“Drága Rudolf” – Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz

A koronázás napja még nincsen elhatározva” – számol be nyolcéves fiának a Budán tartózkodó Erzsébet császárné („szerető anyád”) 1867. május 15-én kelt, magyar nyelvű levelében. Szó esik még a budai Várkert virágzó orgonafáiról, a hamarosan a királyi család használatába kerülő gödöllői kastély parkjában tett látogatásról és a lóversenyekről, ahol főleg a lovukat szőrén megülő parasztemberek nyerték meg az uralkodóné tetszését. Ez a levél is olvasható a Drága Rudolf: Ferenc József és Sisi levelei fiukhoz címmel most megjelenő kiadványban, amelyben az uralkodópár leveleit Vér Eszter Virág történész és Borovi Dániel művészettörténész rendezte sajtó alá.

A koronázás évfordulóján kiadásra kerülő forráskiadványban Ferenc József és Erzsébet levelein keresztül betekintést adnak az uralkodócsalád 1861 és 1877 közötti mindennapjaiba.

Erzsébet levele fiának, Rudolfnak, Buda; 1867. május 15. (Forrás: AT-OeStA/HHSTA HausA Selekt Kronprinz Rudolf 18-3. f. 48. r)

A kötet a Szépmíves Könyvek Kiadó gondozásában jelenik meg. A kiadó visszaemlékezéseket, naplókat közzétevő sorozatán belül most már szinte minisorozattá nőtték ki magukat az uralkodócsaláddal kapcsolatos privát forrásszövegeket közreadó kötetek. A Szépmíves korábban Erzsébet görög felolvasója, Constantin Christomanos és magyar nyelvtanára, Falk Miksa visszaemlékezését jelentette meg, illetve magyarul először tette hozzáférhetővé a Ferenc József által anyjának, Zsófia főhercegnének írt gyermek- és felnőttkori leveleket.

A mostani kötet alapját Ferenc József és Erzsébet királyné Rudolf trónörökösnek írt eredeti, autográf levelei képezik, amelyeket a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv őriz, és amik teljes terjedelmükben most először jelennek meg magyar nyelven.

A levélváltásnak nem csupán történeti forrásként lehet jelentősége. Forrásértéke sem elsősorban politikatörténeti szempontból hasznosítható, hanem döntően művelődéstörténeti vonatkozásokban. Igaz, nem lehet érdektelen az sem, hogy Rudolf leendő államfői feladatából fakadóan – az uralkodói teendőkre történő felkészítés részeként – az aktuális kül- és belpolitikai események mely részéről, illetve hogyan tájékoztatták őt.

Emil Rabending: Rudolf trónörökös. Bécs, 1869. (Gödöllői Királyi Kastély Múzeum)

Különös figyelmet érdemel e tekintetben a porosz-osztrák háború vagy a kiegyezés előkészítéséhez kapcsolódó magyarországi uralkodói látogatások bemutatása. Érdemes felfigyelni a címzett – részben kiemelkedő képességeiből, részben társadalmi helyzetéből, illetve neveléséből fakadó – rendkívüli szellemi érettségére, koravén mentalitására, politikai kérdésekben is viszonylag korán megnyilvánuló érdeklődésére is, ami a maga korában is kiemelte korosztályából.

A levelezés a történelmi információkon túlmenően érdekes olvasmányként is szolgálhat, hiszen közvetlen bepillantást nyújt a Habsburg-dinasztia uralkodójának és szűkebb családjának privát szférájába, és mivel magánlevelekről van szó, érintkezésük kötetlen hangneme is újdonságként hathat. Egyúttal egy sajátos – szülői – perspektívából biztosít lehetőséget az uralkodócsalád hétköznapjaiba való betekintésre, és alkalmas arra is, hogy az egyes családtagok közötti kapcsolatrendszert és az uralkodópár nevelési elveit is a korábban ismertnél teljesebb, hitelesebb formában tanulmányozhassuk.

A levelek bepillantást engednek abba is, hogy a szülők és gyermekük kapcsolatát milyen módon befolyásolta specifikus társadalmi helyzetük. Megtapasztalhatjuk, mennyiben éreztette hatását a privát szféra ebből fakadó hiánya; mérlegelhetjük, hogy Erzsébetnek a házastársi konfliktusok nyomán bekövetkező hosszabb távollétei miatt modellezhető-e működésük „csonka családként” vagy, hogy későbbi gyermekvállalásuk (1868) után hogyan változott meg kapcsolatuk idősebb gyermekeikkel, Gizellával és Rudolffal.

Ludwig Angerer: Ferenc József Rudolf trónörökössel és Gizella főhercegnővel. Bécs, 1861 körül (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Erzsébet levelei magyar vonatkozásból különös fontossággal bírnak abból a szempontól is, mert az uralkodóné 1866 őszén, hosszabb magyarországi tartózkodását követően a korábbiaknál is nagyobb intenzitással fogott magyar nyelvtudásának tökéletesítéséhez. Ennek részeként egyes magyarul tudó családtagjaival is magyar nyelvű levélváltásba kezdett. Míg férje esetében ez mindössze néhány magyar nyelven született levelet eredményezett, addig Rudolffal 1867 elejétől írásban mindvégig így érintkezett. Kettejük levelezését eddig csak részleteiben és sokszor eltorzult változatban ismerhettük. Igaz, Eckhart Ferenc 1925-ben megjelent, Rudolf gyermekkorát magyar nézőpontból bemutató tanulmánya számos szöveget közreadott. Az utóbbi évtizedekben magyar nyelven is megjelent Erzsébet- és Rudolf-életrajzok azonban az eredetileg magyar nyelvű levelek német fordítását ültették át – az eredeti szöveg ismerete nélkül – ismét magyarra.

Megismerkedtem egy tizenkét éves beteg, nagyon szép leánnyal, a haja gyönyörű. Elbeszélgettünk vele, sőt többször meg is csókoltam. Gondolhatod, hogy milyen szépnek és kedvesnek kell lennie”

– idézte Egon Caesar Corti – 1935-ben Turóczi-Trostler József és Farkas Jenő fordításában magyarul is megjelent – Erzsébet-biográfiájában az uralkodóné fiához intézett sorait.

„Megismerkedtünk egy tizenkét esztendős, nagyon csinos belga kislánnyal, akinek gyönyörű hosszú haja van. Gyakran beszélgettünk vele, és egyszer még meg is csókoltam!! Gondolhatod tehát, hogy milyen édes”

– olvasható Brigitte Hamann Erzsébet-életrajzának magyar kiadásában – Kajtár Mária fordításában. Ezzel szemben az 1867. szeptember 1-én Zürichből küldött levél eredeti magyar változata így hangzik:

„Egy igen szép tizenkét éves belga leánnyal, kinek gyönyörű hosszú haja van, megismerkedtünk, s azzal sokszor beszélünk, sőt meg is csókoltam!! Tehát képzelheted, mily kedves lehet.”

A most megjelenő kötet újdonságát és egyben jelentőségét így az is adja, hogy az eredeti levélszövegek először kerülnek eredeti nyelven, teljes terjedelmükben az olvasók elé.

Az uralkodópár fiukhoz intézett levelei a házastársak jellembeli, valamint elveikben, életvitelükben, szokásaikban, illetve habitusukban is megmutatkozó, rendszerint áthidalhatatlannak vélt ellentétekre is bizonyítékul szolgálnak. Az uralkodó józan, néhol talán túlzottan is távolságtartó, érzelemmentesnek ható leírásaiból a róla kialakult sokszor sematizált, közhelyszerű kép bontakozik ki. A levelek olvasásából is egyértelműnek látszik pedantériáig menő precizitása és alapossága, valamint a feladataihoz való viszonyulása tekintetében a már szinte „állandósult jelzőként” is használt kötelességtudta, amellyel a mindennapjaiban ráháruló teendők elvégzéshez viszonyult. Az uralkodóval szemben Erzsébet a levelek tanulsága szerint is ellentétes pólust képviselt rendszertelenségével, könnyedségével, közvetlenségével, valamint természetességével és néhol játékosságával is.

Az uralkodó fiának írt levelei tartalmukat, illetőleg témaköreiket tekintve rendkívül egysíkúak, rendszerint napi teendőinek egy (gyermekére is tartozó) részét osztja meg vele. Elsősorban vadászélményeiről készült beszámolókat továbbít, illetve hivatali elfoglaltságait veszi lajstromba. Emellett – Erzsébettel ellentétben – mindig figyelmet fordít Rudolf érdeklődési köreire, gondosan nyomon követi tanulmányi előmenetelét, s a kor normái szerint távollétük idején is kellően gondoskodni kíván neveléséről, sok esetben írásban is megfeddi általa helytelennek ítélt viselkedéséért.

Josef Albert: Erzsébet császárné. Kézzel színezett fotó, München, 1865 körül. (Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)

Erzsébet fiához írott levelei legfontosabb jellemvonásaiként természetességét és nagymérvű könnyedségét tükrözik. Ez azért sem meglepő, mert a levelek többsége a bécsi udvartól távoli utazásai során íródtak. Írásos megnyilvánulásaiban is önazonos volt, hiszen a formaságok, a ceremoniális jellegű diplomatikus megfontoltság teljesen idegen volt habitusától – részben neveltetéséből fakadóan, másfelől abból a máig szinte érthetetlennek tűnő attitűdből, amellyel társadalmi szerepvállalásához viszonyult. Ez részben azt is eredményezi, hogy a családot ért eseményekre az uralkodóval ellentétben rendszerint magánemberként reagál. A bécsi udvar merev keretei közül érzékelhetően felszabadulva szabadon cselekszik, s ez a korlátok nélküliség jelenik meg gondolatai lejegyzésekor is. Fiának küldött beszámolói részint erről tanúskodnak, s egyúttal egyenes, közvetlen jellemére is rávilágítanak abban, ahogyan érzelmeit, érzéseit megformálja, vagy adott esetekben véleményének, esetleges ítéletének is kendőzetlenül hangot ad. Levelei e mellett – még ha a rögzült nyelvi hibák némiképp nehezíthetik is ennek értékelését – jó, élvezetes íráskészségéről, illetve magas intellektuális képességeiről is árulkodnak.

A könyv borítója
  • Vér Eszter Virág történész, 2007-től az ELTE BTK Történelem Segédtudományai Tanszék oktatója, 2018-tól Bolyai János Kutatási Ösztöndíjban részesül Rudolf trónörökös Magyarországon c. kutatási programjával. Kutatási területe 19-20. századi kultusztörténet (különös tekintettel Erzsébet királyné magyarországi kultuszára); 19. század második felének művelődés- és életmódtörténete.
  • Borovi Dániel művészettörténész. Kutatási területe az uralkodócsalád képzőművészeti reprezentációja, a 19. század és a századforduló emlékezetkultúrája és emlékműszobrászata.
  • Közösen szerkesztett oldaluk a Monarchikum, ahol a Monarchia történetével kapcsolatos híreket, képeket és kutatásokat osztanak meg.


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A nyitóképen Ferenc József császár családjával, középen Rudolf főherceg (Wikimedia Commons)

A bemutatott könyvek borítói Mohammed Nur munkái.

Facebook Kommentek