„Sorsfordítók a magyar történelemben”: Kossuth Lajos (recenzió)
Kossuth Kiadó, Bp. 2019. („Sorsfordítók a magyar történelemben” sorozat)
A Kossuth Kiadó gondozásában megjelenő, „Sorsfordítók a magyar történelemben” című sorozat fontos missziót tölt be. A hazai múlt nagyjait igyekszik eljuttatni az olvasókhoz. Feladata egyúttal a − ma sajnos gyakran zárójelbe kerülő − műveltség terjesztése. Közönségen a történelem iránt érdeklődést mutató emberek egészét tekinti, vagyis a célközönség nagy. A sorozat az adott politikus életének legelismertebb szakértőit kérte fel életpálya bemutatásra. Nagy Lajos királyról Bertényi Iván, IV. Béláról Zsoldos Attila, Mária Teréziáról Kalmár János, Andrássy Gyuláról Kozári Mónika, Deák Ferencről Estók János írt. Kossuth esetében jó választás volt Dobszay Tamás.
Dobszay Tamás az Eötvös Loránd Tudományegyetem Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének és a Károli Gáspár Református Egyetemnek is tanára. Ezen egyetemek doktori iskolájában is oktat.
Dobszay Tamás a XIX. század, azon belül is elsősorban a reformkor elismert szakértője. Eddig megjelent ilyen tárgyú művei, elsősorban tanulmányai és cikkei a magyar történelem e jeles időszakával foglalkoznak.
A szerző saját maga által legfontosabbnak tartott, elmúlt években megjelent munkái közül kiemelendő: „A rendi országgyűlés utolsó évtizedei (1790-1848)”; „A centralisták reformkori községi önkormányzati koncepciójának kérdéséhez”; „Széchenyi István országgyűlési részvétele”, illetve „A zalai képviselők, 1861-1875”. Ebből a felsorolásból is látszik, hogy elsősorban a reformkor, másodsorban a dualizmus iránt érdeklődik a szerző.
A szerző társszerzőként korábban már írt könyvet a témában. Az is egy sorozat részeként jelent meg. „Párhuzamos életrajzok a magyar történelem századaiból” címet viselte. 2003-ban jelent meg „Széchenyi és Kossuth” címmel, ahol a Széchenyiről szóló részt Fónagy Zoltán, Dobszay Tamás egyetemi kollégája írta. Jó választás volt e két rivális államférfit egy kötetben megjelentetni. Egyrészt a két politikus kontrasztív összehasonlítását ez megkönnyíti az olvasó számára, másrészt mindkét fejezet egyformán színvonalas áttekintést nyújt az adott személy életéről, eszmerendszeréről, sőt a róluk kialakult képről és azok ellentmondásairól is. Jelen kötet is a Kossuth-kép ellentmondásaival indul. Kossuthban a népi emlékezet elsősorban a jobbágyság megszüntetőjét, a parasztság párfogóját látta. A liberális középosztály a szabadelvű politikust, a nacionalista századforduló pedig a nemzeti ügy apostolát látta benne. A demokraták is megtalálták benne a maguk elődjét.
Dobszay Tamástól egyébként nem idegen a társszerzőség, illetve a kooperációban történő írás. Példák erre a „Rendiség és parlamentarizmus Magyarországon – A kezdetektől 1918-ig” (2013-as kiadás), melybe rajta kívül olyan komoly szakemberek írtak, mint például Ifj. Bertényi Iván vagy Pálffy Géza, illetve 2005-ből az egyetemisták által jól ismert „Magyarország története a 19. században”, melybe többek között Csorba László, a Széchenyivel kapcsolatban már említett Fónagy Zoltán, Gergely András, Kövér György és Pajkossy Gábor is írt.
A szerző fő célja Kossuth gigantikus hatású életpályájának lényegretörő bemutatása. Ennél többre nyilvánvalóan nem is lett volna célszerű törekedni, hiszen az túlfeszítette volna azon terjedelmi korlátokat, melyet egy ilyen sorozat kritériumként automatikusan megszab.
Újdonság a 2003-ban megjelent alapkönyvhöz képest nem sok merül fel. Ezt számon kérni azonban nem lenne célszerű a művön, hiszen jelen esetben nem új gondolatok és kutatási eredmények megosztása volt a cél, hanem a Kossuthtal kapcsolatos tudásunk egyfajta népszerűsítő szintézise. Ezt a célt teljesítette is a szerző, hiszen egy koherens, lényeglátó és problémakiemelő, elemző jellegű, olvasmányos, jól illusztrált művet tarthatunk a kezeink között.
A mű megfelelően tagolt, rendezett. Sikerült elkerülnie a nagyszerű téma csábításait és a rövid, összefoglaló jellegű műben egy koherens, megfelelően rendezett, arányait tekintve is megfelelő könyvet megalkotnia. A könyv egy rövid, de Kossuthnak a köztudatban meglévő képeinek kiváló összefoglalóját tartalmazó bevezetőből, öt fejezetből, egy kronológiai összefoglalóból, valamint irodalmi jegyzékből áll. Ez utóbbi lehetett volna részletesebb, viszont nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy az olvasóközönség nem a történész társadalom, hanem általánosságban a történelem iránt érdeklődők tágas csoportja. Az első fejezet Kossuth pályakezdését mutatja be. A második címe: „Az ország első politikai írója”. E tárgyban is több kiváló feldolgozás született. A recenzensek itt Diószegi György és Bakosné Diószegi Mónika nevéhez köthető „Kossuth Lajos és a Pesti Hírlap a társadalmi változtatásokért” című műve jelent meg lelki szemei előtt, mikor e könyv sorait olvasta. A harmadik fejezet Kossuth pártvezetői képességeit méltatja, míg a negyedik 1848-49-hez kapcsolódóan „Az átalakulás és az önvédelmi harc vezetője” címet kapta. Az ötödik, egyben utolsó fejezet az emigráns Kossuth életét öleli fel, elsősorban a demokratikus javaslatait és a Duna-menti összefogást érintő kérdésekre koncentrálva.
A szerző Kossuthot egy nagy volumenű, európai szinten gondolkodó, sokoldalú államférfinak, mutatja be. Ez önmagában is fontos, hiszen az utóbbi időben mintha halványulna Kossuth emlékezete. Gondolhatunk arra, hogy régen bankjegyen is megjelent a kormányzó arca, most viszont nem, ugyanakkor két nagy kortársa, Széchenyi és Deák is megtalálható magas címletű bankjegyen.
Szabad György jóval kevésbé kritikus Kossuth-értelmezéséhez képest Dobszay Tamás inkább Kosáry Domokoshoz áll bizonyos szempontból közelebb. A kormányzó életpályáját ugyanis nem egy szinte változatlan, eleve adott egészként mutatja be, hanem a „sine ira et studio” elvéből kiindulva olykor enyhe kritikai észrevétellel tekint erre a dinamikus és esetenként változó életútra és eszmerendszerre. Jó példák az 58. oldalon található finom megjegyzések Kossuth túlzó dualizmusellenességére. Mindazonáltal ugyanitt igazat is ad a száműzöttnek a dualizmus rendszerének rugalmatlanságára vonatkozóan.
A könyvben található, jól megválasztott, számos kép (majdnem minden oldalra jut egy kép, sőt olykor több is található) segíti az olvasó vizuális percepcióját. Az utolsó két kép Kossuth ravatala a Nemzeti Múzeumnál, illetve a parlament előtti Kossuth-szobor. A szerző azt a megoldást választotta, hogy 1894-gyel, vagyis Kossuth halálával és a temetésével fejezi be a könyvet. Egy másik opció a Kossuth-kultusznak a Kossuth halála utáni korszakokat átívelő bemutatása lehetett volna. A recenzens kultusztörténeti elfogultsága okán ez utóbbi megoldásnak jobban örült volna, de az is igaz, hogy nagy vonalakban ezt az aspektust a szerző már a bevezetőben (igaz, a korszakokra való konkrétabb utalások nélkül) már megtette.
A könyv végén található kronológia jó ötlet, hiszen megfelelő hangsúlyokkal összegzi ezt a hihetetlen életpályát. A 2003-as előzményben is szerepelt, csak részletesebben. Ott 1802. szeptember 19-ét adja meg a szerző, mint konvencionálisan elfogadott születési dátumot, az új műben ezt (utalva a bizonytalanságra) 1802. szeptember 16 és 19 közé teszi. Ezt fordítva jobb lett volna, mivel a 2003-as kiadás készült a történész szakma számára, ráadásul akkor idézte is magát Kossuthot, aki szintén e két nap közé tette születését, így fogalmazva: „16-ik és 19-ik közt alkalmasint 19-én, de nem merném reá szavamat adni”.
Az oktatásban is hasznosítható a könyv. Alkalmas arra, hogy ez alapján, vagy ezt is felhasználva középiskolai diákok a „turini remete” életének egy-egy meghatározott szakaszáról (pl. a vármegyei, derékbe tört karrierjéről; a Pesti Hírlap élén töltött éveiről; A Széchenyi-Kossuth vitáról; a Dunai Konföderációról) kiselőadást tartsanak.
Ez a népszerűsítő, mégis szakmailag megalapozott könyv alkalmas lenne arra, hogy idegen nyelven is – természetesen a külföldi közönség miatt némi változtatással − megjelentessék. Sajnos a magyar történelem ugyanis külföldön kevéssé ismert. Kossuth ez alól részben talán kivétel, de akkor is ideje lenne egy angol nyelvű, széles külföldi közönséghez szóló, modern feldolgozást kiadni.
Dobszay Tamás legújabb könyve ajánlott olvasmány a XIX. századi magyar történelem, és a magyar történelem nagyjai iránt érdeklődők számára. Népszerűsítő jellegénél fogva széles olvasóközönség számára ajánlható.
Bea Csaba
A képek forrásai:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Lajos#/media/F%C3%A1jl:Kossuth_Lajos_sz%C3%ADnezett_litogr%C3%A1fia_1848_Prinzhofer.jpg
illetve:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kossuth_Lajos#/media/F%C3%A1jl:Kossuth_Amerik%C3%A1ban.jpg