Sandokan Budapesten
Tóth Eszter Zsófia
Miért szerettük a Sandokan, a maláji tigris című sorozatot az 1980-as évek elején? Talán azért, mert a maláji tigris, a képzeletbeli kalóz – aki eredetileg hercegnek született, de az angolok megfosztották vagyonától – egy ismeretlen távoli, XIX. századi világba kalauzolt el bennünket, és a sorozatban végig az igazságért harcolt. Hihettünk abban, miközben izgultunk érte, hogy az igazság – ha nehézségek árán is – de végül mindig győz. És mi ebben a küzdelemben ott lehetünk vele.
Ahogy a Neoton Sandokan című számában van:
„Egyetlen egy hajóval,
Néhány tucat kalózzal
Az igazságért harcolok,
S mégis csak kalóz vagyok.Sandokan, Sandokan, tenger tigrise,
Támad a banda.
Sandokan, Sandokan, újra
Tűzbe megyünk, vagy a vízbe esünk, ha vezetsz.”https://www.youtube.com/watch?v=iDrqy_2xIXQ
Másrészt a sorozat szerelmi szála is romantikus volt, olyan, amibe könnyen beleélhettük magunkat: izgulhattunk, egymásra talál-e a szépséges Lady Mariann-nal, akit persze tiltottak a kalóztól, de a szerelem mindent legyőzött. Mindezt olyan időkben nézhettük, amikor alig volt sorozat a televízióban. Sandokant Kabir Bedi indiai színész formálta meg, aki 1984-ben, a Skála meghívására Budapestre látogatott. 1984. június 1-jén a Budai Skála előtt fogadta rajongóit. Köztük jómagamat is, kilenc évesen. Ez volt az első sorozat, amit megengedtek a szüleim, hogy nézzek (Az Onedin családot még nem.) és nem szabtak gátat rajongásomnak, elvittek a rendezvényre.
Ma, visszanézve a korabeli filmet, amely látogatásáról készült, a színész közvetlensége, sztárallűröktől mentessége és az óriási tömeg tűnik fel. E film 35-38. percéig látható Kabir Bedi a Budai Skála előtt.
A magyar közönségnek virágokat dobált, volt nála egy kis tigris is – vajon honnan szerezték? – és azt mondta:
„Igazán meg vagyok hatva és nagyon hálás vagyok azért a meleg vendégszeretetért, amelyben részesültem. Tudom, hogy önök közül sokan messziről érkeztek, csak azért, hogy itt lehessenek. Én is nagyon messziről jöttem. Ez az első látogatásom Magyarországon, de ígérem, nem ez lesz az utolsó. Köszönöm.”
20 ezer ember üdvözölte és a Neoton eljátszotta a Sandokan című számot. Úgy emlékszem, hogy Sandokan végtelenül türelmesen fogadta a rajongókat és írta alá nekem az erre az alkalomra kiadott Neoton Sandokan kislemezemet. Bevallom, a sorozatban az is tetszett, hogy történelmi film volt. Sandokan címmel magazint is megjelentettek a látogatására. Tehát amennyire a szocialista időszakban beindulhatott a reklámgépezet, beindult. Kulcstartót, matricát, szatyrot, pólót is lehetett kapni Sandokannal. Sandokanról az első híradás 1976-os volt a magyar sajtóban
„Az olasz újságok „Sandokan-lázról’ tudósítanak: egyre- másra hozzák Kabir Bedi fényképét, interjúkat készítenek vele. A Sandokan című film főszereplője Kabir Bedi indiai filmszínész, akinek neve anyanyelvén annyit jelent, mint „győzelemre született”, e jelentésnek megfelelően meg is hódította filmjének nézőit Sandokan: mesebeli hős, csaknem kétméteres, karcsú termetű, s mint a képregények hősei, szerelme kedvéért megküzd nemcsak a leány zord családjával, hanem egy jól fejlett tigrissel is.”[1]
A Lady Mariannt alakító színésznő
„Carol André divatba hozta a filmben hordott exotikus [sic!] népviseletet, amely a klasszikus „s[z]árihoz” hasonlít.”[2]
1978. november 23-án a mozik játszották a Sandokan, a maláji tigris című mozifilmet, de az átütő sikert a tévésorozat hozta meg, melyet a magyar televízió – a jugoszlávhoz képest késve – 1983-ban vetített.[3] A mozifilm bemutatásával egy időben cikk jelent meg a Népszabadságban:
„Sandokan, a hetvenes évek kalandkirálya. A maláji tigris két méter körüli, vállig érő hajú, bajszos-szakállas, sasorrú, villogó (kék!) szemű színész: Kabir Bedi.”[4]
Kabir Bedi életével 1983-ban ismerkedhettek meg az olvasók. Édesapja Oxfordban tanult, ott ismerkedett meg angol származású feleségével. Előbb Lahore-ban, majd Delhiben telepedtek le. Három gyermekük született, köztük Kabir, a legidősebb.
„A feltűnően csinos, jóképű Kabir az Indiai Tv megszületésének első pillanataiban ráérzett, hogy eljött a lehetőség a „kiugrásra!” Kitalálta és létrehozta a „Tükör a világra” című műsorát. (…) Tökéletes angol tudásával és jó megjelenésével magára vonta a figyelmet, a nézők kedvence lett.(…) Innen egyenes volt az út Bombaybe, a filmesek álomvárosába. Napközben jóképűségével kereste a kenyerét: manekenkedett, fürdőnadrágokat reklámozott. Esténként pedig, angoltudásának köszönhetően, művész lehetett: (…) tucatnyi Broadway-sikerdarabban szerepelt, mindig angolul és mindig elismerést aratva.” Majd hindi filmekben szerepelt. (…) Megjelentek Bombayban A maláji tigris alkotói, sok fiatal színész közül Kabir került ki győztesen, megkapta Sandokan szerepét, és úgy érezte, ezzel most megütötte a főnyereményt ! Külső és belső adottságai sikerre vihettek végre egy filmet! Sandokan szerepe adta meg neki a sztárélményt.”[5]
Kabir Bedi második feleségével látogatott Budapestre, fia akkor töltötte be a harmadik életévét. A színész 38 éves volt, és Los Angelesben élt a családjával.
„A futball istenét, Pelét, a régi világsztárok utolsó mohikánját, Richard Burtont nem vette körül olyan rajongás, kíváncsiság nálunk, mint a fergeteges sikert józanul tudomásul vevő Kabir Bedit.”
–írta a Film Színház Muzsika Budapesti napjairól:
„A belvárosban sétálunk pár percet – autogramkérők gyűrűje veszi körül (van, aki egyszerre tíz aláírást kér), majd készül a közönségtalálkozóra, amelyet a Televízió szervezett a budapesti Skálában. Másnap Vácra indulunk – ő érdeklődik, ki az, aki rosszul lett az előző nap a rendezvényen, igaz-e, hogy valaki kórházba került, mert akkor ha lehet, meglátogatná.(…) A váci fogadtatás elsöprő: aznap negyvenezer ember várja. Kéri, hogy ne zárják el őt a közönségtől, fölöslegesnek érzi a biztonsági intézkedéseket, szívesen találkozik mindenkivel, hiszen – többek közt – ezért is fogadta el a meghívást: érdekli a másik ország társadalma, kultúrája, tradíciója és elsősorban lakói.”[6]
Árkus József:
„A mi kis országunknak ugyan már jó ideje nincs tengere, ám Sandokan jöttére megint csak lett. Embertenger lepte el a budai Skála-parkolót, ahol Bedi dedikált, és tengernyi ember hömpölygött a váci búcsún, ahol szintén megjelent a maláj tigris, és Vágó István halált megvető bátorsággal játszott vele egy röpke Fele sem igaz vetélkedőt. Óriási tömeg verődött össze a Nagykörút egyik étterme előtt is, amikor híre ment, hogy Sandokan ott ebédel. Mindenki látni akarta, hogy mit eszik a tigris.[7]
Sandokant jeligének is választották a Szabad Föld levelezési rovatában:
„Sandokan” jeligére vár leveleket egy tizenhat éves, a zenét, a sportot, a természetet, az utazást kedvelő városi lány.”[8]
Fekete Gyula 1986-ban írt nagyon plasztikusan a Sandokan-jelenségről:
„azon tűnődtem: vajon észrevesszük-e végre — ez a Sandokán-jelenség észrevéteti-e végre —, micsoda erő a romantikaéhség, milyen ellenállhatatlanul ragadja magával kiváltképp a fiatalokat, a tizenéveseket. A győzelem, a diadal mámoros élményét kapják a mesehőstől, hiszen azonosulnak vele, beleképzelik, beleélik magukat a helyzetébe, hol kapnának ilyen élményt a szürke mindennapoktól?(…) Életre szóló elhatározások, törekvések forrása lehet az ilyen gyerekkori élmény: azonosulni a regényhőssel, a filmhőssel, miáltal nemcsak nagy tetteikből meg dicsőségükből, tennivalóikból is részt vállalhat a képzelet.”[9]
Mélységesen egyet tudok érteni soraival. A 80-as évek fiataljainak Sandokan az igazságért minden körülmények között harcoló hőst megtestesíthette.
[1] Film Színház Muzsika, 1976. április 3. 22. o.
[2] Film Színház Muzsika, 1976. május 29. 24. o.
[3] Népszabadság 1978. október 29. 22. o.
[4] Népszabadság 1978. november 23. 7. o.
[5] Film Színház Muzsika, 1983. december 31. 15. o.)
[6] Film Színház Muzsika, 1984. június 30. 16. o.
[7] Népszabadság, 1984. június 9. 12. o.
[8] Szabad Föld, 1983. november 26. 15. o.
[9] Népszabadság, 1986. március 29. 8. o.
A nyitóképen jelenet a Sandokan egyik epizódjából