„Régi idők focija” – a Népstadion képekben

1953. augusztus 20-án adták át a közönségnek a Népstadiont, amelyben az 1980-as évekig elsősorban futballmeccseket és atlétikai versenyeket szerveztek.

Már 1896-ban felmerült egy nagy befogadóképességű, korszerű stadion építésének gondolata, azonban az első világháború és az azt követő összeomlás keresztül húzta a terveket. Az 1920-as években újra előkerült az ötlet, például a híres építész és olimpiai bajnok Hajós Alfréd is készített egy tervet 1924-ben, amely már a mai épület helyén állt volna – előtte ugyanis számos egyéb helyszín, többek között a Vérmező és Óbuda is felmerült. Az olimpikonnak különös szívügye volt a stadion, ugyanis 1913 és 1947 között több helyszínre számos tervet készített. Az ország gazdasági helyzete, majd a második világháború ismét elodázta a nemzeti stadion felépítését.

Végül 1948-ban indult meg az építkezés, az eredetileg 70 000 fő befogadóképességű épületet később 100 000 fősre bővítették. A létesítmény 2002-ben vette fel Puskás Ferenc nevét. Közben leromlott műszaki állapota miatt előbb egyes részeit zárták le, majd egy új stadion építéséről született döntés.

A labdarúgás sorsát mind a hatalom, mind az „egyszerű emberek” szívükön viselték. A focimeccsek, a világraszóló sportsikerek mellett egyfajta szelepként is szolgáltak sokak számára. Amellett, hogy a pályán volt lehetőség „visszavágni” a szovjeteknek, sokakban a szurkolás vitte tovább a nemzeti érzést is – és természetesen feszültséglevezetésként sem volt utolsó. Emellett a mérkőzéseken – természetesen a kötelező felvonulásokat leszámítva – lehetett gyülekezni, „tömeget képezni” úgy, hogy az nem vonta maga után a karhatalom reakcióját.

Cikkunkben néhány kevésbé ismert fényképen keresztül villantunk fel néhány pillanatot a „régi idők focijából”, többek között az 1954-es 7:1-es magyar-angol vagy az 1968-as, 2:0-ás győzelmet hozó Szovjetunió elleni mérkőzéseket.

A mérkőzés hangulatáról kiváló képet ad a korabeli összefoglaló, amelyen megfigyelhetőek a stadion méretei és egyedi szerkezete is.

1954. május 23-án, nem egész fél évvel a legendás 6:3 után, a visszavágón az Aranycsapat szó szerint legázolta a brit válogatottat. Akkoriban járta az a vicc Pesten, hogy „az angolok egy hétre jöttek és 7:1-re mentek”.

1968. május 4-én a magyar válogatott a Szovjetunió ellen játszott EB selejtezőt, amelyet 2:0-ra nyert meg. Ahogy minden olyan sportesemény, ahol a „nagy testvérrel” kerültek szembe magyar játékosok, ez a mérkőzés is komoly feszültségeket generált a vezetőkben, akik minden bizonnyal csak a szovjet válogatott hazautazása után nyugodtak csak meg teljesen.

A nemzetközi találkozók mellett a rangosabb belföldi mérkőzéseknek is a Népstadion adott helyet. Az alábbi képen egy Ferencváros-Újpest meccs látható, amely a korban külön politikai tartalmat is hordozott; a Dózsa volt ugyanis a Belügyminisztérium csapata, a Fradit pedig „ellenzékiként” tartották számon. Az 1959-1960-as idényben az Újpest szerezte meg a bajnoki címet.

Forrás: