Híd a Murán – Fejezetek a letenyei Mura-híd történetéből
Domján Dániel Ferenc
Magyarország és a délszláv államok (Jugoszlávia) viszonyrendszere történelme során érdekes, hektikusan változó ívet írt le. A Marseille-i merényletben való magyar részvételről már foglalkoztunk részletesebben, ezen kívül azonban számos további esemény terhelte a kapcsolatokat. Jugoszlávia megtámadásában nyújtott 1941-es magyar segítség mai napig viták tárgyát képezi, az 1942-43-as újvidéki razzia, majd az azt követő vérbosszú – a „még hidegebb napok” – pedig mély árkokat ástak a szerb és magyar nép kapcsolatában. A jugoszláv partizánhadseregbe is soroztak be magyarokat, bár legtöbbször sajnos csak golyófogónak.
A két ország kommunista pártja szövetségesként tekintett egymásra, a jugoszláviai kommunista hatalomátvétellel, majd Rákosi Mátyásék magyarországi térhódításával mind Belgrádban, mind Budapesten Moszkva-hű vezetés ült az országok élén. A kapcsolatok – Sztálin figyelő tekintete előtt – fejlődésnek indultak, ez a helyzet 1948 júniusában hamar megváltozott, mikor Tito és a belgrádi vezetés politikáját a Kominform egy határozatban elítélte, majd ki is zárták őket a szervezetből. Ezután valóságos mini-hidegháborús konfliktus alakult ki a két ország között, a kapcsolatok szinte a nullára redukálódtak, mindennapossá váltak a határincidensek, a háttérben pedig komoly ügynökháború dúlt a titkosszolgálatok között. Sztálin halálával a viszony lassú javulásnak indult, de 1956-ban ismét szerepet kapott a belgrádi vezetés a magyar belpolitika alakításában, elég csak a Tito-Hruscsov találkozóra, vagy a jugoszláv követség szerepére gondolni.
Ennek a gyakran változó relációnak az egyik tárgyi elszenvedőjéről fogunk a továbbiakban kicsit bővebben írni: a letenyei Mura-hídról. A hidak egyébként is szimbolikus jelentőséggel bírnak, ha kapcsolatokról van szó, nem kivétel ez alól a letenyei híd sem: mikor a két ország közötti viszony mélypontra zuhant, a hidat általában felrobbantották, hogy később, a normalizálódás jegyében újjáépítsék. A forrásokban 1871-ből találunk először a letenyei Mura-híd megépítésére vonatkozóan adatot, az Országgyűlés március 4-i ülésén Szapáry Gyula gróf tett javaslatot, „mert hátrányos ha államuton nincsen híd”1. Felszólalása után „a letenyei Mura hid építésére megszavaztatik 40000 forint.”2
Egy évvel később a Budapesti Közlöny így tudósított a híd átadásáról:
„Letenyén május 20-án nyitották meg a Mura-hidat, mely mintegy 70,000 frtba került. A megnyitó beszédet Tuboly Viktor tartotta, melyet a közönség zajos éljenzéssel fogadott. Ezután Bokányi esperes, Novák Ferencz és Láposy G. M, plébános urak egyházilag felszentelvén, az első átmenés vette kezdetét. Meglepő látvány volt, midőn ezrével tolongott a népség, testvérisülve a magyar és horvát — át az uj, erős hídon. A Mura túlpartján Láposy G. M. perlaki plébános állott a szószékre s horvát nyelven alkalmi beszédet tartott, melyet hangos éljenzés és zsivio követett. A szónoktól nem messze egy dombozaton megállt Királyi Pál, körülövezve a beláthatlan sokaságu közönségtől, és szemben a híddal egy gyönyörű alkalmi beszédet tartott. Az ünnepélyt diszebéd zárta be, mely ízlésesen gályákból elkészített fasátor alatt tartatott meg, melyen mintegy 200-an vettek részt, nem hiányozván a vidám toasztok. Távolabb ősi szokás szerint „ökörsütés“ tartatott s folyt a bor, szólt a zene több helyütt”3
A híd azonban fából épült, ezért nyolc évvel később, 1880. február 26-án a jég elsodorta. Az esetről a Gazdasági Mérnök 1880. március 5-i száma így számolt be:
„A letenyei Mura-hidat, mely 1872-ben épült. 26-án d. u. 4 órakor elsodorta a jég. A hid rossz anyagán kívül hozzájárult ehhez az is, hogy a hidlábak előtt nem voltak jégtörők s igy a jég egyenesen a hidlábakba ütődött. A főhiba azonban az anyag rosszaságában keresendő; tanúskodik erről az a körülmény, hogy szemtanuk állítása szerint, a szétrombolt fahidból jóformán csupa szúette, rohadt fák hulltak a vízbe, ép darabot alig lehetett látni. A hid állítólag 100 ezer frtba került. Íme egy szomorú példája a lelkiismeretlen építésnek és hanyag ellenőrzésnek!”4
Az új, acélszerkezetű hidat 1912–1913-ban építették, azonban csupán 1941-ig tudták használni átkelésre. A Jugoszlávia elleni támadáskor, 1941. április 6-án a híd jugoszláv felét megpróbálták felrobbantani, azonban a hídon „különösen jól meg lehet állapítani az ideges munkát és az abból származott sikertelenségeket.”5 A sikertelen robbantás ellenére a híd süllyedni kezdett, de egy rövid ideig a német alakulatok még gömbfákkal ki tudták tölteni a hézagokat, így maximum 1,5 tonnáig használható volt, azonban később lezárták minden forgalom elől, majd május 1-jén a híd egy része leomlott.6 Érdekes megjegyezni, hogy a korabeli lapok következetesen szerbként aposztrofálják a híd felrobbantóit jugoszlávok helyett, Jugoszlávia (ill. Horvátország) helyett pedig Szerbiát használnak. Bár ideiglenes megoldásként fából kijavították a hidat, annak folyásirány szerinti bal oldalát 1945-ben a németek robbantották fel,7 ezért később
„teméntelen fa felhasználásával ideiglenes hidat készítettek. A negyvenes évek végén megromlott magyar-jugoszláv viszony következtében a provizóriumot a forgalom elől elzárták, sőt a pályát felszedték…”8
Az 1948-ban elmérgesedő viszony ismét nem kímélte a hidat, a megmaradt szerkezetet felrobbantották a jugoszlávok, a magyar fél pedig igyekezett minél nagyobb nemzetközi visszhangot generálni, a kormány jegyzékben is tiltakozott a jugoszláv külügyminisztériumnál.
„A jugoszláv kormány egyre fokozódó bűnös magatartásának világos bizonyítéka a legutóbbi példátlan és felháborító provokáció. 1952. augusztus 5-én 02:05 órakor a letenyei szigettől keletre kb. 600 m-re a magyar és jugoszláv partoldalt összekötő közúti hidat a jugoszláv fegyveres erő tagjai szándékosan felrobbantották. A robbanás következtében a magyar területen lévő, magyar tulajdont képező híd rész vízbe zuhant. A robbanás a Magyar Népköztársaságnak tetemes anyagi kárt okozott, amely még fokozódik azáltal, hogy a Mura által szállított hordalék a híd roncsain fennakadva árvízzel fenyegeti a Letenye környékén léyő kb. 12.000 kt. holdnyi területet.”9
Sztálin halála után új fejezet kezdődött a kapcsolatokban, amelynek egyik állomásaként 1953 januárjában Belgrád javaslatot tett a hídroncs kiemelésére. A magyar fél csak 1954. december 6-án gondolkodott el „házon belül”, hogy a felvetett kérdést realizálni kellene. A jegyzőkönyvet a híd kiemeléséről 1955. január 20-án, Letenyén írták alá. A Zágrábban, 1955. november 5-én aláírt jegyzőkönyv alapján a munkával a „Djuro Djakovic” elnevezésű (slavonski brodi) vállalatot bízta meg. A jeges ár miatt a költségek korábban megállapított 17500 dollár helyett végül 25802 dollárt tettek ki.10 A munkák azonban húzódtak, és a forradalom miatt beállt változások is új helyzetet teremtettek.
1957. november 14–16. között jugoszláv delegáció tárgyalt Budapesten, többek között a letenyei Mura-híd helyreállításáról is.11 Magyar–jugoszláv közös munkával az elemeket legyártották, azokat 1961-ben a helyükre szállították és összeszerelték. 1961. december 19-én próbaterhelést tartottak, ami sikeresnek bizonyult, így 1962. február 26-án forgalomba helyezték a hidat.12
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Felhasznált források és szakirodalom
1 A Hon folyóirat, 1871. március 5. – Országgyűlési tudósítások, 2. (Arcanum Digitális Tudománytár)
2 uo.
3Budapesti Közlöny, 1872. június 1. 983.(Arcanum Digitális Tudománytár)
4Gazdasági Mérnök, 1880. március 5. 127.(Arcanum Digitális Tudománytár)
5 Görgényi Dániel: Jugoszláv rombolások a délnyugati határon Magyar Katonai Szemle, 1941, 3. negyedév, 139.
6 uo.
7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos levéltára Külügy, Titkos Ügykezelésű Iratok, 1945-1995 Jugoszlávia TÜK 1945-1964,(a továbbiakban MNL OL XIX-J-1-j) 9. doboz, 4/h, 001393/1952
8 Zsámboki Gábor: Acélszerkezetű közúti hidak építése hazánkban 1945-1969 között, Lánchíd füzetek 3., 2007, 97.
9Magyar Nemzet, 1952. augusztus 17. Jugoszláv fegyveres erő tagjai felrobbantották a letenyei hidat 17.(Arcanum Digitális Tudománytár)
10 MNL MOL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK 1945-1964, 9. doboz, 4/h, 001393/1952
11Népakarat, 1957. november 19., 3.(Arcanum Digitális Tudománytár)
[…] olyan rég jelent meg honlapunkon a letenyei Mura-híd történetét feldolgozó írás, amelyben külön hangsúlyt kapott az átkelő 1945 utáni története. A második világháború […]
Èrdekes ès értékes a cikk. köszönöm