A trónörököspár év végi ünnepi szokásairól (1881-1882)

Borovi Dániel – Vér Eszter Virág

Rudolf trónörökös 1880. március 7-én jegyezte el Stefánia belga királyi hercegnőt. A menyasszony testi éretlensége miatt elhúzódó jegyességük idején  Rudolf többször is látogatást tett Brüsszelben, így májusban, Stefánia születésnapján, majd júliusban és októberben is. A karácsonyt viszont egymástól távol töltötték, mindketten szüleik és testvéreik társaságában ünnepeltek. Erzsébet Magyarországról – Márki Sándor kutatási szerint az esküvői előkészületek sokasága miatt – december 20-án utazott vissza Bécsbe, ahol családi körben az év vége telt. Kikapcsolódásként Rudolf és apja, valamint a szász király, I. Albert kíséretében 27-én vadászni indult Neubergbe. A májusi esküvőt megelőzően a trónörökös még egyetlen alkalommal, 1881 februárjában utazott Brüsszelbe, mielőtt megkezdte volna két és fél hónapig, április 22-ig tartó keleti utazását.

A rendkívül reprezentatív keretek között zajlott május 10-i bécsi házasságkötést követően, közvetlenül a laxenburgi nászútjuk után – a paritás hangsúlyozására – május 18-án magyarországi bemutatkozó látogatásra indultak, majd 25-én utaztak el első közös lakhelyükre, Prágába.

„Nehéz időszak kezdődött számunkra. Heteken át fogadtuk Csehország minden jelentősebb városából a küldöttségeket, egymást követték a vacsorák, audienciák, színielőadások, a különféle intézetekben, jótékonysági intézményekben, múzeumokban tett látogatások – mindez teljes mértékben kitöltötte napjainkat. A reprezentációs kötelezettségek szakadatlan sora és a gyökeres életmódváltás újra megtámadta egészségemet”1

– emlékezett házasságának első Hradzsinban töltött heteire Stefánia. Rudolf családjába, illetve az udvari társadalomba való beilleszkedés sem volt eredményes. Erzsébet saját negatív tapasztalatai miatt – nem kívánt felnőtt gyermekei életébe avatkozni, az uralkodó pedig túlzottan elfoglalt volt. Egymásrautaltságukat, s önálló közös életük kialakítását segíthette a földrajzi távolság is. Stefánia reakciói az udvari elmaradott körülményeket illetően szintén visszatetszést keltettek, ahogyan becsvágya és pompakedvelése is.

File:Wedding procession Crown Prince Rudolf and Princess Stephanie 1881b.JPG
Rudolf és Stefánia esküvői menete (Wikimedia Commons)

Ferenc József és Erzsébet kevés megértést tanúsított a trónörököspár első közös nyarát illetően. Rudolf az uralkodótól nem kapott engedélyt a kért szabadságolására, Ferenc József mindössze a melegtől egyre jobban szenvedő Stefánia vidéki pihenésére tett javaslatot, és elutasították (vélhetően a villa mérsékelt befogadóképessége miatt) a trónörökös azon kérését is, hogy az ischli rezidencián a családdal együtt pihenjenek. Kivételt mindössze egy pár napos tisztelgő látogatás jelentett. Az év során ugyanis általában két olyan jeles esemény volt, amit lehetőség szerint igyekeztek tényleg családi körben tölteni: a karácsony és az uralkodó augusztus 18-i születésnapja, noha az utóbbinak állami ünnepként is kiemelt fontossága volt a korszakban. Rudolf és Stefánia Ferenc József születésnapja miatt augusztus 16-án érkezett Ischlbe, ahonnan végül Rudolf (közös) születésnapi köszöntését követően augusztus 22-én utaztak el Salzburg érintésével Prágába.

A főhercegi pár a sajtóban (Forrás)

1881 nyarán – a házasságkötés után mindössze néhány hónappal – szóbeszéd és találgatások célpontjává váltak. Környezetük megbízható diagnózis hiányában a (valójában még nem menstruáló) trónörökösné várandósságát feltételezte, s megkezdték az ezzel kapcsolatos előkészületeket is. A nagyon várt, de meghiúsult gyermekáldás miatti kudarc ősszel ismét gúnyolódás tárgyává tette családi és udvari közegben a fiatal házaspárt. Novemberben ismét Erdélybe indultak vadászni, mindazonáltal Erzsébet névnapjára Gödöllőn – átutazóban – Rudolf és Stefánia is megjelent:

„Tegnapelőtt [november 19-én] volt egy kis változatosság. A koronaherceg-pár jött meg az erdélyi vadászatokról. Pár órára jöttek ki Pestről Gödöllőre. Azt hiszem, nem volt valami kellemes »Neki« [Stefániának] az ittlét, ami bizonyos »komédia« [„álterhesség”] óta! A kísérettel együtt itt étkeztek ugyan, de mivel oly későn jelentették be jövetelüket és a Károlyiak is éppen hivatalosak voltak, így még csak egy családi közös étkezés sem volt! Nem különös, hogy ez az erdélyi vadászat már az olasz Felségek [I. Umberto és felesége, Margit] jövetele előtt elő volt készítve! Egy asszony a hetedik hónapban vadászni megy? Remekül érezte magát Görgényben barátaikkal. De nem mindenki a kíséretükből érezte jól magát. Tulajdonképpen ez a néhány itt töltött óra sem volt üdítő. És a kedves koronaherceg – akivel azelőtt bizonyos fajta napsugár vonult be –, egészen megváltozott.”2

számolt be a történetekről Festetics Mária naplójában. Az év végi tervezett ünnepségeket a számos áldozatot követelő katasztrófa, a Ring Színház december 6-i leégése árnyékolta be. Vélhetően ennek hatására Rudolf és Stefánia már december 11-én Bécsbe érkezett, ellenben Erzsébet ezúttal is szinte csak közvetlenül az ünnepek előtt, december 21-én utazott el Magyarországról. A trónörököspár első (közös) karácsonya – hagyományteremtő módon – tágabb családi körben, Ferenc József, Erzsébet és Mária Valéria társaságában a Burgban került megtartásra, és egészen Rudolf haláláig szüleivel, illetve húgával ünnepeltek.

File:Görlich - Allegory on the betrothal of Crown Prince Rudolf and Stephanie of Belgium.jpg
Rudolf és Stefánia eljegyzésének allegórikus ábrázolása 1881-ből (Wikimedia Commons)

A következő évben (1882-ben) szintén a családot érintő ünnepek, esetenként közszerepléseik idején nyílt alkalmuk találkozni. Az uralkodó és fia ezen felül rendszerint a hadgyakorlatok alatt, valamint vadászataik során töltöttek néhány napot egymás társaságában. Rudolf és Stefánia április 6-án Bécsbe utaztak, hogy az első húsvétjukat közösen, családi körben ünnepeljék, illetve a trónörökösné Erzsébet helyetteseként jelenhessen meg. (A nagyhetet Stefánia a későbbiekben is rendszerint Bécsben töltötte, hogy az ünnepi szertartásokon – például a nagycsütörtöki lábmosáson – a császárnét helyettesíthesse.) A trónörököspár Rudolf névnapjáig (április 17.) tartózkodott Bécsben, ez alkalomból 32 fős családi díszebédet rendeztek, melyen a trónörökös nővére, Gizella is megjelent férjével, Lipóttal. Mária Valéria tizennegyedik születésnapján (április 22-én) már Prágában voltak, míg június 4-i bérmálására újfent Bécsbe siettek. A nyár egy részét ismét a prágai rezidencián töltötték, majd július végén Rudolf erdélyi vadászterületére, Görgény-Szentimrére utaztak. Augusztusban pedig a hagyományoknak megfelelően az uralkodó születésnapját Ischlben, október 4-i névnapját pedig Bécsben ünnepelték meg közösen. Ellenben Erzsébet Gödöllőn tartott névnapján már nem voltak jelen, Prágában tartózkodtak. Az év vége hagyományosan számos közös programot eredményezett:

Ebben az évben a gödöllői kastélyban töltöttük a karácsonyt és az újévet, mert ott időzött a császár és a császárné, és igényt tartottak a jelenlétünkre. Ez a családi élet legszebb pillanata, megkondulnak az éjszaka csendjében a harangok, hogy hirdessék a békét és a kiengesztelődést. Ott várt bennünket a gazdagon feldíszített karácsonyfa, alatta a sok értékes ajándék, hanem a legbecsesebb hiányzott közülük: a bensőséges családi szeretet.”3

Stefánia – évtizedekkel később, 1937-ben megjelentetett visszaemlékezéseiben – már nem emlékezett pontosan az 1882 decemberében történekre. A hónap első heteit még Prágában töltötték, ahonnan december 12-én utaztak Bécsbe. Ferenc József és Erzsébet a közel 15 éves Mária Valériával, illetve kíséretükkel december 20-án költözött át Gödöllőről a budai palotába, ahol a karácsonyt is tartották nagyobb családi körben, a trónörököspár részvételével.

A főhercegi pár képmása érmén (Forrás)

Távozásukkor az uralkodó 200 forintot adományozott házipénztárából a gödöllői „szegények és szűkölködők” támogatására.

„A királyi udvar tegnap költözött be Gödöllőről fővárosunkba. A királyi pár az udvari vadászat befejeztével, délután három órakor kocsin hajtatott a budai várpalotába, míg Mária Valéria főhercegnő délelőtt érkezett meg, külön vonaton, gróf Kornissné főudvarmesternő és Rónay Jácint püspök kíséretében. Ugyané vonattal érkeztek meg Ferenczy Ida k. a., báró Mondel főhadsegéd, Pápay udvari tanácsos és az udvari személyzet. Tegnap estére várták a királyasszony fivérét, Károly Tivadar bajor herceget, egynapi látogatásra. A királyi család a karácsonyi ünnepet Budán tölti s azután még vagy három hétig marad körünkben.”4

A berendezkedés, illetve az udvari élet nehézségeire Festetics Mária is utalást tett naplójában:

20-án érkeztünk meg ide, ahol minden a régi, az én szép, kedves, nagyszerű lakásom is, ahonnan az idén télen is nagy élvezet szemlélni mindazt, ami elénk tárul. A megszokott hajsza is a régi, és a régi ismerősök megmaradtak jó barátnak, ami életben tartja a magunkba vetett hitet, ami talán egyedül ad tartást az élet küzdelmeihez.”5

December 21-én az uralkodó kihallgatást tartott, melyen fogadta többek között Mailáth György országbírót, Edelsheim-Gyulay lovassági tábornokot, valamint Csemegi Károlyt. Estére az uralkodópárt a Népszínház előadására várták, végül az udvari páholyban helyettük Erzsébet testvére és felesége, Maria José portugál infánsnő jelent meg. A karácsonyi helyszínváltozás feltételezhető oka a gödöllői kastély szűk befogadóképessége lehetett. Ez a (bővítést és átépítést megelőzően) a budai rezidencián is rendszerint nehézséget jelentett, ahogyan arról a sajtóban is beszámoltak:

Az udvar beköltözése Budára nem csekély fejtörést okozott az udvarmesteri hivatalnak, mert a budai palota szűk helyiségeiben az elrendezkedés sok nehézséggel járt. Ezúttal még szűkebb a hely, mert a királyi család több tagjának kell lakást berendezni, kik a karácsonyi ünnepre ide jönnek, hogy jelen legyenek Mária Valéria főhercegnő karácsonyfájánál.”6

File:Crown Prince Rudolf of Austria-Hungary with his family.jpg
Rudolf és Stefánia családi körben, 1881. (Wikimedia Commons)

Stefánia és Rudolf az uralkodópár meghívására 22-én érkezett Budapestre, amit szintén élénk sajtófigyelem kísért:

A trónörökös pár tegnap délután fél három órakor, az osztrák államvasút gyorsvonatán érkezett fővárosunkba. Ő fenségeik fogadására Thaisz Elek főkapitány, Leitner vasúti felügyelő és Littmann budapesti állomásfőnök jelentek meg a peronon. Az udvari kocsiból először Rudolf trónörökös szállt ki, kisegíté Stefánia főhercegasszonyt, aztán gyors léptekkel mentek az udvari pavillonba. Innen zárt hintóban hajtattak a budai királyi palotába, hol a karácsonyi ünnepet felséges szüleikkel töltik.”7

A trónörökös bécsi elutazása előtt, 21-én még fogadta Kálnoky Gusztáv külügyminisztert, valamint a minisztérium első osztályfőnökét, Szögyén-Marich Lászlót. Már a megérkezésüket követő (23-i) vacsora (a résztvevők visszaemlékezései alapján) kellemetlen, némileg kínos légkörben telt:

„Tegnap este tehát megint lent étkeztem a Papával, a Mamával, Rudolffal, Stefániával és Károly Tódor [Tivadar] bácsival. Stefánia megint nevetséges volt. Folyton egymást bámulták, s Stefánia úgy beszélt, mintha legalábbis az ezüstlakodalmukat ülték volna. Maria José néni pont az ellentéte, hozzá képest Stefánia szinte csúnya. Amikor jobban szemügyre vettem fekete ruhás alakját, őzikeszemét, vidám kis arcát, azt gondoltam magamban, hogy vajon Rudolf nem irigyli-e a bácsit ezért a szép kicsi asszonyért. Stefánia valóságos toronyként emelkedett a magasba mellette; nagy volt, kövér, sárga és szőke, s valami szörnyűséges, fehér atlaszból varrt ruhát viselt.”8

A közös családi ünneplést követően (Károly Tivadar feleségével a szenteste előtti napon távozott Budáról) másnap Ferenc József hivatalos kötelezettségei miatt visszatért Bécsbe. Szokásához híven este szállt szerelvénybe s másnap reggel érkezett Bécsbe, ahová 26-án fia és menye is követte, hogy a Habsburg-ház uralkodásának 600 éves jubileumi ünnepségein részt vehessenek:

A király ö felsége és a trónörökös-pár fővárosunkból Bécsbe utaztak. A király hétfőn este külön udvari vonaton utazott s ma Bécsben a Habsburg-ház jubileuma alkalmából való üdvözleteket fogadja, pár nap múlva pedig visszatér fővárosunkba. A trónörökös-pár tegnap reggel félkilenc órakor az osztrák államvaspálya gyorsvonatán utazott el. Rudolf trónörökös tábornoki egyenruhát, Stefánia főhercegasszony egyszerű barna úti öltönyt viselt. A királyt is, a trónörököst-párt is Thaisz Elek főkapitány fogadta a pályaudvaron s Rudolf trónörökös, mielőtt a szalon­kocsiba lépett volna, szívélyesen beszélgetett és kezet’ fogott vele.”9

tájékoztatta olvasóit a Fővárosi Lapok 1882. december 27-ei számában.

File:Rudolf Habsburg and Princess Stephanie.jpg
Rudolf és Stefánia még 1880 márciusában (Wikimedia Commons)

Szintén a Fővárosi Lapok számolt be arról, hogy értesüléseik szerint mivel teltek az uralkodócsalád ünnepnapjai Budán:

Az udvarnál, Valéria főhercegnő most kapott utólszor karácsonyfát, fölserdült lányoknak való ajándékokkal. Volt egy selyem erszényben kétszáz forint ezüst pénz is, melyet a királykisasszony benső cselédei közt osztott ki. A karácsonyfa a gödöllői erdőből vágott sudár fényű volt. A királykisasszony és Stefánia főhercegnő saját szép kézműveikkel (csipke-munka, aquarell-képek) lepték meg a királyi párt. Az ünnepek alatt a királyi család ájtatosan vett részt az udvari kápolna istentiszteleteiben. Továbbá a király, a trónörökös pár s Valéria főhercegnő meglátogatták Coburg Fülöp herceget s nejét, Luiza belga kir. hercegnőt. Ünnep első napján a trónörökös és neje a Huszár Adolf szobrász műtermét is, a Bajza-utcában, látogatásukkal tisztelték meg. Délben érkeztek s a szerencséltetett művész a bevezető jeges utat szalmával hinteté be. Érdekkel nézték meg a munkatermeket, az »Ámorral játszó Vénus« szoborcsoportot s a nagy teremben lévő Deák-szobor vázát és a készülő nagy allegóriái alakokat, melyekből az »Igazság« és »Népek testvérisülése« már kész minták. A trónörökös nagy érdeklődéssel kérdezősködött, s azt mondá, hogy figyelemmel fogja kisérni a szobor haladását. A mintázó szobában szemügyre vették a kisebb munkákat, köztük Izsó Miklós szépen sikerült fejét, Pulszky Ferenc mellszobrát és számos kisebb szép művet. Hogy egy óráig időztek: mutatja megelégedésöket. Mikor a trónörökös távozott, kezet fogott a művészszel. Ünnepek alatt a királyné majd mindig családi körében volt. Csak másodnap délután, midőn már a havat elsöpörték, tett gyalog sétát Fürstenberg grófné kíséretében, az elipsz benső részén s a vár egy pár utcáján, gyalog. Valéria főhercegnő ünnepi örömét nagyon fokozta az, hogy karácsony másodnapján megérkezett Bécsből barátnője is, Auersperg Aglája hercegkisasszony, ki több napig lesz a budai várpalota vendége.”10

A 27-i jubileumi ünnepséget követően az uralkodó 30-án ismét Budára érkezett, míg Rudolf feleségével egy nappal később szintén Magyarországra sietett, hogy az év végét és újév első napjait ismételten családi körben a budai rezidencián ünnepelhessék, ahová Frigyes főherceget is meginvitálták, aki 29-én utazott Pozsonyból Budapestre. Az újévi eseményekről a sajtóban is megemlékeztek:

„A királyi család mind a Szilveszter-estét, mind az uj év napját szorosan családi körben töltötte. A déli órákban Rudolf trónörökös és neje hosszabb látogatást tettek herceg Coburg Fülöp palotájában, délután pedig családi ebéd volt, melyben a Coburg hercegi pár is részt vett. Jelen volt Mária Valéria főhercegnő is. Tegnap udvari ebéd volt, melyre mintegy ötvenen kaptak meghívást”.11

File:Stéphanie and Rudolf.jpg
Rudolf és Stefánia 1882-ben (Wikimedia Commons)

Az év első napjain a családi meghittségnek vége szakadt, ugyanis a báli szezon kezdetén a reprezentációs és egyéb kötelezettségek kerültek előtérbe. Számos udvari ebédet, majd Vízkeresztet (január 6.) követően bált is rendeztek, amely az uralkodócsalád kíséretére is jelentős terheket rótt:

„Túlestünk hát az újévi cantátán. A sokféle kötelezettség miatt óriási a hajsza. Ami pedig érdekesnek ígérkeznék, az az idő hiányában nem élvezhető. Most ketten vagyunk udvarhölgyek – mivel a kedves Mailáth Sarolta [Mailtáth György lánya] felvette a szolgálatot. Úgy hírlik azonban, hogy gyenge szíve miatt kíméletre szorul, ami a sétákra vonatkozik. (…) A hosszú séták ebben a zord télben nagyon nehezemre esnek. Újra rekedt lettem, és ebben a csikorgó hidegben futni nem kicsiség. Lehet az idő bármilyen, a császárné nem adja fel a sétáit, melyeket oly gyors iramban teszünk, hogy a homlokomról folyik a veríték a 10 °C –os hidegben. Csak neki ne ártson meg ez! (…) A vacsorák alatt sok kimagasló úrral találkozom, így Tiszával [Kálmán miniszterelnökkel], de elsősorban Andrássyval [Gyula], aki nem talál mindent okosnak, amit a Ballplatzon tesznek. No, erről sokat lehetne beszélni, de arra nincs időm, hogy naplómban mindent, ami történik megörökítsek…”12

– panaszkodott naplójában Festetics Mária. Erzsébet mozgásigényét nemcsak (kísérői által maratoninak ítélt) séták elégítették ki, hanem szokásához híven budai tartózkodása idején is rendszeresen kilovagolt a Városligetbe, vagy edzéseit folytatandó felkereste a palota közvetlen közelében található lovardát. A trónörököspárra is jelentős számú nyilvános szerepelés hárult magyarországi látogatásuk idején. Rudolf 1883. január 3-án szülei társaságában részt vett a megyeri vadászaton, másnap – a sajtóban megjelentek szerint – fogadta a magyar kormány tagjait, majd az audienciát követően Stefánia kíséretében látogatást tett a Ganz-gyárban:

„…Mechwart [András] igazgató a hivatalnoki kar élén fogadta a fenséges párt, aztán körülvezette a gyár helyiségeiben, bemutatva egy vasúti kerék öntését is. Rudolf trónörökös megelégedését fejezte ki, aztán Stefánia főhercegasszonynyal együtt a munkások éljenzése közt átment a Királymalomba, az ott elhelyezett villamtelep megtekintésére. Itt félóránál hosszabban időztek, megmagyaráztatván maguknak a villamvilágitási készülékek egész berendezését és bemutattatván maguknak a telep vezetőjét. Ezután az utcán egybegyűlt nagy közönség éljenzéseitől kisérve kocsiztak vissza a királyi palotába”13

– közölt vizitelésükről beszámolót a Fővárosi Lapok 1883. január 5-i száma. Mária Valéria – az ekkor egészségügyi nehézségekkel is küszködő – Rónay Jácint vezetésével Budán is folytatta tanulmányait, míg szabadidejét a magyar fővárosban nála vendégeskedő barátnője, Auersperg Aglája hercegnő társaságában töltötte. Rudolf és Stefánia végül az 1883. január 8-i – a paritás jegyében Budán megvalósított szezonnyitó – udvari bált követően 10-én utazott el Prágába:

„Túl vagyunk a fényes udvari bálon, amelyhez fogható szép ünnepséget még nem éltem át Budán. (…) A koronahercegné jól érezte magát, aki eltörpül ugyan szép anyósa mellett, habár igen előkelő megjelenésében. Arcszíne nagyon szép, de hirtelenszőke haja álhajjal dúsított. – Vecseránét Kinsky csempészte be a hátam mögött és arra akart rávenni, hogy mutassam be a koronaörökösnének, amint én kereken megtagadtam…”14

– jegyezte fel naplójába Festetics Mária. A fenti időszak a trónörököspár közös életében is jelentős változást hozott. Vélhetően december második felében foganhatott meg egyetlen gyermekük, Erzsébet. Stefánia várandósságát korábbi nehézségei miatt veszélyeztetettnek tartották, amelyről visszaemlékezéseiben így ír:

Nem a legjobb feltételekkel indult hát a terhességem. Bár erős és egészséges voltam, az orvosok nyugalmat rendeltek számomra, valamint minden fáradságot és izgalmat nélkülöző, szabályozott életmódot. A sétán kívül minden mozgástól eltiltottak, még a kocsikázástól is.”15

Rudolf és Stefánia lányukkal (Forrás)

Családon belüli elszigeteltségük az évek múlásával egyre nyilvánvalóbbá lett. Ez a közös ünnepségek során (a résztvevők és környezetük számára is) mind kellemetlenebbé vált, ahogyan arra Mária Valéria feljegyzései is egyértelműen utalnak:

„Karácsonyfa-állítás, ahova Rudolf és Stefánia a kislányt is elhozza… Gyakran elgondolom, hogy máshol szeretetben és megértésben egyesíti a karácsony a családokat… mily boldog lehet egy ilyen családi kör! Álomnak tűnik az az idő, amikor még nálunk is így volt… de most ott áll Stefánia közöttünk és a karácsonyi örömök között… meg persze Rudolf is megváltozott, hideg és gunyoros ember lett belőle… ½ 6 órakor estebéd öt személyre, és aztán szétszéledünk.”16

Egy évvel későbbi naplóbejegyzései a családi konfliktusok további elmélyüléséről tanúskodnak:

„Karácsony este: Mereven és hűvösen jár az ember az asztalok között, s étkezik kínos, barátságtalan hangulatban, és boldogan sóhajt fel, amikor ½ 7 órakor Rudolf és Stefánia búcsúzkodni kezd, s a szentestének, mint minden más estének, véget vethet.”17

Nézeteltéréseik jelentős részét később sem sikerült megnyugtatóan rendezniük, s Rudolfot feltehetően kilátástalannak ítélt helyzete, illetve (máig ismeretlen okból) becsületének elvesztése kényszeríthette a halálba, melynek általa választott formája mintegy egy utolsó tiltakozásnak tekinthető apja és felesége személye ellen. 1889-es öngyilkosságát követően a családi ünnepeknek vége szakad, a feldolgozhatatlan gyász miatt nincs ünneplés az udvarban és az uralkodó családban.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A szerzők a Monarchikum Kutatócsoport kutatói.

Rövidítések:

FL = Fővárosi Lapok

FMN = Festetics Mária naplója

MVN = Mária Valéria naplója

SE = Stefánia emlékiratai

Jegyzetek:

1 SE 2017: 110.

2 FMN 2009: 168-169. (Gödöllő, 1881. november 22.)

3 SE 2017: 129.

4 FL 1882. december 21. (293.)

5 FMN 2009: 186. (Buda, 1882. december 23.)

6 FL 1882. december 22. (294.)

7 FL 1882. december 23. (295.)

8 MVN 2001: 34-35. (Buda, 1882. december 23.)

9 FL 1882. december 27. (297.)

10 FL 1882. december 28. (298.)

11 FL 1883. január 3. (2.)

12 FMN 2009: 187. (Buda, 1883. január 6.)

13 FL 1883. január 5. (4.)

14 FMN 2009: 188. (Buda, 1883. január 9.)

15 SE 2017: 130.

16 MVN 2001: 109. (Bécs, 1886. december 24.)

17 MVN 2001: 144. (Bécs, 1887. december 24.)

Források:

Borovi Dániel – Vér Eszter Virág (s. a. r.): Drága Rudolf – Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz. (ford.: Nyizsnyánszki Ferenc). Budapest, Szépmíves Könyvek, 2020.

Nostitz–Rieneck, von Georg (Hrsg.): Briefe Kaiser Franz Josephs an Kaiserin Elisabeth 1859-1898. Wien-München, Herold, 1966. I. Bde.

Ripka Ferencz: Gödöllő a királyi család otthona. Budapest, Hornyánszky, 1896.

Rónay Jácint: Napló-töredék. Hetven év reményei és csalódásai. (kézirat) Országos Széchényi Könyvtár 59.723/5=90/a.

Rudolf: Utazás a keleten. (ford.: Brankovics György) Budapest, Wodianer, 1883.

Schad, Martha – Schad, Horst (s. a. r.): Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója 1878-1899. (ford: Simon László) Budapest, Gabo, 2001.

Stefánia: Császárnénak szántak – Rudolf trónörökös özvegyének emlékiratai. (ford.: Lendvay Katalin) Budapest, Európa Könyvkiadó, 2017.

Szeps, Julius (Hrsg.): Kronprinz Rudolf Politische Briefe an einen Freund 1882-1889. Wien – München – Leipzig, Rikola Verlag, 1922.

Tolnayné Kiss Mária (szerk.): Egy udvarhölgy naplójából. Festetics Mária grófnő, udvarhölgy naplójának Budán és Gödöllőn papírra vetett részei. Gödöllő, GKK, 2009.

Budapesti Közlöny

Fővárosi Lapok

Vasárnapi Ujság

Válogatott irodalom:

Benda Judit et al. (szerk.): A budai királyi palota története. (Kiállítási vezető.) Budapest, BTM Vármúzeum, 2015.

Bihari Dániel: Sisi nem örült a karácsonyi ajándékának. (Interjú Borovi Dániellel és Vér Eszter Virággal.) 24.hu 2020. december 26. 

Bled, Jean-Paul: Rodolphe et Mayerling. Paris, Fayard, 1989.

Cieger András: Társasági élet „hivatalból”. A politika szereplői által rendezett társaséleti események Budapesten a dualizmus korában. Budapesti Negyed 2004. tél, 46. sz. 313-330.

Corti, Egon Caesar: Erzsébet. (ford.: Turóczi-Trostler József – Farkas Jenő) Budapest, Szépirodalmi, 1989. (reprint)

Csapó Csaba: Ferenc József magyarországi vadászatai. In: Dorog és a tudományok. Kutatók almanachja. (Dorogi füzetek 38.) Dorog, DVBE, 2010. 39-

Diószegi István: A ​Ferenc József-i kor. Magyarország története 1849–1918. Budapest, Vince, 1999.

Farbaky Péter: A budai királyi palota a historizmus korában. Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001) 241–266.

F. Dózsa Katalin – Faludi Ildikó (szerk.): Rudolf – a reményvesztett imádó. (Időszaki kiállítás a Gödöllői Királyi Kastély Múzeumban, 2008. június 5 – szeptember 28.). Gödöllő, Gödöllői Királyi Kastély, 2008.

Frisnyák Zsuzsa: Fejezetek az udvari és kormányzati utazások történetéből. Budapest, MÁV, 2000.

Gerő András: A magyar Habsburg – szükséglet, lehetőség és valóság. In: Uő.: Képzelt történelem. Fejezetek a magyar szimbolikus politika XIX-XX. századi történetéből. Budapest, PolgART, 2004. 79-83.

Gerő András: Ferenc József és a magyarok. Budapest, 2016.

Gratz Gusztáv: A dualizmus kora. Magyarország története 1867-1918. Budapest, Akadémiai, 1992. (reprint)

Grössing, Sigrid-Maria: Rudolf trónörökös. (ford.: Haynal Katalin.) Budapest, Gabo, 2006.

Hamann, Brigitte: Rudolf. A trónörökös és lázadó. (ford.: R. Szilágyi Éva) Budapest, Európa, 1990.

Hamann, Brigitte: Kronprinz Rudolf. Ein Leben. München – Zürich, Piper, 2006.

Hamann, Brigitte: Erzsébet királyné. (ford.: Kajtár Mária.) Budapest, Európa, 2019.

Haslinger, Ingrid: “Rudolf war immer ein Guter Sohn.” Mayerling war ganz anders. Wien, Amalthea, 2009.

Heiszler Vilmos: A Habsburgok Hamletje. Interpress Magazin 1982. (8. évf.) 4. sz. 38-45.

Herre, Franz: Ferenc József élete és kora. (ford.: Balázs István – Farkas Tünde) Budapest, Magyar Könyvklub, 2000.

Kozári Monika: A dualista rendszer (1867-1918). Budapest, Pannonica, 2005.

Márki Sándor: Erzsébet királyné. Budapest, 1899.

Mitis, Oskar: Das leben des Kronprinzen Rudolf. Wien-München, Verlag Herold, 1971.

Salvendy, John T.: Rudolf. Egy lázadó Habsburg lélektani tükörben. (ford.: Hárdi Lilla) Budapest, Minerva, 1988.

Thiele, Johannes: Kronprinz Rudolf 1858-1889. Mythos und Wahrheit. Wien, Christian Brandstätter Verlag, 2008.

Unterreiner, Katrin: Kronprinz Rudolf: „Ich bin andere Bahnen gegangen…”. Eine Biografie. Wien, Styria, 2008.

Vér Eszter Virág: Udvari reprezentáció a Budai Királyi Palotában 1867-1916. Az udvari bálok és fogadások. In: Gergely Jenő (szerk.): Fejezetek a tegnap világából. Budapest, ELTE BTK, 2009. 97-100.

Vér Eszter Virág: Rudolf trónörökös különös házassága. Újkor.hu 2019. július 26. 

Vér Eszter Virág: Rudolf halála és emlékezete. Újkor.hu 2017. január 30.

Weissensteiner, Friedrich: Rudolf trónörökös és a nők. Erzsébet császárnétól Vetsera Máriáig. (ford.: Rónaszegi Éva) Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2005.

Weissensteiner, Friedrich: „Nagyon vágyódom utánad” Ferenc József és a nők. (ford.: Haynal Katalin) Budapest, Gabo, 2013.

Winkerhofer, Martina: „Viribus Unitis”. Der Kaiser und sein Hof. Ein neues Franz-Joseph-Bild. Wien, Amalthea, 2009.

Winkelhofer, Martina: Finom kis társaság. Botrányok Európa királyi és császári házaiban. (ford.: Almássy Ágnes) Budapest, Gabo, 2018.

A nyitóképen: a szűk uralkodói család 1886 vagy 1887 karácsonyán. (Forrás)

Facebook Kommentek