A hangalámondásos VHS kazetták kora

Tóth Eszter Zsófia

„Mit csinálsz? Megpróbálom becsapni, a nyomokat eltüntetni, hogy ne tudjanak elkapni minket. Gyorsan! Gyerünk, gyorsan! Hagyjál itt.” ez egy részlet a Terminátor hangalámondásos verziójából. „…akkoriban mindenki alámondásos Chuck Norris- és Bruce Lee-filmeket nézett videón. Ha valami, akkor a keleti küzdősportok menőnek számítottak. Ravasz módon vegyítették a puszta testi erőszakot és a misztikus keleti filozófiát: miközben a küzdő felek péppé verték egymást, a szünetekben olyan, ma már hülyeségnek tűnő dolgokról elmélkedtek, mint az „út, amelyen a harcosnak végig kell mennie” és hasonlók.” (Kötter Tamás 51-es körzet) 

Kötter Tamás író kiváló novellájában megidézi a hangalámondásos filmek világát, mely az 1980-as évek második felére volt jellemző Magyarországon: a gyakran illegálisan behozott videókazettákat nem szinkronizálták vagy feliratozták, hanem hallani lehetett az eredeti nyelvű szöveget is, és a magyar, nagyon monoton szinkronhangot is. Népszerű és keresett filmeket- így a Csillagok háborúját, a Terminátort, az Amerikai Ninját, akciófimeket, horror és pornófilmeket- ismerhetett meg így a nagyérdemű.

„Lesötétített szoba, rongyosra másolt videokazetta, sistergő, ugráló kép, állandósult búgó hang és vérfagyasztóan élethű hangalámondás.”

– e sajátos jelenség egyik oka az volt, hogy legálisan nem érkezhettek ilyen videókazetták az országba. Például a pornófilmek tilalmát sajátosan oldotta fel részlegesen egy BM utasítás: 1989-ben legálisan egy pornókazettát lehetett behozni az országba. Voltak, akik ilyen termékek csempészésével egészítették ki jövedelmüket az óriási kereslet hatására.

„A nyolcvanas években még voltak olyan leleményes emberek Magyarországon, akik azzal kerestek pénzt, hogy kocsmájukban orrvérzésig nyomatták a videomagnóból az alámondásos filmeket. Mi, a tömeg pedig tátott szájjal, lélegzetvisszafojtva bámultuk harmadszorra is a fröccsenő kecsapot, a robbanó autókat, a dögös tupírhajú bigéket és a főhős bicepszeit.”

A mi osztálykirándulásunk fénypontjának is az számított 1988-ban, amikor este a szálláson bekapcsoltak egy hangalámondásos filmet, amely egy vonaton kitörő pestisjárványról szólt A járvány elterjedéséről néha ö-zve, de folyamatosan szenvtelen hangon számolt be a hangalámondó. Ugyanis bár dolgoztak profi szinkrontolmácsok is e bizniszben, de amatőrök is, nekünk egy ilyenhez volt szerencsénk. Előfordult persze olyan is, hogy suli után egy osztálytársunknál néztünk hasonló videókazettákat, az 1980-as évek második felében már elterjedő videomagnókon (volt olyan interjúalanyom, aki a gyári gmk-ban szerzett extra jövedelméből vett videomagnót és színes televíziót, amelyeket még 2000-ben is használt). A hangalámondásos film generációs élmény. Ismerek olyan véleményt is, amely szerint kár, hogy készült hangalámondás a filmekhez, mivel így mi, az 1980-as évek kamaszai nem voltunk arra rákényszerülve, hogy eredeti nyelven nézzük meg a filmeket és így nyelvet tanuljunk. A filmek persze itt is egyfajta nyugati életérzést szimbolizálták, mint Kötter Tamás novellájában is, olyan férfi (és női) szerepeket kínáltak fel, amellyel azonosulni szerettünk volna.

1990-ben a pécsi Fénypont Videocenter úgy reklámozta termékeit, hogy ők nem amatőr hangalámondással, hanem kiváló minőségű, eredeti, gyári műsoros kazettát árulnak, 1988-89-ben készült USA és olasz szex és akciófilmeket. Nézzünk meg, milyen filmeket kínáltak (rendező feltüntetése nélkül)

„1. A gyilkos fegyver „Bosszúra vágynak…Éjjel ölnek…Halálosan veszélyesek. Szeretkezés közben valaki meghal. A két fiatal lány tette?. 2. Provokáció: Luxusvilla a szigeten négy lakóval. A fiatal özvegy két mostohalányával és a történelemtanár. Szex, csábítás gyilkosság és újra szex.” [1]

Készült egy olyan dokumentumfilm is, amelynek címe „Chuck Norris a kommunizmus ellen”. E film azt állítja, hogy a vasfüggöny mögé bejutott Chuck Norris filmek azzal, hogy a nyugati világot ábrázolták, lázítottak a kommunizmus ellen, főként Romániában. Vannak olyanok, akik egészen pontosan emlékeznek a körülményekre, mikor láttak először egy bizonyos filmet hangalámondással:

„Mi sem jellemez jobban egy filmet, mint első befogadásának körülményei – szerzőnk például tizenhét éve, a szovjetek elleni gyalázatos null-hat éjszakáján látta először az eredetileg 1984-ben elkészült Terminátor 1-et, az adott korban elterjedtnek számító német szinkron plusz magyar hangalámondás kombinációban, ami Schwarzenegger legendás tizenhét filmbéli mondatát is figyelembe véve, egy cseppet sem volt zavaró.”[2]

A hangalámondásos technika bevett egyébként sportközvetítéseknél és dokumentumfilmeknél:

„A televízióban látottak megértéséhez segít a narráció. A következő okai lehetnek a hangalámondásnak:

• több információval látja el a nézőt, például a sporteseményeknél,

• ok-okozat feltárására használják, például a dokumentumfilmeknél.

A narrátor ebben a szerepben teljesen hiteles, mert a nézők első számú forrásnak tekintik. Sokszor nem is a képeknek hisz a néző, hanem a narrátor által átadott információknak.”[3]

A nosztalgikus felhangok ellenére ma már azt hangsúlyoznám inkább, hogy a hangalámondás egyszerűen szükséges rossz volt: az áhított és népszerűnek számító filmek csak illegális csatornákon keresztül juthattak az országba, a monoton hangalámondás pedig egy e helyzetnek megfelelő kényszermegoldás volt. Ami miatt mégis kötődnek pozitív élmények ehhez, az maga filmnézés alkalma és az abban résztvevő emberek.

Források

[1] Szabad Föld, 1990. június 12. 16. o.

[2] Barotányi Zoltán: Még kér a gép. Magyar Narancs, 2003/34

[3] Bernschütz Mária: Filmek feliratozásának empirikus elemzése. Jel-Kép, 2009/2. 61. o.

A nyitóképen a Terminator egy klasszikus jelenete