Kávézás és teázás a szocialista időszakban

Tóth Eszter Zsófia

Egy reggeli kávé, cigivel. A szocialista időszakban egy átlagos napkezdet. Olyannyira, hogy eleinte nem tűnt egészséget kockáztató tényezőnek. Sőt, a kávé jótékony hatásról is cikkeztek a lapok, többek között a vérnyomásszabályozó hatását emeltek ki. A kávézás és a teázás is egy életstílust jelentett. Részben olyat, amelyet a szocialista időszakban elutasítottak, burzsoá csökevénynek tartottak, gondoljunk csak a kávéházakra, amelyeket presszók váltottak fel és a délutáni teázás szokására, mely teljesen idegennek számított Magyarországon a szocialista időszakban. Egészen addig, amíg az 1980-as évek elején elkezdték vizsgálni a hirtelen szívhalál, az infarktusok megemelkedett számának okait és összefüggést találtak a kávé, cigarettafogyasztás és a megbetegedések között.

A Kádár-korszak felnőtt nemzedékei, a háborúban született és az 1950-es években gyerekeskedők, bár gyermekkorukban nélkülöztek, a gulyáskommunizmus soha nem látott bőséget jelentett a széles társadalmi rétegek számára. Először lett tömeges mértékű a túlsúly. E cikk azonban kellemesebb részéről fog szólni ennek az időszaknak: a presszókávézás térhódításáról.

Kávézó a Magyar utcában, 1946. (KOVÁCS MÁRTON ERNŐ/FORTEPAN)

A kávézás az 1960-a évek végén olyannyira támogatott volt, hogy reklámozták is, gondoljunk csak az Omnia bevezetésére 1968-ban.[1] A kávéfogyasztás rohamos növekedését jellemzi ez az adat:

1960-ban 1313 tonna kávé, 1970-ben már több mint 20 ezer tonna fogyott Magyarországon.[2]

A kávézás népszerű volt a korabeli irodákban, sőt gyárakban is. Kávé és cigiszünetet is lehetett tartani a kotyogós kávéfőzőn főzött méregerős fekete itallal. A szocialista időszakban, amikor nagyra nőtt a kapun belüli munkanélküliség és léteztek olyan munkahelyek, ahol a nyolc óra munkaidőt nehéz volt kitölteni, a kávézás jó időtöltés lehetett. A jó kávé jellemzői az alábbiak voltak a Népszava újságírója szerint:

A jó fekete idegen íztől mentes, harmonikus aromájú, erőteljes zamatú, határozott karakterű. A koffeintartalom a minőség szempontjából elhanyagolható. A fekete minőségét viszont nagyban befolyásolja az, hogy a nyers kávét mikor pörkölték. Minél rövidebb idő telik el a pörköléstől a főzésig, annál jobb.”[3]

A kávét mindig szódával tálalták a presszókban, ez járt hozzá. Amikor az 1980-as években bevezették, hogy fizetni kell a vízért, nagy volt a felháborodás.

A teázás

Ha a gyermekkori teaélményeimre gondolok, akkor elsőként az úgynevezett napközis tea jut eszembe, amit az iskolában kaptunk: ez garzon tea, citrompótló és cukor sajátos elegye volt, nagyon édes, de akkori ízlésemnek teljesen megfelelt. A kisbabák teáztatásának külön szakirodalma is volt, melynek alaposabb áttekintése egy külön cikket is megérdemelne. A felnőttek között nem nagyon terjedt el a teázás szokása, többnyire akkor fogyasztották, ha meghűltek, influenzások voltak.

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum [CC BY-NC-ND]
A Planta tea reklámja 1943-ból (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

Az 1980-as évektől kezdve vált aktívabbá a teázás tudatos népszerűsítése: az Országos Egészségnevelési Intézet 1984-es kiadványa szerint teát fogyasztani egészségesebb, mint kávét. A tea is tartalmaz koffeint, így szintén élénkít,

„csersavtartalma a koffeinmennyiség felszívódását lassítja, ezzel serkentő hatását időben elhúzza. így a tea nem izgat, nem kelt feszültséget, hanem frissítő hatást fejt ki. És ami még fogyasztása mellett szól: kimutatták, hogy C-vitamint, sőt PP-vitamint is tartalmaz. Ez utóbbi a hajszálerek ellenállását növeli, ezáltal csökkenti a vérzékenységet.”[4] 

Volt egy mára már elfeledett teafajta, a Planta tea, melyet már a két világháború között lehetett vásárolni. Olyan plakátokon reklámozták, amelyen egy fekete hajú csitri emeli szájához a teáscsészét, két kézzel fogva azt. És a plakát felirata csak ennyi: „Minden időben Planta-tea!”[5] Ez a tea volt az, amelyet a második világháború alatt, amikor Budapest ostromakor igazi teát nem lehetett kapni, teahelyettesítőként itták az emberek az óvóhelyen. A Planta teát egyszerű barna papírzacskóba csomagolták, a következő felirattal: „Planta tea, Magyar tea – Mesterségesen ízesített és / festett szederlevél„. A teáról dal is született, az Egy szerelem három éjszakájában hangzott el:

1974-ben még kapható volt a Planta tea, a Herbária gyártotta.[6] Szántó Piroska festőművész nem szerette a Plantát, erről egy interjúban mesélt:

„A planta (…) a világ legkellemetlenebb, legszúrósabb és legbüdösebb folyadékja volt. A háborús teát hívták planta teának. Állítólag tealevél is volt benne. Szerintem a zöme cseresznyefalevél, szamócalevél, talán ménta, nem tudom. Meghatározhatatlan lé volt, de meleg és valami növényi íze is volt. Ez volt a planta.”[7] 

A másik, a háztartásokban gyakran megtalálható teafajta a Garzon filteres tea volt, ugyanis a filteres változat újnak és könnyen elkészíthetőnek számított. Azon kívül lehetett a Compack csomagolásában más teákat is kapni, például Darjeelingot (Aranykanna sorozatban), de azt drágának, felesleges luxusnak tartották.[8] A Konzum tea pedig minőségben elmaradt a Garzontól. És volt egy Garzon teát is tartalmazó forró ital, amelyet téli, hideg napokra ajánlottak:

„Fél liter vizet forralunk, majd a tűzről levéve, két zacskó garzonteát lógatunk bele. Ha már elég erős a tea, akkor tetszés szerint mézet adunk hozzá, majd szegfűszeget, reszelt citromhéjat, négy-öt deci vörösbort, fél deci rumot, egy rudacska fahéjat. Azonnal fogyasztható volt.”[9]

Összességében a rendszerváltásig egyértelműen a kávézás volt a nyertes, a teázás nem alakult szertartássá. Igyunk egy kávét, hangozhatott bárhol és bármikor a felszólítás. Sőt, presszóba is egy kávéra volt a legegyszerűbb beülni. Kávé habbal, kávé konyakkal szintén népszerűnek számított. A tea igazi reneszánszát a hiánygazdaság végével, a korlátlan importlehetőségekkel kezdte el élni.

Mindenki itala, a tea. A Ferenc körúti Délker teázója 1973-ban. (FERENCVÁROSI HELYTÖRTÉNETI GYŰJTEMÉNY/FORTEPAN)

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált források

[1] Népszabadság, 1981. április 25. 6. o.
[2] Népszava, 1971. június 27. 4. o.
[3] Népszava, 1971. június 27. 4. o.
[4] Népszabadság, 1984. április 7. 18. o.
[5] Népszabadság, 1958. február 16. 25. o.
[6] Ludas Matyi, 1974. június 6. 2. o.
[7] Jelenkor, 1986. május 461. o.
[8] Ludas Matyi, 1972. június 22. 2. o.
[9] Magyarország, 1975. január 19. 32. o.

A nyitóképen házi tetoválószalon az elmaradhatatlan kávéspoharakkal, 1977. (Urbán Tamás/FORTEPAN)

Facebook Kommentek