Dióhéjban: Hatvanegy éve volt az asszonyok tüntetése

1956. december 4-én, a Hősök terén több ezer nő vonult fel, hogy megemlékezzen az egy hónappal korábban megindult szovjet intervencióról, amellyel kezdetét vette a forradalom és szabadságharc leverése. A megmozdulást Péterfy kórház alagsorában szervezkedő csoport kezdeményezte, és hatására több nagyvárosban, például Pécsen és Veszprémben is sor került hasonló felvonulásokra. A felhívás az Élünk című illegális lapban, illetve stencilezett lapokon jelent meg.

Az első csoportok 11 órakor jelentek meg a Hősök terén, nemzeti zászlókkal, virágcsokrokkal, sokan bevásárlószatyrokkal. A teret biztosító szovjet alakulatok eleinte nem engedték át a tömeget, amely így a leeresztett csónakázótavon keresztül vonult át az ismeretlen katona sírjához, amelyet hamarosan virágok borítottak el. A szovjetek később elkezdték átengedni az embereket, a tömeg így is két és fél órán keresztül vonult a honvédek által őrzött jelképes sírhely előtt.

Az egyik résztvevő 46 évvel az események után mondta el, hogy

„A Szózatot énekelve mentünk be a hősi emlékműhöz. Voltak köztünk bébivel, gyerekkocsival, tolókocsival. Mindenütt voltak fiatalabbak, átemeltük őket az árkon és úgy mentünk tovább. Megható volt, hogy a négy kiskatona sírt”

Az ekkoriban még igencsak gyenge lábakon (illetve lánctalpakon) álló új hatalom persze lecsapott az eseményre, mondván az az ellenforradalmárok egy újabb provokációja, amelyt ráadásul a nyugati imperialisták pénzelnek. A Népszabadság 1956. december 11-i számában jelent meg A forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozata az egyes rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatban, amelyben olvasható, hogy

„Az ellenforradalom eddig elszenvedett veresége után sem mondott le aljas céljai megvalósításáról. Nem törődve dolgozó népünk azon óhajával, hogy minél előbb ‘helyreálljon országunkban a törvényes rend és mindenütt zavartalanul folyjon a termelőmunka, újabb és újabb támadásokkal kísérletezik. Fegyvertárában változatlanul ott található a rémhír- terjesztés, a terror, a sztrájkra való felhívás, és az újabb fegyveres provokáció. December 4-én például Budapest egyes helyein nőtüntetéseket szerveztek. A tüntetésben részvevő nőket a Hősök teréről a Kossuth Lajos-szoborhoz akarták felvonultatni. Körülbelül 150 főnyi tüntető tömeg el is jutott az Alkotmány utcán keresztül a Kossuth Lajos térig, ahol karhatalmi alakulataink oszlásra szólították fel őket. Már ezt megelőzően karhatalmi alakulataink észrevették, hogy a Kossuth- szoborral szemben levő Kúria épületének padlásablakaiban az ellenforradalmi provokátorok gépfegyver-tüzelőállásokat létesítettek azzal a gálád céllal, hogy az általuk megszervezett tüntetés részvevői között ők maguk vérfürdőt rendezzenek, és a történtekért a kormányra hárítsák a felelősséget.”[1]

Természetesen a felvonulók fegyvertelenek voltak, a géppuskaállásokról szóló híradás viszont tökéletes volt arra, hogy félelmet keltsen a lakosságban; a cikk sikeresen összemosta a december 4-i és 5-i megmozdulásokat, utóbbiak zajlottak ugyanis a Parlament körül, azonban a rendőrség és a felvonuló szovjet harckocsik végül szétoszlatták a tömeget A nőtüntetés Péch Géza és társai perében is előkerült;

„A   tárgyalás   során   kiderült, hogy Balogh László, Budai Béla, Gerley József, Schiff Tamás és Horváth Lajos futárok illegális úton többször átlépték a határt és a Hotel Orientben tanyázó Pásztor Gyulától, valamint Kapun Eduardtól és Lengyel Bélától tucatszámra hozták az utasításokat. Útjaik során száz- és százezer forintokat hoztak Magyarországra az illegális csoportok anyagi támogatására. Kiderült a tárgyalás során az is, hogy Péch Gézáék Szirmai Ottó csoportjával közösen szervezték a december 6-i nőtüntetést.” [2]

A megmozdulás, és a december 5-én a Petőfi-szobornál lezajlott tüntetés is véget ért erőszakos cselekmények nélkül, a Szabadság téri demonstrációt már feloszlatta a rendőrség, és megindultak a letartóztatások, december 6-án pedig már lövések dördültek a Nyugati-pályaudvarnál.

Hősök tere a Műjégpálya felől nézve. 1956. december 4-i Nőtüntetés.
A felvonulók és a teret biztosító egyik szovjet BTR-152-es (Nagy Gyula/FORTEPAN)

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Források:

[1] Népszabadság 1956. december 11. 1. o.

[2] Népszabadság 1957. október 5. 8. o.

A nyitóképen: felvonuló asszonyok a csónakázótó partján (Nagy Gyula/FORTEPAN)

 

Facebook Kommentek