Csehek a Citadellában
A második világháború kezdetekor Magyarországon tartózkodó cseh foglyokról már született bejegyzés annak kapcsán, hogy az Amerikai Univerzalista Unitárius Egyház miként próbált helyzetükön javítani – a végeredmény szempontjából nézve – sikerrel. A különböző helyeken elzárt csehek egyik legnagyobb csoportja a Citadellában volt fogva tartva, amelyről számos visszaemlékező beszámolt később memoárjában vagy a vele készült interjú során, általában negatív színben lefestve az intézmény állapotait, ottani ellátásukat. A hivatalos magyar szervek is értesültek az ottani helyzetről: 1940 áprilisában két jelentés is készült a fogvatartottak helyzetéről.
A maradék Cseh-Szlovákia 1939. március 14-15-én történt felbomlása után a német megszállók ellen harcolni kívánó csehek számára nem maradt más választás, mint az emigráció. Egészen a második világháború kitöréséig Lengyelországon keresztül jutottak el Angliába vagy Franciaországba. 1939. szeptemberében azonban ez a lehetőség megszűnt előttük, csak a korábban veszélyesebbnek és hosszabbnak vélt balkáni út maradt nyitva, ahol számolni lehetett azzal, hogy mire a félig-meddig barátinak tartott Jugoszláviába érnek, a korábbi politikai tapasztalatokból kiindulva a nem annyira baráti Magyarországon retorzió érheti őket, nem beszélve arról, hogy a szlovákság hozzáállása sem volt egyértelmű a csehek felé ekkoriban.
Ugyan a hivatalos szlovák vélemény mondhatni korholóan szólt a csehekről, a lakosság inkább segítette a határokat átlépő cseheket, és nem egy szlovák is csatlakozott hozzájuk, hogy a külföldön szerveződő csehszlovák katonai egységeknél jelentkezzenek szolgálatra. Magyarországon azonban elfogták a cseheket, akik arra számítottak, hogy hasonló bánásmódban részesülnek, mint a lengyelek, azonban őket nem mint hadifoglyok, hanem mint illegális határsértőket vették őrizetbe, és várhatták, hogy mikor és hova toloncolják ki őket. Fogságuk egyik színhelye a Citadella volt, ahol 1940 tavaszán száztizenheten voltak.
Számuk kiderül abból az április elsején készült jelentésből, amelyet a magyar Külügyminisztérium készített Owen St. Clair O’Malley budapesti angol követ egy korábbi érdeklődése miatt.[1] A névsor mellett a csehek napirendje is kifejtésre került: az ébresztő után került sor a reggeliztetésre, majd leggyakrabban tíz óra körül felöltöztek a foglyok, hogy másfél órán át a szabad levegőn sétáljanak, amire délután is volt idejük. Amennyiben nem volt tennivalójuk, akkor a körleteikben kellett tartózkodniuk: nyelvet tanulhattak segédlettel, vagy társasjátékkal játszhattak. Itt a katonai (tisztek és legénységi állományúak) és a polgári személyek vegyesen voltak elhelyezve.
Egyik fő tevékenységük a vízhordás volt, melyhez 28 fő volt szükséges: a tisztálkodást szintén ebből a vízből oldották meg, amihez lavórokat használtak. Szó esett egy fürdőegység kialakításáról is, azonban ez Zilahy-Sebess Jenő, a Külügyminisztérium miniszteri segédtitkárának látogatásakor, 1940. április 22-én még nem volt készen.[2] A második jelentés leírója internáltakról feljegyezte továbbá, hogy nem tartanak olyan rendet, mint az őrség, valamint a latrinák tisztasága is hagyott kívánni valót maga után.
Az április elsején készült irat az egészségügyi ellátásról és a higiéniáról is említést tett. Ha valaki megbetegedett, arról a 8. számú helyőrségi kórház gondoskodott. A pénzzel rendelkezők kint mosatták ruháikat, akinek nem volt rá kerete, az saját magának, kapott szappannal tisztította a holmiját. Egyéb kényelmi intézkedés ekkor már nem volt: a kantint bezárták; aki viszont kért valamit, azt az őrség beszerezte számára. Levelezni, újságot olvasni, rádiózni nem lehetett, látogatókat nem fogadhattak – erről már Zilahy-Sebess Jenő számolt be.
A csehekről készült két írás alapján meglehetősen puritán kép jelenik meg a Citadellában őrzött csehekről, akik azonban az akkori szabályoknak megfelelő ellátásban részesültek. A Belügyminisztérium 760/1939 számú rendelete[3] szabályozta a hatósági felügyelet alá eső személyek őrzését. Az internált személyek táviratot nem küldhettek, telefont nem használhattak, valamint leveleiket is a hatóság ellenőrizte, ha valaki megszegte utóbbit, az illetőt retorziók érhették. A tartósan internálás alá vont személyek ugyan korlátozva voltak bizonyos szabadságaik gyakorlásában, de kényszert csak a szökés megakadályozásában és a rend fenntartásában lehetett ellenük alkalmazni. A szökést tovább nehezítendő, éjszakára be kellett zárni a kapukat. Az intézkedés kitért továbbá arra , hogy a büntetlen előéletűek a visszaesőkkel nem lehetnek összezárva, valamint gyakran hivatkozott az internált személyek társadalmi állására: az internáltak csak olyan munkát végezhettek, amely testi épségüket nem veszélyezteti, valamint társadalmi helyzetüknek megfelelő.[4]
A Citadellában a foglyok étkeztetése – Zilahy-Sebess jelentése szerint – ugyanolyan volt, mint az őrségé: két lista alapján kaptak enni, amelyeket hetente változtattak. A következő étlap 1940. március 21-30. között volt érvényben:[5]
| Ebéd | Vacsora | |
| márc. 21. csütörtök | Marhagulyás tésztával | Feketekávé, 10 dkg sajt |
| márc. 22. péntek | Juhpörkölt tésztával, krumplival | Bableves tésztával |
| márc. 23. szombat | Marhahúsleves gerstlivel, sárgaborsó főzelék | Rumos tea, 5 dkg tepertő |
| márc. 24. vasárnap | Zöldségleves tarhonyával, sertéssült tört krumplival | Kávé, 10 dkg parizer |
| márc. 25. hétfő | Lebbencsleves, juh lapocka krumplival, bukta | Feketekávé, 8 dkg szalonna |
| márc. 26. kedd | Marhaleves tésztával, savanyú káposzta főzelék | Bableves tésztával |
| márc. 27. szerda | Köményleves tésztával, marhapörkölt burgonyával | Lencseleves tésztával |
| márc. 28. csütörtök | Székelygulyás | Rumos tea, 8 dkg disznósajt |
| márc. 29. péntek | Juhpörkölt krumplival | Mákos metélt |
| márc. 30. szombat | Zöldborsóleves, lecsó debrecenivel | Paprikás krumpli kolbásszal |
A hivatalos jelentés alapján változatos élelmet kapott az őrség – és így a foglyok is. Az amerikai unitárius egyház megbízottjai, Robert C. Dexter és felesége saját beszámolójában nem vázolt fel ilyen pozitív képet. Az információik alapján a rabok reggelre feketekávét kaptak, ebédre káposztát, estére lencselevest. Emellett naponta másfél pint (nagyjából 1,3 liter) vízből kellett a mosakodást, tisztálkodást, szomjoltást megoldani.[6] Az iratok között mégis van átfedés, mégpedig az épület nyirkosságára vonatkozóan: a Dexter házaspár szerint a rabok hiába mosnak, ruháik nem tudnak megszáradni, míg a magyar hivatalos jelentés szerint az őrség kabátjai képesek gyorsan bepenészedni a rossz levegő miatt. Az épület dohossága nem tett jót a foglyok egészségének, akik ezért örültek annak, amikor a megerőltető vízhordást végezhették, mivel az egy kilométerre lévő ciszternánál friss levegőt szívhattak.[7]
A csehek számára a Citadellában az olvasást is tiltották – áll a Dexter házaspár jelentésében, ezzel szemben a hivatalos magyar álláspont szerint szabadidejükben még sportolhattak, futballozhattak a foglyok.[8] Valószínűsíthető, hogy a valóság az unitárius és a magyar szervek jelentése között helyezkedett el: ha mást nem is csinálhattak, a csehek sétálhattak az udvaron. Ekkor azonban többen próbálkoztak meg a szökéssel, ami miatt büntetést is gyakran kaptak. Amennyiben nem akarták elhagyni illegális úton a Citadellát, akkor előfordult, hogy csoportosan magyar dalokat énekeltek, amiért cserébe a járókelők dobáltak be nekik bonbonokat vagy cigarettát.[9]
Az erődben lévő foglyok között volt Bruno Sklenovský ezredes, valamint Karel Nigrin egyetemi tanár is, akik egészségi állapotáról a magyarországi diplomáciai missziók közül az angol követség és az apostoli nunciatúra érdeklődött, valamint Párizsból Václav Kalina ezredes, csehszlovák katonai attasé is információt kért ez ügyben a magyar hivatalos szervektől. Az angol követnek és Angelo Rotta nunciusnak arról volt tudomása, hogy Sklenovský súlyos szembetegséggel küzd, Nigrin pedig sérvműtétje után lábadozik.[10] A csehszlovák katonai attasé emellett Sklenovský szabadon bocsátását kérte a magyar hatóságtól. Ez utóbbit a honvéd vezérkari főnök nem javasolta, mivel tisztről van szó.[11]
A pápai nunciatúra és az angol követség megnyugtatására a Honvédelmi Minisztérium a Külügyminisztériumnak megüzente, hogy Sklenovský és Nigrin ugyan a Citadellában vannak elzárva, de orvosi felügyelet alatt állnak, és egészségükkel nincs probléma.[12] Nigrin elég gyorsan haladhatott a felépüléssel a rossz körülmények ellenére is, mivel Ladislav Melíšek visszaemlékezése szerint egy alkalommal őt és egy társát küldte ki a Citadella parancsnoka, hogy az internáltak számára vásároljanak a fővárosban, ám ő nem tért vissza, hanem megszökött.[13]
Az említett szökés volt az egyik módszer volt arra, hogy a csehek valahogyan kikerüljenek a Citadella falai közül. A másik a szervezett transzportokban való távozás volt. Szűk egy héttel Zilahy-Sebess jelentését követően a csehek egy részét csoportosan a magyar-szlovák határra szállították, hogy visszatoloncolják őket abba az országba, ahonnan érkeztek. A visszaemlékezők azonban több esetben hanyagul végrehajtott átadásról számoltak be: a magyar határőrök a cseheket gyakorlatilag faképnél hagyták, akik őrizetlenül maradtak. Zömük visszatért Magyarországra, hogy ismét megkíséreljenek átjutni Jugoszláviába – ebben leginkább a Budapesten működő francia főkonzulátus volt a segítségükre.
Egy hónappal később az amerikai unitáriusok képviseletében szintén Budapestre érkező Donald A. Lowrie már arról írt levelében Robert C. Dexternek, hogy a Citadellát kiürítették: a küldött azonban arról ír, hogy a cseheket nem Szlovákia, hanem Jugoszlávia és Románia felé szállították.[14] Ennek oka az lehetett, hogy kettős külföldi nyomás nehezedett a magyar kormányzatra a cseh és lengyel foglyok kapcsán. Németország a magyar vezetéstől azt követelte, hogy a cseheket és lengyeleket is küldjék vissza megszállt hazájukba. Erre azonban a kormányzat nem volt hajlandó, mivel a Teleki Pál vezette kabinet őrizni próbálta a „fegyveres semlegesség” státuszát, és nem kívánta teljesíteni a németek minden kérését. Továbbá a lengyelekkel az volt a célja a kormánynak, hogy a kedvező bánásmódért „cserébe” képviselik majd a magyar érdekeket Londonban.
Külső nyomás érkezett még Nagy-Britannia, Franciaország és különböző segélyszervezetek részéről is. A magyar kormányzat a szövetséges hatalmak szerint kettős mércét alkalmazott a lengyelek és csehek esetében, ami az ellátást, valamint a szökést illeti. Végül Budapest a kisebb számú, körülbelül háromezer csehtől szabadult meg, akik tudták folytatni útjukat a külföldön szerveződő katonai egységeikhez.
[1] Jelentés a Citadelláról. 1940. április 1. MNL OL K63-72-7/7-1258/1940.
[2] Zilahy-Sebes Jenő jelentése a Citadella internáltjairól. 1940. árpilis 22. MNL OL K63-72-7/7-988/940.
[3] 760/1939. BM. In: Magyarországi Rendeletek tára, 73. évfolyam, 1. kötet, 1939. 1447-1449. o.
[4] Hubert 1942: 107-115. o.
[5] Jelentés a Citadelláról. 1940. április 1. MNL OL K63-72-7/7-1258/1940.
[6] Jelentés a magyarországi cseh emigránsok helyzetéről. Harvard University Library bMS 16185/1 (24)-160.
[7] Melíšek 2008: 48. o.
[8] Zilahy-Sebes Jenő jelentése a Citadella internáltjairól. 1940. árpilis 22. MNL OL K63-72-7/7-988/940.
[9] Melíšek 2008: 47. o.
[10] Az Apostoli Nunciatúra érdeklődése Bruno Sklenovský és Karel Nigrin állapotával kapcsolatban. 1940. március 5. MNL OL K63-72-7/7-988/940.
[11] Kalina katonai attasé kéréséről készült jelentés. 1940. március 6. MNL OL K63-72-7/7-1357/pol./1940.
[12] A Honvédelmi Minisztérium üzenete a Külügyminisztériumhoz. 1940. április 10. MNL OL K63-72-7/7-988/940.
[13] Melíšek 2008: 48. o.
[14] Donald A. Lowrie levele Robert C. Dexternek. 1940. május 31. Harvard University Library bMS 161144 (73)-11.
Források:
A Harvard University Library digitalizált anyagai Robert C. Dexterrel kapcsolatban
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának iratai (MNL OL)
Hubert Gusztáv: Internálás, rendőri felügyelet alá helyezés, kitiltás, kutasítás és külföldiek ellenőrzése. Kókai Lajos kiadása, 1942. Budapest
Magyarországi Rendeletek tára, 73. évfolyam, 1. kötet, 1939
Melíšek, Ladislav: U Tobrúku pod československým praporem proti Rommelovi. Městské kultúrní středisko, 2008. Veselí nad Moravou
A borítóképen a Citadella látható 1899-ben – Forrás: Wikimedia Commons