Drechsler Miksa főrabbi és az osztrák ügynökök – Őstörténeti idézetek nyomában I.

Közösségi oldalakon hosszabb ideje terjed egy idézet, amely érvként szolgál annak az elképzelésnek az alátámasztására, hogy valójában idegen ügynökök avatkoztak be a magyar őstörténet kutatásába. A kézről kézre adott és tovább osztott idézetet Drechsler Miksa, temesvári főrabbi nevéhez fűzik. Van azonban egy fontos különbség a világhálón terjedő hamis megosztásokhoz képest: az, hogy forrással látták el. Megpróbáltam utánajárni, hogy vajon tényleg leírta vagy mondta-e ezt a főrabbi, és ha igen, akkor hol található meg a forrás.

Egy idézet és a hűlt helye

A közösségi oldalakon általában a következő szöveggel és képpel történik a megosztás:

„Ti magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket.”

Az idézetek a következő forrást nevezik meg:

Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. Szerző: Lakat Erika szerk. Kiadó: Szent István Király Múzeum. Kiadási év: 2004

Vajon a jelzett könyvben megtalálható ez az idézet?

Mi sem egyszerűbb ennél, csak utána kell nézni, én pedig meg is tettem. Nézzük mit találunk benne Drechsler Miksáról az említett könyvben:

 

Nos, a könyv további lapjain nem szerepelt semmilyen tartalom Drechler Miksáról, mindössze ez a rövid életrajz. Az egész könyv egyébként életrajzokat közöl, valamint egy székesfehérvári kiállítás tárgyait közli katalógus formájában. Az idézett szöveg teljesen idegenül festene a könyvben, ezért bárki tulajdonította ennek a könyvnek, azt tévesen tette. Az inkriminált szöveg nem szerepel az idézett helyen (az előszóban sem). A könyv katalógus formája egyébként így néz ki:

 

Ki volt az a Drechsler Miksa?

Dreschler (vagy Drexler) Miksa (Mordekhai) életéről körülbelül annyit lehet tudni, amennyit a Zsidó Lexikon megírt, illetve annál egy kicsit többet. 1883-ban született Tabajdon, az Országos Rabbiképzőben tanult, majd bölcsészdiplomát szerzett. 1909-ben Szarvasra került, ahol rabbiként szolgált, emellett pedig a szarvasi evangélikus líceum hitoktatója volt. 1910-ben került Temesvárra, ettől fogva ő az ottani főrabbi. Beiktatására 1909. augusztus 29-én került sor.[1]

Vélhetően ő szerepel abban az 1905-ös tudósításban, amely Nyíri Sándor országgyűlési képviselő mandátumával kapcsolatban tárgyal, és amelyben a vád azzal illette a későbbi honvédelmi minisztert, hogy megvásárolta a szavazatait.[2] Még 1910-ben, újságtudósítások szerint, a néhai Rosenberg Sándor rabbi lányát, Esztert jegyezte el.[3] (Az újságtudósításokban nem keverendő a személye az 1912-ben elszámolási vita miatt megölt kereskedőével).

Történelmi érdeklődésének nincs sok nyoma, annyi bizonyos, hogy a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat rendes tagja volt, azonban 1909-ben kilépett.[4] Ennek ellenére a társulat közlönye szerint még 1917-ben is ott találjuk az évdíjas tagok között.

1966-ig volt Temesvárott neológ főrabbi.[5] 1970-ben vagy 1971-ben halt meg.[6] De vajon mikor mondta vagy írta mindezt, és hogy terjedt el az idézet, ha a rendszeresen megjelölt helyén nem találtunk semmit?

Egy idézet útra indul

A modern keresőprogramok szerencsére már igen hasznos segítséget nyújthatnak a találatok rendezésekor, így némi kutatás után nyomon lehet követni az idézet elterjedésének a valószínűsíthető útját.

Az idézetcunamit a Fejér Szövetség sajtószolgálata indította el 2013. szeptemberében ezzel az írásával:

https://fejerszovetseg.blogspot.com/2013/09/voltak-akik-bevallottak-buneiket-hogy.html

Az idézet két dolgot tesz hozzá a gyakran osztott változathoz képest. Az egyik, hogy az egész szövegnek a címeként azt írják, hogy „Idézet Drechsler Miksa emlékirataiból”. Ráadásul dátumot is adnak mellé, azaz 1910-ben született volna meg az inkriminált szövegrész.

A probléma ezzel az, hogy Drechsler Miksának nem maradtak fent emlékiratai. 1910-ben pedig frissen kinevezett, mint fentebb láttuk, frissen házasodó 27 éves ember volt. 27 évesen pedig ritkán szoktak emlékiratokat írni. Bár kerestem a különböző levéltárak forrásai között, valamint a lehetséges zsidó tematikájú irodalmi lexikonok és adatbázisok között, sehol nem említették, hogy Drechsler Miksa emlékiratokat hagyott volna maga után. Úgy tűnik tehát, hogy az emlékirat fikció.

Meglepő módon viszont az idézet nem a Fejér Szövetség szüleménye. A Magyar Vagyok Facebook-oldal ugyanis 2013. szeptember 4-én közzétette a szövegrészt. Itt pedig az egyik lelkes kommentelő linkelte az eredeti forrást is.

A Magyar Megmaradásért oldalon Ludányi-Horváth Attila 2013. májusában Mi az, hogy MAGYAR?! című írásában című írásában a következőket állítja:

„Egy szóbeli közlésen alapuló írásra sikerült ezzel kapcsolatban rábukkannom. Amit, persze, hiteltelennek is lehet tartani, de a teljesség kedvéért meg kell említeni. Drechsler, 1910-től temesvári főrabbi, 96 esztendős korában kijelentette, hogy ‘ti, magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén, a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket.”

Ami jó hír, hogy Ludányi-Horváth hivatkozott írásának forrására, Bunyevácz Zsuzsára.

Bunyevácz Zsuzsa: Az Új Világrend tízparancsolata – avagy a Szent Grál elrablása című 2009-ben, az Alexandra Kiadónál napvilágot látott művében szinte szóról szóra ugyanezt írja:

“Egy szóbeli közlésen alapuló írásra sikerült ezzel kapcsolatban rábukkannom. Amit, persze, hiteltelennek is lehet tartani, de a teljesség kedvért meg kell említeni. Dreschler, 1910-től temesvári főrabbi, 96 esztendős korában kijelentette, hogy „ti, magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzet közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Még a kivonulás előtt, Egyiptomban, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már ősidők óta léteztek. Amikor a XIX. század végén a kiegyezés után, a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett fenntartani tovább, a tudományos kutatásban újra felbukkant a szkíta-hun irányzat, osztrák ügynökök kerestek meg, komoly összeget ajánlottak, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi meg is tettük a megfelelő lépéseket”

Bunyevácz forrásaként a Sófár nevű zsidó médiaportál oldalát adta meg hivatkozásaként, sajnos részletezés nélkül, de vélhetően erre a lapra utal: http://regi.sofar.hu/hu/node/37217

Másik forrásául pedig Szathkányi Attilának Az aranykor és eleink igézete című 2003-ban Debrecenben megjelent könyvének 39. oldalát jelöli meg.

Ahol mindez elkezdődhetett

A jelzett helyen a következők állnak:

Dr. Dreszler(sic!), temesvári zsidó főrabbi 96 esztendős korában kijelentette, hogy sohasem szerette a magyarokat. Ezt nem sokkal halála előtt, a hatvanas évek közepén annak az embernek „gyónta” meg, aki, elmondása szerint, az egyetlen olyan magyar volt, akit szeretett. Bevallotta neki azt is, hogy Trianon előtt kollégáival együtt a románokkal játszott össze, a románok érdekében levelek hosszú sorát írták a magyarok ellen, amelyeket aztán Nyugatra küldtek, elsősorban a franciákhoz. Ez a ténykedés igen nagy mértéken hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország elveszítette Erdélyt, és egyéb történelmi területeit. Később aztán ezt nagyon megbánták, mert a román hatalom alatt a zsidók helyzete hatványozottan rosszabbodott. De a főrabbi még mást is elárult, ami mivel témánkhoz tartozik, minket most még ennél is jobban érdekel. Talán nyugodtabb lelkiismerettel kívánt sírba térni. Tanúnk elmondása szerint a következőket vallotta be neki:

“Ti magyarok vagytok a legősibb nemzet, minden ma élő nemzetek közül. Ezt mi, zsidók, nagyon jól tudjuk. Az Exodus előtt, mikor még Egyiptomban tartózkodtunk, már ott is megjelentek lovasaitok, és tudtuk rólatok, hogy már akkor is ősidők óta léteztetek, mint nemzet. Ezt mi tudjuk, de manapság igen kevesen tudják már. Amikor a 19. sz. vége felé – mivel a kiegyezés után a kultúrpolitikai terrort már nem lehetett adminisztratív eszközökkel fenntartani – a tudományos kutatásban a szkíta-hun irányzat újra feltámadt, és kezdett volna erre fény derülni, osztrák ügynökök kerestek meg minket, és komolyabb összeget ajánlottak fel, ha közreműködünk abban, hogy a dolog ne derüljön ki. És mi, mint olyan régi írásbeliséggel és múlttal rendelkező nép, amelynek ismereteire Európában igen sokat adnak, meg is tettük a megfelelő lépéseket.”

A főrabbi vallomása önmagáért beszél, ehhez mi csupán annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy több ókori történetíró is tanúságot tesz arról, hogy őseink, a szkíthák valóban a világ legősibb nemzete volt minden nemzetek közül, amelyekről az ókori kultúráknak tudomása volt, sőt, ezenfelül a szkíták évezredeken keresztül az egész ismert világ urai voltak. Ezt a későbbiekben a szkíthákról szóló részekben fogjuk bővebben tárgyalni.

Az idézet további részében már nem tér ki Drechler Miksa mondataira, és hivatkozást sem jelöl meg. Az idézet vélhetően Szathkányi Attila alkotása, (vagy bedőlt egy olyan forrásnak, amely nem mondott igazat). Az eddig átvett adatok tükrében is több probléma akad az olvasottakkal:

1. Mint az a fentebbiekből kiderült, Drechsler Miksa nem érte meg a 96 életévét. Az 1883-ban született egykori főrabbinak ehhez 1979-ig kellett volna élnie, ám 1970-ben (más adatok szerint 1971-ben), 87 évesen elhunyt. A halála után természetesen nem mondhatott semmit a magyarokról.

2. Mindezt állítólag a hatvanas évek közepén mondta, nem sokkal a halála előtt, hogy „nyugodtabb lelkiismerettel szálljon sírba”. Ám a valóság ezzel szemben az, hogy az állítólagos sírba térés előtt tett vallomást követően Drechsler Miksa még évekig élt.

3. Természetesen ebből következik az is, hogy az idézetekben terjesztettek, az emlékirattal valamint annak 1910-es születésével, nem felel meg a valóságnak.

4. Nincs semmilyen nyoma annak, hogy Drechsler Miksa bármilyen lépést tett volna a magyar őstörténeti kutatásokkal kapcsolatban. Semmilyen levéltári nyoma sincs annak, hogy az osztrák titkosszolgálat kapcsolatba lépett volna Drechsler Miksával.

5. Nincs jele annak, hogy a kiegyezés után „újra feltámadt volna” a szkíta-hun irányzat, ha a hun rokonságra gondolunk, az a szabadságharc előtt, annak leverése után, a kiegyezés előtt és azt követően is jelen maradt a magyar közgondolkodásban. Mindez inkább egy huszadik század végi narratívára utal, amelyet Szathkányi találhatott ki, nem pedig Drechsler Miksa.

Természetesen az nem zárható ki, hogy Drechsler Miksa valóban nem szerette a magyarokat, (bár ennek én magam nem találtam jelét). Ám mégis gyanús, hogy ez az idézet sorba állítja a magyarok vélt vagy valós ellenfeleit, azaz egy zsidó rabbi, aki osztrák titkosügynökökkel működik együtt, a franciákkal levelezik, hogy aztán a románok kezére játssza Erdélyt. Zsidó, román, osztrák és francia, mint valami elcsépelt regényben. Ha valaki indulatkeltést szeretne elérni, akkor keresve sem találhatna alkalmasabb szereplőket.

Bármit is gondolt azonban Drechsler Miksa, alighanem kijelenthetjük, hogy a neki tulajdonított idézet hamisítvány. A fentiek fényében nem tekinthető bizonyítéknak a finnugor rokonság osztrákok általi kitalálására. Mindössze egy gyenge próbálkozás arra, hogy forrásokat hamisítva olyasmit adjanak egy rég elhunyt szereplő szájába, amit egy adott könyv vagy internetes mém célközönsége hallani szeretne.

Okulásul a következőket tudom olvasóinknak javasolni: nem muszáj szeretni vagy elfogadni a finnugor rokonságot. De ha cáfolni szeretnénk, azt célszerű nem légből kapott idézetekkel, hanem pontosan hivatkozott, tényszerű állításokkal megtenni. Nincs ugyanis az az osztrák titkosügynök vagy zsidó főrabbi, aki az ellenőrizhető tényeket el tudná ferdíteni.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A cikk az Arcanum Digitális Tudománytár és a Napi Történelmi Forrás együttműködésével jött létre.  


[1] Városi Közlöny, 1909 12. évfolyam 8-9. szám Arcanum Digitális Tudománytár
[2] Független Magyarország, 1905. július 13. Arcanum Digitális Tudománytár
[3] Az Ujság 1910. február 23. Arcanum Digitális Tudománytár
[4] A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat Közlönye Arcanum Digitális Tudománytár
[5] Moshe Carmilly-Weinberger: A zsidóság története Erdélyben (1623 – 1944). Budapest, 1995. MTA Judaisztikai Kutatócsoport. 171. o. Magyar Elektronikus Könyvtár
[6] Carmilly-Weinbergernél 1970 szerepel, ahogy a szerzők döntő többségénél is, de néhány esetben 1971-et adnak meg halálozási dátumként

Facebook Kommentek