„Konspirátorból érett politikus” – Így látták a „Bagdadi Mészárost” Magyarországon

Irak máig tartó tragédiája pontosan negyven évvel ezelőtt vette kezdetét: 1979. július 16-án Szaddám Huszein elfoglalta az elnöki széket, miután lemondásra kényszerítette az elődjét, Hasszán al-Bakrt. Vajon miképp vélekedtek erről a hatalomátvételről Magyarországon? Hogyan látták az arab ország jövőjét? Egyáltalán a magyar sajtó és a diplomácia milyen – valós vagy téves – információkkal rendelkezett az új iraki államfővel kapcsolatban? Ezeknek a kérdésnek a megválaszolásához a magyar sajtóban megjelent életrajzi cikkeket és a belső körökben készített politikai portrékat vesszük górcső alá.

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Szaddám Huszein lassan, de biztosan építette ki hatalmát azóta, hogy az iraki Arab Újjászületés Szocialista Pártja, vagy ismertebb nevén a Baasz Párt, baloldali szárnya 1968. július 17-én megbuktatta az akkori elnököt, Abder-Rahmán Árefet.[1] A titkosszolgálat irányítójaként teljesen átalakította a belügyi szolgálatokat, híveit és törzsének az iszlám szunnita felekezetéhez tartozó Bú Nászir tagjait ültette kulcspozíciókba, miközben kegyelmet nem ismerve számolt le minden valós és potenciális ellenfelével. Szaddám az évtized közepén, mint ahogyan arra az 1975-ben készített első magyar politikai portré rámutatott, már „több volt mint második ember”: mind Irakon belül és kívül kész tényként kezelték, hogy Hasszán al-Bakr elnök egy nap majd „Huszein unokatestvér” kezébe fogja adni az arab ország irányítását.[2]

Budapest más okokból is érdeklődött Szaddám iránt: az akkor még alelnöki pozícióban lévő politikus 1975. május 8. és 10. között – a kelet-európai útjának részeként – a magyar fővárosban szintén megállt, hogy találkozzon a magyar kormány- és pártvezetőkkel. Ennek pedig hatalmas jelentőséget tulajdonítottak a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) berkein belül, mivel szerintük a közelgő út „az eddigi legmagasabb szintű kapcsolatfelvételt jelentené” Irak és Magyarország között.[3] A hetvenes évek derekán a két ország nagyon jó kapcsolatokat ápolt egymással, gyakorlatilag Irak lett Magyarország legfontosabb partnere az arab világban. Az iraki-magyar kereskedelmi forgalom 1970-ben még kb. 120 millió forint volt, de 1976-ra elérte a 3,3 milliárdot – ebből a magyar gépipari termékek (főleg autóbuszok) aránya már több mint 60 százalékot tett ki, behozatali oldalon pedig az iraki kőolaj (700 ezer tonna/év) dominált.[4] Az évtized közepén mintegy 100 magyar szakértő dolgozott a közel-keleti államban. A felek csak 1975-ben egy 23,6 millió dollár értékű fegyverüzletet hoztak tető alá: az irakiak az SZ-60-as légvédelmi rendszeren túl páncélozott járműveket, különféle kézifegyvereket és lőszereket, valamint rádióállomásokat vásároltak Magyarországtól.[5] Az MSZMP-ben úgy vélték, hogy amennyiben kellőképpen felkészülnek Szaddám fogadására és elnyerik az alelnök bizalmát, akkor a következő években Bagdad és Budapest közötti kapcsolatok eddig soha nem látott magasságokba emelkedhetnek, megelőzve akár a többi „baráti országot” is.

Nem mindennapi élettörténet

Habár a diplomáciában bevett szokás, hogy minden országba utazó magas rangú politikus vagy katonatiszt életéről, szokásairól, nézeteiről egy rövid összefoglalót készítenek, Szaddám esetében különösen ügyeltek a politikai portré elkészítésére – az információk sok csatornán, leginkább a szovjet hírszerzésen és diplomatákon keresztül érkeztek, több változatot is felterjesztettek Puja Frigyes külügyminiszter számára, mire elfogadták a végeleges verziót. Mégis kicsit meglepő, hogy akkoriban Szaddám előéletével kapcsolatban mennyi kevés biztos információval rendelkeztek Magyarországon, sőt az egész világon. Ráadásul hivatalos magyar dokumentum mindössze pár mondattal tartalmazott többet, mint a magyar sajtóban megjelent cikkek. Például:

A Népszavában és a Népszabadságban megjelent életrajzi cikkek. Forrás: Arcanum.hu

Továbbá a cikkek és az elemzés is tartalmazott egy-két komolyabb tévedést vagy éppen lényeges dolgokat hagytak ki. Szaddám nem Tikrít városában, hanem attól mintegy 13 kilométerre délre fekvő Al-Avja faluban látta meg a napvilágot. Az 1958. július 14-i forradalommal hatalomra kerülő Abdel-Kerim Kasszem tábornok ellen elkövetett merényletben való részvétel sem koholt vád volt: ha a korabeli beszámolók helyesek, akkor pont Szaddám miatt vallott kudarcot a merénylet, mert idő előtt tüzet nyitott az elnök autójára. [6]  Ugyanúgy nem tesznek említést arról sem, hogy lábon lőtték, átúszta a Tigris folyót és az Egyesült Arab Köztársaságba való szökése előtt még hetekig tanyákon és istállókban bujkált Irakban (erről később propagandafilmek tucatjai készültek).

Az életrajzokban nem részletezték az 1966 és 1968 közötti, illegalitásban töltött időt sem. Pedig Edmund A. Ghareeb történész szerint ez igazán meghatározó periódus volt Szaddám életében: teljesen újjászervezte a Baasz Pártot, al-Bakr tábornok legközelebbi tanácsadójává vált és ellenfeleivel szemben leszámoló vagy megfélemlítő politikát folytatott.[7] Bár a dokumentumban megemlítték azt, hogy van felesége és négy gyereke, nevüket nem tették közzé.[8]

„Ügyes politikus, aki messze kimagaslik a többi iraki vezető közül”

A hivatalos elemzésben már sokkal érdekesebb rész, amikor Szaddám politikai „arculatát” mutatták be, mivel az itt szereplő információk kizárólag belső használatra, az MSZMP vezető tagjai számára készültek. Már a bevezetőben nem fukarkodtak a dicsérő szavakkal:

Haladó, nacionalista hazafi. Az elmúlt évtizedben politikai nézetei sokat fejlődtek: a konspirátor baathistából az antiimperialista harc, a Szovjetunióval, a szocialista országokkal való együttműködés, a haladó erők közötti szövetség szükségességét felismerő, érett politikus lett. Sokat olvas, állandóan műveli magát, bővíti politikai látókörét. [9]

Ezután az írás Szaddámnak a kurdokkal és a kommunistákkal való viszonyát boncolgatta. Ugyanis 1958 óta ez a két téma gerjesztette a legtöbb vitát Irak és a keleti blokk között, hiszen az arab országban mindkét csoportot keményen üldözték, illetve a bagdadi kormányok évek óta tartó, több ezer halálos áldozatokkal járó harcot vívott velük. Azonban a hetvenes évek első felében úgy tűnt, hogy sikerült rendezni ezeket a kérdéseket: az iraki kommunisták teljesen alárendelték magukat a Baasz Pártnak és 1972-ben csatlakoztak a Haladó Nemzeti Fronthoz, miközben a kurdokkal sikerült fegyverszünetet kötni és ezzel együtt korlátozott autonómiát biztosítottak a számukra. Igaz, már 1974-ben kitört a második iraki-kurd háború, amelyet az iraki hadsereg a szocialista országokkal kapott fejlettebb fegyverekkel egy évvel később keményen levert, de a névtelen magyar szerző szerint Szaddám még most is

őszintén keresi az arab nacionalista szempontból igazságos megoldást, a kurd probléma végleges rendezésére törekszik.[10]

Szaddám gazdaságpolitikájáról igencsak pozitívan vélekedtek – nemcsak Magyarországon, hanem Nyugaton is. Nem túlzás azt állítani, hogy az olajtermelő országok közül Irak profitált a legtöbbet az 1973-as, a negyedik arab-izraeli háború miatt bevetett „olajfegyverből” és az energiahordozók árainak drasztikus megnövekedéséből. Miközben évtized elején a kőolajból származó bevétel körülbelül 500 millió dollárt tett ki, addig a 70-es évek közepére ez az összeg 12 milliárdra ugrott. A magyar jelentés külön hangsúlyozta, hogy Irak gazdasági fellendülése és szociális rendszer kiépítése (olcsó, szinte ingyenes egészségügyi ellátás, kötelező elemi és középiskolai oktatás stb.) kizárólag Szaddám érdeme, mivel

az őt körülvevő gazdasági tanácsadók nem sokat segítik, mert a gazdaságfejlesztésre vonatkozó, különböző sokszor ellentmondásos elméleteket terjesztenek elő.[11]

1976. Irak, Bagdad. Ekkoriban még a Közel-Kelet mintavárosként tartották számon, az elmúlt években viszont rendre elnyerte a világ legélhetetlenebb városa címet. A kép forrása: Fortepan.hu

Tartózkodó, de barátságos…

A jelentés harmadik részében Szaddám tárgyalásai szokásaira, más országokkal fenntartott kapcsolataira és magánéletére tértek ki. Olyan tárgyalópartnernek tartották, aki logikusan és lényegre törően veti fel a mondandóját. Sőt, az elemzésben felhívták Puja külügyminiszter figyelmét arra, hogy az alelnök „magas nyelvi szinten” beszéli az arabot, ezért ha egy külföldi tárgyal vele, akkor jobb, ha a fordításhoz nagy felkészültségű tolmácsot alkalmazz, aki képes lépést tartani Szaddámmal.

Részletesen bemutatták a Szovjetunióba tett látogatásait is. Az iraki alelnök legelőször 1970-ben járt a kelet-európai országban, találkozott Leonyid Brezsnyevvel és többi magas rangú vezetővel. 1975-ig három alkalommal ellátogatott a Szovjetunióba, s mindegyik útja során jelentős megállapodások születtek. Ezek közül kiemelkedett az 1972-ben kötött iraki-szovjet barátsági és együttműködési szerződés, amely egyrészt jelentősen megágyazott az Iraki Olajtársaság júniusi államosításának, másrészt pedig a keleti blokk és Irak közötti kapcsolatok megerősödésének. Épp ezért nem véletlen, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjában különösen nagy volt az iraki alelnök renoméja:

Egyéniségével elnyerte a szovjet vezetők rokonszenvét és tiszteletét. Tehetséges politikusnak tartják, elvtársnak szólítják[12]

Ezt a fajta szimpátiát jól szimbolizálta, hogy a KGB többször segítő kezet nyújtott Szaddámnak, amikor a hatalma megerősítéséről és a Baasz Pártban, illetve az iraki hadseregben lévő ellenfeleivel való leszámolásokról volt szó. Például 1971-ben, amikor a hadsereg egyes tisztjei megpróbálták őt elmozdítani, a szovjet titkosszolgálat átadta neki az összeesküvőket tartalmazó névlistát.[13]

Szaddám 1975 után is gyakran látogatott el a Szovjetunióba , illetve fogadott magas rangú vezetőket a keleti blokkból. Az AP hírügynökség korabeli felvételén Lázár György 1977-es bagdadi látogatása.

Ami viszont különösen érdekes ennél a résznél, hogy miközben Szaddám és a szíriai Háfez el-Aszad közötti ellentétre kitértek, addig az iraki alelnök Iránnal és Izraellel kapcsolatos nézeteire vagy politikájára egyáltalán nem.[14] Pedig akkor már Szaddám és Reza Pahlavi iráni sah megállapodott a Satt-el-Arab határfolyó jogi helyzetéről, illetve Bagdad leállította az Iránban élő kurdok támogatását. Ugyanúgy a hetvenes években az iraki politikus és a líbiai Moammer al-Kadhafival szinte versengett egymással, hogy melyikük gyűlöli jobban Izraelt, s ki támogatja nagyobb mértékben a zsidó ország ellen harcoló fegyveres csoportokat.

Végül a magyar portré ismertette az iraki alelnök néhány szokását és egyéb jellemzőjét. Felhívta a magyar szervezők figyelmét arra, hogy Szaddám igencsak érzékeny a protokolláris szintre, a külsőségekre, a megfelelő bánásmódra, ezért fogadáskor szükséges minden ceremoniális és diplomáciai előírást betartani. Legfőbb szabadidős tevékenységei közé sorolta a teniszezést, vadászatot, katonai egységek és hadgyakorlatok meglátogatását, olvasást és filmnézést, főleg a háborús és modern haditechnikát bemutató dokumentumfilmeket szerette.[15]

Fontos kitérni Szaddám egészségügyi állapotáról és étkezési szokásairól szóló állításokra is. A szerző szerint „az iraki alelnök gerinc porckorong-gyulladásban szenved, ezért komoly fájdalmai vannak, hamar kifárad és estéit pihenéssel tölti”, és amikor külföldre utazik, akkor egyáltalán nem szereti a zsúfolt programot:

A Szovjetunióban tett négy látogatása során Moszkván kívül csak Leningrádba (Szentpétervár) látogatott el. Elhárította a más vidéki utakra (Szibériába, Kaukázusba) tett javaslatokat, kihangsúlyozta, látogatásnak értelme, hogy minél többet találkozzon, beszélgessen a szovjet vezetőkkel [16]

Ezenfelül hozzátette, hogy nem ínyenc, keveset eszik és iszik, ügyel az egészséges étrendre és így tovább. Csakhogy az iraki alelnök egészségügyi állapotáról szóló téves állítások évtizedeken át szinte megingathatatlanul tartották magukat – még a CIA-ban is. Például 2004-ben Szaddám kihallgatója döbbenten tapasztalta, ahogyan az egykori iraki elnök „bizonyos prosztataproblémák és magas vérnyomása ellenére”, kiváló egészségnek örvendett.[17] Szaddám imádta a vörös húst, rendszeres chipsevő volt (különösen a Cheetost szerette) és állandóan szivarozott (négyet szokott elszívni naponta).

Kádár János üdvözli Szaddám Huszeint 1975. május 8-án. MTI Fotó: Szebellédy Géza. Forrás: Link.

Tragédia kezdete

Szaddám 1975-ös magyarországi útját mindkét fél sikeresnek nyilvánította, bár az később csalódást okozott Bagdadban, hogy a személyes meghívás ellenére Kádár nem utazott el Irakba (ő egyetlen arab országot sem keresett fel).[18] Mindenesetre a budapesti látogatás után valóban megélénkültek az iraki-magyar kapcsolatok: a két ország kereskedelmi mérlege 1978-ban elérte a rekordnak számító 239 millió dollárt (52 százalékát a magyar gépipari termékek, mint autóbusz, híradástechnikai és élelmiszeripari berendezések tették ki), megugrott az Irakban dolgozó magyarok, illetve a Magyarországon tanuló vagy gyakorlatokon részt vevők irakiak száma, miközben az évtized végére a magyar haditechnikai szállítások értéke meghaladta a 150 millió dollárt.[19]

Ennek ellenére, amikor 1979. július 16-án Szaddám vált Irak elnökévé, mindössze pár mondatban számoltak be az eseményről a magyar sajtóban. Ráadásul nem tettek említést a július 22-én Bagdadban rendezett rendkívüli pártkongresszusról sem, ami egyszerre volt a náci Németországban lezajlott „hosszú kések éjszakájának”, a kommunista koncepciós pereknek meg a sztálinizmus idejére jellemző „önkritikáknak” a bizarr egyvelege. Ugyanis ezen egy állítólagos, Aszadnak tulajdonított szíriai összeesküvést „leleplezve” Szaddám – végig dohányozva és szinte mosolyogva – sorolta fel az iraki „árulók” (valójában politikai ellenfeleinek) neveit, akik ezután vagy saját lábukon, vagy a hatóságok kíséretében elhagyták a termet. A kintről behallatszó sikolyok, kiabálások, lövések pedig nem kevés riadalmat okoztak a teremben ülők körében. Miután pedig Szaddám befejezte a névsorolvasást, a jelenlévők egymás túllicitálva fogadtak hűséget az új elnöknek és követelték az összeesküvők minél gyorsabb és kegyetlenebb kivégzését – végül 21 iraki politikust és katonatisztet öltek meg, további 33-at pedig súlyos börtönbüntetésre ítéltek.[20]

Purgálás a Baasz Pártban – angol nyelvű feliratokkal.

Ugyanakkor, ahogyan az 1979 júliusi események utáni Irakot bemutató hivatalos összefoglalóból kitűnt, a magyar elemzők és döntéshozók egyáltalán nem fogták vissza a kritikáikat: a Baasz Pártot gyengének, politikáját ellentmondásosnak és sebezhetőnek titulálták. Dacára annak, hogy Szaddám négy évvel korábban Magyarországon járt, Budapesten egyáltalán nem voltak elragadtatva az új iraki elnöktől és az általa alkalmazott diktatórikus módszerektől. Az elemzésben a küszöbön álló súlyos iraki bel- és külpolitika válságokra hívták fel figyelmet, különösen a síiták és Irán vonatkozásában. Egyenesen Bagdad regionális elszigetelődését jósolták, amelybe szerintük Szaddám egyáltalán nem fog belenyugodni és mindent megtesz a nagyratörő regionális terveinek megvalósítása érdekében – még ha ez rengeteg áldozatba vagy Irak egységébe is fog kerülni…


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


A borítóképen:

1975. május 7-én Szaddám Huszein köszönti a fogadására érkezőket a Ferihegyi repülőtéren. MTI Fotó: Szebellédy Géza. Forrás: Link

Levéltári források:

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) – Irakról szóló dobozok

Sajtóforrások:

Népszabadság

Népszava

Felhasznált szakirodalom:

Ghareeb, Edmund: Historical dictionary of Iraq. In: Historical Dictionaries of Asia, Oceania, and the Middle East, No. 44. The Scarecrow Press, Oxford, 2004.

Germuska Pál: A közel-keleti magyar haditechnikai export kezdetei. In: Országos Széchényi Könyvtár 1956-os Intézet és Oral History Archívum. 2007. május 7., Link: http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:kiadvanyok/evkonyv03/germuska

  1. Nagy László: Magyarország és az arab világ 1947-1989. JATE Press, Szeged, 2017.

Ligeti Lajos: Keleti nevek magyar helyesírása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981.

Lugosi Győző (szerk.): Dokumentumok a Közel-Kelet XX. századi történetéhez. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2006.

Nixon, John: Szaddám kihallgatója voltam. Egy CIA-elemző emlékei. Akadémia Kiadó, Budapest, 2017.

Hivatkozások, jegyzetek: 

[1] A cikkben az arab nevek, kifejezések és szavak átírása a Ligeti Lajos: Keleti nevek magyar helyesírása alapján történt.

[2] Szaddam Husszein, a Baath Párt Reg. Vez. főtitkárhelyettese, a FPT alelnöke életrajzának, jellemzésének felterjesztése. In: MNL OL M-KS 288. f. 32/1975. 9. 1975. március 27.

[3] Megkezdőtek a magyar—iraki tárgyalások. In: Népszabadság. XXXIII. évfolyam, 106. szám, 1975. május 8.

[4] Nagyköveti jelentés Irakról az 1975/76-os év eseményei alapján. In: MNL OL XIX-J-1-j, Irak 1976. 65. d. 004219. Bagdad, 1976. július 1.

[5] Germuska, 2007.

[6] Nixon, 2017: 79.

[7] Ghareeb, 2004: 97.

[8] Szaddám első felesége első unokatestvére Szadzsida Talfa volt, aki az Iraqi Airways egyik légiutas-kísérőjeként dolgozott. Udáj és Kuszáj fiai később fontos szerepet töltöttek be az iraki politikában, miközben lányait – Raghad, Rana és Hala – politikai és törzsi szövetségkötések céljából kiházasította.

[9] Szaddam Husszein, a Baath Párt Reg. Vez. főtitkárhelyettese, a FPT alelnöke életrajzának, jellemzésének felterjesztése. In: MNL OL M-KS 288. f. 32/1975. 9. 1975. március 27.

[10] Uo.

[11] Uo.

[12] Uo.

[13] J. Nagy, 2017: 106.

[14] 1963-tól Szíriában szintén a Baasz Párt különböző frakciói voltak hatalmon. 1970-ben egy vértelen puccs után a védelmi miniszter, Háfez el-Aszad irányított az országot. Bagdad 1973-as arab-izraeli háború majd a szírek libanoni beavatkozása miatt sokat bírálta Damaszkuszt. Amikor az 1970-es évek közepétől a Muszlim Testvériség terrorhadjáratot indított a szíriai kormány és a kisebbségek (alaviták, keresztények stb.) ellen, akkor nem kevés fegyver, pénz és titkosszolgálati támogatást kaptak a szomszédos Iraktól – cserébe Szíria az Irakban élő kurdok Bagdad-ellenes lázadásait támogatta. 1978-ban al-Bakr rendezte a viszonyát Aszaddal és megállapodtak a két ország egyesítéséről. Ugyanakkor ezt Szaddám egyáltalán nem fogadta el a megállapodást, hiszen a szíriai elnök lett volna az új államalakulat alelnöke, ő pedig teljesen kiszorult volna a politikából – lényegében ez vezetett az 1979-es hatalomátvételhez is.

[15] Szaddám évekkel később romantikus és történelmi regényeket is írt. Erről bővebben: Link.

[16] Szaddam Husszein, a Baath Párt Reg. Vez. főtitkárhelyettese…

[17] Nixon, 2017: 122.

[18] J. Nagy 2017:176.

[19] A Magyar Népköztársaság és az Iraki Köztársaság kapcsolatai. : MNL OL XIX-J-1-j, Irak 1979. 65. d. 005498/3/1979. 1979. november 14.

[20] Irak bel-és külpolitikája. In: MNL OL XIX-J-1-j, Irak 1979. 65. d. 005498/3/1979. 1979. november 14.

Facebook Kommentek