„…a kislányért is nagyon hálás vagyok Istennek” – Mária Valéria főhercegnő budai születése (1868)
Vér Eszter Virág
Ferenc József 1854. április 24-én a bécsi Ágostonrendiek templomában vette feleségül bajorországi unokatestvérét, a Wittelsbach-házból származó, alig több, mint 16 éves – a házaséletbe szinte a gyermekszobából lépő, érzelmileg és testileg is éretlen – Erzsébetet. Házasságuk első négy évében három gyermekük született, előbb két lány, Zsófia és Gizella, majd Rudolf. Ez rendkívül megterhelte a fiatal császárné még fejlődésben lévő szervezetét – várandóságait nehezen viselte. Ebben fiatal kora és az anyai szerepre való felkészületlensége is szerepet játszhatott, az első trimesztert kísérő kellemetlen fizikai, illetve a hormonális változások következtében fellépő hangulatváltozással járó egyéb tünetek mellett. Erzsébet 1860-as évek elején jelentkező betegségeinek feltehetően termékenységére is hatásuk volt, ami hosszú időn át akadálya lehetett újabb gyermekvállalási szándékuknak. Mindeközben az uralkodópár korábbi – az 1860-as évek első felét jellemző – magánéleti nehézségei is időszakosan enyhültek. Ferenc József (személyes) boldogsága kihatott napi hivatali teendőinek ellátására, kedvezőbb közeget teremtve. Sokan a kortársak közül is Erzsébet közvetítő szerepét a kiegyezés létrejöttében békülékenységére, illetve házastársi kapcsolata tényleges helyreállítására való (időszakos) hajlandóságára redukálják.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
Késői gyermekvállalásuk „szabálytalansága” – valamelyest ellentmondva a korabeli társadalmi normáknak – sokakban meglepetést, esetenként megütközést kelt(het)ett, ahogyan ezt az Andrássy-családnál szolgáló angol nevelőnő (később papírra vetett) sorai is sejtetni engedik, összegezve a társasági szóbeszédet: „Az is olyan furcsa, hogy csaknem tizenegy év [helyesebben kilenc] után ismét gyereket vár.”[1]
Az uralkodópár a koronázást követően (június 16-tól) – eljegyzésük színterére, az uralkodói pihenő rezidenciára, Bad Ischl-be vonult vissza, kipihenni a korábbi hónapok intenzív reprezentációs kötelezettségeinek megerőltető periódusát.
_Franz_Joseph_I_c1855.jpg){kind=link}
Tervezett nyári tartózkodásuk ezzel szemben egészen más jelleget kapott, miután Ischlben értesültek az Erzsébet nővérét, Ilonát – negyedik gyermeke születését követő lábadozás idején – férje halálával ért súlyos (családi) veszteségről. Pihenésüket félbehagyva a június 26-án elhunyt Maximilian Thurn und Taxis herceg temetésére másnap Regensburgba utaztak, ahol egy újabb, bár korábban bekövetkezett tragédiával szembesültek, tudomást szerezve az uralkodó öccse, Miksa 1867. június 19-i queretarói kivégzéséről. Annak esetleges további politikai kihatására való tekintettel Ferenc József június 30-án – részint szüleit is értesítendő – azonnal Bécsbe távozott. Váratlan elutazásának hátterében annak szándéka is állhatott, hogy a testvére halálhíréről megrendülő anyjának, Zsófia főhercegasszonynak próbáljon valamelyest támaszt nyújtani. Erzsébet néhány napig tartó possenhofeni részvétlátogatás után, július 2-án újra Ischlbe indult, ahova rövid bécsi tartózkodást követően Ferenc József is visszautazott vadászni. A nyár jelentős részét (július közepétől szeptember elejéig) Andrássy Gyula is Ischlben töltötte – kisebb megszakításokkal – felesége, Kendeffy Katinka és gyermekeik társaságában.
Eközben augusztus második felére a francia császári párral Salzburgba tervezett diplomáciai tárgyalásokat előkészítő egyeztetések, illetve szervezési munkálatok folytak, ezalatt Erzsébet augusztus 14-én kelt levelében jelezte a Bécsben tartózkodó Ferenc Józsefnek, hogy úgy véli, ismét gyermeket vár. Erzsébet férje nyomatékos kérésére – rosszullétei ellenére – kénytelen volt részt venni az augusztus 18-tól 23-ig zajló salzburgi találkozón, ahol a francia császári párt fogadták. Az uralkodópár – a dinasztiát ért személyes tragédián valamelyest felülemelkedve – a Monarchia diplomáciai érdekeit szem előtt tartva a közelgő francia–porosz háború fenyegetésében kulcsfontosságúnak vélte a két ország közeledésének elősegítését. Erzsébet vélhetően ezúttal is a lehetőségekhez mérten mérsékelten vette ki részét a találkozóval járó reprezentációból, amit az állapotával járó nehézségek is indokolhattak. Noha az uralkodó a Poroszország elleni revánspolitika elkötelezettje volt, elfogadta Beust érvelését, miszerint egy esetleges kötelezettségvállalás következtében a Francia Császárság szövetségeseként vívott poroszellenes háború beláthatatlan belpolitikai következményekkel is járhatna, így a tárgyalások megállapodás nélkül értek véget Salzburgban.
A salzburgi találkozót követően Erzsébet inkognitóban Zürichbe utazott húgaihoz, Matildhoz és Máriához, hogy a korábbi gyakorlathoz hasonlóan a Monarchia határain túl családi körben keressen pihenést a francia császári pár fogadtatása során vendéglátóként rá hárult reprezentációs kötelezettségek fáradalmai után. A zürichi látogatása idején kitört és egyre nagyobb méreteket öltő kolerajárvány elől néhány nap után testvéreivel (és kíséretükkel) schaffhauseni tartózkodásra kényszerültek. A rajnai vízesés és környékének természeti adottságai, valamint a természetközeli miliő nyújtotta – lelkialkatának kedvező(bb) – feltételek ezúttal is jelentős (megnyugtató) hatást gyakoroltak Erzsébetre, amihez a húgaival egymás társaságában töltött, szertartásosság nélküli felhőtlen együttlétek is hozzájárulhattak. Eközben rosszulléteinek állandósulása mind egyértelművé tette (áldott) állapotát, ami életvitelének visszafogottságában is megnyilvánult. Ferenc József ennek ismeretében – engedve Erzsébet kérésének – Schaffhausenbe utazott, és együtt tértek vissza Münchenen keresztül Bécsbe.
Korábbi terhességeivel s a hagyományosan jellemzően megkívánt diszkrécióval ellentétben, már Erzsébet várandósságának korai szakaszában, szeptemberben mintegy „félhivatalos” jelleggel nyilvánosságra hozták ennek (örvendetes) tényét, hogy indokolni lehessen távolmaradását az 1867. októberi párizsi legfelsőbb látogatástól. Az uralkodó elutazását megelőzően október 20-án – feltehetően fokozódó rosszullétei következtében – Erzsébet nem tudott részt venni a bécsi Schwarzenberg-emlékmű leleplezésén sem. „…Mivel a Császárné Ő Felsége akadályoztatva volt megjelenni, a többi udvari hölgyek is távol maradtak.”[2]
Ferenc Józsefnek október 23. és november 5. között zajló (egyébiránt rendkívül megterhelő napirendet követelő) párizsi látogatásán népes kíséretében – az utazást megelőző egyeztetések során jelzet okok miatt – nélkülöznie kellett felesége jelenlétét. Távolmaradásának „mentsége” a magyar nyelvű sajtóban sem maradt reflektálatlanul: „A királyné ő Felségéről igen örvendetes családi hir kering a lapokban. A királyné e körülmény folytán felséges férjét nem is fogja kisérni Párizsba. A felségek Gödöllőre érkeztét e hó közepére várják.”[3]
Az uralkodó párizsi utazása idején Erzsébet – korábbi szándékai ellenére – Schönbrunnban tartózkodott. Ebben vélhetően szerepet játszott az, hogy Ferenc József távollétében fokozott jelentősége volt felesége bécsi jelenlétének, tekintettel a korábban egyre erőteljesebben megnyilvánuló alattvalói elvárásokra, melyek mintegy paritást követeltek. Ezt egyébiránt Erzsébet 1867. évi hosszasabb távollétei is indokolhatták.
Ferenc József visszatérve Bécsbe megelégedettségének adott hangot anyjának írt november 20-án kelt levelében: „… Istennek hála, Sisi egészen jól van, és már érezni véli a gyermeket. Nagyon kíméli magát, így minden estét a legboldogabb családi körben töltünk otthon a gyerekekkel.”[4] Az uralkodó néhány heti – munkával jelentősen terhelt – bécsi tartozódás után a magyar politikusokkal zajló egyeztetések folytatására végül november 26-án reggel érkezett Pestre. A tárgyalásokat követő december eleji elutazása ismételten alkalmat adott Erzsébet másállapotának immár hivatalos megerősítésére, egyúttal közölve a társasági „szóbeszédet” is, mely szerint az uralkodó felesége negyedik gyermekét Budán tervezi világra hozni, ahogyan erről a Családi Kör december 8-i száma is tudósított: „A király ő Felsége Budáról szombaton este ismét Bécsbe utazott. Az Uralkodó-házra váró örvendetes családi eseményt a hivatalos lapok is megerősítik s másrészről az hirlik, hogy ez eseményt a királyné a budai kir. palotában fogja bevárni.”[5]
A második trimeszter végére (1868 januárjára) mindazonáltal anyósa naplóbejegyzése arra enged következtetni, hogy ekkorra már változtathatott korábbi sokat bírált öltözködési és fűzőviselési szokásain is, láttatni engedve állapotát: „… mivel meglátogatom [Erzsébetet a lakosztályában – V. E. V.]. Már eléggé látszódik rajta, és csodálkozom, hogy a gyermekek nem furcsállják ezt. Rudolf hál’ Istennek nagyon jól érzi magát.”[6] Feltehetően állapotossága állt annak hátterében is, hogy sógora, Miksa 1868. januári 18-i bécsi temetésén sem vett részt.
Erzsébet 1868. év eleji magyarországi utazásának, illetve várható budai szülésének terve szóbeszéd tárgya volt, noha sokan kételkedtek annak hitelességében: „Azt beszélik, hogy szerdán ideérkezik az udvar, de nem hiszem, hogy a császárné sokáig marad majd. Nem tudjuk itt fog-e szülni, vagy Bécsben, szerinte a szülésre a jövő hónapban kerül sor.”[7]
A hivatalos lap az utazást megelőzően erősítette meg a korábbi híreszteléseket: „Király Ő Felsége rövid itt időzés után ismét visszautazik Bécsbe, míg Királyné Ő Felsége Budán várná meg lebetegedését.”[8]
Erzsébet – hosszas egyeztetéseket és előkészületeket követően – végül 1868. február 5-én különvonattal utazott Ferenc József kíséretében Budára. Ennek részleteit korábban – elsősorban a várható negatív visszhangoktól tartva – titoktartás övezte, találgatások sora kísérte: „Hogy a császár előtt ez az általános nemtetszés nem titok, hogy az üggyel kapcsolatban a legbizalmasabb ciszlajtán miniszterek ellenzik ezt a döntést, s hogy ő maga /ti. a császár/ sem ért egyet valójában felséges felesége elhatározásával, és hogy mindezek ellenére nem tudott neki ellentmondani, ehhez kétség sem fér azok számára, akik valamelyest is ismerik a császár szelíd természetét, mint ahogy ahhoz sem, hogy legfőbb tanácsosai körültekintőek, Erzsébet császárné pedig szeszélyes és makacs, akinek szellemére – úgy tűnik – különleges hatást tett felolvasónője, Ferenczi kisasszony, aki tiszta magyar és nemesi családból származik. Ezért elég sokat beszélnek hivatalos körökben arról, hogy báró Beust úgy érezte, az utolsó pillanatban még előadja Őfelségének, Ferenc Józsefnek a budai utazás összes buktatóját. Mire az uralkodó kissé dühösen így felelt: »Hát akkor menjen és mondja meg ön a császárnénak, majd meglátja, hogy könnyű-e meggyőzni.«”[9] – tájékoztatott Luis López de la Torre Ayllon bécsi spanyol követ 1868. február 7-én kelt jelentésében.
Ferenc József február 9-én tért vissza Bécsbe, a távozását megelőző napon udvari ebéden fogadta a kormány tagjait és a főbb udvari méltóságokat, melyen Erzsébet – feltehetően előrehaladott állapotára való hivatkozással – már nem vett részt. Az uralkodó elutazásával Erzsébet ismét nagyobb figyelemmel fordult Bécsben várakozó gyermekei felé, s budai tartózkodásának kezdetéről a betegeskedő Rudolfnak is beszámolt: „Nagyon örültem kedves levelednek, s mivel a tied az első volt, neked hamarább válaszolok is mint Gizelának. Bizonyosan nagyon örültél a Papát viszont látni. Bárcsak veletek ide jöhetne ismét. Az idő még mindig kellemes, nincsen hideg, s miután a köhögésem csaknem elmult, naponként kétszer is sétálok. Gizela azt irja, hogy a lábad még mindig fáj; ez igen soká tart már; végre még utaznod is kell topányok nélkül.”[10]
Ferenc József a báli szezonban ismét Erzsébet meglátogatását tervezte, mindössze két napig tartó – magánjellegű – tartózkodást követően utazott volna Bécsbe az udvari bál megnyitására. A látogatás végül ismeretlen okokból meghiúsult. Későbbre halasztották ennek következtében a pesti polgárbált is, mivel az eseményen az uralkodó ismételten megjelenését ígérte. Az uralkodópár gyermekei ellenben a várakozásoknak megfelelően február 15-én megérkeztek Pest-Budára, amiről a sajtó is tájékoztatott: „Királyné Ő Felsége maga is sietett szombat d. u. fél öt órakor megérkezett gyermekei elé. Külön személyvonaton jöttek, Latour ezredes, gr. Pálffy kapitány és számos udvari személyzet kíséretében. A Trónörökös pörge kalapot, bundához hasonló téli öltönyt viselt. Az indóházban és utcákon levő nép szivélyesen megéljenze.”[11]
Az uralkodó hosszas várakozást követően 24-én reggel „csatlakozott” családjához, este a „paritást” demonstrálva megjelent a polgári bálon. Ferenc József magyarországi tartózkodása idején a kormányzati teendői mellett kedvelt időtöltéseinek is teret engedett: rendszeresen vadászott (főként a Gödöllő környéki erdőkben), ellátogatott színházi előadásokra, valamint reprezentációs kötelezettségei részeként több katonai bemutatón is megjelent. Az uralkodócsalád mindennapjairól a lapok is rendszeresen közöltek beszámolót: „…a magyar nemzet s a testvér főváros lakosai szivét mindig melegebben dobogtatja, valahányszor a királyi család körünkben időz. Idevágólag némi részleteket kívánunk ezúttal is olvasóinkkal közleni. A királyi család a legjobb egészségnek örvend. Királyunk a nap legnagyobb részét államügyeknek szenteli. Királynőnk naponkint, habár az idő nem egészen kedvező is, sétákat tesz a várkertben, melyekben Ferenczy k. a. kiséri. — Ó Felsége gyakran fogadja Andrássy gróf ministerelnök nejét, ki Felséges Asszonyunk kedvenczévé vált. A fejedelmi gyermekek szorgalmasan megtartják tanóráikat, és szabad idejökben vagy a városligetbe kocsiznak, vagy a budai bástyán sétálnak.”[12] Gizella és Rudolf közel három hétig tartó budai időzést követően március 7-én különvonattal utaztak vissza Bécsbe, míg az uralkodó szokásának megfelelően néhány órával később este szállt be a szerelvénybe, s másnap reggelre ért az osztrák fővárosba.
Családja távozását követően előrehaladott terhessége ellenére Erzsébet tovább reprezentált, feltehetően a március 10-én általa adott díszebéden mutatkozott utoljára nyilvánosan a szülést megelőzően: „A várpalotában kedden [március 10-én] bensőkörű udvari ebéd volt. Meghivattak: az öreg gr. Andrássyné [Szapáry Etelka], a miniszterelnök anyja, Gorove [István] miniszter és gr. Hunyadi László mosonyi főispán. Királyné Ő Felsége folyvást egészséges, s a gyászruha (mint az Ung[arischer]. Lloyd írja) jól illik deli alakjára. Ő Felsége nehéz órái e hó végén vagy april elején várhatók. Nem megy Gödöllőre, hanem a budai palotában marad. Mint mondják, Király Ő Felsége nehány nap múlva újra visszatér.”[13]
Az uralkodóné döntését sikerült – ebben feltehetően kulcsszerepet játszott Andrássy Gyula miniszterelnök is – a magyarsághoz, az ország népének szeretetéhez köthető elhatározásként láttatni. Erzsébetet azonban feltehetően leginkább az anyósától való távolság (és a korábbi szülései során szerzett, kiszolgáltatott helyzetével összefüggő rossz tapasztalatai) ösztönözhették a „Királyné ő Felsége Balassa [János] tanárt házi-orvosának nevezte ki; a születendő magzatot pedig a felséges asszony saját kivánságára, magyar dajka fogja táplálni és a gondviselői tisztség körülte szintén magyar nőre lesz bizva. Az ilyen »Aja« [a császári gyermekek nevelőjét jelölő spanyol kifejezés] eddig mindig a főrangu osztályból választatott, a királyné azonban kinyilatkoztatta, hogy nem a rangot, hanem a műveltségi fokot és a szivbeli tulajdonokat kivánja figyelembe vétetni és ez okból kéz alatt egy ismert magyar irónőnél [Kánya Emíliánál] tudakolóztak, ha nem volna-e hajlandó elvállalni e tisztséget, a ki azonban megköszönvén a megtisztelő figyelmet, tagadó választ adott és pedig azért, mert neki magának is kis gyermekei vannak, a kiket a haza számára föl kell nevelnie. Most Lósy Mária urnő neveztetett ki e tisztségre.”[14] – közölte a Családi Kör 1868. március 15-én megjelent számában.
Erzsébet elhatározása a szülés helyére vonatkozóan vélhetően intim szférájának védelmére irányult, személyes igényeinek maximális figyelembevételével, melyek néhány apróbb átalakítási munkálatot is eredményeztek a budai palotában, ahova az uralkodó Erzsébet kényelmét szolgáló új bútorokat is rendelt. Erzsébet a kor normái szerint a szülés várható közeledtével távoltartott idősebb gyermekeivel – a távollétet enyhítendő – levélváltás útján érintkezett. Gyermekeinek továbbított soraiban a kor szemérmességet kívánó gyakorlatának megfelelően várandósságáról nem ír, Gizellának és Rudolfnak mindössze Erzsébet „gyengélkedéséről” van tudomásuk. Az uralkodó Erzsébet elhúzódó magyarországi időzésének következtében 1868 nyaráig ingázni kényszerült Bécs és Buda között, rendszerint 1-2 napig terjedő magánjellegű látogatást tett feleségénél, majd újszülött gyermekénél.
Kényelmét szolgálta testvérének, Mária nápolyi exkirálynénak Budára invitálása is, aki Ferenc József társaságában március 21-én érkezett a magyar fővárosba. A lapokban megjelentek szerint a születendő gyermek szoptatós dajkája, Orbán Rózsa szintén e napon költözött a palotába: „A királyi szülött dajkája a szombati [március 21-i] gőzössel érkezett meg Paksról. Ez egy 24 éves, egészséges nő, jó módú magyar pórnő csinos ruházatában. Anyja és csecsemője is vele vannak. Egy udvari kocsi várta már, mely azonnal a várpalotába szállitá.”[15] A képviselőházban április 7-én Szentiványi Károly házelnök jelentette be hivatalosan az uralkodópár negyedik gyermekének közelgő világra jöttét, kérve a képviselőket az ezt követően tervezett hálaadó istentiszteleten való megjelenésre.
Erzsébet várandóságának utolsó heteit – így a húsvétot is – férje és Mária társaságában a palotában pihenéssel, sétával, kocsikázással töltötte. A szülés időpontja a várthoz képest kitolódott. Ferenc József így – előzetes terveivel ellentétben – csak április végén térhetett vissza Bécsbe.
A húsvéti ünnepeket (április 12–13.) az uralkodó pár, illetve gyermekeik egymástól távol ünnepelték. Ferenc József elhúzódó magyarországi tartózkodása idején továbbra is kénytelen volt reprezentációs kötelezettségeinek eleget tenni, és fogadásokat, audienciákat, illetve ebédeket tartani; noha a Húsvétot megelőző böjt ez esetben is jelentős változásokat jelentett a fogadások rendjében. Az ünnep közeledtével, Nagyhéten azonban a hivatalos feladatok megritkultak: „A királyi udvar a nagyhét napjait nagyobbrészt a csendes áhitatnak és családi életnek szentelé. Ő Felsége a Király legtöbbnyire a Királyné környezetében tartózkodik.10-én délelött tizedfél órakor a királyi várkápolnában ünnepélyes isteni tisztelet volt, melyben a kir. udvar is részt vett.”[16] – tudósította olvasóit a Budapesti Közlöny 1868. húsvétján (április 12-én) megjelent számában.
Az április 22-ei szülés komplikációmentesen zajlott, a vajúdás alatt Mária volt Erzsébet segítségére, s csupán az utolsó kitolási fázisban tartottak igényt a bába támogatására és szakértelmére. A szülést kísérő orvosok – Balassa János és Fleischer József – hivatalos közleményéből is erre következtethetünk: „Ő Felsége a Császárné és Királyné ma reggel 5 órakor szerencsésen egy főherczegnőt szült. Mind Ő Felsége a Császárné és Királyné, mind az ujon-szült főherczegnő hogyléte teljesen kielégitő”.[17] Más (személyesebb) források is erre utalnak: „Sisinek már hétfőről keddre virradó éjszakán is voltak kisebb fájásai, amelyek a nap folyamán visszatértek (…). Tegnap éjszaka a fájások már erősebbek lettek. Sisi felkelt, három órakor engem is felébresztett, és öt órakor már meg is volt a gyerek, aki friss sírással üdvözölte a világot” [18] – értesítette Zsófia főhercegnét Ferenc József legkisebb gyermeke világra jöttének körülményeiről.
A koronaherceg születését váró alattvalók csalódottságáról, illetve a tájékoztatást kísérő bizonytalanságáról, a tömegszuggesztió hatásáról, illetve ennek megnyilvánulásairól az újságok is beszámoltak: „Tegnapelőtt este örvendetes arccal beszélték mindenütt, hogy a budai várpalotában királyi herceg született. E hir forrása maga a helyettes főkapitány: Polgár úr volt, ki a délutáni közgyűlés alatt sietve lépett a főpolgármesterhez, s megsúgta neki ez örömhírt. A főpolgármester rögtön tudatá, hozzá téve, hogy három század óta ez az első királyfi, ki Magyarországon született. A képviselők állva és lelkesült éljenekkel fogadták ez örömhírt, s rögtön elterjedt a városban mindenfelé. A lapok azonban óvatosak voltak a gyors közléssel, s bevárták a tegnap reggeli ágyúszót, melynek 21 lövése hercegasszony születését hirdeté. (Csak a „Független Lapok“ irta, hogy királyfi született.) A főváros népe még ez ágyúhangokra sem akart lemondani örömmel táplált hitéről, hogy fiú született. Az a hir járt, (persze csak álhir,) hogy Királyné ő Felségére az ágyúhang rosszúl hatott, s azért hagyták félbe a huszonegyediknél, különben százegyet lőttek volna, miután az új királyi sarj csakugyan fiú. Ez a hir forgalomban volt ugyan, de csak kevesen hitték.”[19]
Az esemény bekövetkeztéről a képviselőházban a szülés napján, április 22-én a házelnök, Szentiványi Károly tájékoztatott, majd az ünnepi eseménysorozat Budán a 10 órakor kezdődő Te Deummal folytatódott; este a pesti Nemzeti Színház díszelőadásán Erzsébet iránti tiszteletből egyik legkedvesebb darabja, a Szentivánéji álom került színre. A Simor János hercegprímás által koncelebrált másnapi hálaadó istentiszteleten, továbbá a keresztelőn mindkét ház tagjai – az előbbin személyesen, utóbbin delegáltak útján – képviseltették magukat. Ferenc József a hagyományoknak, illetve az előzetes várakozásoknak megfelelően negyedik gyermeke születését követően is kegyelmet gyakorolt: „Kedves dr. Herbst! Szívem legbensőbb óhajtása, hogy a Rám és Családomra nézve kiválóan érdekes napja Nőm Ő Felsége Erzsébet Császárné szerencsés szülésének vigaszt és örömöt hozzon azoknak is, kik bár a büntető-törvény ellen vétettek, de büntetésök legnagyobb részét már kiállották s őszinte bánat és valódi javulás jeleit adták, valamint előéletök után a bár önmaguk által okozott szerencsétlenség enyhitésére különösen érdemesek. Megbizom tehát önt, hogy ily fegyenczeket illetőleg a korábbi ajánlatoknál megtartott elvek és feltételek megtartása mellett a lehető gyorsan tegye meg kegyelmi ajánlatait.”[20]
Az uralkodó a szülés utáni napokban személyesen is fogadta az üdvözlő küldöttségeket, emellett az udvarképes arisztokráciának illett Erzsébet udvartartásának erre hivatott tagjaitól – az udvari előírásoknak megfelelően – személyesen is érdeklődni egészségi állapotáról.
Ferenc József közvetlenül a szülést követően április 23-án kelt, anyához intézett levelében részletes leírást nyújt mindennapjaikról: „A kicsi erős és jól táplált, más kisgyermekekkel ellentétben nem barátságtalan, és feltűnően dús sötét haja van. […] Egész nap Sisinél van: legtöbbször az ő ágyában fekszik, oda viszik neki, és csak este költözik a gyermekszobába. Szinte az egész napot nyugodtan végigalussza, és nagyon ritkán sír…[…]… dajka szoptatja, egy Tolnay megyei parasztasszony, aki hazafiságból önként vállalta ezt a munkát…”[21] Napokkal később, április 28-án Rudolfnak címzett soraiból a palotabéli lakosztályok átrendezéséről is értesülhetünk. A korábban a trónörökös számára kialakított szobákat az újszülöttnek adták át: „A kishúgod és a kedves Mama, istennek hála, nagyon jól van, de még egy ideig nem utazhatnak Bécsbe, mert a Kicsike még túl kicsi, és először a levegőhöz is szoktatni kell, ami szintén csak egy idő múlva történhet meg. Most még nem viszik ki a szobákból. A Te hálószobádban alszik és a Te szalonodban fürdetik. Amikor reggel ezzel elkészülnek, a Mamához viszik, ahol este hét óráig marad. Nagyon gyakran és élvezettel szopik a dadától.”[22]
Máriát kérték fel a keresztanyai teendőkre, aki ez alkalomból Erzsébet irányításával néhány magyar mondatot is elsajátított. A névadás (Mária Valéria Matild Amália) is részben erre utal a hagyományoknak megfelelően, míg a családi körben leggyakrabban használt második utónév kiválasztását az uralkodópár személyes szempontjai is befolyásolták. Az április 25-i ünnepségre a palota egyik ez alkalomra kápolnává alakított dísztermében került sor. A Simor János hercegprímás által (magyar nyelven) celebrált keresztelőhöz fűződő ünnepségek részeként a budai Lövészegylet április 27-én versenyt rendezett, melyen az uralkodó is részt vett. A magyarországi szüléshez kapcsolódó ünnepségsorozat, illetve az ez alkalomból Pest-Budára érkező vendégek révén a főváros reprezentatív szerepkörét tekintve időlegesen birodalmi központként jelenhetett meg; amit a monarchia egyes részeiben negatív felhangok kísértek. Erről a résztvevő családtagok, valamint a suit tagjainak haragos hangvételű tudósításaiból is képet alkothatunk: „Ez a magyarországi keresztelő valóban felháborító, de a legfelháborítóbb az, hogy a császárt fagyosan fogadták a színházban. Most aztán mindenki láthatja, hogy micsoda hálátlan egy nép ez!”[23] – dühöngött Mária Terézia főhercegnő apjának, Albrecht főhercegnek írt levelében.
Míg Erzsébetet a korszak nőgyógyászati gyakorlatának megfelelően – hosszas, lehetőség szerint ágyban töltött – pihenésre utalták, „fektették” s szülés utáni „felavatására” (hálaadására) június 1-jén került sor a palota kápolnájában, az első nyilvános szerepvállalása – a sajtóban közétett információk alapján – június 6-án volt. Erzsébet e hosszúra nyúló pest-budai tartózkodását követően, a gyermekágyból valamelyest felépülve 1868. június 9-én Mária Valériával előbb Schönbrunnba, majd 20-án Ischlbe utazott tovább. Utóbb Ferenc József tanácsára Erzsébet – kedélyállapota javítására, feltehetően a hormonális változások következtében fellépő hangulatingadozások orvoslására – augusztusban a családját kereste fel a Starnbergi-tó partján, ahol udvartartásával bátyja, Lajos garatshauseni kastélyában rendezkedett be. A bajorországi pihenés után Erzsébet szeptember 8-án érkezett Schönbrunnba, ahonnan rövid időzést követően szeptember 22-én Gödöllőre utazott, s az őszi, illetve téli szezonban ismét hosszabb időt töltött Ferenc Józseffel együtt Magyarországon.
Erzsébet azon döntésének hátterében, hogy negyedik gyermekét Budán hozza világra, a gyógyulási szándék mellett feltételezhetően azon személyes kívánsága állhatott, hogy ezúttal valóban elkerülhesse anyósa beavatkozását gyermeke nevelésébe. Ez a birodalom nyugati felében (a korábbi feltételezéseknek megfelelően) rendkívül rossz fogadtatásra lelt, s egyre élesebb bírálatok fogalmazódtak meg elhúzódó távollétei miatt. Ezzel szemben a magyar (nemzeti érzelmű) társadalom többségében Erzsébet ezen gesztusai lehetettek leginkább meggyőző erejűek, ami személyének magyarországi megítélésében döntő fordulatot eredményezett az ellenzék egyes köreiben is, s kultuszának kezdetét generáló eseménnyé vált.
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A borítóképen: Vinzenz Katzler: Mária Valéria keresztelője a budai királyi palotában (1868. április 25.) (Forrás: Wikipédia Commons)
Források:
AT-ÖStA/HHStA Selekt Kronprinz Rudolf Österreichisches Staatsarchiv (ÖStA); Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien (HHStA); Habsburgisch-Lothringische Hausarchive, Selekt Kronprinz Rudolf
Anderle Ádám (szerk.): A magyar kérdés. Spanyol követi jelentések Bécsből 1848–1868. Szeged, 2002.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf: Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc) Budapest, Szépmíves, 2020.
Drága Mama – Ferenc József levelei édesanyjához. (ford.: Béresi Ákos). Budapest, Szépmíves Könyvek, 2019.
Faludi Ildikó – Kaján Marianna (szerk.:) Kedves Idám! Erzsébet királyné, Ferenc József, Andrássy Gyula és Schratt Katalin levelei Ferenczy Idához. (ford.: Tolnayné Kiss Mária) Gödöllő, GKK, 2016.
Cieger András (s. a. r.:) Levelek az Andrássy-házból. Levelek az Andrássy-házból (1864–1869.). Budapest, Generál Press, 2007.
Budapesti Közlöny
Családi Kör
Fővárosi Lapok
Válogatott irodalom:
Benda Judit et al. (szerk.): A budai királyi palota története. (Kiállítási vezető.) Budapest, BTM Vármúzeum, 2015.
Békési Sándor: Sisi személyének teológiai portréja. Budapest, KRE–L’Harmattan, 2014.
Borovi Dániel – Vér Eszter Virág: „Édes, szeretett lelkem” Ferenc József és Erzsébet. Múlt-Kor 15. évf. (2017.) nyár, 44–49.
Cieger András: 1867 szimbolikus világa. Tanulmányok a kiegyezés koráról. Budapest, MTA BTK, 2019.
Corti, Egon Caesar: Erzsébet. (ford.: Turóczi-Trostler József – Farkas Jenő) Budapest, Szépirodalmi, 1989. (reprint)
Eckhart Ferenc: Rudolf trónörökös gyermekéveiből. Napkelet 3. évf. (1925.) 7. sz. 134–158.
Farbaky Péter: A budai királyi palota a historizmus korában. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. Budapest, BTM, 2001. 241–266
Dózsa Katalin: Megértő feleség és szenvedélyes anya. In: Rácz Árpád (szerk.:) Erzsébet a magyarok királynéja. Budapest, Rubicon, 2001. 64–77.
Fellner, Sabine – Unterreiner, Katrin: Puppenhaus und Zinnsoldat: Kindheit in der Kaiserzeit. Wien, Amalthea Verlag, 2012.
Gerő András: Ferenc József és a magyarok. Budapest, 2016.
Grössig, Sigrid-Maria: Rudolf trónörökös.(ford.: Haynal Katalin) Budapest, Gabo, 2006.
Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (ford.: Kajtár Mária) Budapest, Európa, 2019.
Hamann, Brigitte: Rudolf. A trónörökös és lázadó. (ford.: R. Szilágyi Éva) Budapest, Európa, 1990.
Manhercz Orsolya: Trónbeszéd korona nélkül? Századok 151. évf. (2017) 6. sz. 1199–1222.
Márki Sándor: Erzsébet királyné. Budapest, 1899.
Niederhauser Emil: Ferenc József és Erzsébet. In: Rácz Árpád (szerk.): Erzsébet a magyarok királynéja. Budapest, Rubicon, 2001. 18–31.
Salvendy, John T.: Rudolf. Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben. (ford.: Hárdi Lilla) Budapest, Minerva, 1988.
Schad, Martha: Erzsébet királyné és leányai. (ford.: Sütő Gyöngyi.) Budapest, Canissa, [2005.]
Somogyi Éva: Ferenc József. Budapest, Gondolat, 1989.
Unterreiner, Katrin: Sisi – Kaiserin Elisabeth von Österreich. Ein biografisches Porträt. Wien, Herder, 2010.
Varga Kálmán: A gödöllői kastély évszázadai. Budapest, 2000.
Vér Eszter Virág: Traumák és örömök: Rudolf trónörökös gyermekkora (1858–1866). BBC History 9. évf. (2019) 2. sz. 42–46.
Weissensteiner, Friedrich: Rudolf trónörökös és a nők. Erzsébet császárnétól Vetsera Máriáig. (ford.: Rónaszegi Éva) Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2005.
Weissensteiner, Friedrich: „Nagyon vágyódom utánad” Ferenc József és a nők. (ford.: Haynal Katalin) Budapest, Gabo, 2013.
Jegyzetek:
A címben idézett levél forrása: Ferenc József levele anyjának, Zsófia főhercegnének (Buda, 1868. április 23.). Közli: Drága Mama, 315.
[1] Mary Elisabeth Stevens levele nővérének, Elisa Stevensnek (Buda, 1868. március 24.) Közli: Levelek az Andrássy-házból, 275. (Nr. 83).
[2] Budapesti Közlöny, 1. évf. 187. sz. 1867. október 24. 2155. Nemhivatalos Rész. („Bécsi Tudositás” rovat)
[3] Családi Kör, 8. évf. 40. sz. 1867. október 6. 954. („Budapesti hirvivő” rovat)
[4] Ferenc József levele anyjának, Zsófia főhercegnének ([Schönbrunn],1867. november 20.). Idézi: Schad: Erzsébet királyné és leányai, 67.
[5] Családi Kör, 8. évf. 49. sz. 1867. december 8. 1169. („Budapesti hirvivő” rovat)
[6] Zsófia főhercegné levele húgának, Ludovika hercegnőnek ([Bécs], 1868. január). Idézi: Schad: Erzsébet királyné és leányai, 68.
[7] Mary Elisabeth Stevens levele nővérének, Elisa Stevensnek ([Buda], 1868. február 2.). Közli: Levelek az Andrássy-házból, 257.
[8] Budapesti Közlöny, 2. évf. 28. sz. 1868. február 4. 327. Nemhivatalos rész.
[9] Luis López de la Torre Ayllon bécsi spanyol követ jelentése ([Bécs], 1868. február 7.) Közli: A magyar kérdés, 209.
[10] Erzsébet levele fiának, Rudolfnak (Buda; 1868. febr.[uár] 11.). AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 18-3. f. 58. v
[11] Fővárosi Lapok, 5. évf. 40. sz. 1868. február 18. 159. („Fővárosi hírek” rovat)
[12] Budapesti Közlöny, 2. évf. 53. sz. 1868. március 4. 631. Nemhivatalos rész.
[13] Fővárosi Lapok, 5. évf. 60. sz. 1868. március 12. 239. („Fővárosi hírek” rovat)
[14] Családi Kör, 9. évf. 11. sz. 1868. március 15. 258. („Budapesti hirvivő” rovat)
[15] Fővárosi hírek. Fővárosi Lapok, 5. évf. 70. sz. 1868. március 24. 279.
[16] Budapesti Közlöny, 2. évf. 86. sz. 1868. április 12. 1063. Nemhivatalos rész.
[17] Balassa János és Fleischer József közleménye (Buda, 1868. április 22.). Budapesti Közlöny, 2. évf. 94. sz. 1868. április 23. [1169.] Hivatalos rész.
[18] Ferenc József levele anyjához, Zsófia főhercegnéhez (Buda, 1868. április 23.) Idézi: Weissensteiner: „Nagyon vágyódom utánad”, 150.
[19] Fővárosi Lapok, 5. évf. 94. sz. 1868. április 23. 376. („Fővárosi hírek” rovat)
[20] Ferenc József legfelsőbb kézirata/manifesztuma Eduard Herbst igazságügyminiszterhez (Buda, 1868. április 22.). Közli: Budapesti Közlöny, 2. évf. 96. sz. 1868. április 25. [1193.] Hivatalos rész. – Kivonat a Wiener Zeitung hivatalos részéből.; a kegyelemben részesítettek névsorához lásd: Budapesti Közlöny, 2. évf. 95. sz. 1868. április 24. 1181-1182. Hivatalos rész.
[21] Ferenc József levele anyjához, Zsófia főhercegnéhez (Buda, 1868. április 23.) Idézi: Schad: Erzsébet királyné és leányai, 68.
[22] Ferenc József levele Rudolfnak (Buda, 1868. április 28.). AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 18-2. I. ff. 66-70. (Magyar fordításban: Grössig: Rudolf trónörökös,
[23] Idézi: Hamann: Erzsébet, 266.
[…] Könyvek által jelent meg 2020-ben, de írtak az ntf.hu-ra is társszerzőként, 2021-ben Mária Valériáról, illetve a trónörökös párról. Borovi Dániel művészettörténész, kedvelt témája Neki is […]