A dualizmus egyik csúcsterméke: a Magyar Királyi Posta

Az ezredfordulóhoz érve az e-mailek gyorsaságával és a csomagszállító cégek tarifáival szemben alulmaradtak a világ postái. Hazánkban az Y és Z generációk számára talán már csak hivatalos leveleket és számlákat jelent az intézmény. Így aztán különösen érdekes megemlékezni arról, hogy ha volt egy olyan grandiózus, nemzetközileg is példaértékűen működő magyar intézmény, amelyre gondolva a Monarchia polgára büszkén húzhatta ki magát, az éppenséggel a Magyar Királyi Posta volt.

Van-e ma Magyarországon olyan közintézmény, amelyre gondolva kihúzná magát az olvasó? Számos oka, sőt, szinte hagyománya van annak, hogy ilyet nehéz mondani. Mielőtt tovább gondolkodna, érdemes megvizsgálni, hogy mennyire magasra tette a történelem azt a bizonyos lécet, amit át kéne ehhez ugrani. Nem célom, hogy teljes összefoglalást nyújtsak a magyar postatörténetből, csupán egy bizonyos időszakot, a háború és a hanyatlás előtti tetőpontot szeretném bemutatni, hogy rávilágítsak egy méltatlanul elfeledett sikertörténetre. Ehhez a személtetéshez Magyar Királyi Posta belső használatra szánt, igen részletes kimutatásait és éves jelentéseit, valamint Hencz Lajos egykori postaigazgató postatörténeti összefoglalását használtam fel.

A több száz éves Habsburg-magyar viszonyrendszer, hogy stílusosak legyünk, rányomta bélyegét a magyar posta fejlődésére és önállósodási kísérleteire egyaránt. Ugyanúgy, ahogy az államiság kérdésében, úgy a postatörténetben is hatalmas mérföldkövet jelentett ezért az 1867-es kiegyezés, amely egy Postaegyezményt is eredményezett az osztrák és a magyar posta között. A fent említett bélyeg azért még sokáig erőteljes hatással volt a magyar postára, de 1908-ban végleg kimondták a magyar fél teljes önállóságát már a postai külügyeket illetően is. A nehezen szűnni akaró osztrák hatás ellenére, ebben az átmeneti időszakban is hatalmas fejlődést ért el a posta intézményi és technikai értelemben egyaránt, köszönhetően a közismerten vaskezű Baross Gábornak és a hozzá hasonló minisztereknek, illetve postai vezérizgatóknak.

„A m.kir. posta-, távírda- és telefonintézmény a világháború kitörése előtt egyike volt azoknak az intézményeknek, amelyekre a magyar nemzet őszintén büszke volt. Működése gyors, pontos és megbízhatósága szinte közmondásos, s olcsó tarifái mellett is az államnak egyik számottevő jövedelmi forrása volt.” [1]

Így emlékszik vissza Hencz Lajos e korszakot tárgyaló bevezetőjében. Nézzük, mit értett ezen a nagyságon, illetve, hogy ez a számottevő jövedelem mit jelentett számokban.

Képzeljünk el a történelmi Magyarországon, 1914-ben 7051 postahelyet, 5380 távíróhivatalt és 2535 távbeszélő (telefon) hivatalt. Utóbbiak nagy része ekkor már egyesítve volt a postával a nagyobb hatékonyság érdekében. A postaforgalmat 83.054 km hosszú vonalon 17.237 postavonat, illetve közúti, valamint folyami és tengeri postajárat bonyolította le 95.676.486 „üzleti km-rel”. Hogy mindez szó szerint mennyire behálózta az országot, azt jól mutatja, hogy a távíró vonalhossza ekkor 26.593 km, a távbeszélő hálózat vonalhossza 39.404 km volt. A postán szállított küldemények összes darabszáma 1914-ben 1.155.435.494(!), a táviratoké 15.469.744 a távbeszélő közleményeké 244.715.236 darabra rúgott. [2]

Az összes postai küldeményből ekkor már 131.373.813 db volt nyomtatvány és üzleti papír. Láthatjuk, hogy mennyire nagy ez a szám, ha összehasonlítjuk a közismerten népszerű levelezőlap (amely egyébként osztrák-magyar találmány) forgalmával, ami 169.357.402 darabra rúgott. Nagyságrendileg tehát már hasonló volt.[3] Azért említem ezt a számot, mert ebből a forgalomból is sejthető, hogy a posta hagyományos bevételi forrásai mellett új utakat talált bevételei növelésére. Érdemes kitérni ezekre a bevételekre.

1913-ban a posta bevétele 104.155.600 koronát tett ki. A fejlődést anyagi téren érzékletesen mutatja, hogy ez a számadat 1903-ban még csak 53.256.000 korona volt. A posta tehát 10 év alatt képes volt megduplázni bevételeit.[4] A kifizetések, építések, fejlesztések és karbantartások felemésztették a bevételek nagy részét, ám egy 1914-re vonatkozó adat szerint még így is 14.375.294 aranykorona volt az intézet éves profitja.[5] Szintén figyelemreméltó, hogy a posta, távírda és távbeszélő ingatlan és ingó vagyona 1914 első felében 154.676.116 koronát ért.[6]

2
A Magyar Királyi Posta millenniumi csarnoka, 1896

Talán segít kifejezni a fentebbi összegek nagyságát, ha megnézzük az 1896-os nagyszabású milleneumi ünnepségek kiadásait. A kiállítási épületek összköltsége meghaladta a 4,5 millió forintot (9 millió koronát), az ezredév tiszteletére emelt épületek, emlékhelyek megépítésére pedig 5,2 millió forintot (10,4 millió koronát) különítettek el a költségvetésben.[7] Fizetésekben kifejezve: a korszak parlamenti képviselői évente 4800 korona tiszteletdíjat és 1600 korona lakbértámogatást, összesen 6400 koronát kaptak. Ez összesen havi 534 koronát jelentett. Ezek az 1893-ban megállapított illetmények 1918-ig nem változtak.[8]

De vajon mivel keresett ilyen jól a Magyar Királyi Posta a háborút megelőzően?

Igen széles volt a paletta: levél, értéklevél, értékdoboz, postautalvány, nemzetközi és közönséges postacsomagok, postai megbízások, külföldi hírlap, előfizetések, vámdíjak, fogyasztási adók, fémjelzés közvetítés, személyszállítás autóbusszal, takarékpénztári működés (takarékbetétek felvétele és visszafizetése, értékpapír vétel és eladás, letéti üzlet, csekk és clearing forgalom közvetítése, katonai nyugdíjak kifizetése, adók csekkbefizetés útján történő beszedése). Jelentős volt a távíró és távbeszélő forgalom is, de a postai bevételeknek együttesen is kevesebb, mint harmadát tették ki ekkoriban. A fentiek mellett egyébként értéktőzsdei árfolyam közzétételt, időjóslás közzétételt és még csapadékmérést is végeztek postahivatalok.

Fentebb említettem, hogy egymilliárdnál is több levélpostai küldeményt kézbesítettek, de tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy nemzetközileg már nem rúgott labdába az intézmény. 1914-ben Ausztriát nem, de még Ausztráliát is beleszámítva a világ különböző pontjairól összesen 24,5 millió beérkezett és 22,4 millió elküldött levélpostai küldeményről beszélhetünk. A legnagyobb levélforgalom Németországgal zajlott 11,6 millió érkezett és 8,5 millió küldött levéllel. A második az USA 6,1 bejövő illetve 5,2 millió kimenő küldeménnyel.[9] A monarchián kívüli csomag- és pénzküldemény forgalmunk magasan Németországgal volt a legnagyobb, a többi ország meg sem közelíti ezt. A táviratforgalomra szintén ez jellemző, érdekes, hogy Romániával hasonló mennyiségben.[10]

Nagyon fontos megemlíteni, hogy még messze volt az automatizálás korszaka, így a nagy gépezetet fáradhatatlan emberek működtették. Utóbbi jelzőt rögtön megértjük, ha belegondolunk, hogy 1914-ben Magyarországon 463 lakosra jutott egy postai alkalmazott, akire viszont egy évben 25.592 postai küldemény.

Kézbesítő jellegzetes egyenruhájában
Kézbesítő jellegzetes egyenruhájában

Országszerte 16.636 levélgyűjtőszekrény könnyítette meg a levélfeladást. A szekrények ürítése kocsi és/vagy gyalogjárattal történt, de a nagyobb városokban már gépkocsival.

Itt jegyzem meg, hogy a világon elsőként alkalmazott a magyar posta motorizált eszközöket a postai szolgálatok ellátására. Az 1896-ban elkezdett kísérletek eredményeképp 1900-tól már 21 háromkerekű és egy négykerekű gépjármű állt szolgálatba.[11] 1914-re Budapesten már 92 gépkocsi állt rendelkezésre, postai célra. A legtöbb levélgyűjtőszekrényt kétóránként ürítették, vidéken pedig a mozgóposták indulási idejéhez igazították azt. A 36 személyszállító automobil járat 1913-ban 49.654 utast szállított.

16 lóerős személy és csomagszállító autóbusz 1910
16 lóerős személy és csomagszállító autóbusz 1910

A táviratokat és az express leveleket kerékpárral hordták ki. Kis falvakba, illetve a tanyákhoz faluzó levélhordók vagy városi csendőrök vitték ki a leveleket, ha nem volt gyűjtőhely. 1914-ben 65 postai gyűjtőhely, 132 tanyai gyűjtőállomás működött, 1103 lakott hely postai szolgálatát 575 faluzó levélhordó látta el. Ahol nem volt postahivatal és ügynökség sem, ott az express küldeményt vagy táviratot a legközelebbi posta vagy távíróhivatal külön küldönce kézbesítette.

Nem volt hely az országban, ahová naponta ne jutott volna el a M.Kir. Posta!”[12]

Ahogy a forgalom, úgy a személyzet is szinte megduplázódott a háború előtti évtizedben. Míg 1903-ban 25.279 fő, 1913-ban már 42.446 fő látott el postai feladatokat. A személyzet létszáma 1914-ben 45.148 fő volt, ebből 15.854-en kincstári alkalmazásban, 20.683-an szerződéses viszonyban, 8611 napidíjas volt.[13]

Ki kell emelnünk, hogy ez volt szinte az egyetlen pálya az országban, amely már a világháború előtt is nyitva állt a nők számára, és sokuknak még karriert is jelentett. Az 1914-es adatok szerint a postánál 45.148 főből 14.858 fő volt nő. Az összes postamester 64,8%-a, az összes kiadói létszám 84,8%-a, az összes kisegítői létszám 71,2%-a nő. A rendszeresített, kincstári állománynak azonban csak 13,4%-a volt nő. 15.854 fős kincstári személyzetből 1802-en, míg a 20.683 fő nem kincstári alkalmazottból 9921-en.[14] Általánosságban kijelenthető, hogy megbecsültségük elmaradt munkájuk minőségéhez képest, és pl. a telefonos kisasszonyoknak igen rossz munkakörülményeik voltak. A munkaviszonyok azonban fokozatosan javultak, előbb a technikai fejlődésnek, később pedig sztrájkoknak köszönhetően. Egy-egy kisebb település postamestereként azonban igen nagy önállóságot kaptak a felelős, és sokoldalú munkavégzés mellé.

d
Telefonos kisasszony mellbeszélő-készlettel.

Fentebb utaltam rá, hogy igen nagy részt vállaltak a posta sikerességéből a hatalmas munkabírású, fegyelmezett alkalmazottak, akik nehéz munkakörülményeik ellenére is megbecsülték a postát, amely biztos munkahelyet, nyugdíjat és egyéb, a korszakban modernnek számító juttatást nyújtott dolgozóinak. Még a külföldi posták tanulmányúton járó képviselői is elismerőleg szóltak a magyar postáról és személyzetéről:

„az első a német, a második a magyar posta, de a magyar postás udvariasabb, mint a német.”[15]

Az 1914-es korszakhatár elhozta végül azt a világháborút, amely nem csak az országot, de annak híres postáját is romba döntötte. Ebből a háborúból rendkívül tevékenyen kivette a részét a posta, fegyelmezett, jól működő rendszere kivívta a fegyvertársak elismeréseit is. Emberfeletti munkát végeztek a fronton a távírdászok, de a hátország postásai is. Csak egy példa: A központi távírdán, a szűkös anyagi viszonyok miatt 308 napon keresztül látott el szolgálatot egy alkalmazott. A 308. napon eszméletét vesztette, de két nap pihenés után újra szolgálatra jelentkezett, mert munka volt bőven.[16]

Hadifogoly csomagforgalom Brassó 2. postahivatalnál a román betörés előtt, 1916
Hadifogoly csomagforgalom Brassó 2. postahivatalnál a román betörés előtt, 1916

A háborút követően érthető okokból, már sohasem tudott olyan magaslatokat elérni a Magyar Királyi Posta, mint 1914-ben. Ha azonban azt gondolnánk, hogy nagysága nyomtalanul eltűnt, akkor érdemes nyitott szemmel sétálnunk a fővárosban és a megyeszékhelyeken, mert a századfordulón épült impozáns postapaloták még ma is büszkén hirdetik a posta egykor volt nagyságát.

Ha valaki ezek után kedvet kapott a posta részletesebb történethez, látogasson el a Postamúzeumba, ahol többek között, megnézheti kiállítva az első motoros postajárműveket!

7
A Lechner Ödön tervezte Postatakarékpénztár épülete. Ma a Magyar Államkincstár Központja működik itt.

 

8
A pécsi postapalota 1904-ben épült, Balázs Ernő tervei nyomán, ma is postaként működik.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


[1] Hencz Lajos: A magyar posta története és érdemes munkásai. Merkantil nyomda, Budapest, 1937. 169.o.

[2] Hencz 55. o.

[3] A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről A kereskedelemügyi M. Kir. rendeletéből kiadja a M. Kir. Posta és Távírda Vezérigazgatóság Szeged Endrényi Lajos Könyvnyomdája Jókai utca 4. 1918. 10.o.

[4] A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről 103.o.

[5] Hencz 169.o.

[6] A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről 3.o.

[7] Milleneumi ünnepségek: az ezeréves Magyarország ünnepe http://mult-kor.hu/20120502_milleneumi_unnepsegek_az_ezereves_magyarorszag_unnepe

[8] Dualizmus kori képviselői fizetések (1867-1918) http://www.parlament.hu/biz38/mob/kepv/dualizmus.htm

[9] A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről 16-17.o.

[10] A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről 44.o.

[11] Hídvégi János-Négyesi Pál: A triciklivel kezdődött. Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016. 8.o.

[12] Hencz 169.o.

[13] Hencz 169.o.

[14] A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről  81-83.o.

[15] Hencz 171.o.

[16] Hencz 178. o.

Felhasznált források és szakirodalom:

A magyar posta, távírda és távbeszélő statisztikája az 1914. évről A kereskedelemügyi M. Kir. rendeletéből kiadja a M. Kir. Posta és Távírda Vezérigazgatóság Szeged Endrényi Lajos Könyvnyomdája Jókai utca 4. 1918.

A posta és távírda műszaki főfelügyelőség jelentése 1911-1916. 0053

Hencz Lajos: A magyar posta története és érdemes munkásai. Merkantil nyomda, Budapest, 1937.

Hídvégi János-Négyesi Pál: A triciklivel kezdődött. Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2016.

Magyar Királyi Postavezérigazgatóság – A magyar posta jelentése az 1928. évi működéséről 1923,1920,1926,1927. és 1928. évi összehasonlító adatokkal kiegészítve. Franklin-Társulat nyomdája, Budapest, 1929.

Postaépítészet Magyarországon. Távközlési Könyvkiadó Budapest 1992.

Felhasznált fotók:

A felhasznált archív fotók a Postamúzeum honlapjának online fotótárából származnak.

Facebook Kommentek