Befejezés és újrakezdés a politika peremvidékén 1989-ben (II. rész)

Bertalan Péter 

A gyors politikai változások vidékre lassan érkeznek. Hatásuk nem könnyen mérhető. A legnagyobb területű dunántúli megye, Somogy politikai helyzetének bemutatása ezért lehet érdekes. Somogy azért is fontos szerepet játszik az ország politikai életében, mert 1956 miniszterelnöke Nagy Imre Kaposvár szülötte, Kádár János pedig Kapolyon, egy Somogy megyei kis faluban töltötte gyermekkorát. A két történelmi személyiség összeütközése térben és időben érdekes, mert az ország provizórikus időszakot élt át.

A Somogy Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága az MSZMP vezető testületeihez hasonlóan nem tud kiszakadni Kádár bűvköréből. A vonzerőt még növeli a volt főtitkár halála miatti részvét. Ezzel az MSZMP Somogy megyei politikusai nincsenek egyedül, gondoljunk Kádár temetésének tömegeket mozgósító erejére. Ezzel magyarázható az a patetikus állásfoglalás, amelyben a megyei pártbizottság megfogalmazza véleményét és kijelöli a megye kegyeleti megemlékezésének formáját.[1] Helyi kezdeményezésként indul a kapolyi alapszervezet és a Somogy Megyei Pártbizottság együttműködésével Kapoly községben Kádár Jánossal kapcsolatos helytörténeti gyűjtemény létrehozása. Ennek bizonyítéka az özvegyéhez írt levél.

„Tisztelt Kádár Jánosné Elvtársnő!

Szíves elnézésüket kérjük, hogy gyászában levelünkkel zavarjuk. A tájékoztatás és a kérés szándékával fordulunk Önhöz. Tájékoztatjuk arról a felhívásunkról, melyet a kapolyi MSZMP alapszervezet és a község vezetése kezdeményezett a helytörténeti gyűjtemény és Kádár János emlékszoba kialakítása érdekében. Őszintén reméljük, hogy szándékunk Somogy kommunistái körében meghallgatásra, segítőkész egyetértésre talál, és kedvező, támogató visszhangot vált ki a megyén túl is.

Tisztelettel kérjük Önt, hogy a létesítendő gyűjtemény gazdagítására szíveskedjen rendelkezésünkre bocsájtani általunk nagyra becsült férjének, a munkásmozgalom kiváló harcosa, Kádár János hagyatékából az emlékszoba rendeltetésének megfelelő relikviákat, vagy ezek másolatait.

Jó szándékát, fáradozását előre is tisztelettel megköszönjük

Elvtársi üdvözlettel: MSZMP Somogy megyei Bizottsága”[2]

File:House of János Kádár in Kapoly, Somogy County.jpg
Ebben az azóta leromlott állagú kapolyi házban töltötte gyerekkora egy részét Kádár (Wikimedia Commons)

A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy Megyei Bizottsága összefoglaló tájékoztatóban összegzi a temetéssel kapcsolatos somogyi történéseket.

„Tájékoztató a megyei pártbizottság tagjai részére

Kádár János, az MSZMP 32 éven át volt vezetőjének elhunyta alkalmából Somogy pártszervezetei kegyeleti helyeket alakítottak ki- Fonyód kivételével a megye minden városában. E kegyeleti helyeket 1989. július 13-án és 14-én lehetett látogatni, amelyről a Somogyi Néplapban tájékoztattuk megyénk lakosságát. Budapesten az MSZMP székházában felállított ravatalnál, illetve temetésen is több százan képviselték megyénket. Ismereteink szerint 22 autó- és mikrobusz, valamint több személygépkocsi érkezett a temetés helyszínére megyénkből.

A megyeszékhelyen, illetve városainkban kialakított kegyeleti helyeken értesüléseink és becslésünk szerint 5-7 ezer fő nyilvánított részvétet, kegyelettel adózva az elhunyt előtt.

Üzemek, intézmények, szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat, magánszemélyek tömege csokrokkal, illetve egy-egy szál virággal vett búcsút az elhunyttól. Szembetűnő volt a részvétnyilvánítók mély, őszinte együttérzése, a rendre előtűnő meghatódottság. Egészen kicsi gyerekek, fiatalok, középkorúak és idősek helyezték el a megemlékezés virágait. Jellemző volt, hogy nagyon sokan családjukkal együtt fejezték ki kegyeletüket. A kegyeleti helyen összegyűlt virágokat az autóbuszokkal, illetve külön Barkassal juttattuk el a temetés színhelyére.

Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának előcsarnokában felállított városi-megyei kegyeleti helyen Kádár János fényképével díszített emlékkönyv állt a részvétnyilvánítók rendelkezésére, melybe a látogatók többsége emléksorokat, elköszönő bejegyzéseket tett. Szándékolt célunk, hogy ezt az emlékkönyvet, az eseményről készített fotókkal, eszmei hagyatékával együtt kegyelettel megőrizzük.

Kaposvár, 1989. augusztus 3.

                                                                                           MSZMP Szocialista Munkáspárt

                                                                                    Somogy Megyei Végrehajtó Bizottsága”[3]

 Az MSZMP Somogy megyei vezetésének kettős lelkületét és politikai ingadozását mutatja, hogy 1989. augusztus 20. megünneplése céljából a megye olyan tájékoztatót bocsát ki, amelynek hangvétele, történelemszemlélete szöges ellentétben áll a párt hagyományaival . A kettős beszéd tipikus példája ez a forrás, ahogy benne a múlt, jelen és jövő összemosódik. Az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága 1989 nyarán a rendszerváltoztatás előszelét érezve, az “amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére” régi taktikáját alkalmazza.  Az első kenyér megszegésének népi és Szent István névnapjának ezeréves ünnepét az MSZMP Somogy Megyei Bizottsága nem meri az Alkotmány emléknapjává tenni, inkább visszavonulót fúj.

„Az államalapító üzenete ma is aktuális

Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának állásfoglalása 1989. augusztus 20-ról

Újabb nemzeti ünnepünk közeleg, amely magában hordozza a lehetőségét, hogy társadalmunk különböző csoportjai és politikai erői közeledjenek egymáshoz, hogy az ország érdekében valósuljon meg a nemzeti összefogás.

Az államalapításra, Szent Istvánra, az új kenyérre és alkotmányunkra emlékezünk augusztus 20-án. Államalapítónk életműve példát adott. Felismerte, hogy a magyar nép csak akkor maradhat fenn, ha alkalmazkodik a kialakult európai körülményekhez, ha úgy alkotja meg az államot, hogy az magyar legyen, és ugyanakkor európaivá váljon. Ma az államalapító példája különösen időszerű. A világ megváltozott, az alaphelyzet, a kihívás hasonló e próbatételt követő időszakban. Fel kell zárkóznunk Európához, megtanulni, átvenni mindazt, amit a fejlett világ számunkra kínál. A felismerésen túl a következetes megvalósítás záloga annak, hogy országunk kikerüljön a gazdasági, társadalmi és politikai válságból. Mindez csak milliók cselekvőkészségére építve érhetjük el. E feladat megvalósítása során találkoznia kell a munkás, a pedagógus, a mérnök, az orvos, a politizáló és attól távol maradó emberek józan gondolatainak és szándékának az állam, az egyházak, a politikai pártok és csoportosulások törekvéseinek. Közös cselekvésünk részesei az országban, s a Somogyban élő nemzetiségiek is, akik büszke nemzettudattal, anyanyelvüket, kultúrájukat ápolva élhetnek ebben a hazában.

Az évforduló további aktuális politikai mondanivalója a jogállamiság gondolata. Ennek szellemében készülünk a választásokra és munkálkodunk a politikai intézményrendszer átalakításán. Az új kenyeret megszegve, őseink évszázados hagyományait felelevenítve arra kell mindenekelőtt gondolnunk, hogy legyen az ország minden lakójának kenyér az asztalán. Az MSZMP Megyei Bizottsága Somogy lakosságához, a népfrontbizottságokhoz, az egyházakhoz fordul és javasolja, hogy a települések hagyományait felelevenítve tartsunk új, gazdag szellemiségű ünnepségeket. Meg vagyunk róla győződve, hogy Somogy párttagjai az évezredes üzenetből merített hittel a nép javára, a néppel együtt kívánnak cselekedni a magyar társadalom boldogulásáért.

MSZMP Somogy Megyei Bizottsága” [4]

Előre a lenini úton, egyet jobbra, egyet balra, avagy Kállai kettős Somogyban

A Történelmi utunk tanulságai című forrás gondolatainak elfogadása csendül ki a pártbizottság kongresszusi dokumentumokat értékelő véleményéből:

„A népfelkelést alkalmas minősítésnek tartjuk 1956 megítélésében, melyben a tömegek a demokrácia kivívását és a sztálini modell lerombolását tekintették legfontosabb feladatuknak. Az eseményekben jelen voltak és hatottak az ellenforradalom erői és elhatároljuk magunkat az 1956. november 4-ét követő megtorlásoktól. Elismerésre méltónak tartjuk az MSZMP 60-as évtizedben követett politikáját, melynek csúcsa a 68-ban bevezetett gazdasági reform.”[5]

 A korszak és pártváltoztató kongresszus

A kongresszusi küldöttek véleménye jól tükrözi az MSZMP somogyi helyzetének válságát és a pártot megosztó véleménykülönbséget. A párt nevének megváltoztatása ellen többen foglaltak állást egy szavazáson. A somogyi küldöttek többsége a névváltoztatást ennek ellenére elfogadja. A munkahelyi pártszervezetek működése formális, de azt nem vállalják, hogy a munkahelyekről a lakóterületekre menjenek ki. 1989. október elején tehát még minden cseppfolyós állapotban van vidéken.[6] Az MSZMP/MSZP utolsó, egyben első kongresszusa nemcsak pártváltó, hanem korszakváltó kongresszus is. Ezért fontos, hogy milyen benyomásokkal, véleménnyel távoznak a küldöttek az eseményről, hiszen az MSZP belső életét, vele az ország jövőjét is előre meghatározza az a szemlélet, ami a kongresszusról kialakul.

Kádár János temetési menete Budapesten, a Nyugati téren (Magyar Rendőr/FORTEPAN, 67206

A zűrzavar és káosz rendezvénye,  Nyers Rezső taktikája Somogyból nézve

Több küldött szerint a kongresszusra jellemző az anarchia és a zűrzavar a politikai összhang hiánya. Ezt támasztja alá az egyik, a kongresszusról szóló megyei pártbizottsági ülés néhány érdekes mondata:

Zárt ülésen a négy vezető kifejtette a véleményét ezek lényege. Horn Gyula: ő a radikális reform híve, Németh Miklós: a kormány felelősségét hangoztatta és azt, hogy Nyers Rezsővel nem mindenben ért egyet, Pozsgay Imre: aláveti magát a kongresszus döntésének, de hangsúlyozta, hogy a párt érdekeit alá kell rendelni a nép érdekeinek. Nyers Rezső kijelentette, nem vállalja az elnökséget, ha Pozsgay, Németh, és Horn elvtársak lesznek az alelnökök.

A Reformszövetség a saját jelölő listájának érvényesülését követelte, Pozsgay azonban a vitát helyes mederbe terelte.

Nyers Rezső pártelnökké történt megválasztása után azonnal javasolta, hogy a kongresszus erősítse meg Pozsgay Imre köztársasági elnökké való jelölését.”[7]

Nyers Rezső javaslatának célja, hogy a pártvezetésből kiszorítsa a reformszárny vezetőjét, s ezzel a pártszakadást elkerülje. Egyéni vélemény, de a párt jövőjére utaló K. P. gondolata:

„Elmondja, hogy szülei megkérdezték, most mit csináljanak. Azt mondta nekik, hogy ne lépjenek be az új pártba, de a választásnál annak jelöltjeire szavazzanak.”[8]

Nyers Rezső szerepére utal az egyik küldött észrevétele:

„Nyers Rezső a kongresszuson olyan volt, mint Kádár ’56-57-ben, a kompromisszumkereső. Célja elfogadható volt, ő volt a kongresszusi centrum. Az első szakítópróba a munkahelyen maradás kérdése volt. Nyers Rezső ebben a kérdésben lehengerelte a kongresszust. Pártszakadás nélkül más döntéseket nem tudott hozni a kongresszus. Most lehetőség van egy új párt létrehozására.”[9]

Nyers Rezső, 1989 (Szigetváry Zsolt/FORTEPAN, 152113)

Ambivalens, óvatos állásfoglalás ez.

„Grósz Károly kijelentette, a programot megszavazná, de a névváltoztatást nem. […] Kellett a kongresszuson egy baloldali mumus, ha nem lett volna ott Berecz János, akkor kerestek volna mást.”[10]

közli hozzászólásában az egyik küldött. Az ultra baloldaliság is jelen van a kongresszuson, mumusként a visszahúzó múltra figyelmeztetve. Sajátos önértékelésnek, ugyanakkor reális állásfoglalásnak fogható fel Sz. M. hozzászólása, ami utal az MSZMP/MSZP működési zavaraira:

„Egyes kongresszusi küldöttek hónapokkal ezelőtt egymáshoz futkostak, míg a többi küldöttet az előkészítésből kizárták. Az MSZMP tagjai tisztességes kommunistáknak tartották magukat, ezen a kongresszuson nem volt kommunista platform. Amennyiben a kommunistáknak helye van ebben a pártban, akkor részt veszek a munkában, ha nem, akkor nem maradok párttag.”[11]

A kongresszus saját magával és nem a párttal foglalkozott. Semmi segítséget nem adott a tagságnak, hogyan tovább. Egy bizonyos kör megszervezett akciójáról van szó.  Hatalmi küzdelem, erkölcsi elbizonytalanodás, a párttagság számára elfogadható reális jövőkép hiányának érzékelése csendül ki a sorokból. A negatív észrevételek túlnyomó többsége ellenére ki kell emelni H. T. jövőbe mutató, de a jelent reálisan értékelő véleményét:

„Türelmetlenségre, nyugtalanságra nincs ok. Az eddigi kongresszusokon egészen mást szoktunk meg, ez a mostani abba a képbe nem illik bele. Ha a platformokat kibékíthetetleneknek fogjuk fel, akkor kár volt ezt a pártot létrehozni. A sajtó semmit sem tükrözött abból a hangulatból, ami a kongresszuson volt. Nyers Rezső felvállalt valamit, ezért tisztelni kell őt. Ideológiai előkészítés nélkül mentek a küldöttek a kongresszusra. Én a Reformszövetségbe voltam kezdettől fogva, de nem volt ott sem kiszámítható, hogy mi történik. Javaslom a belépők számára kidolgozni egy, a program és az alapszabály lényegét tartalmazó kiáltványt.”[12]

A fordulat évének történelmi értékelése

A közelmúlt hosszabb idő elteltével válik történelemmé. A jelen kor emberének viszonyulása hozzá kettős értékű, aspektusú. Beszélhetünk a bennünk élő történelemről. A másik szempont a velünk a velünk élő történelem látószöge. A bennünk élő történelem az emlékezést jelenti, amelyet döntően befolyásolnak a jelen eseményei, erős érzelmet kiváltva. Torzító tükör ez, hamis konklúziókra sarkall. A velünk élő történelem nézőpontját nehéz érvényesíteni. Ez az eseményekre, történésekre való azonnali reagálást jelenti. A történésekkel való szinkronitás, az azonnali reagálás eszköze a sajtó, a film.

A kommunista éra
MSZMP kongresszus, 1989 (civishir.hu)

A prímér politika színtere a főváros. Látómezejéből a vidék gyakran kimarad. Romsics Ignác elsősorban a nagypolitikára koncentrál. A vidéki Magyarország kimarad látószögéből. Romsics Ignác a rendszerváltoztatás folyamatát három évben határozza meg. Véleménye szerint 1988-ban kezdődik. Ez az átmenet első éve. Az MSZMP májusi pártértekezlete, az ellenzék pártosodása az uralmon levő párton belül. A társadalom erre történő reakciói, a közvélemény gyors változása, az egyéni lét feltételeinek romlása jellemzi ezt az évet. 1989 történései már karakteresebbek. A lengyelországi választásokon győz a Szolidaritás. 1956 magyarországi eseményei átértékelődnek. Pozsgay Imre a Kádár-rendszer által ellenforradalomnak minősített történelmi drámát népfölkelésként értékeli. Nagy Imre és Kádár János temetése két egymással szemben álló időszak nyilvános összeütközése, kifejeződése. Ebben az évben születik meg a Harmadik Magyar Köztársaság. 1990 az átmenet harmadik és a demokrácia első éve. Az első szabad választás esztendeje. Megalakul 1945 után az első népképviseleti országgyűlés és az első felelős magyar kormány.[13]

Romsics értékrendszerével, időbeli szakaszolásával érdemes párhuzamba állítani az események közvetlen résztvevőjének, tanújának, Bihari Mihály politológusnak paradigma rendszerét:

  1. Az Ellenzéki Kerekasztal megszerveződése 1989 tavaszán és a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások folytatása 1989 tavaszától 1989. szept. 16-ig.
  2. Az MSZMP reformszárnyának megerősödése, majd önálló politikában erőként való fellépése 1989 tavaszán, Kecskeméten és Szegeden.
  3. Az állampárt lebontása és felszámolása 1989. október 6-9. Az MSZMP megszűnt állampárt lenni és betagolódott a kialakult többpártrendszerű struktúrába. Az MSZMP utódpártja az MSZP lett.
  4. Állampárt felszámolása után a kormány önálló politikai erővé, hatalmi tényezővé vált. A Németh Miklós által vezetett kormány fokozatosan levált az MSZP-ről. Az MSZP politikai irányító szerepe 1989 októberétől már nem érvényesül.
  5. Az átmenet parlamentje felvállalta a parlamenten kívül megszerveződött hatalmi centrum (a Nemzeti Kerekasztal) egyezményeinek törvényi keretekbe foglalását.
  6. 1989-ben lényegileg egy plurális szerkezetű többpártrendszer alakult ki Magyarországon.
  7. Az 1990. évi parlamenti (március 25. és április 8.) és az önkormányzati (szeptember 30. és október 14.) választások a hatalmi elit tömeges méretű cseréjét és változását hozták magukkal.
  8. A rendszerváltoztatás és a politikai átalakulás keretében sajátos szakaszt jelentett az új kormány megalakulását (1990. május 23.) követő két hónap, ami tulajdonképpen a kormány részleges átalakulásának bejelentéséig (1990. december 14.) tartott.[14]

A két paradigma rendszer közötti szemléletbeli különbség az, hogy Romsics Ignác történelmi léptékkel mér, Bihari Mihály pedig politológiai aspektusból közelíti meg vizsgált korszakunkat. Bihari Mihály a belpolitikai események szigorú kronologikus nyomvonalán halad. A két szemléletmódban kimutatható közös vonás, hogy az 1989-1990-es esztendő tekinthető a felgyorsuló történések sodrában a fordulat időszakának. A hétköznapokban és a politikai események sodrában élő publicisták, újságírók is így érzékelték.

Konklúziók

Amennyiben a levéltári források alapján akarunk mérleget vonni, a következőkben tudjuk összegezni 1989-nek és az azt követő két évnek a politikatörténeti tanulságait:

  1. A rendszerváltoztatás a tulajdonviszonyok gyökeres átalakulását vonja maga után. Ennek gazdasági következményeivel – adózás, állami bevételek, kiadások, szociálpolitika egyenlege – nem számol az uralkodó párt elitje.
  2. A rendszerváltoztatás a modellváltást is megköveteli. Az MSZMP vezetése által a nyugat-európai szociális modell a követendő példa, amely az átalakulás során sajnos néhány szegmensben 1994-1998 között dél-amerikai modellbe váltott át.
  3. A Reformszövetség, amely a reformok iránt elkötelezett párttagokat egyesíti, nem tud leválni a pártról, mert a hamis, elavult „sztálini pártegység” reflexei, valamint a politikai és gazdasági hatalom megszerzésének kényszere miatt a pártvezetés reformerei nem mernek új útra lépni.

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek:

[1] Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára továbbiakban (MNL SML); MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Jegyzőkönyvi melléklet, Tájékoztató, 1989. augusztus 3.  PB/9/3a

[2] MNL SML, PB/9/3a

[3] MNL SML PB/9/3e

[4] MNL SML, PB/9/3a

[5] MNL SML, Az 1989. október 2-án megtartott megyei pártbizottsági ülés jegyzőkönyve. PB/11/3/1989

[6] Uo.

[7] MNLSML, MSZMP Somogy Megyei Bizottsága. Az 1989. október 11-i megyei pártbizottsági ülés jegyzőkönyve. PB/12/4/1989.

[8] Uo.

[9] Uo.

[10] Uo.

[11] Uo.

[12] Uo.

[13] Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Rubicon-Könyvek, Rubicon-Ház Bt., Budapest, 2003. 229.o.

[14] Bihari Mihály: A magyar politika (1944-1993) Tanulmányok. ELTE-ÁJK Politológia Tanszék, Budapest, 1993. 192-196. o.

Források:

Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára továbbiakban (MNL SML), Ajánlás a pártkongresszus megyei küldötteinek. Tézisek a kongresszus felkészüléséhez. PB/10/1989

MNL SML, MSZMP Somogy Megyei Bizottsága Jegyzőkönyvi melléklet, Tájékoztató, 1989. augusztus 3.  PB/9/3a

MNL SML, PB/9/3a

MNL SML, PB/9/3a

MNL SML, Az 1989. október 2-án megtartott megyei pártbizottsági ülés jegyzőkönyve. PB/11/3/1989

MNLSML, MSZMP Somogy Megyei Bizottsága. Az 1989. október 11-i megyei pártbizottsági ülés jegyzőkönyve. PB/12/4/1989.

Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás. Rubicon-Könyvek, Rubicon-Ház Bt., Budapest, 2003.

Bihari Mihály: A magyar politika (1944-1993) Tanulmányok. ELTE-ÁJK Politológia Tanszék, Budapest, 1993.

A nyitóképen az 1956-os eseményekre emlékező Kossuth Lajos téri nagygyűlésre vonuló ünneplők 1989. október 23-án. (Vészi Ágnes/FORTEPAN, 136620)

Facebook Kommentek