„Török főtábornok, angolhon szülötte, magyarhon vitéze” – Guyon Richárd török emigrációban – tengerentúli lapszemle

Puskás Péter

A branyiszkói hős az 1848-49-es magyar szabadságharc hősei közül a legmagasabb rendfokozatig eljutó brit állampolgár. Világos után azonban nem ér véget Guyon Richárd katonai pályafutása. Ő is azok közé tartozik, akik még tovább küzdöttek a magyar ügyért. Egyes források szerint Schlik tábornok szorításában azért folytatta a harcot, hogy kivívja magyarok külföldi segítőinek szabad elvonulását.[1] Azonban neki is menekülnie kellett. Kossuthhoz hasonlóan ő is Törökországba emigrált, és több bajtársához hasonlóan az ötvenes években immár török katonaként szolgált. Az ír származású szabadságharcos törökországi életéről és katonai pályafutásáról még a tengerentúlon is több ízben hírt adtak.

Az emigrációban neki is Vidin volt az első állomás, ahol angol állampolgárságának köszönhetően már a kezdetekben is nagyobb mozgástere volt, mint társainak. Magas rangú kapcsolatait hol több, hol kevesebb sikerrel tudta kiaknázni. A konstantinápolyi brit nagyköveten Sir Stratford Canningen keresztül ő is, ahogy a Magyarországról emigrált brit állampolgárok (Longworth és O’Donel) angol útlevelet kaphatott.[2] Saját családján azonban nem sikerült ilyen hamar segítenie. A bécsi angol konzulnak Lord Ponsonbynak írt, felesége és gyermekei hollétéről és Vidinbe vitelükről szóló levelére választ sem kapott. Schwartzenberg herceg ez ügyben kétszer is értesítette őt. Első levelében tudatta, hogy feleségének az ellátást és gyermekei taníttatását Pozsonyban biztosítják, majd második levelében azt közölte, hogy hollétükről nem tud semmit.[3] A hitelessége ugyan kérdéses, de egy amerikai lap arról számol be, hogy Guyon bárónőt és a gyerekeket a szabadságharcban is tevékenyen résztvevő Rózsa Sándor szabadította ki.[4]

„Ő volt az eszköz, amely elősegítette sokat menekülését, máskülönben a hóhér Haynau kezére kerültek volna. Sikeresen megszabadította Guyon bárónőt, Guyon tábornok feleségét.”[5]

Guyon Richárd (Forrás)

Guyon látván, hogy a magyar ügynek leáldozott, még az amerikai emigráció lehetőségét is figyelembe vette. 1850 február 7-én levélben számol be barátjának, az időközben Amerikába emigrált volt komáromi kormánybiztosnak Újházy Lászlónak a családja helyzetéről:

„Nagyra becsült Kormányzó! Olvastam a New York Weekly Herald december 26-i számában a szabadság földjére való boldog megérkezésükről, gratulálok hozzá. […] Feleségemet és gyermekeimet még mindig fogva tartják az osztrákok Pozsonyban. Minden igyekezet és Lord Palmerston közbenjárásának dacára sem tudtam engedélyt kapni Schwartzenbergertől a szabadon bocsájtásukra. Birtokaimat, ahogyan feleségemét és sógoromét lefoglalták.[…]”[6]

Ezek után röviden összefoglalja az emigráció és a saját jelenlegi körülményeit:

„Kossuth, Batthyány Kázmér és a kíséretem mind Shumlában van. Jövő héten szállítanak át Kütahjába. A török kormány [többek között] havi körülbelül 400-500 dollárt ad nekik, amiből mindenki rangjához mérten részesül. Ebben én nem részesülök, mivel az angol küldöttség tanúsította származásomat.  Azonban amíg az angol kormány nem tesz semmit értem, nincs miből élnem.[…] Ha lennék olyan szerencsés és idehozathatnám a feleségemet és gyermekeimet Amerikába emigrálnék én is. (Ha addig nincs remény bármit is csinálni a mi szegény Magyarországunkon.) […][7]

Majd a kétségbeesés hangján számol be két merényletkísérletről:

„Bécsben összeesküvéseket szőnek vezetőink meggyilkolására. Először egy Tasnády nevű kémet küldtek Shumlába tizenkét horváttal. Leleplezésük után értesítettük a török kormányzatot, akik letartóztatták őket. Ezek után a bécsi kormány  lefizette két emberünket, hogy megöljék Kossuthot. Őket is letartóztatták. Mit tegyünk most? Maradjunk, hogy meggyilkoljanak? A törökök túl gyengék az osztrák intrikákkal szemben.[] Ma van egy éve, hogy győztem Branyiszkónál. Milyen reményeink voltak szegény Magyarországért akkor, és most minden szertefoszlott.[][8]

A levél végén némi reménykedéssel vázolja a zavaros magyarországi helyzetet:

 „Rózsa Sándor nyolcezer embert vezet Magyarország különböző részein: a Tiszánál, a Bakony erdejeiben és a hegyekben. Galíciában és Bohémiában az emberek elégedetlenek.[] Nincs pénz az országban, minden drága, az egész világ gyászol. Csak a német csapatok állnak Magyarországon, de Haynaut meggyűlölték, Jelassics az oroszoknak segít. Minden zavaros és a terror az úr az országban. A parasztok titokban egymást közt Kossuth üzeneteiből nyerik az erőt, hogy majd fegyverben térünk vissza. Adja az Úr! […][9]

Ha az amerikai kivándorlás nem is, de a családegyesítés és a megélhetés kérdése megoldódott. Tudható, hogy Guyon báróné a három gyerekével 1850 tavaszán indul útnak Pozsonyból.[10]A tábornok pedig Konstantinápoly érintésével[11] Damaszkuszba kerül. Ott már családjával együtt él, és mint az oszmán hadsereg tisztje teljesít szolgálatot. Az amerikai lapok szerint – ellentétben több magyar katonával – Guyonnak nem kellett felvennie az iszlám hitet. Ugyan Kurshid pasa néven, de angol keresztényként élhetett.[12]

Emléktábla Guyon szülőházán Bath-ban (Forrás)

A damaszkuszi időkben a népszerű tábornok neve még egy interkulturális évődésben is felmerült. 1850 közepén Abbas pasa, az egyiptomi kormányzó kihívást elé állította az angol zsoké klubot. Ennek értelmében az angol lovak versenyeztek volna arabok ellen tíz mérföldes távon, tetemes díj fejében. A magabiztos pasa még háromszáz yard előnyt is adott volna a nemes angol állatoknak. A kihívást nem fogadták el, ami Abbas szerint a félelem jele volt. Az eset kapcsán azonban sokakban felmerült a kérdés, hogy mire lenne képes egy angol telivér az arab lovakkal szemben. Az észak- karolinai Wilmington Journal hasábjain olvashatjuk egy Guyon alá tartozó magyar tiszt véleményét a tábornok lováról:

Guyon tábornok most három és féléves angol telivér kancáját 1848-ban kapta Angliából. Sokszor kilovagolunk és találkozunk a beduinokkal, akik a legjobb arab lovak birtokosai. Rendszeresen megmérkőznek, amelyekből az angol kanca jön ki győztesen. A beduinok ragaszkodnak ahhoz az elképzelésükhöz, hogy igazából nem is angol, hanem arab lóval van dolguk. Egyedül a mérete hozza őket zavarba, ugyanis a marmagassága több mint 160 cm [körülbelül harminc centiméterrel magasabb, mint az arab lovaké]. Azok alapján, amit én láttam tőle, egy jól képzett angol ló bármilyen arab lovat legyőzne, bármiben. Guyon tábornok lova még csak másfél éves volt, amikor az 1849-es hadjáratot végigharcolta. Úgyhogy képzettnek mondható, ugyan nem versenyre.[13]

Az ír szabadságharcost a krími háború kitörésekor 1853 őszén Damaszkuszból Kars városába rendelik.[14] A harcok során csapatokat vezet Alexandropol ostrománál is.[15] A török sikertelenség miatt, valamint Abdi pasa gyenge vezetői képességeire hivatkozva Guyont nevezik ki az anatóliai hadsereg vezérkari főnökének,[16] a fővezér Mustafa Zarif pasa nagy bánatára.[17] A harctéri tapasztalat nélküli katonai írnokból főparancsnokká lett[18] pasa féltékeny volt Guyon Richárdra:

Amióta csak Karsban külföldiek álltak oszmán szolgálatba féltékenység és idegenkedés fogadja a befolyásuk növekedését. A török parancsnokok többször kísérletet tettek az eltávolításukra.”[19]

Mindennek ellenére számos török sikert köszönhetnek a Guyonhoz hasonló külföldi parancsnokoknak:

Ezek az emberek úgy tűnik, jól harcolnak – nagyon jól, amikor külföldi tisztek vezetik őket.”[20]

Guyon harci kedve és sugárzó bátorsága átragad a kemény tél miatt is csüggedt török katonákra,[21] akiket a karsi tartózkodás alatt tavaszra újra tud szervezni.[22] A rettenthetetlen tábornok személyes példájával is tüzeli katonáit. Egy orosz letartóztatás során:

„Lova fürgeségének és egy kozák lándzsás fejének levágásának köszönheti a menekülését”[23]

A népszerű tábornok katonai pályafutásának utolsó állomása a kürekderei csata volt. Az 1854 augusztus 6-án bekövetkező vereséget Guyon nyakába varrták[24] annak ellenére, hogy a sikertelenséget előre nem látott késedelmek, balesetek és a féltékeny török Mustafa Zarif tábornok döntései határozták meg. Ezek mellett azt is meg kell jegyeznünk, hogy ugyan Guyon méltán volt dicsőséges katona, de meggondolatlansága miatt korántsem nevezhető kiemelkedő hadvezérnek.[25]

Guyon Richárd sírja Isztambulban (Forrás)

Körülbelül egy hónappal a csata előtt Guyon megpróbálta rávenni Zarif pasát arra, hogy támadja meg az orosz hadsereget mielőtt az tovább közeledhetne Kars felé. Mivel ez nem következett be augusztus elejére az oroszok helyzeti előnyre tettek szert. A csata előestéjén Guyon terve az volt, hogy az éj leple alatt elfoglalják a stratégiailag fontos magaslatokat. Ezt a lépést azonban az oroszok megelőzték, így a törökök előnytelenebb felállásból várták a csatát. Az oroszok a még nem teljesen felálló török hadsereg jobbszárnyát támadták meg. Guyon segítségül hívta a félórányi távolságban állomásozó Vely pasát, azonban ő arra hivatkozva, hogy csak Mustafa Zariftól fogad el parancsot nem cselekedett.

„…Guyon megfenyegette, hogy helyben lelövi.”[26]

Zarif parancsa elkésett, és már csak a menekülésre volt esély. A csata után szinte közvetlenül a főparancsnok panaszt tett Guyonra, akit rögtön Konstantinápolyba rendeltek.[27] Zarif Guyon iránt érzett féltékenységének eklatáns példája, hogy a csata előkészítésekor egy visszautasítást azzal indokolt, hogy „…a csillagok állása nem kedvező.”[28] Guyon Richárd utolsó éveit Konstantinápolyban töltötte 1856. október 11.-én bekövetkezett haláláig. Egyes források szerint kolera végzett vele, azonban más források úgy tartják pusztán huszonnégy óra alatt, nagy fájdalmak közepette hunyt el a harcos tábornok. Feltételezhető, hogy halálát mérgezés okozta.[29] Október 9-én csütörtökön vacsoravendégei voltak, másnap már nagy fájdalmakra panaszkodott és szombaton eltávozott az élők sorából. Tetteit ismerve bőven okot adott egy politikai gyilkosságra és a közvetlenebb környezetének féltékenysége sem elhanyagolható.[30]

„Guyon Richárd a cselekvés embere volt bámulatos bátorsággal és hatalmas merészséggel.[31]


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Jegyzetek

A címben szereplő idézet Guyon Richárd sírfeliratának részlete. Hermann Róbert: Két honvédtábornok, akikből török pasa lett – kétszáz éve született Guyon Richárd és Kmety György Magyar Tudomány 2013/9. 1064. o.

[1] Vermont watchman and State journal 1849. XLIII. 45. 2. o.

[2] The Hillsborough recorder 1849. XXX. 1504. 2. o.

[3] The New York herald 1850. 5473. 3. o.

[4] New Orleans daily crescent 1857. X. 90. 1. o.

[5] Uo.

[6] The daily union 1850. V. 287. 2. o.

[7] Uo.

[8] Uo.

[9] Uo.

[10] Tóth Heléna: An exiled generation: German and Hungarian refugees of Revolution 1848-1871. Cambridge University Press, 2014. 40.o.

[11] The republic 1850. I. 199. 1. o.

[12] The New York herald 1850. 5965. 3. o.

[13] Wilmington journal 1851. VIII. 11. 4. o.

[14] Hermann 1063. o.

[15] New Orleans daily crescent 1854. VI. 297. 1. o.

[16] Hermann 1063. o. vö. Green-Mountain freeman 1854. XI. 7. 3. o.

[17] Demoine courier 1854. VI. 37. 2. o.

[18] Uyar, Mesut–Erickson, Edward J.: A military history of the Ottomans: from Osman to Atatürk ABC-CLIO, 2009. 166. o.

[19] Washington sentinel 1854. III. 11. 2. o.

[20] Wilmington journal 1855. XII. 10. 2. o.

[21] Richmond enquirer 1854. I. 79. 4. o.

[22] Vermont watchman and State journal 1854. XLVIII. 14. 3. o.

[23] Washington sentinel 1854. II. 152. 2. o.

[24] Hermann 1063. o.

[25] The national era 1854. VIII. 406. 3. o. vö. Washington sentinel.1854. III. 11. 2. o.

[26] Washington sentinel 1854. III. 11. 2. o.

[27] Uo.

[28] Fayetteville observer 1854. IV. 34. 2. o.

[29] The daily union 1856. VI. 186. 2. o.

[30] New-York daily tribune 1856. XVI. 4867. 6. o.

[31] The New York herald 1856. 7388. 2. o.

A nyitóképen Komárom védőinek 1849. április 24-i kitörése.

Facebook Kommentek