Négyszögletű kerekasztal? Reagálás a László–Lancelot összefüggés felvetésére
A napokban tárgyi tévedéseket és elhamarkodott feltételezéseket tartalmazó cikk látott napvilágot, amely összefüggést talált a 11. században élt Szent László és Chrétien de Troyes 12. században megalkotott hőse, Lancelot között. Alább részletesen, pontokba szedve vesszük kritika alá az elméletet.
A László és a Lancelot név kapcsolatáról
Közismert tény, hogy a magyar László személynév (illetőleg annak latinizált, középkori forrásokban található alakja, a Ladislaus) a késő középkori Nyugat-Európában, francia és olasz krónikások lapjain Lancelotként fordul elő. Ez nem új felfedezés, hisz már Eckhardt Sándor 1937-ben közölt, Lancelot magyar király c. tanulmánya is felfigyelt V. (Habsburg) László királyunk Villon versében olvasható Lancelot nevére. Eckhardt tanulmánya a László–Lancelot azonosítás forrásaként a 15. században élt Várdai Istvánt nevezi meg, aki a francia udvarban V. László követeként fordult meg. i
Megemlítendő a közelmúltban elhunyt régész, Makkay János felvetése a Szent László és Lancelot közötti hasonlóságról. Az 1996. évi Századok hasábjain azt hangsúlyozta, hogy a Sir Malory által összegyűjtött Morte d’Arthur László király legendájával állítható párhuzamba. Érvként hozta fel a László és Lancelot név hasonlóságát és kettejük lovagi erényét is. Makkay többször, több helyen kifejtette az elképzelését a napi sajtóban és magánkiadásban megjelent könyvekben.ii
A 2010-es évektől egy kanadai történész, az oroszországi Szentpétervári Állami Egyetem kutatójaként ismert Stephen Pow népszerűsítette a teóriát, miszerint a francia irodalmi hős, Lancelot alakját Szent László király ihlette. Pow legfőbb érve, hogy a középkori francia szerzők minden László nevű uralkodót Lancelot néven emlegettek. A másik érve nem más, mint a László és a száz évvel későbbi alkotásokból ismert Lancelot név hasonlósága.
Felmerülhet a kérdés: hogyan nevezték újlatin nyelvterületen Szent Lászlót? Melyik a legkorábbi francia forrásunk, amely a László, Ladislaus nevet tartalmazza?
A somogyvári bencés apátság alapítása (1091) Szent Lászlóhoz köthető. Mint oly sok magyarországi középkori forrásunk, a Szent Egyed tiszteletére emelt apátság alapítólevele sem maradt fenn, de a másolata máig olvasható. Somogyvárra ugyanis Saint-Gilles kolostorából érkeztek francia szerzetesek, az ő kapcsolatrendszerüknek köszönhető, hogy saint-gilles-i szerzetesek 12. századra keltezhető kódexe megőrizte a kútfőt. A kódexben Latisclavus néven emlegették a magyar királyt, ami a Latisz(k)láv, Ladiszláv névnek feleltethető meg.
Összegezve: tételesen cáfolható a kanadai szerző azon állítása, hogy „a franciák minden László jellegű nevű vezetőt Lancelot-nak hívtak.”
Magyarok a francia irodalomban
Stephen Pow elméletének leggyengébb pontja, hogy Lancelot-ot egyetlen szerző sem tekinti magyarnak. A középkori francia nyelvterületen ugyanis nem egy magyar vonatkozást találunk, gondoljunk a Chanson de Roland (Roland-ének) sorai közt a frank sereg ellenfelei, a szaracénok oldalán megjelenő pogány magyarokraiii vagy a Berte aus grans piés című 12. századi irodalmi műre. Utóbbi címszereplője, Nagylábú Berta nem más, mint a fiktív magyar király, Florus lánya. A fenti művekben közös, hogy a magyar tematika explicit módon megjelenik.
Logikus következtetésünk: ha a szintén a 12. században alkotó Chrétien de Troyes Lancelot nevű hősének magyar vonatkozása lett volna, nem habozott volna azt kidomborítani.
Villon, a paraszt
A 2025. május 17-én megjelent cikk szerint Stephen Pow „François Villon verseit kölcsönözte ki, olyan kiadásban, amiben az angol fordítások mellett ott voltak a francia eredetik is. […] »vicces, hogy egy 15. századi francia paraszt a magyar királyt emlegeti«” – idézi a Telex a kanadai történészt.
Problematikus, hogy fentebb a 15. századi költőt parasztként emlegetik, arra célozva, hogy a franciaországi társadalomban széles körben ismert volt a korabeli magyar uralkodó neve, hovatovább a László–Lancelot azonosítást a népi hagyomány is megőrizte. Tegyük gyorsan hozzá: amíg a költő Párizsban tanult, a középkori egyetem összes diákjához hasonlóan klerikusnak számított. Villon 1452-ben magisteri fokozatott szerzett a párizsi egyetemen. A rendi társadalom (minden, középkorra vonatkozó toposszal szemben) nem tekinthető zárt kasztrendszernek, hisz megengedte a társadalmi emelkedést és a státuszvesztést is. Villon esetében mindkettőre akad példa.
Király a kordén
Meglepő képzettársítás: a kanadai szerző párhuzamot talál Chrétien de Troyes Kordé lovagjáról szóló verse (sic!) és a Szent László-legenda között. Tény, hogy Chrétien de Troyes Lancelot ou le Chevalier de la charrette (Vaskó Péter tolmácsolásában Lancelot, a kordé lovagja) címmel alkotott lovagregényt. Pow szerint ennek irodalmi előzménye, hogy I. László holttestét szekér szállította Várad felé. Kérdésként merül fel, hogy a kanadai történész olvasta-e műveket, és ha igen, mennyiben. A regényben Lancelot kordét húzó törpével találkozik (a Szent László-legendában nincs nyoma); a műben a lovag felszáll egy megszégyenült, elítélt bűnözőket szállító taligára (Szent László esetében nem tudunk erről); Lancelot Arthur lovagja, Gauvain társaságában indul a lányrabló után (Szent László egyedül üldözi a lányrablót). Nem mellékesen: az elrabolt vagy megszöktetett nőért vívott harc a trójai háború óta közhely.
Habsburg a tortán, hogy a Pow hipotézisét kommunikáló cikk a Lancelot, a kordé lovagját versnek tartja, holott regényről beszélhetünk.
Összegzés
A László és a Lancelot név kapcsolata régóta ismert. A magyar szakirodalomban hagyományosan V. László francia földre küldött követségével magyarázzák a két név kapcsolatba kerülését. A 15. század előtt nem ismert olyan forrás, amely a két nevet egymással összefüggésbe hozná.
Tudományetikai aggályokat is felvet, hogy Stephen Pow a saját felfedezésének tartja a László és Lancelot név között talált összefüggést. Ennek ellentmond, ha kézbe vesszük a Századok és a Magyar Nyelv idézett számait. A kanadai szerző által magának tulajdonított hipotézis, Szent László és Lancelot összekapcsolása korábban megjelenik a jeles régészként ismert, ugyanakkor élete utolsó két évtizedében az akadémiai diskurzusból kiszorult Makkay János korábbi írásaiban.
Nincs új a nap alatt.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
i Eckhardt Sándor: Lancelot magyar király. Magyar Nyelv 33. (1937) 151–157. Eckhardt Sándor: Várdai István beszéde a francia király előtt. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1938. 100–104.
ii „A legendabeli Lancelot és a hús-vér László király közötti összefüggés a két név hasonló hangzásán és a két lovag ugyancsak hasonlóan kiemelkedő lovagi erényein túl kiterjed egy ezeknél sejthetően fontosabb kapcsolatra is. Pillantsunk most vissza a váradi csoda végső kifejletére: mikor a szent király csészéje, a Szent Lélek tiszta edénye, az igazságos ítéletű király, az Égi hegynek edénye, meghozta Váradon az ítéletét.” Makkay János: Történetek Szent László királyról (III.) Az Árpádok ékköves aranykelyhétől és Szent László ezüstcsészéjétől a Szent Grálig. Kis Újság IV. évf. 2001. április 27., 6. Az elképzelés első megfogalmazása: Makkay János: A sárkány meg a kincsek. Századok 130. (1996), 733–822., 764. Legújabb felvetése: Makkay János: Szent László király ezüst csészéje. In (uő): Makkay János: Indul a magyar Attila földjére. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest [magánkiadás], 2009. 90–94.
iii Eckhardt, Sándor: Les Hongrois-Sarrasins dans la chanson de Roland et les croisés français en Hongrie. In (uő): De Sicambria à Sans-Souci. Histoires et légendes franco-hongroises. Paris, 1943. 73–90.