A „bontott csirke” reklám nyomában

Tóth Eszter Zsófia

„Nem megmondtam, hogy bontott csirkét hozzál!” A szocialista időszak népszerű reklámja volt a bontott csirkés, amelyben a férjet azért vonja felelősségre a felesége, mert az nem bontott csirkét hozott. A korszakban ez szállóigévé vált, olyanformán, hogy a mindennel elégedetlen, elsárkányosodott feleség jelképe is lett a mondás. Másrészt a pipogya, nem jól bevásárló férj pedig nem modern férj. A feleség modern nő, már nem szeretne bontatlan csirkével bíbelődni, a férj háztartási feladata a bevásárlást lenne, azonban nem jól teljesíti. E cikkemben a bontott csirke korabeli sajtómegjelenésének jártam utána. E termék szimbolizálja a korabeli élelmiszeripari technikai fejlődést is.

Íme a reklám, két változatban (Csukás István, Sajdik Ferenc, G. Szabó Lőrinc alkotása), 1977-ben a reklámfilmszemlén különdíjat kapott és a közönségszavazatok alapján a 2. helyezett lett.[1] 1985-ben a Korál együttes egyik tagjának Fekete Tibor Samunak ez volt a kedvenc reklámja.[2] 

1967-től kezdve lehetett bontott csirkét vásárolni, ezt a baromfifeldolgozás fejlődése tette lehetővé. Korábban csak élő csirkét vásárolhattak a vevők. A bontott csirke vágott és tisztított volt, 1976-ban 50 ezer tonnát értékesítettek belőle. Hogyan nézett ki a gyártási folyamat 1977-ben? A gyártósor holland volt.

„Az új gépsorok ugyanis a bontott csirkének a fejét, a lábát, a tüdejét és egyéb kevésbé értékes részeit eltávolítják, és ezek nélkül csomagolják. Viszont a szívet, a májat, a tisztított zúzát és a nyakat csomagolva, a csirke hasüregébe visszahelyezik.”[3]

A konyhakész csirke 43 Ft-ba került kilónként. A csirkefejet és lábat külön csomagolva árulták, kilónként 6 Ft-ért, mert ezt a vásárolók két harmada nem igényelte. 1981-ben a csirkék útjával és a „csirkegyári” munkásnők mindennapjaival is megismerkedhettek az olvasók:

„háztájiban nevelt jószágok. Mind több téesztag köt velünk szerződést: a gazdaság naposcsibét, almot, tápot ad, mi „álljuk” az állatorvoslási, szállítási költségeket is; a téesztagoknak egy a dolguk, egészséges, szépen fejlett csirkéket neveljenek üzemünk számára.”

Az asszonyok 3300 Ft-ot kerestek, egyes helyeken vízben kellett ülniük, gumicsizmában, gyomorforgató bűzben. A cikk szerint mégsem tartották unalmasnak a munkájukat:

„A keramitkockás padozaton ujjnyi vastagon áll a langyos víz, s bizony, itt van becsülete a gumicsizmának. Fehérköpenyes, fehérkendős lányok és asszonyok ülnek egymás mellett, s láthatóan értő, gyakorlott mozdulatokkal, szorgalmasan, szótlanul dolgoznak. A szótlanság — nőkről van szó! — azonban csak néhány másodpercig tart, valaki viccet mesél, a többiek nevetnek.(…)
— Unalmas ez a munka?
•— Miért lenne az? Én gyakorló háziasszony vagyok, otthon is örömmel készítem az ebédet. Ezek a csirkék is asztalra kerülnek valahol… Meg azután itt vannak a barátnőim.”[4]

A bontott csirke kihívást jelentett az eszperantó nyelv szerelmeseinek is, ugyanis eleinte nem tudták lefordítani. A történetről a Magyar Ifjúság számolt be:

„Ez a fontos ételkészítmény, mint tudjuk, szinte egyik napról a másikra hódította meg a magyar lakosságot, elsősorban a jól ismert reklámfilm jóvoltából. Érthető, ha a hazai eszperantisták a külföldi társaikkal találkozva szerették volna elmesélni, hogy nálunk mennyire megéri bontott csirkét venni, ám ez sokáig nem sikerült, mivel a szó szerinti fordítás nyomán a külföldi valamiféle élő csirkére gondolt. Ez így ment hosszú ideig, mígnem aztán egy összejövetelen ez a Balogh nevű fiatalember egyszer csak felkiáltott:
— Rostopreta kokino! Fordításban ez valami olyasfélét jelent, hogy roston sütésre előkészített csirke; ez már — úgy látszik — sikerrel törhette át a nyelvi határokat.”[5]

Csukás István két anekdotát is elmesélt a reklámról egy vele készített interjúban:

„Az első, hogy a reklám csattanóját (Nem megmondtam, hogy bontott csirkét…!) olyan szürreális vadászatokkal és vadászzsákmányokkal készíti elő a szerző, amelyek már szinte fölvezetik a Pom Pom meséi különleges szereplőit. A másik: egy korabeli pesti anekdota, amelynek valóságtartalmát (ha ugyan volt neki) csak kevesen ismerhették. A „Bontott csirke” egyik napról a másikra végleg eltűnt a TV képernyőjéről. Szóbeszéd szerint a Román Nagykövetség kérésére, mert demoralizálja a magyar tévét is fogni képes határközeli romániai lakosságot, hogy a magyar televízióban csirkevásárlásra ösztönöz a reklám, amikor Romániában havonta egy csirkét lehet kapni jegyre, hosszú sorban állással.”[6]

Tehát az új termék bevezetése miatt alkotott reklám sikere túlszárnyalta az eredeti célt és mag reklámszöveg szállóigévé vált és évtizedekig többletjelentést hordozott, generációs élményt jelent.

Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.

Jegyzetek:

[1] Világgazdaság, 1977. április 1. 3.

[2] Ifjúsági Magazin, 1985/11. 31.

[3] Népszabadság, 1977. január 18. 9., Népszava, 1977. február 1. 5.

[4] Szabad Föld, 1981. december 6. 5.

[5] Magyar Ifjúság, 1982. szeptember 17. 17.

[6] Pogány Gábor: Meselények, fantáziaállatok mosolygós világa Art Limes, 2008/1. 73-74.

 A nyitóképen: részlet a reklámfilmből (televizio.sk)