„Mint a mókus fenn a fán…”
„…az úttörő oly vidám” – énekelték úttörők generációi estig, kora reggel óta. Hát még milyen vidám lehetett az az úttörő, akit 1976 tavaszán arról értesítettek, hogy „kimagasló úttörőmunkája eredményeként” a Csillebérci Vezetőképző és Úttörőtáborban időzhet. A táborozás azonban nem csak mókából és kacagásból állt, az úttörőknek komoly napirendje és kötelezettségei is voltak, amelyeket a táborba lépéskor kapott Együtt-Egymásért! (nem, nem az alapítvány) című füzetkében – mai posztunk tárgyában – találhatott meg.
Tovább