Tűzharc a fedélzeten – egy félresikerült gépeltérítés története

Idestova majdnem 95 éve, 1921. október 20-án került sor az első ismertebb repülőgép-eltérítésre; az akció ráadásul magyar vonatkozású, ugyanis minderre IV. Károly második visszatérési kísérlete nyitányaként került sor. A gépeltérítések azóta is hatalmas sajtóvisszhanggal járnak – gondoljunk csak a D. B. Cooper esete körüli konteókra vagy 9/11-re – és évente legalább egy krimi/akciófilm is feldolgoz valamilyen repülőgépen történt bűntényt. Mai posztunkban egy valóságos, ugyanakkor tényleg filmvászonra kívánkozó géprablási kísérletet mutatunk be. Az időpont 1956. október 15., a helyszín pedig a HA-LIB lajstromjelű, Liszunov Li-2 típusú MALÉV gép, valahol Szombathely környékén!

 IV. Károly visszatérési kísérletekor szerencsére erőszakot még nem alkalmaztak, a király kísérőinek elég volt szépen kérniük és csúnyán nézniük a pilótára, hogy az a tervezett svájci sétarepülés helyett inkább kelet felé vegye az irányt. Az urak a biztonság kedvéért revolverekkel is felszerelkeztek, de ezeket csak szemléltetőeszközként használták. A magyar repülés története ezt követően is bővelkedett gépeltérítésekben és légi dezertálásokban; elég csak Náday István tábornok kalandfilmbe illő, bár sikertelen 1944 szeptemberi olaszországi útjára gondolni, amelyhez a németek orra elől „vételeztek” egy Heinkel 111-est, de 1945 elején akadt olyan, Budapest védőinek utánpótlást szállító gép is, amelynek személyzete úgy döntött, inkább eltéved, és furcsa mód egy szovjet kézben lévő reptéren landoltak.

UPDATE: Egy kedves olvasónk jelezte, hogy IV. Károlyék gépeltérítése nem az első volt, mert azt Nopcsa Ferenc hajtotta végre revolverrel motiválva a pilótát, ám lövés nem dördült – még 1919-ben, ám a történet azóta kis híján feledésbe merült. Egy biztos: az első gépeltérítés mindenképp magyar vonatkozású. A kiegészítést köszönjük!

Polgári vonalon 1945 után kezdődtek a gépeltérítések és repülőgépes szökések, ami egybefüggött a kommunisták folyamatos térnyerésével és a határok lezárásával. Mivel szárazföldön még a baráti országok felé is elképesztően szigorú volt a határőrizet (amúgy is, ki az a botor lélek, aki a magyar kommunizmus iránt érzett elégedetlensége miatt pont a Szovjetunió vagy Románia felé próbálkozna szökéssel?), nyugat és dél felé pedig a vasfüggönyként ismertté vált műszaki zár (szögesdrót, aknamező) képezett szinte áthatolhatatlan akadályt, adta magát a lehetőség, hogy aki csak teheti, légi úton kíséreljen meg kijutni a kommunista paradicsomból. A katonákat persze nagyon szűrték, de így is akadt példa sikeres dezertálásokra, nem csak ekkor, hanem a 60-as években is. A civilek számára a lehetőséget az 1940-es évektől 21 személyes Li-2-es gépekkel beindított belföldi járatok biztosították (ezekhez útlevél sem kellett), amelyek közül többet is megkíséreltek eltéríteni.

li-2_esem3_mi.jpg
Az első járat Debrecenbe, 1946. október 15.

A MASZOVLET, vagyis a közös magyar-szovjet légiforgalmi vállalat 1946-ban jött létre, és elsősorban belföldi utazásokra specializálódott. 1954 novemberére a cég MALÉV néven tiszta magyar tulajdonba került; járatai ekkor már 11 magyar várost (pl. Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr, Szombathely, Zalaegerszeg) kapcsoltak össze a fővárossal. Mivel a jegy annyiba került, mint a vasúti, az utazási idő ellenben töredékére csökkent, a repülések népszerűek voltak (erről Repülős Gizi is tudna mesélni, aki nem véletlenül kapta becenevét), és persze az ÁVH figyelmét is felkeltették. A reptéri jelenlét és a gépszemélyzetek alapos ellenőrzése mellett az államvédelem civil ruhás emberei, akárcsak a mai légimarsallok, minden járaton jelen voltak, bár ez sem hozott mindig eredményt. Mivel akkoriban a magyar (és szovjet) radarrendszer igencsak foghíjas volt, a határ közelében (és legtöbbször az attól messzebb „irányt tévesztettekkel” sem) eltérített gépekkel gyakorlatilag semmit sem lehetett kezdeni. Tegyük azért hozzá, hogy egy Zalaegerszeg vagy éppen Győr felett nyugati irányba „eltévedt” gépet még a mai technikai színvonalon is szinte lehetetlen az osztrák határ elérése előtt elfogni.

26969.jpg
Ferihegyi életkép 1956: Li 2-esek a MALÉV színeiben (UVATERV/FORTEPAN)

1949. január 4-én került sor a második világháború utáni első gépeltérítésre (egy újabb magyar elsőség), igaz ekkor a személyzet és az utasok nagy része is be volt avatva a tervbe. Másodjára 1956. július 13-án szöktek nyugatra eltérített Li-2-essel. Ez utóbbi eset annyiban is érdekes, hogy az akciót egy hét fős csapat hajtotta végre (csoda, hogy sikerült konspirálniuk), tehát az utasok egyharmada gépeltérítő volt! Mivel csak azt tudták, hogy a gépen van egy ÁVH-s, de azt nem tudták, hogy ki, ezért a dorongokkal, vasrudakkal felszerelkezett eltérítők megbeszélt jelre ütni kezdtek mindenkit, a pilótafülkében tartózkodó ávós kísérő kivételével. A géprablók között volt Polyák György, a légierő kuláklistára tett volt pilótája, aki végül átvette a gép vezetését; a repülő Ingolstadt mellett landolt, és később visszakerült Magyarországra, de az utasok közül ketten – a kiadós verés ellenére is – inkább nyugaton maradtak.

Sokkal tragikusabbra sikerült a forradalom előestéjén, 1956. október 15-én végrehajtott gépeltérítési-kísérlet. Ekkor szált fel Kutasi István, Neckos (máshol Necisz) Vasilis, Kabók Sándor és Merczel Gábor a Budapest – Szombathely – Zalaegerszeg járatra azzal a szándékkal, hogy azt utóbbi két település között eltérítik, és nyugatra (NSZK) szöknek. A csapat – ez lehet kicsit erős, hiszen voltak, akik nem, vagy alig ismerték egymást – tagja volt még Korsós Pál, aki a tervek szerint Szombathelyen csatlakozott volna társaihoz, ám gyanús viselkedése miatt már ezelőtt kiemelték, pedig ő akart leginkább disszidálni. Későbbi vallomása szerint társainak többször úgy nyilatkozott, hogy

„Értsétek meg, hogy nekem minden körülmények között mennem kell.”[1]

18111.jpg
Beszálló utasok: az egyenruhás államvédelmis a földön maradt. (Magyar Rendőr/FORTEPAN)

Az akciót alaposan kitervelték, Kutasi szerzett egy PPS géppisztolyt is (35 lőszerrel), aminek tusáját lefűrészelték, hogy jobban el tudják rejteni. Hogy a fegyver honnan származott, rejtély, arról a források sem írnak, pedig az 50-es évek Magyarországa pont nem az a hely volt, ahol olyan könnyen lehetett géppisztolyokhoz jutni. Emellett pisztollyal is rendelkeztek – igaz a 45-ös kaliberű revolverbe csak 7,62-es töltényeket tudtak szerezni, a méretkülönbséget kartonpapírral hidalták át – és baltát, kalapácsokat, no meg egy kétrészes feszítővasat is magukkal vittek. Mai szemmel mindez elképesztő lehet, de tudni kell, hogy akkor a felszállás előtti ellenőrzés még a béketáborban sem volt olyan szigorú, mint manapság. Merczel Gábor első vallomásában így beszélt a készülődésről:

„1956 augusztusában eljött hozzám a lakásomra Kutasi István, akit én már régóta ismertem. […] majd szeptember elején, amikor ismét nálam volt, említést tett arról, hogy nyugatra akar szökni és kérdezte tőlem, hogy nekem nem volna-e kedvem vele menni. Közölte, hogy a szökést MALÉV géppel akarja végrehajtani és már van egy társa, aki hajlandó vele együtt szökni. Kutasi közölte még azt is, hogy van neki egy géppisztolya is, amit a szökés végrehajtása során használni fog olyan formában, hogy az utasokat feltartóztatja vele és utána a pilótát kényszeríti, hogy a gépet vigye ki nyugatra. Kutasi közlésére én kijelentettem, hogy most még nem tudok határozott választ adni, mert ezen még gondolkozni kell. A társa kilétét ekkor nem nevezte meg. Kb. 3–4 nap elteltével felhívtam Kutasit telefonon a munkahelyén, amikor is közöltem vele, hogy hajlandó vagyok a dologba belemenni. Ekkor a telefonba többet nem közöltem vele, hanem megbeszéltük, hogy másnap találkozni fogunk és részleteiben megbeszéljük a szökés végrehajtását. Másnap a találkozónk létre is jött – arra már nem emlékszem, hogy hol – ahol megállapodtunk abban, hogy én is benne vagyok a nyugatra szökésben, de amíg ő ezt rendesen elő nem készíti, addig engem ne háborgasson vele. Kutasitól semmiféle feladatot nem kaptam a szökés előkészítését illetően.”[2]

ha-lib2_mi.jpg
A HA-LIB a földön, még a MASZOVLET színeiben

Azonban a gépezetbe, már napokkal a felszállás előtt homokszem került! Az államvédelem ugyanis már október 13-án tudomást szerzett a készülődésről; egy bizonyos Kocsis Zoltán – Iván Zoltánra és Sárosi Máriára hivatkozva – bejelentést tett, hogy gépeltérítés készül. Iván ismerte Kabókot, Sárosi pedig az ő barátja volt, aki személyesen nem is ismerte a jövendőbeli gépeltérítőket. A hatóság persze cselekedett, minden gépre plusz két kísérőt osztottak be, többet valószínűleg azért nem, mert akkor úgy nézett volna ki az utastér, mint a Men in Black egy jelenete.

„A szökésünk végrehajtásának a tervét október 14-én, azaz tegnap beszéltük meg. A végrehajtást a következőképpen akartuk megvalósítani: miután a repülőgép Szombathelyen felszáll Zalaegerszeg felé, utána kb. 5 perc múlva Kutasi feláll és a nála lévő géppisztolyt az utasokra szegezi. Miután mi a pilótafülke ajtaját felfeszítjük és kényszeríteni fogjuk a pilótát, hogy az ország területét Ausztria felé hagyja el. Ez volt nagyjából Kutasi elképzelése, amit mi jóvá hagytunk.”[3]

 – mondta Merczel, aki hozzátette, Kabók teljes nevét csak a nyomozás során tudta meg. Az akció a tervek szerint indult, felszállás után pár (5-8, a források eltérnek) perccel az utastér elejében ülő Kutasi elővette a géppisztolyt, azt az utasokra fogta (a gépen 8 utas és 4 főnyi személyzet utazott a gépeltérítőkön és az államvédelmiseken kívül), miközben a többiek a pilótafülke ajtajához siettek, Kabók leragasztotta a figyelőnyílásokat, a többiek pedig megpróbálták felfeszíteni a fülkeajtót. Kutasi azonban be sem tudta fejezni felszólítását – egyes források szerint „kezeket fel”, mások szerint „maradjanak…” hangzott el – két lövés dördült, és a halálosan sebesült gépeltérítő az ülések közé esett. Az államvédelmisek ezt követően megsebesítették Kabók Sándort és rálőttek Neckos Vasilisre is. Merczel Gábor nem vett részt a lövöldözésben, ideje sem volt cselekednie, de érthető módon az első másodpercek után nem is erőltette a dolgot. Neckos Vasilis vallomásában így nyilatkozott a pillanatok alatt lejátszódott eseményekről:

„A szombathelyi repülőtérről való felszállás után a megbeszéltek szerint Kutasi levette a sportszatyrot és kivette a géppisztolyt. Ezzel egy időben Kabók is felállt a jobboldali széksorból, Kutasinak a háta mögül és előrement, hogy leragassza a figyelő nyílást. Közben Kutasi felszólította az utazó közönséget, hogy „mindenki tegye fel a kezét”. Ezután én is felálltam, de ekkor már lövések dördültek el. A lövések először Kutasit utána Kabók Sándort és utána engem értek. Kabók megsebesült valami gyomorlövést kapott. Kabók egyéb tevékenységéről nem tudok.”[4]

az-li-2t-felujitott-utastere.jpg
Egy Li-2T utastere: bár az események egy P változaton játszódtak, így is kiválóan látható, hogy milyen szűk helyen történt minden

Kemenesi Béla államvédelmi százados, aki Marsi Gyula főhadnaggyal együtt gépkísérőként volt a fedélzeten, jelentésében kisebb eltérésekkel, de szinte ugyanúgy számolt be az általuk megakadályozott gépeltérítést.

„Szombathelyig a repülőgépen semmi esemény nem történt. Ott több utas leszállt, valamint 2 szombathelyi egyén felszállt. A szombathelyi repülőtérről való felszálláskor a repülőgépben velünk együtt 14 fő utas tartózkodott. A felszállást követően néhány perc múlva a jobb oldali sorban ülő Kabók Sándor felállt, és az első ülésen ülő Kutasihoz lépett, aki már ezt megelőzően a zöld színű sportzsákot a felette lévő csomagtartóból levette és azt az ölében tartotta. Kabók előbb az ülés támlájára dőlt, miközben Kutasi a jobb kezével valami nehéz tárgyat emelt ki a sportzsákból. Ezt követően Kutasi megsürgette Kabókot „menjél” szavakat ismételgetve, Kabók a pilótafülke ajtajához lépett. Az ajtón zörgetett, majd annak kilincsét helyettesítő gombját megfogta és az ajtót kinyitni próbálta. Kabók ellépését követően Kutasi görnyedt tartással ülőhelyéről felállt, féloldali állásban az utasok felé fordulva, kezében egy szürkére festett dobtáras géppisztolyt tartott az utasokra irányítva. Eközben hangosan szólt, hogy „kezeket fel”, ekkor én mivel már a készülődésből láttam, hogy a repülőgép rablási kísérlet megindult, szolgálati fegyveremet bal kezembe fogva a „kezeket fel” szólításra először Kutasira, Kabókra, majd pedig a bal sarokban lévő görög személyre lőttem. Mind a három lövésem talált, de Kutasi továbbra is álló helyzetben maradt és géppisztolyát az utasok felé tartotta, ezért negyedik lövésemet szintén Kutasira adtam le, aki erre előre bukott. Ezt követően Marsi elvtárs adott le szolgálati fegyveréből lövéseket.”[5]

Kemenesi azt is megemlítette, hogy a lövöldözés után az eredeti kísérő géppisztollyal kezdett tüzelni, amiről eleinte azt hitték, a sebesült Kutasi tüzel. A pilóta közben őrült manőverezésbe kezdett, majd miután véget ért a lövöldözés, leszállt Szombathelyen. A helyzet önmagában is rendkívüli volt; repülés közben lövöldözés a fedélzeten, méghozzá olyan irányokban, amelyek komolyan veszélyeztethették a személyzetet (az államvédelmisek a pilótafülke irányába tüzeltek) és az utasokat is, de csodával határos módon más nem sérült meg. Ugyanakkor nem csak a gépeltérítés, hanem annak utóélete is kalandfilmbe illő.

ha-lib_esem2_mi.jpg
A gépeltérítők lefoglalt holmija, jól látszik az átalakított géppisztoly is. A korabeli retorika banditákat és rablótámadást emlegetett, bár rablási kísérletről sem volt szó se…

Mire leszálltak, Kutasi életét vesztette, a többiek előtt azonban még számos sorsfordító esemény állt. A gépeltérítők javarészt az időközben kirobbant forradalom miatt tudták elkerülni a felelősségre vonást; ügyük még a restaurációt követően is sokáig kallódott. A forradalom kitörését követően a legtöbb börtönből kiszabadították a rabokat (vegyesen a politikaiakat és köztörvényeseket), így került szabadlábra Korsós és Merczel, akik azzal a lendülettel – immáron szárazföldön – nyugatra menekültek. Neckos Vasilis is kiszabadult, ám hamarosan ismét rács mögé került, de nem a gépeltérítés, hanem más köztörvényes bűncselekmények (neki már korábban is voltak hasonló ügyei) miatt. A legérdekesebb viszont Kabók Sándor sorsa; leszállás után azonnal kórházba szállították, ahová berángatták bérmaapját, Dr. Torjay Waltert, hogy segítsen az operációban. Ő 1990-ben így írt emlékeiről a Vas megyei napilapnak :

„Öten szövetkeztek géprablásra, hogy Nyugatra szökjenek. A találkára az ötödik nem jött el. Valószínűleg ő volt az áruló. A fiúkat a gépen már várták az ávósok, s egy adott pillanatban golyózáport zúdítottak rájuk! Egy görög származású fiú azonnal meghalt, Kabók Sanyi súlyosan megsérült. Hasát és combját találta el a golyó. Félholt volt már, amikor a gép Szombathelyre ért. Itt az ávósok lábánál fogva kirángatták a gépből, közben rugdosták. Tiborc doktor szerencsésen megoperálta, közben kitört a forradalom.”[6]

ha-lib_esem3_mi.jpg
Golyónyomok a pilótafülke falán

Kabók a forradalom idején még lábadozott, decemberben pedig egy államvédelmis családnál bujkált, akiket rokonai mentettek meg a forradalom alatt. Miután 1957 januárjában édesanyja elhunyt, Budapestre ment, ahol rendőrnek állt. Az ismert, hogy a forradalmi napok igencsak megviselték a belügyi szervek szervezetét és irattárát is, de ez akkor is durva! Főleg annak fényében, hogy az elkövetők neve szerepelt a sajtóban; a Magyar Nemzet október 16-án például így írt:

Tűzharc a Budapest-Szombathely repülőúton: Hétfőn reggel a Budapestről 7.10-kor induló és Szombathely, illetve Zalaegerszeg felé tartó repülőgép pilótái és utasai ellen négy fegyveres bandita támadást kísérelt meg, el akarták rabolni a gépet. A gép rendben megérkezett Szombathelyre, ott leszállt, majd ismét a magasba emelkedett. Miután a BM államvédelmi szervéhez a lakosság részéről már korábban bejelentés érkezett, hogy valamelyik repülőgép ellen támadás várható, a BM államvédelmi szervének két tisztje is elhelyezkedett az utasok között. Mikor a banditák előrántották és az utasokra szegezték fegyvereiket, ők is azonnal akcióba léptek. Rövid tűzharc után sikerült ártalmatlanná tenni a banda három tagját. A negyedik tag megadta magát. A gépen a banda tagjai közül Kutasi István (budapesti lakos) a tűzharc során kapott sebeibe belehalt, Kabók Sándor (budapesti lakos) súlyosan megsebesült, Necisz Vasilis (budapesti lakos) pedig könnyebben megsebesült. A banda negyedik tagja, Mercel Gábor (budapesti lakos) pedig – aki az államvédelmi tisztek fellépésére megadta magát – nem szenvedett sebesülést. Az eddigi nyomozás megállapítása szerint a banditák a gépet nyugat-Németországba, Münchenbe akarták kényszeríteni.”

nsz.png
Részlet a Népszava október 16-án megjelent tudósításából. Ebben is szerepeltek a nevek

Ennek ellenére lehet, hogy megúszta volna a felelősségre vonást, ha 1958 áprilisában neve nem merül fel egy fegyverrejtegetési ügyben. A Jósvai György és társai elleni nyomozás során került újra képbe az ominózus 1956. október 13-i bejelentés, és innen jutottak el Kabókhoz, akit repülőgéppel végrehajtott tiltott határátlépés kísérlete miatt 6 évre ítéltek. Terrorcselekmény és hasonló tényállások akkoriban még nem szerepeltek a BTK-ban, valószínűleg Kabók szerencséjére. Ezt követően erőszakos gépeltérítésre nem került sor Magyarországon, bár arra akadt példa, hogy vadászpilóták MiG-15-össel szöktek nyugatra, ahogy arra is, hogy nyugatra menekülőkért szálltak le kisgéppel a határ mellett, majd tértek vissza Ausztriába.

nszab.png
Az államvédelmiseket kitüntették (Szabad Nép 1956. október 18.)

A helyszín, vagyis a HA-LIB a forradalom alatt vöröskeresztes gépként szolgált, majd 1959-ben leállították, három évvel később pedig egy tűzoltási gyakorlat során elégették, maradványait szétbontották. Bár a Li-2-esek, ahogy a belföldi járatok is, viszonylag hamar eltűntek, repülőmúzeumokban még így is lehet találkozni a típussal, sőt a szerencsésebbek láthatják, vagy éppen ki is próbálhatják a veterán utasszállítót, amelynek már csak Magyarországon akad repülőképes példánya.

ha-lix-malv-hungarian-airlines-lisunov-li-2t_planespottersnet_303442.jpg
Az utolsó mohikán ma is repül

Források és felhasznált irodalom

Ábrahám Balázs: Repülőgép eltérítési kísérlet a forradalom előestéjén Betekintő, 2009/4. ([1] – [5])

Bozzai J.: Gépeltérítők és légimarsallok a szombathelyi légtérben ([6])

Magyar Nemzet 1956. október 16.

Népszava 1956. október 16.

Szabad Nép 1956. október 16.

Szabad Nép 1956. október 18.

www.li-2.hu

A nyitóképen a A HA-LIB az események után három évvel (FORTEPAN)

Facebook Kommentek