A spanyol armada pusztulása (1588)

Illik Péter

A spanyol armadára vonatkozó angol szakirodalom szinte kimeríthetetlen. Ezt jól jelzi Euegene L. Rasor 300 oldalas annotált bibliográfiája, amely a téma angolszász és spanyol forrásait és szakirodalmát tartalmazza 1993-ig.i A legtöbb armadával foglalkozó modern angol munka meglehetősen keveset foglalkozik magával az 1588. július és augusztusában történt harci érintkezésekkel, ellenben sokkal több teret ad az előzményeknek és a következményeknek. Erre jó példa az egyik legújabb – általam is sokat használt és idézett – kötet Robert Hutchinsontól,ii mivel a 250 oldal terjedelmű főszövegből mindössze 40 oldal szól kifejezetten hadi eseményekről. Továbbá az armada 1588. évi teljesítményének értékelésével szorosan összefonódott II. Fülöp spanyol uralkodó jellemzése és minősítése, amit jól mutat, hogy az armada szakértője Geoffrey Parker armadáról írt kötete utániii megjelentette a jelenlegi legfrissebb angol nyelvű életrajzi nagymonográfiát II. Fülöpről is.iv

I. Erzsébet királynő

Zárásként pedig szintén érdekes, hogy az angolszász szerzők meglehetősen nagyvonalúan bánnak a historiográfiával és a lábjegyzetekkel, vagyis egyik kötet sem tartalmazza a részletes összefoglalóját annak, hogy addig kik nyúltak a témához és milyen eredményeket prezentáltak.

Ahogyan nem történt…

Eddig nem írtam híreket az armadáról, mert annyi féle pletyka keringett, és én megbízható információt szeretnék küldeni. Habár, most már folyamatosan több helyről – Calais, Dieppe, holland – jönnek hírek, és szinte biztos, hogy az armada harcolt az angolokkal és halálos csapást mért rájuk, számos hajójukat a tenger fenekére küldte, másokat elfogott, míg a többi 27 megrongálva visszatért Londonba. Összesen ennyi tudott megmenekülni.”v

A kérdés tehát az alábbiakban adott: ha e hír nem igaz, mi történt valójában 1588-ban a spanyol armadával?

Az előzmények

A spanyol armada Anglia elleni 1588. évi támadásának és a spanyol inváziós kísérletnek számos oka, közvetett és közvetlen előzménye volt. 1585 áprilisában V. Sixtus pápa említette a római spanyol nagykövetnek, hogy szeretne egy nagyszabású vállalkozást a kereszténység számára.vi A nagykövet tájékoztató levelére II. Fülöp spanyol király azt írta,

„Miért, a Németalföld nem elég nagyszabású számára?”vii

Augusztusban a pápa még egyszer felszólította II. Fülöpöt a vállalkozásra, aki ezt újra megtagadta. Ugyanakkor nem sokkal később kapta meg a hírt, hogy Sir Francis Drake megtámadta és kifosztotta Galíciát (az Ibériai-félsziget észak-nyugati részén). Így az uralkodó október 24-én már arról tájékoztatta a pápát, hogy megkezdi a vállalkozást.

Philip II of Spain (1527–1598)
II. Fülöp spanyol uralkodó (1527–1598)

Az előzmények azonban még korábbra nyúlnak vissza és igencsak szerteágazók. 1587-ben I. Erzsébet angol királynő kivégeztette Stuart Máriát, a skótok királynőjét. Utóbbi már 1577-ben világosan jelezte, hogy az angol trónra való jogát nem fiára (a későbbi I. Jakab angol királyra), hanem II. Fülöp spanyol uralkodóra hagyja. Ugyanakkor II. Fülöpnek ez a joga egyébként is megvolt, hiszen felmenői III. Edward angol királytól származtak. Ráadásul II. Fülöp céljai Anglia irányába jó ideje világosak voltak, hiszen 1554-ben feleségül vette az 1558-ban meghalt, a köznyelvben véresnek nevezett Máriát, azaz I. Máriát, VIII. Henrik angol király és aragóniai Katalin lányát, akit Henrik eredetileg Szapolyai János magyar királynak szánt feleségül. Halála után a spanyol király I. Erzsébet angol királynőnek is tett házassági ajánlatot, de az elutasításra talált.viii

A pápai állam és I. Erzsébet ellenessége is korábbra datálódik. Már 1570-ben V. Pius – némileg későn, megtámogatva az I. Erzsébet ellen indult északi katolikus lázadást – interdictum alá vette Angliát, és felszólította a katolikus híveket, hogy ne működjenek együtt a királynővel, illetve az eretnek, anglikán vallással.ix A firenzei Roberto Ridolphi 1571-ben leveleket vitt Mária skót királynőtől II. Fülöpnek, Alba hercegnek és a pápának, amelyekben kérte Anglia megszállását.x

1572-ben például a kalandor és kalóz Sir Thomas Stukeley tett javaslatot II. Fülöpnek az invázióra. Bár a terv elutasításra talált, nem adta fel, 1576-ig folyamatosan zajlott az „ötletelés” xi Stukeley és a Rómában élő angol száműzöttek részéről. Ugyanakkor 1583-ban Sir Francis Walsingham, I. Erzsébet kémmestere derített fel egy összeesküvést, amelyben érdekelt volt a spanyol és a francia angol követ is, és amelynek célja Mária skót királynő kiszabadítása volt francia csapatok segítségével.xii Emellett többször törtek I. Erzsébet életére is, például 1579-ben William Appletree lőtt rá.xiii

How the English and Spanish forces matched up in 1588
Az erőviszonyok

Az előzményeket nagy vonalakban áttekintve tehát jól látható, hogy az 1588. évi első spanyol inváziós kísérlet nem egy hirtelen és kontextus nélküli esemény volt, illetve I. Erzsébet uralmával szemben komoly vallási-politikai ellenzék állt szemben. Az pedig, hogy Sir Francis Drake – I. Erzsébet legkedvesebb kalóza – fosztogatta a spanyol, Újvilágból érkező aranyszállító hajókat, illetve, hogy az angolok támogatták a holland szabadságharcot, szintén a közvetlen angol-spanyol katonai konfliktus irányába hatott.xiv

A mesterterv(ek) és a felkészülés

Meglepő módon az a közvélekedés sem igaz, hogy a spanyol armadának ne lett volna terve. Volt, a probléma éppen az, hogy több is, mint egy. II. Fülöp végül ezekből gyúrta össze a mestertervet. Így a legnagyobb hiba nem a tervezés hiánya volt, hanem az elkészült ötletek rossz kombinációja. Santa Cruz márki már 1586 januárjában parancsot kapott egy megszállási terv elkészítésére, amivel 1586 márciusára el is készült. Ebben 156 hajóval, 55 ezer partraszálló katonával és 400 egyéb támogató hajóval számolt. Ennek összege hozzávetőleg 4 millió dukát (mostani árfolyamon 3 milliárd Font) lett volna. Párma hercege júniusi tervezetében 30 ezer fős gyalogsággal és 500 fős lovassággal számolt, akik Dover és Margate között szálltak volna partra egy meglepetésszerű támadást indítva. Bernardino de Escalante – aki 1554-ben elkísérte II. Fülöpöt I. Máriával kötött esküvőjére – terve ennél összetettebb volt: 32 ezer katona a dél-írországi Waterfordnál indított volna elterelő támadást, odacsalva az angol flottát, míg a flandriai spanyol csapatok partra szálltak volna Kentnél. Az uralkodó 1586 júliusára készítette el a végső terv (az „angol vállalkozás”) első vázlatát: e szerint egy armada indul Lisszabonból és hídfőállást szerez dél-Írországban, míg Párma 30 ezer emberrel titokban partra száll Kentnél.xv Ez később úgy módosult, hogy Párma lapos fenekű csónakokat építtet, amelyeken átszállítja csapatait a csatornát biztosító armadára, amely majd az angol partokon kiteszi az inváziós haderőt. A terv végrehajtását két bonyodalom is hátráltatta. Az egyik politikai volt: feltűnt Spanyolországban egy 27 éves fiatalember, Arthur Dudley, aki azt állította magáról, hogy I. Erzsébet és Robert Dudley (Leicester earlje) törvénytelen fia. Mint konkurens utódjelöltet, II. Fülöp diszkréten eltávolíttatta.xvi A másik probléma financiális volt: a spanyol diplomácia keményen dolgozott azon, hogy anyagi támogatást szerezzen V. Sixtus pápától, aki végül 1 millió dukátot ígért, de kizárólag utólag, siker esetén fizetve!xvii Az éppen kimerült kincstár számára megkönnyebbülés volt, amikor 16 millió aranydukáttal épségben megérkeztek a spanyol aranyszállító hajók.xviii

English Ships and the Spanish Armada, August 1588
Angol és spanyol hajók 1588 augusztusában

Mind az angol, mind pedig a magyar szakirodalomban széles körben elterjedt, hogy a spanyol gazdaság nem bírta II. Fülöp túlfeszített ambícióit, illetve, hogy az 1588. évi kudarc után lényegében összeomlott, ennek azonban nem csak az a tény mond ellent, hogy a következő 4 évtizedben még több armada indult különböző célokkal Anglia irányába,xix hanem a legújabb kutatások is. A szerzők harminc oldalas nagytanulmányukban a spanyol gazdasági helyzetet elemzik II. Fülöp idején, és hasonlítják össze a korszak más államainak financiális helyzetével. Megállapításaik azt mutatják, hogy II. Fülöp sem feszítette túl a gazdasági lehetőségeket, és aktív külpolitikájába nem roppant bele a spanyol gazdaság, így mindenképpen téves az a nézet, hogy a spanyol armada “pusztulásával” összeroppant a spanyol nagyhatalom.xx Ugyanakkor, természetesen már a kortársak számára is fontos kérdés volt, ki hogyan áll anyagilag. Tehát nem csak a mai szakirodalom dilemmája az, hogy milyen anyagi lehetőségei voltak a spanyoloknak, illetve az angoloknak. A kortárs Robert Hilles levelében leírja, hogy jezsuitákkal beszélgetett, és ők mesélték neki, hogy a spanyoloknak bőven van pénzük, míg számos panasz hallatszik Angliából, hogy nem bírják a rájuk kirótt terheket.xxi

A fenti két bonyodalmon túl voltak még olyan hátráltató tényezők, amely egészen érdekes színezetet adnak az armada vállalkozásának. Az egyik az, hogy 1587 márciusára Walsinghamnek – áttételesen ugyan de – volt beépített embere közvetlenül a spanyol hadvezetés közelében.xxii Nem véletlen, hogy De Lamar Jensen megállapította, hogy amennyiben a cél az armada elindításának és hadműveleteinek eltitkolása volt, úgy ez volt a legrosszabbul eltitkolt hadművelet a történelemben.xxiii Persze itt is van egy csavar a történetben: a flotta vezetője, Medina Sidonia magával vitt egy levelet II. Fülöptől, amelyet Párma hercegének, a szárazföldi csapatok fejének kellett volna átadnia. Ennek titkos záradéka viszont nem azt tartalmazta, hogy az armada célja Anglia megszállása, hanem azt, hogy el kell érni (1) a katolikus vallásszabadság visszaállítását Angliában, (2) Anglia ne támogassa a hollandokat és (3) fizessen jóvátételt az eddig a spanyoloknak okozott károkért. Ha valóban ezek voltak az armada céljai, akkor viszont ez volt a legjobban elrejtett titok, mivel még a későbbi korok történészeinek zöme sem tudott róla.xxiv (David Howarth figyelmét nem kerülte el, így ez a magyar nagyközönség számára ismert lehet, magyarul is megjelent kötete nyomán.)

Complete pack of 52 playing cards depicting four 'Popish' plots: the Spanish Armada, Dr Parry's plot, the Gunpowder Plot, and the Popish Plot; suitmark and value at top; plain backs. In modern leather case. 1679 The cards are as follows: Hearts: I: 'An Army of Foot at Tilbury Camp, the Queen present.' II: 'Several landing places in Kent, Sussex &c. secured by our land Forces' III: The Queen treats of Peace with her Sword in hand, Commissioners meet.' IV: 'The King of Spain onely treats of Peace but makes greater Preparations.' V: 'The Pope prophesies succes to the Spanish Fleet and names 12 of the Ships by the names of the 12 Apostles' VI: 'The Spanish Fleet sett saile a sudde[n] hideous Tempest scatters them' VII: 'The Spanish Fleet rigd and appear again.' VIII: 'The English Admiral sends a Pinnace to denounce war by discharging her Ordnance.' IX: 'Sr. F. Drake takes a great Gallion and in it Don Pedro with 40 Nobles of Spain and 55000 Duckets in Gold.' X: 'The Spanish Armada called Invincible, as they lay at Anchor.' Knave: '81 Ships of the Spaniards burnt and taken by the Queens Fireships & Men of War' Queen: 'Q. Elizabeth at Tilbury Camp with a leaders Truncheon encouraging her Captains & Soldiers' King: 'Q. Elizabeth makes an Oration to her Army upon the defeat of the Spanish Armado.' Clubs: I: 'The Pope and Traiterous English fugitives consult the Conquest of England.' II: 'King of Spain consults the enlarging his Empire by the Conquest of England.' III: 'Don Bassano Commander in cheife ordered to begin the Invasion with great Ships.' IV: 'Don Alancorn Vicar-General for the Inquisition with a traine of 100 Monkes & Fryors' V: 'Five Regiments of old Spanish Soldiers.' VI: '124 Noblemen and others of the greatest houses of Spain Voluntiers.' VII: 'Prince of Parma builds ships and flat bottom'd Boats each big enough to carry 30 horse.' VIII: 'The Pope gives plenary Indulgence of all their sins who assist to the Conquest of England.' IX: 'Sr. W. Stanley Capt. of 700 English Fugitives offers to serve the Spaniard against his own Country.' X: 'The Spaniards bring Torches Whips of Whipcord & Wire & Butchers Knives to Murther & torture the English.' Knave: 'Cardinal Allen renews the Bull of Pope Pius to absolve ye Queen's subjects from their Allegiance' Queen: 'The Pope gives a Million of Gold to help the Spaniard.' King: 'Q Elizabeth prepares a strong Fleet, Ld. Howard, Ld Seymor, Sr Francis Drake Commanders.' Spades: I: 'Q. Elizabeth appoints A Thankesgiving for ye Victory 11 Ensignes were hung up in St. Pauls' II: 'Dr. Parry consults some Persons to Poyson or Stab Q Elizabeth.' III: 'Dr. Parry at his Tryal at Westminster Confesses him selfe Guilty and is Condemned.' IIII: 'Dr. Parry denyes the Fact at his Execution.' V: 'Catesby, Iohn Wright, Winter and Guy Faulkes consult to blow up the Parliament hous.' VI: 'a House taken adjoyning to the Parliament house to lay Powder in to blow up King and Parliament' VII: 'The Cellar under ye Parliament house with 20 Barrels of Powder in it covered with 1000 Billets & Faggots' VIII: 'a Letter sent to ye Ld. Monteagle to inform him of ye Plot in doubtful words & he communicates it to ye King' IX: 'The Letter of the Ld Monteagle read in Council and ye places about ye Parliamt house ordered to be searcht' X: 'Guy Faukes brought to ye Council where he laments nothing but yt he had not Executed his designe' Knave: 'Guy Faukes found at the Celler door with dark Lanthorn and Matches.' Queen: 'The Council gave order to the Lord Mayor for a strict Watch at the City Gates.' King: 'Bonfires are made in London for joy the Gunpowder Treason was discovered.' Da
Korabeli kártyapakli az angol-spanyol összecsapás képeivel. Még több kártya itt!

A másik spanyolokat akadályozó tényező az angol propagandagépezet volt, ami nagyon tudatosan igyekezte rombolni a spanyol morált és tulajdonképpen ez lett az egyik alapja az angol „spanyol armada pusztulása”-mítosznak is. Már 1587 júliusától – Walsingham megrendelésére – újságcikkek és almanachok jelentek meg Angliában, Párizsban és Amszterdamban, amelyek tengeri viharokat és a spanyol flotta teljes pusztulását jósolták meg (mint utólag kiderült sikerrel).xxv

Emellett már 1587-ben az angolok megkezdték a katonai felkészülést is a spanyol támadásra. Mobilizálták az angol flottát, a partokon fény-jelzőrendszert alakítottak ki, illetve mozgósítottak a partok védelmére hozzávetőleg 65 ezer katonát (meglehetősen vegyes harcértékkel), illetve a veszélyesnek ítélt katolikusokat bebörtönözték. A felkészülés során a gazdasági szempontok is fontosak voltak, mivel az angol kincstár szinte üres volt, és hitelhez sem tudott hozzájutni.xxvi

Armada, Spanish
Az Armada útja és nagyobb összecsapásai

1588 februárjában meghalt Santa Cruz márki, az armada kinevezett parancsnoka. II. Fülöp két nap alatt megoldotta a bizonytalan helyzetet, és kinevezte Medina Sidonia hetedik hercegét. Az angol és a hazai szakirodalom is ambivalensen értékelte az új flottaparancsnok személyét és tevékenységét, többen őt hibáztatták a kudarcért. A legújabb szakirodalom azonban ezt alapvetően nem teszi, és egy kifejezetten tehetséges adminisztrátornak és vezetőnek tekinti, akinek azonban nem volt tengeri tapasztalata, ugyanakkor hatalmas mennyiségű logisztikai szervezőmunkát végzett, hogy az armada indulásra kész állapotba kerülhessen.xxvii Közel húsz hónap politikai, gazdasági és katonai felkészülés után 1588 májusára az armada felkészült a vállalkozásra. Ekkor 129 hajóból állt és 26,170 katonát és tengerészt szállított. Később ez a létszám többször változott. A flottát 2,485 ágyúval látták el.xxviii Az angoloknak már május 7-én rendelkezésére állt egy kémjelentés, amely 125–130 közötti hajószámról tájékoztatott.xxix Flandriában pedig Parma parancsnoksága alatt 26, 000 fős gyalogság és 1,000 fős lovasság gyűlt össze, mint inváziós haderő. Ezt a végső terv szerint csónakokon kellett volna felszállítani a La Manche csatornát biztosító armada fedélzetére. xxx A spanyol armada végül május 9-én kihajózott Lisszabonból, és ezzel megkezdődött a nagy vállalkozás.xxxi

Harcok a csatornán

Már két héttel az elindulás után elkezdtek fogyni a felhalmozott készletek,xxxii ráadásul az armadát egy vihar zilálta szét június 21-én, így azt újra össze kellett gyűjteni Corunnánál (La Coruña).xxxiii A július 13-i corunnai seregszemle szerint a flotta 129 hajóból állt, és 25,700 embert szállított. Végül július 21-én hajóztak ki a corunnai kikötőből és vánszorogtak tovább a célterület felé.xxxiv Az armada július 30-án, szombat kora reggel látta meg először az ellenséges partokat. Medina Sidonia azonnal haditanácsot hívott össze, ahol a legnagyobb probléma az volt, hogy semmilyen hírük nem volt Pármáról és csapatairól. E naptól kezdve az angol, több mint száz hajóból álló flotta folyamatosan zaklatta az armadát, amelyben sokkal inkább szerencsétlen balesetek tettek kárt, semmint a brit támadások.xxxv A kisebb-nagyobb összecsapások sorában az augusztus 8-i események hoztak fordulatot.xxxvi

Hajnalban ugyanis az angolok nyolc robbanóanyagokkal megrakott hajót küldtek a spanyol zárt alakzatba. Komoly kárt nem tettek, mivel a spanyol hajók kitértek előlük, horgonyköteleiket elvágták, ellenben szétzilálták a spanyol formációt, amely csak reggel 10 órára tudott visszarendeződni.xxxvii A gyújtóhajó-akció csak a nyitánya volt egy egész napos tengeri küzdelemnek, a gravelines-i csatának. A spanyol veszteséglistáról több eltérő adat van (mint szinte minden számadatról az armada kapcsán: hajószám, létszám, felszerelés etc.), ebből a középérték: 4 elsüllyedt, számos megrongálódott hajó, több mint 1000 halott és hozzávetőleg 800 sebesült.xxxviii Ez önmagában nem magas szám, így az armada még e nap fordulatai után is jelentős és fenyegető haderő maradt a csatornán.xxxix

The Last of the Spanish Armada
Az egyik zátonyra futott spanyol hajó, a parton szerencsés túlélőkkel

A legdrámaiabb fordulat azonban másnap, augusztus 9-én történt: a hajnal óta fokozódó északnyugati szél egyre közelebb sodorta a flottát a sekély és ezért rettegett flandriai partokhoz. Tulajdonképpen ekkor érte az armadát az egyetlen szerencse, mivel a szélirány megfordult, és megmentett a hajókat a zátonyra futástól.xl Az augusztus 9-i délutáni haditanácson Medina Sidonia és parancsnokai amellett döntöttek, hogy északról megkerülve a brit szigeteket hazatérnek. Ugyanezen a napon Párma is meghozta döntését, hallva a csatazajt a csatornán, nem hajózta be csapatait a csónakokra.xli

Ezután kezdődött meg az armada vesszőfutása a számára idegen vizeken, az Atlanti-óceánon.xlii Az ír és skót partokon legalább 27 hajó futott zátonyra.xliii Azaz messze többet veszítettek a spanyolok itt, mint a korábbi 9 napos „dogfight”során!


Jegyzetek és felhasznált források

i The Spanish Armada of 1588: Historiography and Annotated Bibliography. London, 1993.

ii Hutchinson, Robert: The Spanish Armada. UK., 2013.

iii Martin, Colin–Parker, Geoffrey: The Spanish Armada. Revised edition. UK., 2002.

iv Parker, Geoffrey: Imprudent King. A New Life of Philip II. UK., 2014. Geoffrey Parker (1943–) brit történész, aki számos kötetét szentelte II. Fülöpnek: Philip II. Boston, London, 1978, The Grand Strategy of Philip II. USA, 2000.

v Részlet Pedro De Alava leveléből, Rouen, 1588. szeptember 1. (http://www.british-history.ac.uk/cal-state-papers/simancas/vol4/pp411-425) Ford. a szerző.

vi A pápaság és II. Fülöp kapcsolatáról részletesen: Lynch, J.: Philip II and the Papacy. Transactions of the Royal Historical Society 1961. Vol. 11. 23–42.

vii Idézi: Parker, Geoffrey: Imprudent king… i. m. 305.

viii Hanson, Neil: The Confident Hope of a Miracle. The True Story of the Spanish Armada. UK., 2004. 25–41.

ix Hutchinson, R.: The Spanish… i. m. 10.

x Uo. 11.

xi Uo. 21–22.

xii Uo. 23.

xiii Uo. 24.

xiv „When, in March 1584, Walter Raleigh fell heir to Gilbert’s patent, the Spaniards were presented for the first time with a sequence of persistent though small-scale English attempts to establish a permanent foothold on the American coast north of their Florida outposts. These continued as the scale of English raids on the Indies seemed to be mounting towards the climax of an all-out assault, for which the Armada of I588 finally seemed the only remedy and which, in spite of its failure to conquer England, had the desired result of diverting the main English attack from the Indies. The Spanish government, therefore, took most seriously any news about English settlements in North America and, indeed, it was only by a series of mischances that they did not wipe out the Roanoke colony and themselves establish a strong, continuing fortress on Chesapeake Bay.” (Quinn, D. B.: Some Spanish Reactions to Elizabethan Colonial Enterprises. Transactions of the Royal Historical Society 1951. Vol. 1. 6.)

xv Uo. 29–33.

xvi Uo. 37.

xvii Uo. 39.

xviii Uo.

xix Erről bővebben: Stradling, R. A.:The Armada of Flanders. Spanish Maritime Policy and European War, 1568–1668. UK., 1992, Wernham, R. B.: The Return of the Armadas. The Last Years of the Elizabethan War against Spain 1595–1603. Clarendon Press, 1994, Tenace, Edward: A Strategy of Reaction: The Armadas of 1596 and 1597 and the Spanish Struggle for European Hegemony. The English Historical Review 2003. Vol. 118, no. 478. 855–882.

xx „Philip’s debts did not exceed future discounted primary surpluses. Rising debt was met with rising revenue. Contrary to received wisdom, Philip II’s debts were sustainable throughout his reign. Castile’s fiscal position only weakened after the defeat of the ‘Invincible Armada,’ and this deterioration was mild. Far from being undermined by reckless spending and weak fiscal institutions, Castile’s finances mainly suffered large, temporary shocks as a result of military events. […] Our findings suggest that earlier assessments of Philip’s finances have been too pessimistic.” (Drelichman, Mauricio–Voth, Hans-Joachim: The Sustainable Debts of Philip II. A Reconstruction of Castile’s Fiscal Position, 1566-1596. The Journal of Economic History 2010. Vol. 70, no. 4. 814–815.) Sőt, a portugál flotta sem roppant össze a kudarc miatt, amint azt több portugál történész állította: To explain the downfall of Portuguese seapower in the first quarter of the seventeenth century, Portuguese historians generally adopt the thesis that Philip II used the entire Portuguese fleet in the organization of the ‘Invincible Armada,’ that this fleet was almost entirely lost in the campaign against England (1588), and that the Portuguese navy was never able to recover from this tremendous disaster. […] These facets make it clear that the losses undergone by the Portuguese fleet in the campaign of the Invincible Armada were perfectly sustainable and cannot be considered responsible for the downfall of Portuguese seapower.” (Monteiro, Armando da Silva Saturnino: The Decline and Fall of Portuguese Seapower, 1583–1663. The Journal of Military History 2001. Vol. 65, no. 1. 10–11.)

xxi „Knows he has ample advice of the malicious designs of the Papists against England, ‘under the name of the Spaniards’ supposed quarrels or Spanish invasions’; yet feels bound to declare what he hears spoken against his prince and country. Conversing lately with certain Jesuits, gentlemen, and other English Papists in the King of Spain’s service, who believed him to be of their religion, he learned ‘that the great armies that are coming out of Spain by sea are least or nothing at all of the King of Spain his charges. He only bears the name, and the League pays the expenses. Notwithstanding, his treasures are largely laid out by his lieutenant, the Prince of Parma, in these Low Countries. Further, that all princes and all bishops under the papistical dominions are contributary to these wars, whose purses (they affirm) to be full and their powers to be mighty… And, said they, if the armies fail their purpose this year, yet their wealths will never want to weary her Majesty in the end. These and such-like hateful speeches these enemies pronounced, with many blasphemous words against her Majesty, your honour, and other lords of her Privy Council… Further the said enemies seemed greatly to rejoice that they had heard sore complaints out of England that the poor people were oppressed with finding of men and munition more than they were able, and that many strangers would quit the land because they were overcharged. Now, say they, if her subjects cry out already of oppressions before the wars begin, what will they do when the wars have lasted three or four years together? …’ […]” (Robert Hilles, servant to Richard Scofeld, to Walsingham. Holograph. Dated, at the head, “Laus Deo in Calais, 4 July.” Add. Endd. 2 pp. [France XVIII. 121.] Interneten elérhető: http://www.british-history.ac.uk/cal-state-papers/foreign/vol22/pp11-26 Kiemelések tőlem.)

xxii Hutchinson, R.: The Spanish… i. m. 57.

xxiii De Lamar Jensen: The Spanish Armada: The Worst-Kept Secret in Europe. The Sixteenth Century Journal 1988. Vol. 19, no. 4. 641. (Az armadával kapcsolatban az árulásokról, cselszövésekről még: Mitchell Leimon-Geoffrey Parker: Treason and Plot in Elizabethan Diplomacy: The “Fame of Sir Edward Stafford” Reconsidered. The English Historical Review. 1996. Vol. 111, no. 444. 1134–1158.)

xxiv Uo.

xxv Hutchinson, R.: The Spanish… i. m. 5758.

xxvi Uo. 5975.

xxvii Uo. 78.

xxviii Uo. 89. Az egyéb felszerelésről részletesen ld. ugyanitt.

xxix Uo. 94.

xxx Uo. 91.

xxxi Hanson, N.: The Confident Hope… i. m. 171.

xxxii Uo. 177.

xxxiii Uo. 182, Hutchinson, R.: The Spanish… i. m. 102106.

xxxiv Uo. 109.

xxxv Uo. 118160.

xxxvi A katonai eseményeket legrészletesebben az alábbi kötet írja le: Baratt, John: Armada 1588. The Spanish Assault on England. UK., 2005. E munka annyiban ritka kivételt képez az angol szakmonográfiák zöméhez képest, hogy kifejezetten a hadjáratot és csatáit írja le, az előzményekre mindössze 30 oldalt szán!

xxxvii Hutchinson, R.: The Spanish… i. m. 165.

xxxviii Uo. 169.

xxxix Uo.

xl Baratt, J.: Armada 1588… 110–111.

xli Hutchinson, R.: The Spanish… i. m. 170.

xlii Uo. 182201.

Facebook Kommentek