A 45-ös hullámhosszon – Recenzió a Menekültek az új hazában című könyvről

Ősszel jelent meg Nyári Gábor munkája a „45-ösök” német és osztrák területen élő igen népes csoportjáról, akiknek a sorsát egészen 1956-ig követi nyomon a szerző. Az adatokban gazdag kötet a magyar történelem egy jól körülhatárolt csoportjáról kíván részletes képet adni, amelynek alapját a szerző summa cum laude minősítéssel megvédett doktori disszertációja adja.

Nyári Gábor: Menekültek az új hazában. A német és osztrák területen élő magyar emigráció története 1945-1956, Unicus Műhely, Budapest, 2018.

Nyári Gábor már a bevezetőben röviden, tömören körülhatárolja a mű alanyait, valamint az időkorlátot. Ebből kiderült, hogy a „45-ösök” a második világháború végén különböző apropóból kerültek német területre, így voltak köztük iskoláskorú leventék, sorozott katonák, kitelepítettek vagy éppen a szovjetek, illetve a felelősségre vonás elől menekülők is. A következő „47-es” hullám is megjelenik mellékszereplőként a kötet lapjain, de a szerző nem rájuk fókuszál, mivel a két évvel később útnak indulók főleg már politikai okokból hagyták el Magyarországot – és ők már nem is tekintették végcélnak kivándorlásuk során a német nyelvű országokat. Szintén már műve elején rámutat Nyári Gábor arra, hogy miért 1956-ig vizsgálta a kérdéses csoportot. Ezalatt a tíz év alatt rendeződött a „45-ösök” helyzete annyira, hogy választott hazájuk társadalmába nagyjából integrálódni tudtak. A végdátum egyben arra is jó, hogy egy harmadik, az „56-os” csoporttól szintén elhatárolja a korábban az emigrációt választókat.

Mielőtt a gondosan meghatározott csoportról szó esne, érdemes megemlíteni, hogy Nyári Gábor milyen forrásokból, és milyen módszerekkel dolgozott, amelyről maga is számot ad egy rövidke áttekintő fejezetben. Ki mással kezdhetné az érdemi lábjegyzetek sorát, mint Bobrándi Gyula bemutatásával, akinek az interneten fellelhető nagy alapossággal megírt fő művét (A magyar emigráció életrajza 1945-1985) gyakran hivatkozza is a főszövegben. Külön kiemelendő, hogy a disszertáció írása közben a szerzőnek még volt lehetősége olyan személyekkel interjút készíteni, akik szorosan kapcsolódtak a „45-ösökhöz”, akiknek visszaemlékezései értékes forrásanyagként tudtak szolgálni a kutatás során. A levéltári állományok esetében érdemes kiemelni a Magyar Caritas Szolgálat iratait, amelyek kifejezetten adatgazdagnak bizonyultak a háború végén német területre került magyarok esetében. Szintén alaposan kiaknázásra kerültek az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának anyagai az egyes emigráns szervezetekre vonatkozóan, amelyek működése felkeltette a magyarországi hivatalos szervezetek érdeklődését. Továbbá meg kell említeni olyan munkákat (memoárok, beszámolók, cikkek stb.), amelyek az emigrációban születtek, és kerültek kiadásra – ezek jó része nem ismert Magyarországon, azonban szintén hasznos forrásanyagokról van szó.

A mű főszövege hat római számmal tagolt fejezetre tagolódik, amelyek részletesen foglalkoznak a „45-ösök” helyzetének alakulásával. Az első fejezet egy nagyon fontos, alapvető kérdéskört elemez, mégpedig az 1945-ben német és osztrák területen tartózkodó magyarok számát, amely a kaotikus helyzet miatt egyáltalán nem állapítható meg pontosan, de még a szerző által összevetett becslések is sokszor eltérnek egymástól. A következő két fejezet a „45-ösök” két alkotó alcsoportját, a katonákat és a civileket mutatja be. A főleg a visszaemlékezésekre, és magyar levéltári forrásokra alapuló bemutató részek szinte egybehangzóan beszámolnak a sanyarú tábori létről, ahol gyakran a teljes létbizonytalanság is felütötte a fejét. Ennek ellenére hiányosságként lehet felróni, hogy a táborok irányítói, a szövetséges haderők oldaláról nincsen megvilágítva – maximum nagy vonalakban – hogy miként, milyen szabályokat követve működtették ezeket a létesítményeket. A helyzetre az egyik fejezet előtti, Dwight D. Eisenhower tábornoktól származó idézet felhívja a figyelmet, hogy az amerikai, angol és francia katonai vezetők finoman szólva sem voltak a helyzet magaslatán, azonban ennek bővebb kifejtése kimaradt a műből. A civilek különböző kategóriába sorolása ugyanakkor igen alaposan be lett mutatva, és a magyar hadifoglyok táborairól is részletesen adatsorokat lehet olvasni.

Szintén érdekes kérdést feszeget a hazatérést vagy az emigrációs létet vállalásáról szóló alfejezet, mint ahogyan a „45-ösök” politikai felfogásának kifejtése is hasznos már a könyv elején, mivel számos későbbi cselekedetük indítékát megmagyarázza, hogy miként vélekedtek a Horthy-rendszerről. Ez utóbbi téma pedig már át is vezet a negyedik fő fejezethez, amely a magyar szervezetek létrejöttével és működésével foglalkozik.

Már a táborélet során megkezdték önmaguk szervezését a magyarok, és különböző organizációkat hoztak létre, amelyek nemcsak a politikai téren mozogtak, hanem gondoskodtak a fiatalok neveléséről, oktatásáról is. Külön érdemes kiemelni, hogy a repatriáló szervezet, a Magyar Menekültügyi Bizottság működtetésében egy idő után oroszlánrészt vállalt Hennyey Gusztáv, a Lakatos-kormány (és egyben a Horthy-éra) utolsó külügyminisztere. Nyári Gábor bemutatja, hogy Hennyey nem vett részt eleinte az emigránsok politikai csatározásaiban, hanem inkább segítette, hogy a hazatérni vágyók minél előbb Magyarországra juthassanak a hivatalos budapesti vezetéssel tárgyalva.

Hennyey azonban mégiscsak belefolyt a politikába, ami negyedik fejezet nagy részét képezi, bemutatva, hogy a Magyar Szabadság Mozgalom, valamint a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége miként jött létre, és próbált érdemi tevékenységet folytatni, amit azonban akadályoztak a belső ellentétek. A szerző részletesen foglalkozik vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc tevékenységével, aki szinte megkerülhetetlen szereplője volt a „45-ösök” politikai életének. A Magyar Szabadság Mozgalom mellett talán a másik legjelentősebb akciója is tárgyát képezi a műnek, amellyel a szerző már foglalkozott munkássága során. Az altöttingi országgyűlés kapcsán Nyári Gábor rámutat, hogy több egymásnak ellentmondó határozatott hozott a grémium, amelyet igazából nem ismert el senki, mégis jelentősnek nevezhető, mivel megpróbálta az emigrációt összefogni.

Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc (1892-1980) – forrás: Wikimedia Commons

Az ötödik fejezetben kerül bemutatásra, hogy az oktatás, a kulturális élet és a sajtó működött zajlott, amelyről kiderül, hogy a nehézségek ellenére is jól szervezetten működtek a magyar lapok, színjátszó körök vagy éppen iskolák. Külön alfejezetet kapott a vizsgált korszak második felében megjelenő Szabad Európa Rádió, amelynek magyar osztálya az NSZK-ban, Münchenben rendezkedett be. A szerző a rádió kapcsán megemlíti, hogy az igazából az USA-ban működő Magyar Nemzeti Bizottmányt ismerte el, amely nem tekintette alapnak a Horthy-rendszert, hanem a demokratikus államrendszer mellett foglalt állást. A szervezet neve többször is felbukkan a könyvben, ugyanakkor az túl részletesen nincs bemutatva: csupán annyit tudunk meg róla, hogy alapítói már „47-esek,” akik a demokratikus államrendet tekintették alapnak, és nem gondoltak nosztalgiával a Horthy-korszakra. A Sulyok Dezső és Nagy Ferenc nevéhez köthető szervezetet ugyanakkor a washingtoni vezetés elfogadta, még ha – a könyv szerint – nem is volt nagy társadalmi támogatottságuk.

Természetesen a mű nem az amerikai magyarsággal foglalkozik, azonban ebben az esetben talán érdemes lett volna bővebben szólni arról, hogy a tengerentúlon milyen magyar szervezetek működtek, akik segítségére voltak a „45-ösöknek,” és ha már Eckhardt Tibor meg lett említve, szintén nevesíteni lehetett volna akár az emigránsok bevándorlását kritizáló baloldali személyiségeket. Ehhez a gondolatlánchoz fűzve továbbá arról is lehetett volna pár sorban szólni, hogyha a Bizottmánynak nem volt támogatottsága, akkor mégis milyen csoportosulásokat támogattak az USA-beli magyarok, és hogy miként vélekedtek a Horthy-rendszerről – ami, mint a könyvből kiderül – a „45-ösök” számára fontos világnézeti hivatkozási pont volt.

A szellemi élet áttekintése után egy fejezete van még a könyvnek, amely a magyar felekezeteket tárgyalja, és itt sem találhatunk nagy hiányosságokat. Ugyanakkor maga a szerző is rámutat arra, hogy a római katolikusok mellett a „45-ösök” protestáns gyülekezeteiről jóval kevesebb a forrás, így az ő történetük nehezebben rekonstruálható, azonban róluk szintén kaphatnak az olvasók áttekintést – még ha szerényebb terjedelemben is, mint a katolikusokról.

Összességében Nyári Gábor könyve egy jól körülhatárolt csoport jó tíz éves történetét mutatja be, méghozzá elég részletesen, adatokkal megtámogatva. A „45-ös” emigráció talán legrészletesebb bemutatására vállalkozott tehát a mű, amelynek hiányosságaként az róható fel, hogy a tágabb kontextust esetekben (lásd: miként szervezték meg a szövetségesek a táboraikat, miért éppen a „47-esek” csoportja lett támogatva az USA által, illetve miként támogatták vagy éppen nem támogatták az amerikai magyarok a „45-ösöket”) nem ismerteti kellő részletességgel, csupán slágvortokban utal azokra. Noha ezeknek a körülményeknek a bemutatásával a „45-ös” emigráció lépései is jobban érthetőek. A könyv az 1955-56-os évnél lezárul, amely végpont jó választás volt, mivel az első háború utáni emigránsok már beilleszkedtek új hazájukban, az 1956 októberi-novemberi események pedig az ő életükben is változásokat hoztak – de ez már egy másik kötet témája lehet.

A borítóképen a müncheni Marienplatz és az Új Városháza látható 1962-ben – forrás: Fortepan, 74945. kép, Romák Éva adománya


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A könyv írója, Nyári Gábor, az ntf.hu állandó szerzője, ezért sok szeretettel ajánljuk a kötet nyilvános bemutatóját is.

Az eseményre 2018. október 8-án, hétfőn kerül sor az Eötvös Kollégiumban.

A kötetet Nánay Mihály: Habsburg József főherceg című könyvével együtt Vizi László Tamás, és Szerencsés Károly mutatja be.

A bemutatóról részletesen az alábbi linken tudnak tájékozódni:

https://www.facebook.com/events/474018406428700/

 


Facebook Kommentek