Az SOE angol titkosszolgálati szerv ügynökei

Hajabácsné Dobos Dóra

A Special Operations Executive (Különleges Műveletek Bizottsága – röviden SOE) angol titkosszolgálati szervet 1940 júliusában alapította Hugh Dalton (Gazdasági hadviselés minisztere) Winston Churchill miniszterelnök megbízásából.¹ A titkosszolgálat célja volt, hogy az ellenséges országokkal kapcsolatos hírszerzést és propagandát biztosítsa. A titkosszolgálat tevékenységének több feladata volt; a háború alatt szabotázs révén katonailag, politikailag és gazdaságilag ártson az ellenségnek, ellenállási- és partizánmozgalmakat szervezzen, amennyiben utóbbit talál, azzal a kapcsolatot kiépítse és az ellenállók támogatását biztosítsa, az átállást és kiugrást megfelelően előkészítse és lebonyolítsa, illetve az egyes országokban a háború után olyan politikai csoportosulásokat hozzon létre, amelyek angolbarátok, de szovjetellenes rezsimek létrehozására is képesek.

A szervezet hatáskörébe tartozott minden olyan diplomáciai és politikai munka, amit a hivatalos diplomácia, tehát az angol kormány nem vállalhatott magára, többek között azért, mert az a terület, ahol a titkosszolgálat tevékenykedett, ellenséges területté vált, vagy pedig ellenséges országgal történő kapcsolatfelvételről és tárgyalásról volt szó.²

Az ellenséges országokkal szorosabb kapcsolatban álló munkákat olyan alkalmazottak végezték, akik a megszállt vagy a Németországgal szövetséges országokból menekült szakértők voltak.³ Az „idegenek” ténykedéseit természetesen angol ügynökök felügyelték, a munkatársak többsége tőkés vállalatok fiatal ügynökei közül került ki, és nem volt idegen az SOE-tól, hogy kommunista érzelmű személyeket alkalmazzon, akik – az angol felfogás szerint – megfelelő tapasztalattal rendelkeztek különböző szabotázsakciók és propaganda-tevékenységek elvégzéséhez:

„A SOE személyzetét nagyrészt maga dr. Dalton gazdasági hadviselésügyi miniszter rekrutálta, aki cselekvékeny és újításokra hajlamos ember hírében állt, s akinek sok összeköttetése volt nagyipari vezetőkkel. […] A „Dalton-boy”-ok a SOE-nél többségükben a tőkés vállalatok fiatal rámenős ügynökei közül kerültek ki. Voltak köztük másfelől olyanok is, akik reputációjukat fasiszta kormányok elleni tevékenységüknek köszönhették, mint a spanyolországi volt nemzetközi brigád harcosai, vagy mint földalatti szervezkedések részesei és irányítói Kelet- és Közép-Európában. Politikailag tehát nem volt tökéletesen egyszínű a SOE tisztikara, mindenesetre tarkább volt a szokványosan maradi MI 5-nél [Military Intelligence, Section 5. – Katonai Hírszerzés 5. részlege – kiegészítés tőlem, H. D. D.], de uralkodó színét erősen jobboldali, elszántan imperialista, modern tőkéscsoportoktól kapta; különösen az ásványolaj és az acélipar volt erősen képviselve.”⁴

A titkosszolgálat szervezetébe felvételt nyerni munkatársként elég problémás volt, hiszen egy olyan szervezetről van szó, ami a titkos munkálatok elvégzésére épült. Nem lehetett feladni a sajtóban álláshirdetést, és nem lehetett a londoni buszokra, utcákra plakátokat kiragasztani, hogy „az SOE ügynököket keres”. A szervezetbe csak személyes vagy közvetett ajánlások alapján lehetett felvételt nyerni. A legtöbb ügynök londoni volt, volt közöttük bányamérnök, újságíró, tudósító, és olyanok, akik a felvételt megelőzően külföldön dolgoztak, emiatt behatóan ismertek egy-egy országot.⁵ Az SOE ügynökeinek létszáma nagyobb volt, mint a többi titkosszolgálati szervezeté (például a fentebb már említett MI 5), hozzávetőlegesen 10 000 férfi és körülbelül 3 200 nő dolgozott a szervezetnek, és azok parancsnoksága alatt több tízezer ellenálló munkálkodott a célországok területein. A viszonylag hatalmas állomány nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az SOE volt Anglia legkevésbé titkos titkosszolgálata.⁶

A munka betöltésére esélyes jelölteket állásinterjúra hívta az az országszekció, amelyik fel kívánta őt venni. Az interjúztató úgy próbálta rávenni az állásra történő önkéntes jelentkezést, hogy nem beszélt a munka részleteiről. Mivel az ügynöknek az eredményes munkavégzés szempontjából kötelező volt a célország nyelvét beszélnie, az interjúztató az interjú során spontán váltott az angol nyelvről például németre, és tesztelte, hogy az ügynök-jelölt milyen nyelvtudással rendelkezik.⁷ Természetesen a felvételt nyert ügynökök a célországok területein további beszervezéseket folytattak, és igyekeztek olyan külföldiek beszervezését elérni, akik megfelelő földrajzi és politikai tudással rendelkeztek, és németellenesek voltak. A németellenességen felül az adott személy politikai beállítottsága nem számított.

„Akció-szervről lévén szó, a beszervezés eltért a hírszerző szervek beszervezési módszereitől. Angol álláspont szerint akció-szervbe csak önként és szívesen dolgozó külföldieket szabad felvenni. Itt kényszer alkalmazása a lebonyolítandó akciókat veszélyezteti. Ezért az SOE csak olyanokat szervezett be, akik önként tanújelét adták, hogy szívesen dolgoznak az angoloknak, és az angol vonallal egyetértenek. A beszervezés általában úgy történt, hogy a beszervezést végző SOE tiszt a helybeli ismerősei közül azokkal, akiket a munkára alkalmasnak tartott, igyekezett összebarátkozni. Meglehetősen sűrű társadalmi érintkezés során kitapogatta az illető beállítottságát, és maga is hasonló politikai beállítottságúnak vallotta magát. […] Az SOE nem szívesen dolgozott olyanokkal, akiknél a pénz volt az első szempont. Nem azért, mert nem szívesen adott ki pénzt ilyen célokra, hanem mert nem tartotta azokat megbízhatóknak, akik pénzért dolgoznak.”⁸

A leendő ügynököket szigorú kiképzésben részesítették, és felmérték a helyszíni műveletek elvégzésére való alkalmasságukat. Az ügynökjelölt körülbelül 3-4 hetet töltött előkészítő iskolában, ahonnan továbbmehetett további kiképzésre, ahol 3-5 hét megterhelő fizikai gyakorlatot kellett végeznie, kellő és aktuális ismereteket szerzett a célországról, és harci kiképzést is kapott, illetve részt vehetett ejtőernyős kiképzésen is. Ezután vagy befejezte az iskolát, vagy a vezetés dönthetett úgy, hogy átirányítja az úgynevezett B csoporthoz, ahol további titkosszolgálati fortélyokat, többek között szabotázs-akciók végzését, kódfejtést, rejtjelezést tanulhatott meg.⁹ A kiképzés során felállítottak bizonyos szabályokat, amiket minden célországba megérkező ügynöknek memorizálnia és követnie kellett. Elsősorban az ügynöknek megfelelő fedősztorival kellett rendelkeznie, ami kitért az ügynök múltjával kapcsolatban minden lényeges elemre: az ügynöknek tilos volt olyat tennie, ami a fedősztorit veszélyeztethette. Másodszor nagyon fontos volt az információ, ami az ügynök munkájának alapját jelentette: a célország aktuális körülményeinek és rendszabályainak, illetve az ellenség módszerei és személyi összetételének ismerete. Fontos volt az elővigyázatosság: nem támaszkodhatott csak a törvény védelmére, hanem korán fel kellett ismernie a veszélyt, hogy legyen ideje reagálni.

Nemcsak megfigyelnie kellett a körülötte lévő történéseket, hanem a megfelelő következtetéseket is le kellett tudni vonnia belőle: például a tárgyak elmozdulása utalhatott arra, hogy valaki a szobájában volt. Jó memóriával kellett rendelkeznie az ügynöknek, hiszen rengeteg emberrel találkozott, és az utasításokat is megfelelően meg kellett tanulnia. Fontos volt, hogy az ügynök ne legyen feltűnő, vagyis tartsa be a célország szabályait, ne öltözködjön és viselkedjen feltűnően, hiszen a háttérben kellett maradnia. Lényeges volt, hogy az ügynök megfelelő diszkrécióval rendelkezzen, vagyis ne bízzon senkiben, és senkinek ne áruljon el annál többet, mint amit az illető feltételezhetően tud. Nem volt szabad olyan tényeket említenie, amikről amúgy nem volt szabad tudnia, mert ezek felkelthették mások gyanúját. A nála lévő dokumentumok biztonságáról köteles volt gondoskodni, és szükség szerint meg kellett azokat semmisítenie. Alapvető volt a biztonság szempontjából a fegyelem, az ügynöknek kötelessége pontosan betartania felettese parancsait. Az ügynöknek rendelkeznie kellett vészhelyzet esetén megfelelő tervvel, vagyis a különböző történések esetén a megfelelő lépéseket meg kellett tennie, készülni kellett megfelelő rejtekhellyel, megfelelő alternatívákkal és megfelelő módszerrel, amivel kollégáit figyelmeztethette a fellépő veszélyre.¹⁰

„A fent vázolt biztonsági óvintézkedéseket a gyakorlatban végre kell tudni hajtani, amint az ügynök belép a szervezetbe, és megkezdi kiképzését. Bár a német kémtevékenység veszélye ebben az országban nem olyan nagy, minden óvintézkedést meg kell tenni. Azt is szükséges tudni, hogy kezelje azokat a barátokat és más személyeket, akik esetleg kíváncsiskodnának. Már a tevékenységének korai szakaszában az ügynök szokásává kell válnia a különböző biztonsági folyamatok mentén való gondolkodás, és fel kell készülnie a terepi munkára. Emlékeznie kell, hogy a diszkréció lényeges a biztonsága érdekében, még a hozzá legközelebb állókkal szemben és azokkal szemben is, akikben a legjobban megbízik.”¹¹

Az ügynökök kiképzése rengeteg problémakörre kiterjedt, a többhetes tréning részletesen foglalkozott a megfelelő fedősztori, külső és habitus kialakításával. Összességében az ügynöknek olyan embernek kellett lennie, aki megfelelő tudással rendelkezett a célországról, megfigyelés esetén a célszemélyről és a megfigyelt helyszínről is pontos információkkal kellett rendelkeznie, például honnan tudja a célszemélyt úgy megfigyelni, hogy ő láthatatlan maradjon, és mik az esetleges menekülési útvonalak. Kiképzésük után az ügynököket különböző országszekciókhoz osztották be, ahol megkezdték működésüket. Feladatuk a célország területén a II. világháború elején, 1939-1941 között például az volt, hogy egy megfelelő németellenes hálózatot építsenek ki, az ellenállás alapjait megteremtsék, röpirat-tevékenységet folytassanak, szabotázs-akciókat szervezzenek meg és bonyolítsanak le, és különböző propaganda-hadjáratokat szervezzenek. A háború második szakaszában többek között a németellenes mozgalmak megszervezését kellett elősegíteniük, vagy ha már volt ilyen, azzal a kapcsolatot fel kellett venni és a támogatását (pénz, tisztek, fegyverek) megszervezni, propaganda-tevékenységet kellett kifejteni (pl. feketerádiózás).

---

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

---

Jegyzetek és felhasznált források: