„A ruhám bőr és nem ballon. Az arcszeszem is csak Pitralon. De jegyezd meg jól míg a Föld kerek, Mindig lesznek Rockerek!” – ismerősek lehetnek a Pokolgép együttes Gépdalának sorai. A szocialista időszak nem elsősorban a férfi kozmetikumairól híres, azonban a Pitralon arcszesz és a Barbon borotvahab hívószó lehet az emlékezésre.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
Gyermekkorom alapélménye, hogy nézem apámat a fürdőszoba ajtóból, ahogy borotválkozik, természetesen borotvahabbal. Ez a nyugalom és biztonság alapélménye. Az, hogy akkor, az 1970-es évek végén borotvahabot használhatott, nem is volt annyira régi eredménye a technológiai fejlődésnek. E cikkben a szocialista időszakbeli emblematikus férfi kozmetikumoknak járok utána. Aláfestésnek a Pokolgép fentebb említett Gép-induló című száma:
A Pitralon már 1945 előtt is létezett, a Magyarországi Odol művek gyártotta. Üvegét visszaváltották az illatszerboltok[1]. 1947-ben hirdetés jelent meg a népszavában, hogy mindenképp váltsák vissza a Pitralonos üvegeket, mert külföldi gyártmány és belföldről nem tudják pótolni.[2] 1952-ben a borbély akkor is tett Pitralont az arcra, ha a vendég nem is kérte:
„Egy kis Pitralont?— kérdi szelíden. A Pitralon elmulasztja a pattanásokat. Ezzel már nyúl is egy üveghez, amelyből valami csípős folyadékot mázol az arcomra. Tiltakozni szeretnék, de nem merek beszélni, mert félek, hogy a hangomról is megállapítja, hogy érdes és akkor gargalizálni is kell a Pitralonnal.”[3]
1974 első félévében 340 ezer, 1975 első félévében 500 ezer 50 grammos üveg Pitralont gyártottak.[4] Parti-Nagy Lajos költő verset is írt a Pitralonról. A timsóval pedig borotválkozás után kenték be az arcot, érdektelen, lila holmiként aposztrofálta az újságíró, más pedig kifejezetten rossz emlékezetűnek tartotta, ugyanis használat közben csípett. Ha valaki megvágta magát borotválkozás közben, célszerű volt, jobb mint az ecet.[5]
A villanyborotva sokáig csak keveseknek jutott. A képen Kodolányi János író 1936-ban. (Magyar Bálint/FORTEPAN, 55350)
1967-ben dobták piacra a Barbon borotvahabot. Korábban borotvakrémet használtak a férfiak. A Barbon gyors megoldással, ecset nélküli felviteli lehetőséggel és szőrpuhítással kecsegtetett.[6] 1974-ben pedig kapható volt a borotválkozás előtti és utáni arcvíz is.[7] 1973-ban a Barbon borotvahab fehér színű és levendulaillatú volt, 19 Ft-ba került (ugyanekkor az angol import Old Spice és Gilette 52 Ft-ba.[8]
A Barbon népszerűségét olcsóságának is köszönhette a korban és annak, hogy azt ígérte, kellemes, férfias illatot kölcsönöz használójának. 1984-ben arcborotváló versenyt is rendeztek a televízió Legek legje műsorában, amelyet Szép Árpád szombathelyi férfifodrász nyert meg. Modelljei kiskatonák voltak a versenyben, időre és szépen kellett borotválni. Barbon borotvahabot használt és fél pengés borotvát. Három arccal három perc 23 másodperc alatt lett kész. A nyertes arra panaszkodott, hogy kevesen jártak borbélyhoz, akkoriban nem volt divat.[9]
Visszaemlékezések, novellarészlet:
„Nagyapáinknak elég volt a hideg víz meg a szappan, nem használtak parfümöt. Apáinkon az izzadtságon kívül a Pitralon volt az egyedüli illat.”[10]
„A jóságos Csuti bácsi az edzések alatt römizett (mindig vesztett) és illatozott… A boldog emlékezetű Pitralont használta borotválkozás után. A kártyaveszteség nem teszi pedagógussá az embert, ezért mi, akik a tercek alatt a hosszakat róttuk, kaptunk hideget és meleget a produkciónkra Pitralon-felhőbe csomagolva.”[11]
„Már lezuhanyoztunk a vizesblokkban, ahol holnap reggel a borotválkozótükrök előtt elbeszélgetek majd Károly bácsival, aki hajdúszoboszlói (borotvakés, Pitralon, és sosem vágja meg magát) vagy Harryval, aki erfurti (villanyborotva, autóstáskára emlékeztető neszesszer).”[12]
„Szerette apja apaszagát, ami valamilyen meghitt, összetéveszthetetlen keveréke volt a fatüzelésű kályhából kicsapódó füstnek, az autószerelő műhelyek nehéz olajának, a frissen vasalt ingekből áradó friss mosóporillatnak, a cigaretta után maradó kesernyés utóíznek és a Pitralon nevű arcszesz lassan illanó fanyarságának.”[13]
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek, felhasznált források:
[1] Gyógyszerészek Lapja, 1942. február 1. 8. o.; Figyelő, 1959. szeptember 15. 4. o.
[2] Népszava, 1947. június 19. 4. o.
[3] Esti Budapest, 1952. szeptember 23. 2. o.
[4] Zalai Hírlap, 1975. május 24. 5. o.
[5] Népszabadság, 1964. március 22. 19. o.
[6] Ludas Matyi, 1967. szeptember 28. 8. o.
[7] Magyarország, 1974. december 8. 16. o.
[8] Magyar Hírlap, 1973. december 3. 6. o.
[9] Ifjúsági Magazin, 1984. június 12. o.
[10] 168óra, 2011. március 3. 30. o.
[11] Nemzeti Sport, 1995. augusztus 12. 5. o.
[12] Gyurkovics Tamás: Nyál. Mozgó Világ, 1998. 7. 95. o.
[13] Turczi István: Marokkóban a beteg párnája alá mindig tesznek tőrt. Alföld, 2013. 1. 17. o.
A nyitóképen: borotválkozás pamaccsal, tábori körülmények között, 1960. (Morvay Kinga/FORTEPAN, 140483)
