Lektori kritika

Máthé Áron

Balogh-Ebner Márton november 30-án kritikát tett közzé a Napi Történelmi Forrás felületén, „Vörös karszalag” című könyvemről.

Nos, nincs tökéletes történeti mű. Egy-egy apró tévedésre, fél-információ igazságtartalmára sokszor csak évek múlva derül fény. Más esetben maga a megközelítés, a történeti elbeszélésmód különbözősége okoz áthidalhatatlan ellentétet mű és olvasója, ne adj’ Isten, kritikusa előtt. Balogh-Ebner sorait olvasva azonban nem is ezek jutottak eszembe, hanem a L’art pour l’art Társulat „A költő és a lektor” című jelenete ugrott be. A leírtak alapján ugyanis Balogh-Ebner kitűnően el tudná játszani Galla Miklós helyett a lektort. A sorok közül óhatatlanul is ez hallatszik ki: „Nono, költő úr. Én vagyok a lektor. Ebből logikusan következik, hogy én döntöm el, én minősítem, hogy egy mű kezdeti szárnypróbálgatás, bagatell-e, vagy középszerű profi munka, vagy esetleg, feltéve, de meg nem engedve, mérföldkő.” Én azonban nem terveztem beugrani Laár András helyére, hogy a Költőt alakítsam, tehát önjelölt lektorokra sincs szükségem. Párbeszédre, szakmai vitára annál inkább: döntse el az Olvasó maga, hogy Balogh-Ebner megállapításai alkalmasak voltak-e erre.

Az alábbiakban megpróbálok választ adni Balogh-Ebner egyes kritikai megjegyzéseire, és rámutatni arra, amit nagyon máshogy, mint kéretlen lektori attitűdnek nem lehet nevezni.

1. „A fejezetek eltérő mélységben tárgyalnak egy-egy témakört, így bizonyos megállapítások kifejtésére a szerzőnek – talán szerkesztői utasításra? – nem volt lehetősége, ugyanis a kötet meglehetősen kompakt.”

A felvetés abszurd, s az állítás belsőleg inkoherens. „Szerkesztői utasítás?” Tessék? Nem szerkesztői javaslatot akart volna írni Balogh-Ebner? Ez nem egy napilap, hanem egy történelmi sorozat egyik kötete. Ráadásul miért baj, ha „bizonyos megállapítások” nincsenek kifejtve, ha egyszer a kötet kompakt? Igen, én egy kompakt könyvet akartam írni, köszönöm az elismerést.

2. „Az ideiglenes karhatalomban közreműködők ideológiai alapjait a szerző (tudatosan és rögzítetten) kifejtetlenül hagyja.”

Ez egy téves, sőt, félrevezető állítás. Erről igenis szó van a kötetben, de mivel egy átmeneti korszakot mutatok be, és mivel nem készültek közvéleménykutatások a szóban forgó figurákkal, ezért éppen a „baloldali” felfogás képlékenységére mutatok rá, több esetben is. Sőt arról is szó esik, hogy sok esetben gombhoz varrták a kabátot. A 85.oldalon ezt írom: „a politikai megbízhatóság, vagyis a „baloldaliság” kérdése elmosódó határokkal rendelkezett”, majd idézem egy rendőrtiszt visszaemlékezését: „Ma igen sokan hivatkoznak arra a bizonyos politikai okra, hogy osztályöntudatuk parancsára tették azt, amit akkor kellett. Hát én azt bizony sok esetben kétségbe vonom. Az akkori 19-20 éves kezdőnek abban az időben nemigen volt magas az osztályöntudatuk. Politikai érettségről nem beszélhetett ekkor mindenki, főleg mi, falusi fiatalok. Ebben az időben a szolgálatot teljesítők többségében és elsősorban a szegény paraszti rétegből és a munkásokból állt. A vezetőink, akiket a párt delegált, már nálunk érettebbek voltak”

3. „De ennél sokkal nagyobb baj, hogy egyenlőtlen a jegyzetkezelése, bizonyos történetek kifejtésénél nem tesz hivatkozást állítása mögé.”

Ez az állítás, mintha arra utalna, hogy már eleve nagy bajok vannak a kötettel. Egyenlőtlen jegyzetkezelés? 408 végjegyzet van a kötetben, ami azt jelenti, hogy 7-800 leütésenként van egy jegyzet, illetve hivatkozás. A következő pontnál látni fogjuk, hogy itt miért van félreértésben Balogh-Ebner.

4. „A vésztői kommunisztikus berendezkedés kapcsán például beszámol róla, hogy a deportált zsidók és az elmenekültek ingóságát szétosztották, de hogy ezt milyen forrásra alapozza, az sajnos nem derült ki.”

De igen, kiderül. A Vésztő községben történteket részletesen megírta Márki-Kira Mihály a debreceni egyetemen megvédett szakdolgozatában. A vonatkozó 264. hivatkozás így szól: „MNL BéML, MMI.1945. 18/1944., idézi: Márki-Kira Mihály: A „Vésztői Köztársaság” története. Szakdolgozat, Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézet, Debrecen, 2016., 15.” A 265.hivatkozás pedig így: „A Vésztő községben történteket lásd részletesen: Márki-Kira 2016.” Nem látom értelmét minden egyes mondat után hivatkozást tenni, pláne egy rövid, három bekezdésnyi összefoglalás esetében.

5. „Sajnos a szerző nem teszi egyértelművé, hogy melyik idézetet milyen mértékben tart történetileg is hitelesnek, és melyek csak egy interpretáció eszközei.”

Nos, ez lehet ízlés kérdése, de itt arról lehet szó, hogy Balogh-Ebner figyelmetlenül olvasta a könyvet, sok esetben ugyanis persze nagyon is egyértelművé teszem, azonban semmiképpen sem akartam szájbarágós lenni. Nem hiszem, hogy minden olvasónak külön el kellene magyarázni, hogy egy-egy idézet mit jelent.

6. „Sajnos az egyéni motiváció elemzése más esetben is szűkre, felületesre sikerült, s sajnálatos módon Máthé időről-időre nem történeti fogalmakkal operál: “frusztrált, semmirekellő, hatalomvágyó figurák”.

Hogy mi a történeti fogalom és mi nem, az lehet vita tárgya. Ugyanakkor adott helyen ezek a minősítő jelzők kérdőjellel szerepelnek. Így: „Vajon igaz-e az az állítás, miszerint kizárólag a bűnöző, garázda lumpenproletárok szegődtek el policnak, és a szovjetek csakis a legfrusztráltabb, hatalomra vágyó, semmirekellő figurákból hozták létre a helyi karhatalmi csoportokat?” (77.o.) A szövegértésnél legközelebb a mondat végi írásjeleket is kéretik figyelembe venni.

7. „Máthé többször kísérli meg, hogy a nyilasokat és a kommunistákat összekapcsolja.”

Úgy érzem, az „átöltözés” kérdésével valamiért Balogh-Ebner tyúkszemére léptem. De sajnos ismét szövegértési problémát látok a háttérben, ugyanis nem kísérlem meg az „összekapcsolást”. Sőt, kifejezetten leírom: „Ugyanakkor azt is meg említeni, hogy az említett példák dacára a korábbi nyilasok, volksbundisták vagy más radikális szervezetek tagjainak aránya sem lehetett jelentős a „muszkavezetők” vagy a policok között.” (84.o.) A Mandiner.hu portálnak a könyvről adott interjúmban ezt is meg is erősítem: „Vannak erre is adatok, de inkább ritkásan”.

8. „Más esetekben azonban nem kellően megbízható forrásokat használ, – ugyan feltételes módban – azt állítja, hogy a gyömrői vörös szalagosok között nyilasok is lehettek. Csak a végjegyzetből derül ki, hogy az állításnak nem nyomozott kellően utána, így ebben a formában felesleges.”

Azt talán jobb a kötet szerzőjére hagyni, hogy mi a felesleges és mi nem.  És mit jelent az, hogy „nem nyomozott utána”? A tizenegyoldalas forrásjegyzék valamennyi egyéb tételének sem „nyomoztam utána”. A feltételes mód használata utal arra, hogy az adott forrást hogyan kezeljük.

9. „Máthé kötetében sajnos nem veszi sorra, hogy milyen arányban vettek részt az, 1945 utáni rendőri, polgárőri alakulatokban az 1944 előtti rendszer emberei. Az általa említett szegedi eset, Szanykovszky Tibor szerepe jól példázza az 1945-ös káderhiányt, illetve az átmeneti időszakok örök problémáját, az azonban nem derül ki, hogy ez mennyire egyedi eset, általánosíthatunk-e egy ilyen extrém esetből.”

Itt valahogy ismét összekeveredtek a dolgok, Sztanykovszki ugyanis nem volt „az 1944 előtti rendszer ember” (Melyik rendszerre gondolt vajon?) És milyen arányokat állítson fel az ember egy képlékeny korszakban, amikor azt sem lehetett mindig tudni, hogy éppen ki a rendőr?

10. Máthé „kérdésfeltevése túlságosan politikatörténeti, az egyéni motivációk felől megközelítve közelebb kerülhetett volna a pontosabb válaszokhoz”

Igazán meglepő, hogy Balogh-Ebner ismerni véli az arányokat, hogy mennyire politikatörténetileg kell egy-egy helyes kérdést feltenni. Azt is örömmel olvasom, hogy Balogh-Ebnernek legalábbis sejtése van a „pontosabb válaszokról”, különösen, ami 1944 végének és 1945 elejének különösen is képlékeny, átmeneti helyzetét illeti.

Összességében a kritikában volt egy-két megalapozott sejtés, felvetés, amelyet esetleg a kritikus rosszul fogalmazott meg, nem úgy értett. A többsége azonban vagy figyelmetlenségből, vagy valami más okból fakadhat. Ezzel együtt még egyszer szeretném leszögezni, hogy nincs tökéletes könyv, és hibákat is véthet, aki dolgozik. Amit pedig Balogh-Ebner kritikáját illeti, azt a szerzője így fejezi be: „A fent megfogalmazott kritikáim ellenére a történettudomány egy újabb értékes téglával tudja befoltozni azt a lyukat, amely az 1945 és 1949 közötti magyar történelem falában ­– sajnos 1989 óta – tátong. Ehhez Máthé Áron, olvasmányos, gyakorlott kezű tolla kiváló segítség.” Miután a közösségi oldalon Balogh-Ebner cikke alatt jeleztem, hogy megszólítva érzem magam, Balogh-Ebner így válaszolt: „Remek téma, hatalmas munka, köszönet érte!”

Legközelebb szíveskedjen eldönteni, hogy mit kíván kiemelni, mert egy árva mondat nem üti helyre az előző, megalapozatlan és félreértéseken, talán figyelmetlenségen alapuló kritikadömpinget. Ha lehet kérni, legközelebb ennek figyelembevételével írja meg recenzióját.

A borítóképen: A karhatalom biztosítja a svábok kitelepítését Békásmegyeren 1946 januárjában – Forrás: Fortepan/Bauer Sándor/128501