zöld volt, almaillatú és majdnem teljesen átlátszó, az NSZK-ból küldték neki a rokonok, ahogy a Dunhill cigarettát is.”
Reklám, amelyet a korabeli magyar fogyasztók nem láthattak:
A korabeli sajtó a Fa szappannal legfőként hiánycikként foglalkozott, azonban általában több tanácsot adtak a szappanhasználatra és tisztálkodásra vonatkozóan. A Szabad Föld 1966-ban „Buga doktor levelesládájából” rovatában közölt egy választ arra a kérdésre, milyen szappant érdemes választani:
„A TISZTASÁG FÉL EGÉSZSÉG!” jeligére azt üzenem, hogy a pipereszappanokat sohasem szabad az illatuk alapján megkülönböztetni. Nem az a jó szappan, amelyik jószagú, hanem amelyik jól tisztít, jól habzik vagy haszná1 a bőrnek.”[1]
1971-ben a Népszabadság még olyan cikket közölt, hogy nem kell minden nap fürdeni akkor sem, ha fürdőkád van a lakásban:
„Hányszor fürödjünk hetenként? Ez a kérdés összetettebb, mint az első pillanatban gondolnánk. A gyakoriság elsősorban a foglalkozástól függhet, mert gyakrabban, sőt naponta fürdik az, akinek munkája olyan, hogy poros, kormos levegőben dolgozik vagy erősebben izzad. (…) Elég, ha munkába menés előtt csak arcát, kezét, lábát mossa szappannal, hiszen az üzemi fürdőben a zuhany alatt megtisztálkodhat. (…) Gondolni kell azonban arra is, hogy a szappan és a meleg víz egyúttal a bőr rugalmasságát adó zsírréteget is eltávolítja, aminek újabb képződéséhez idő kell. Nem ajánlatos tehát csak azért, mert odahaza fürdőszoba van, még egyszer kitenni a bőrt a meleg víz és a szappan zsírelvonó hatásának. A fürdéssel járó kellemes érzést egy héten egyszer engedje csak meg magának, aki naponta zuhanyozik, de ezt azután fokozhatja fürdősó vagy habfürdő alkalmazásával. A test átveszi ezek könnyű, kellemes illatát.”[2]
1975-ben így jellemezte a Népszabadság az ideális szappant:
„A jó minőségű, korszerű pipere- szappantól azt várjuk, hogy jól habzó, hideg vízben is jól oldódó legyen, a bőrt jól tisztítsa, ne szárítsa, tartalmazzon olyan adalékanyagokat, amelyek a bőrt puhítják, nyugtatják, esetleg dezodorálják. (…) A szappan külseje akkor kifogástalan, ha felülete sima, fényes, nincs rajta préselési hiba, nem foltos, nem színeződött el. Fontos, hogy a használat során se változzék hátrányosan: ne legyen szemcsés, érdes, nyálkás stb.”[3]
Ha Fa termék érkezett az üzletbe, rögtön kígyózott a sor:
„A Skálába Fa-desodor érkezett, szinte percek alatt terjed a hír, s csakhamar ott áll már öreg és fiatal, s a jólértesülték azt is tudják, hogy Fa-szappant, sőt. fürdőhabot is lehet kapni.”[4]
„Minthogy társadalmunk tagjai közül mind többen ápolják magukat természetes módon, megnövekedett az igény a legalapvetőbb cikk, a szappan iránt. Elsősorban a kellemes-illatos, hatásukat tekintve nem röpke pillanatokig tartó szappanokat favorizálnak a gondos emberek. A fejlődés ütemének meggyorsítása azonban nem megy máról holnapra. Tudja ezt a trafikos is, aki pompás, mondhatnám, zamatos francia Rexona és Fa szappanokat árul, darabját szerényen harminc forintért.” [5]
„Kolléganőim szeretik a Fa és a Lux szappant és dezodort. Képtelenség szerezni, legfeljebb maszeknál, illegálisan, háromszoros áron. A gyolcsingről és a farmerról már szólni sem érdemes.”[6]
„A legújabb pletykát miért ne írjam ide: állítólag rövid idő múlva minden „Fa” készítményt korlátlanul lehet majd kapni. Tehát: szappant, sampont, fürdőolajat, dezodort. Ez annál is nagyszerűbb, mert láttam néhányszor, amikor úgy látszik kísérletképpen. korlátozott mennyiségben „terítettek” néhány boltba. Emberhalál (?!) csak azért nem volt, mert az emeletre a Levy-sek miatt már úgyis megérkezett a rendőrség.”[7]
Olvasói levél 1978-ból:
„Nagyon szegényes a szappanválaszték. AMO szappan van, de szárítja a bőrt, miért nem gyártanak olyat, ami a bőrt ápolja és desodorál. Ritkán kapható FA, REXONA szappan és desodor, de ha van, akkor se igen rakják ki a pultra, esetleg pult alól lehet egy kis ismeretséggel, némi ráfizetéssel kapni. Hazai desodorjaink igen gyengék. Vagy már luxusnak számít a hetvenes években a korszerű testápolószer? (A. Károlyné, Szeged)”[8]
A Fa szappan hazai története a szocialista időszakban tehát a kommunikatív emlékezet része is, mely összefügg a termék hiányával és azzal az áhított jó minőséggel, melyet képviselt és az elérhetetlen nyugatot is jelentette sokaknak. Néha pénzhelyettesítő cserealappá is vált. Talán a legmeglepőbb az, hogy sokszor nem is használták szappanként, hanem ruhaillatosítóként és akár évekig a szekrényben felejtődött.
Történetek a Fa szappanról az ismeretségi körömből:
„3 éves lehettem, anyám fehérneműi között volt mindig néhány Fa szappan. Annyira de annyira imádtam az illatát, az örvénylő mintázatát, hogy egyszer muszáj volt beleharapnom… undorodva köptem ki, de mivel féltem a büntetéstől, így visszacsomagoltam, visszadugtam a bugyik közé és mélyen hallgattam róla. Évek múlva vette észre édesanyám a megrágott szappant a dobozban.” (Döbörhegyi Nóra)
„Nagy szám volt, nyugatról hoztak ismerősök, később a zöldalma és a gyöngyvirág szappan vot a vetélytárs. Ma hihetetlennek tűnik, hogy a lányoknak ajándékba lehetett adni és el voltak ájulva tőle. Később Erdélybe vittük a rokonoknak, ott még nagyobb sikere volt.” (Somlai Gyula)
„Szigorúan ruhák közé téve – rendeltetésszerű használata felért egy szentségtöréssel.” (Korbély Dóra)
„Tudjátok ,- a memóriánk legmélyebb bugyraiban, – örökre el vannak mentve a fiatalkori illatok és ízek … frenetikus az élmény, amikor előhozakodik némelyikük … Fa dezodort is használtam, de a szappannak volt igazán intenzív, citrusos illata, amit imádtunk …” (Farkasházi Lehel)
„Apám tengerész volt. Mikor hazajött évente, mindig hozott egy nagyobb adagot…. Én mindig betettem a szekrényembe a pólóim közé, és élveztem az illatát.”(Zala László)
„Édesanyám egy idős bácsitól vásárolta. Scheer úr, így hívták, állítólag IKKA csomagban kapta a szappanokat (és a Milka csokoládét is), de lehet, hogy némi csempészáru is volt közte. Az illata minden esetre felejthetetlen volt. Mi is sokáig őrizgettük a dobozát. Akkoriban egy kis nyugatot, szabad levegőt jelentett számunkra.” (Mester Csaba István)
„Amikor 40 éve először jártam újságíróként a bécsi Magyar Kulturális Központban (lehet, hogy nem ez volt a pontos neve), a mosdóban ez a „kincs” volt kitéve. WC-papírba tekertem és zsebre tettem. Mentségemre szóljon, hogy kb. már csak a fele volt meg.” (Dési Péter)
„Nagymamám testvére elutazott Egyiptomba. Mondták neki, hogy vigyen magával FA szappant és Marlboro cigarettát, ha szeretne valamit elérni a szállodában, mert aranyat ér. Így is tett. A FA szappan a takarító hölgynél landolt, onnantól minden nap rend és tisztaság volt, friss törülközővel.” (Dina Shugars)
„Anyukám kapott legalább 10 db különböző illatú szappant az egyik vendégétől, mert a férje az NSZK-ban dolgozott. Nem rég felfedeztem az ágyneműtartóban anyukámnál.(Novinovics Edit)
„Gyermekkorom Mariahilfer strasse túráinak megvoltak a klasszikus kellékei, és igen, ilyen volt a FA szappan is, mi kézmosásra használtuk, és nagyon büszkék voltunk rá, hogy milyen jó illata van (a képen látható zöldalmás) :), illetve a Milka csoki, meg Toblerone természetesen :)azt máig nem feledem, hogy nagyon drága volt az utcai wc, ha valakinek dolga akadt, mindig a fejére olvastuk, hogy hány szappannal/csokival kevesebb lesz a beszerzés a szükségletei miatt.” (Schwezoff Dávid)
[1] Szabad Föld, 1966. szeptember 25. 12. o.
[2] Népszabadság, 1971. január 10. 16. o.
[3] Népszabadság, 1975. szeptember 28. 12. o.
[4] Népszava 1979. május 25. 5. o.
[5] Népszabadság, 1974. október 6. 9. o.
[6] Népszabadság, 1977. május 10.4. o.
[7] Jövő Mérnöke, 1977. november 12. 12. o.
[8] Ludas Matyi, 1978. február 23. 2. o.
A nyitóképen: szappanok és különféle testápolók egy bolt polcain 1956-ban (Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.c.10)