A szuezi válság a Ludas Matyi karikatúráiban

Topor  István

Dolgozatomban a 20. századi magyar sajtó legnépszerűbb szatirikus lapjának, a Ludas Matyinak azon számait vizsgáltam, amelyek a szuezi konfliktushoz kapcsolódtak. Miképpen jelentek meg, és milyen üzeneteket közvetítettek az ezt bemutató rajzok?

Kaján Tibor a magyar politikai karikatúra legjelesebb képviselője szerint a politikai karikatúra kritikai és morális műfaj. Demokratikus körülmények között egyértelműen ez a műfaj „közvetíti a szerkesztők és az olvasók rejtett igazság iránti igényeit, kötődéseit, tükrözik és befolyásolják az uralkodó közfelfogást, alakítják az érzéseket és a véleményeket, s igazodnak a kommunikációs hagyományokhoz. A legtöbb politikai karikatúrát a napi meghatározó politikai eseményekkel kapcsolatos vélemények, attitűdök befolyásolására tervezik.[1]

De hogyan jelent meg mindez a legsötétebb diktatúra idején?

A Ludas Matyi az 50-es években

Az 1945-48 közötti időszakban számos szatirikus hetilap jelent meg, ezekben pedig rendre helyet kaptak a politikai és társadalmi élet visszásságait bemutató karikatúrák. Így kedvelt volt a Szabad Száj, a kisgazdapárt lapja, az 1948-ig megjelenő Pesti Izé, a szociáldemokraták kiadványa, a Gál György által 1948. december 5. és 1949. augusztus 7. között megjelenő lap, a Fűrész.  A legnépszerűbb a Ludas Matyi volt, amely karikatúráinak köszönhette népszerűségét. Ebben nagy szerepet játszott az a tény is, hogy 1951-re a szatirikus lapok közül egyedül a Ludas Matyi maradhatott fenn.

A Magyar Dolgozók Pártja felfedezte a karikatúra társadalmilag fontos szerepét. A pártvezetés meggyőződése szerint a humoros, képes agitációra a lap kiválóan alkalmas. Ezért a Ludas Matyi példányszámát tudatosan növelték.  1950 júliusában 180 ezer példány fogyott el, de 1955. júniusára már 405 ezerre nőtt az eladás.[2]

A rajzok az aktuális propaganda eszközévé váltak. Különösen éles volt a külpolitikai karikatúrák hangneme. Ennek oka az ellenség megnevezése és a gyűlöletkeltés volt.  Az elsődleges célpont az Amerikai Egyesült Államok volt.[3] Ez 1956 nyarára annyiban módosult, hogy az egyiptomi események következtében kirobban válság okán Anglia és Franciaország került célkeresztbe.

A szuezi válság a magyar lapokban

A korabeli napilapok – így a Magyar Nemzet és a Népszava is – július 28-án, az első oldalon közölték a Szuezi-csatorna államosításának hírét.

A Népszava 1956. július 28-i számának első oldala

Nasszer egyiptomi elnök 26-án, csütörtökön Alexandriában 100 000 ember előtt jelentette be a Szuezi-csatorna államosítását. Három okkal indokolta a kormány lépését. Az első szerint Egyiptomnak erkölcsi joga van a csatorna tulajdonához, hiszen a hatalmas munka során 120 000 egyiptomi munkás veszítette életét, a csatorna tehát az egyiptomi nép véréből és verejtékéből épült fel. A második ok gazdasági jellegű, ugyanis a társaság évente 100 millió dollártól fosztja meg az egyiptomi kincstártat. A harmadik okként pedig azt hozta fel, hogy az angol—amerikai döntés megtagadja a segélyt az asszuáni gát építéséhez. A csatorna államosítása indokolt, az abból származó bevételekből akarja Egyiptom fedezni a gátépítés költségeit. Ugyanakkor az államosítási törvény kártérítést helyez kilátásba a Szuezi-csatorna Részvénytársaság volt tulajdonosainak. A londoni rádió jelentése szerint az egyiptomi kormány katonai körzetnek nyilvánította a csatorna-övezetet és ezen a területen kihirdette az ostromállapotot. A Szuezi-csatorna Társaságnak Kairóban, Izmailiában és Port Szaidban levő igazgatási épületeire felvonták az egyiptomi lobogóit, az egyiptomi rendőrség fegyveres osztagai pedig zárólánccal vették körül az épületeket.

A szuezi válság karikatúrái

A válságról az első karikatúra az augusztus 2-ai számban jelent. Október 25-ig 13 lapszám látott napvilágot, ebből 14 rajz foglalkozott az egyiptomi eseményekkel. A magyar forradalom és a szabadságharc következtében néhány hónapra megszűnt lap.

Az augusztus 2-i lapszámában A Szuezi-csatorna bejáratánál címmel jelent meg rajz. A karikaturista személyét ismeretlen, a rajzot nem szignózták.

Ludas Matyi 1956. augusztus 2.

A kép előterében jól látható a csatorna, a rajta közlekedő hajóval. Távolban Egyiptom szimbólumai, a piramisok láthatók. A csatorna bal partján az angol zászlóval ellátott talapzaton a brit oroszlán hátát megkopogtató szfinx, kezében az államosítás feliratot tartó okmánnyal a kezében így szól: Pardon, ez az én helyem. Ezzel adja tudtára az angoloknak a csatorna államosítását.

Az augusztus 9-i számban Nasszer döntését helyeselve Az egyiptomi rádió ajándékműsora a Szuezi-csatorna dolgozóinak címmel az alábbi négy karikatúra jelent meg:

Ludas Matyi 1956. augusztus 9.

Az elsőnek Jegyezzék meg ezt a dalt! a címe. A fezt viselő egyiptomi a távozó John Bullnak mondja: – Nem történt semmi, csak elváltunk csendben. A mondat Ábrahám Pál és Harmat Imre operettjének, a Viktóriának népszerű betétdalából származik. A második karikatúra a Kossuth Rádió kedvelt műsorának címét kölcsönzi: Válaszolunk hallgatóinknak. A szobájában az angol miniszterelnök, Anthony Eden gondterhelten hallgatja a rádiót. A képaláírás sugallja, mi lehetett a kérdés. Miért államosították a magántulajdonban lévő csatornát? A rádióból elhangzó mondat: Az államosításra azért került sor…  A harmadik kép a Jó éjszakát, gyerekek! címet kapta. A mesék kezdőformulája áll a kép alatt. Csakhogy itt a „Volt egyszer egy” után ezúttal nem a király, vagy a szegény ember áll, hanem A Szuezi-csatorna. A negyedik karikatúra is egy ismert rádiós műsorra, a Vidáman – frissen zenés reggeli műsorra utal. Az államosítással pénzüket elveszített tulajdonosok kullogó csapata látható. A kép hátterében a csatornán úszó hajók alakja bontakozik ki.

A válság rendezése érdekében értekezletet hívtak össze Londonban, amelyre 19 ország fogadta el a meghívást. Eden angol miniszterelnök augusztus 7-ei beszédében azt hangoztatta, hogy Angliának nem áll szándékában erőszakos úton megoldani a szuezi kérdést, ezért is hívták össze a londoni értekezletet.  Azt is leszögezte, hogy Angliának nincsen nézeteltérése sem Egyiptommal, sem az arab népekkel, csak Nasszer elnökkel, akinek egyoldalú, fosztogatással egyenlő döntését Anglia nem tudja elfogadni. Beszédét azzal zárta, hogy mindent el kell követni a békés rendezés érdekében „De a kockázat sokkal nagyobb, semhogy Anglia elmulaszthatta volna katonai elővigyázatossági intézkedéseinek megtételét.”[4] Ennek értelmében megkezdődött a Földközi-tenger térségében állomásozó angol egységek megerősítése. A királynő húszezer tartalékos mozgósítását rendelte el. Az AFP jelentése szerint a csapaterősítések között van a Wellington hercegről elnevezett gyalogezred első zászlóalja is, amelyet légiforgalmi magántársaságoktól lefoglalt repülőgépeken szállítanak Ciprusra.[5]

A karikaturisták a nagyhatalmi vetélkedést gyakran ábrázolták valamilyen játék metaforájaként. Vasvári Anna[6] több karikatúráján szerepel az esemény valamilyen játék vagy verseny formájában. Az augusztus 16-ai lapszámában sakkjátszmaként örökítette meg a konfliktust. A rajz apropóját az adta, hogy Erzsébet angol királynő jóváhagyta 20 ezer tartalékos behívását.

Ludas Matyi 1956. augusztus 16.

A brit és francia csapatok bizonyos alakulatait már augusztus utolsó napjaiban Ciprusra érkeztek. Az így létrejött légihídon jelentős számú haderőt összpontosítottak a szigeten. Szeptember elején, a Cipruson állomásozó francia és angol ejtőernyős csapatok legfőbb parancsnokai, Jean Gilles tábornok a francia erők és Michael Butler dandártábornok, a brit ejtőernyősök parancsnoka azoknak a közös hadműveleteknek a terveiről tanácskoztak, amelyeket végrehajtanának, ha háború törne ki.[7]

A szeptember 20-i számban egy biliárdparti adta a témát. A brit miniszterelnök mandinerre játszva próbálja meg a helyzetet megoldani. A kép üzenete egyértelmű: az angol és francia csapatok ciprusi erődemonstrációjától Egyiptom visszakozását remélték.

Ludas Matyi 1956. szeptember 20.

Szűr Szabó József[8] a lap szeptember 6-i számában csatornaúszó versenyként örökíti meg az eseményeket. A karikatúra jók ábrázolja a válság által megosztott világpolitikát. A csatorna túlpartján grasszáló fegyveres egyiptomi katona alakja bontakozik ki. Az innenső parton gyülekező „versenyzők” közül a rajtkőre csak az angol miniszterelnök, Eden és a francia külügyminiszter, Christian Pineau állt fel. A többiek láthatólag ódzkodnak ebben a „versenyben” részt venni.

Ludas Matyi 1956. szeptember 6.

A kártyajáték adta az ötletet a szeptember 25-i szám ismeretlen karikaturistájának a kényes nemzetközi helyzet megörökítésére. A rajzon szereplő alakok Dulles, amerikai külügyminiszter és Eden, brit miniszterelnök. Az amerikai politikus a kártyáiba belemerülő angolt biztatja, nyugodtan játssza ki a lapjait, mert ha veszít is, ő hajlandó neki kölcsönt adni. A rajz hátterében az a tény áll, hogy nem sokkal a válság kirobbanását követően az amerikai vezetés jelezte, az Egyesült Államok teljes mértekben támogatja Anglia es Franciaország lépéseit a szuezi ügy megoldására.[9]

Ludas Matyi 1956. szeptember 27.

A karikatúrák szereplői között előszeretettel jelentek meg a nyugat politikusai, de gyakran allegorikus alakokkal helyettesítették azokat. Így Uncle Sam az USA-t, a kövér, pocakos, fején az angolzászlóval díszített cilindert viselő személy, John Bull pedig Nagy-Britanniát személyesítette meg Lásd a 4. ábra karikatúráját. Ezen a rajzon is Nasszer ellenfele a játszmában John Bull. A kép alatti szöveg arra utal, hogy fegyverek felvonultatásával próbálják meg a jobb belátásra bírni az egyiptomiakat.

Az erődemonstrációban vetett hitet tükrözi a lap augusztus 23-ai számának Szűr Szabó József által jegyzett karikatúrája. A képen a tengerészek három transzparenst tartanak. Az első a vízi út államosítása ellen tiltakozik El a kezekkel a Szuezi-csatornától! felirattal. A másik táblán Egyiptom az angoloké! szöveg szerepel. Ez a Monroe-doktrína szlogenjévé vált: Amerika az amerikaiaké! elvre hajaz. Ugyanakkor utal arra, hogy Egyiptom 1882-től az angol korona fennhatósága alatt állt. Az egyiptomi ügyeket 1883 és 1907 között a brit kormány küldötte, Lord Cromer irányította Egyiptom konzuljaként, London akarata szerint. Az 1904-ben megkötött entente cordiale rendezte a francia és a brit kormány gyarmati ellentéteit.  Ennek értelmében Egyiptom brit, Marokkó pedig francia érdekeltségbe került. A Szuezi-csatorna védelme érdekében a britek 1906-ban elfoglalták a Sínai-félszigetet és felvonulási területté alakították a flotta számára. A britek 1914-ben, az első világháború kitörésekor protektorátusukká nyilvánították az országot. A harmadik felirat az elégedetlen munkástömegek Munkát, kenyeret! felszólítását írja át. Olajat, kenyeret! így a szöveg, amely árulkodik az angol tőkésosztály legfőbb bevételi forrásának fontosságáról, az olajról.

Ludas Matyi 1956. augusztus 23.

Az augusztus 30-ai lapszámban is az erőfitogtatás kerül a középpontba. Kaján Tibor John Bull az Operában című karikatúrájának is ez az alapja. Az operaház Aida című előadására igyekvő, fegyverekkel felszerelkezett Angliát a szfinx szólítja meg, és a fegyverek ruhatárban hagyására szólítja fel.

Ludas Matyi 1956. augusztus 30.

Miután megtörtént a Szuezi-csatorna Társaság államosítása, az addig alkalmazásban lévő angol révkalauzoknak is menniük kellett. A csatorna zavartalan üzemeltetése azonban hozzáértő révkalauzok nélkül elképzelhetetlen volt. Egyiptom a nemzetközi sajtó hasábjain adott fel hirdetéseket. Japánban, Az Egyesült Államokban és Indiában is megjelent a felhívás. A New York-i lapokban közzétett hirdetésre 25-en jelentkeztek, A Times of India című lap jelentése szerint a kalkuttai kikötő 12 indiai révkalauza ajánlotta fel szolgálatait Egyiptomnak a Szuezi-csatornánál végzendő munkára.[10]

Londonban 22 ország képviselői ültek össze, hogy Egyiptomnak ajánlatot tegyenek. Ebben azt követelték, hogy maradjon meg a csatorna nemzetközi jellege, s a Szuezi-csatornát használó valamennyi állam egyaránt vegyen részt ennek igazgatásában. Ám a Szovjetunió és Nasszer is elutasította ezt a tervet.

Ludas Matyi 1956. szeptember 13.

A lap szeptember 13-i számának címlapján Szűr Szabó József rajza látható. A szuezi révkalauz címet viselő karikatúra a Nagy-Britannia hajóját kormányzó Eden miniszterelnököt ábrázolja révkalauzként. A tanácstalan arckifejezéshez a kép alatti szöveg adja meg a magyarázatot. Eden szájába az alábbi mondatokat adja az alkotó: Hát eddig csak eljutottam… De hogyan fordulok vissza?

Szeptember 19-én került sor a második londoni értekezletre 18 ország részvételével.  Az összejövetel napirendjén három téma szerepelt. Az egyik a csatornát használók szövetségének létrehozása volt; a másik egy tárgyalótestület létesítésére vonatkozó indítvány megtárgyalása; harmadik pontként pedig a Menzies-féle bizottság jelentésének megvitatása szerepelt.[11] Miután az újságírók az értekezletre érkező francia külügyminisztert arról faggatták, az ENSZ elé viszik-e az ügyet, azt a választ adta, hogy minden Nasszer elnök viselkedésétől függ. Az ENSZ bevonása nélkül problémakezelés a Ludas Matyi rajzolóját is megihlette. A Külpolitikai helyzetkép című karikatúra jól érzékelteti ezt.  A tárgyalásokból kirekesztett, ENSZ-et megtestesítő esőkabátos férfi a szakadó esőben a bejárat előtt ácsorog.

Ludas Matyi 1956. szeptember 27.

A második londoni értekezlet adta a témáját az október 4-i számban megjelent Vasvári karikatúrának is. A résztvevő országok külügyminisztereinek tanácskozását egy régészeti kongresszusként jeleníti meg. Az egyiptomi hieroglifákat stilizáló háttérrajzot vizsgálja Eden és Pineau. A jelek között a felirat: Egyiptom az egyiptomiaké. A rajz középpontjában álló szöveg a híres Monroe-elv átirata.[12]

Ludas Matyi 1956. október 4.

Az október 25-i számban megjelent rajz érdekessége, hogy a szuezi válság mellett belpolitikai nehézségről is beszámol. A karikatúra a készítője Szűr Szabó József, címe Nehéz ügyek. A rajz utal a britek éppen aktuális problémájára, a szuezi konfliktusra. A francia miniszterelnöknek, Guy Mollet-t[13] ugyanekkor az algériai helyzet[14] nyugtalanítja. Hegedűs András[15] számára, amint a rajzon is látszik, Páger Antal okoz nem kis fejtörést.  1956 szeptemberében ugyanis visszatért az emigrációból a két világháború közötti korszak ünnepelt színésze. Páger 1939 és 1944 között közel 40 filmet forgatott. Ezek között voltak olyanok, amelyek kifejezetten antiszemita propagandafilm voltak, például az 1942-ben bemutatott Őrségváltás. A 40-es évek elejétől – Páger Antal több más színésztársához hasonlóan – közéleti szereplést is vállalt. Önkéntes emigrációjának okául két fontos eseményt tartanak számon: az egyik 1944 elején történt, amikor is az Új Magyar Színházban, egy darab után Szálasi gratulált, majd átadott neki egy ezüstlevelekből ötvözött babérkoszorút. A másik pedig egy filmhíradós tudósítás volt.

Ungváry Krisztián szerint “Páger a keresztény nemzeti kurzus melletti propagandista volt. A keresztény nemzeti fajvédő kurzus mellet és nem a nyilas kurzus mellett. A nyilas kurzus csak egy része ennek. Tehát Ő többet vállalt be: bevállalta a Sztójai kormányt és az Imrédy kormányt is.” [16] Páger többször lépet fel radikális lapok antibolsevista matinéin. A német megszállás napján az Új Magyar Színházban tartott rendezvényen Imrédy Béla és Kiss Ferenc színészkamarai elnöke mellett ő is beszédet mondott.[17]

Ludas Matyi 1956. október 25.

A hazacsábított művész repatrializálása megosztotta a közvéleményt. Míg egyesek örültek visszatérésének, a vészkorszak túlélői között felháborodást keltett. Ez a kettősség okozhatta a miniszterelnök számára a fejtörést.

A magyar forradalom, majd az azt követő szabadságharc miatt a lap október 25-e után nem jelent meg. 1957. február 21-én indult újra a XIII. évfolyam első számával. Ebben még egy karikatúra erejéig visszatért a szuezi válság témája. A háborút követően Angliában üzemanyaghiány lépett fel. Ezt örökítette meg a lap 8. oldalán Szegő Gizi[18] karikatúrája.

Ludas Matyi 1957. február 21.

Összegzés

A lap fent bemutatott számainak karikatúrái alátámasztják az alapállítást, miszerint diktatúrában a rajzok az aktuális propaganda eszközéül szolgáltak. A lap szerkesztőinek és rajzolóinak félelmét jól példázza az alábbi eset. Egy 1955-ben készült feljegyzése az alábbiakról számolt be: „A közelmúltban elvetettünk egy címlapötletet, amely gyarmatosító tőkéseket ábrázolt volna siralmas helyzetben alkonyatkor a tenger partján. A kép címe ez lett volna: A gyarmatosítók alkonya. Ezt az ötletet végül azért vetettük el, mert attól tartottunk, hogy felmerülhet az a gondolat: ha le is megy a nap, másnap ismét feljön.” Az öncenzúra működésbe lépett. Senki nem vállalt olyan cikket, rajzot, amely a hivatalos állásponttal szembe ment volna. Elmondásuk szerint sok esetben a jó szándékkal készített rajzok sem jelenhettek meg rosszindulatú belemagyarázások miatt.

Az Agitációs és Propaganda Osztályon, vagy az újságíró-szövetségben készült jelentések elsöpörtek minden olyan alkotói törekvést, amelyből „humor öncélúságát vélték kiolvasni-kihallani.”[19]


Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.


Felhasznált források:

Ludas Matyi 1956 augusztus 2. és 1956. október 25. közötti valamint az 1957. február 21. szám számai

Magyar Nemzet 1956. július 29.

Magyar Nemzet 1956. augusztus 23.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 1.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 4.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 5.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 8.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 12.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 19.

Magyar Nemzet 1956. szeptember 25.

Magyar Nemzet 1956. október 6.

Magyar Nemzet 1956. október 10.

Magyar Nemzet 1956. október 14.

Magyar Nemzet 1956. október 17.

Magyar Nemzet 1956. október 6.

Népszava 1956. július 28.

Népszava 1956. július 29.

Népszava 1956. augusztus 7.

Szabad Nép 1956. július 28.

Felhasznált irodalom

A magyar politikai karikatúra története. Szerk.: Tamás Ágnes. Országház Kiadó, 2018. 177-181. o.

Argejó Éva: A politikai karikatúrák a rendszerváltás után.

http://epa.oszk.hu/03000/03056/00010/EPA03056_mediakutato_2003_tavasz_01.html

Ludas Matyi karikatúristái. https://ludasmatyikarikaturistai.blog.hu/

Séra László: A politikai karikatúrák humoros és retorikai elemei. http://apertura.hu/2009/nyar/sera

Somogyvári Lajos: Államilag támogatott politikai karikatúra a „puha diktatúrában”. Kádári tabló 1963-ból. http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2018/08/somogyvari-lajos-allamilag-tamogatott-politikai-karikatura-a-puha-diktaturaban-kadari-tablo-1963-bol-09-01-05/

Takács Róbert: Nevelni és felkelteni a gyűlöletet.

https://mediakutato.hu/cikk/2003_01_tavasz/03_nevelni_es_felkelteni

Takács Róbert: A karikatúra, a szatíra és a politikai kabaré szerepe.  http://ketezer.hu/2006/07/pesti-humor-a-szocializmus-idejen/

[1] Séra László: A politikai karikatúrák humoros és retorikai elemei. http://apertura.hu/2009/nyar/sera

[2] A magyar politikai karikatúra története. Szerk.: Tamás Ágnes. Országház Kiadó, 2018. 179. o.

[3] Uo. 180. o.

[4] Népszava 1956. augusztus 10. 3. o.

[5] Magyar Nemzet 1956. szeptember 12. 1. o.

[6] Vasvári Anna karikaturista, divattervező 1947-től a Ludas Matyi munkatársa.

[7] Magyar Nemzet 1956. szeptember 12. 1. o.

[8] Szűr Szabó József magyar festő, grafikus, báb- és díszlettervező, karikaturista. 1945-től 1989-ig volt a lap munkatársa.

[9] Magyar Nemzet 1956. június 29. 1.

[10] Magyar Nemzet 1956. szeptember 1. 2. o.

[11] A Menzies ausztrál miniszterelnök vezette öttagú bizottság szeptember 4-én este tárgyalásokat kezdett Kairóban Nasszer elnökkel. A tárgyalások végén az egyiptomi elnök kijelentette, hogy Egyiptom nem egyezik bele Szuezi-csatorna nemzetközivé tételébe, és mint a csatorna tulajdonosa, nem enged meg semmiféle olyan külföldi beavatkozást, amely csorbítana szuverén jogait. (Magyar Nemezet 1956. szeptember 12. 1. o.)

[12] 1823. december 2-án James Monroe, az Egyesült Államok elnöke a kongresszushoz intézett üzenetében, elítélte az európai államok beavatkozását a kontinens belügyeibe, sőt, azokat Amerika ellenes, barátságtalan cselekedetnek tekintette. Az amerikai kontinens nem lehet az európai nagyhatalmak gyarmatosítási területe, áll a nyilatkozatban, amely a köztudatba a fenti szlogennel került be.

[13] Guy Mollet (Flers, 1905. december 31. – Párizs, 1975. október 3.) francia politikus, tanár, a Negyedik Francia Köztársaság 17. miniszterelnöke.

[14] Az 1954 és 1962 között zajlott az algériai háború. Az algériai felkelőket tömörítő Nemzeti Felszabadításai Front (FLN) 1954. november 1-jén hajtotta végre első gerillaakcióit, amelyek 1955-re már csaknem az ország egész területére kiterjedtek. https://mult-kor.hu/10-teny-az-algeriai-haborurol-20160212

[15] Hegedűs Andrást 1955. április 18-án nevezték ki a Minisztertanács elnökévé. 1956. október 24-én leváltották miniszterelnöki tisztségéből, de másnapig még tagja maradt a kormánynak.

[16] Pethő Tibor: Páger Antal hazatérése: fasizmussal vádolt legenda.

https://magyarnemzet.hu/archivum/hetvegi-magazin/pager-antal-hazaterese-fasizmussal-vadolt-legenda-3918856/

[17] Mit rejtett a Páger akta? https://mult-kor.hu/20071214_mit_rejtett_a_pagerakta

[18] Szegő Gizi grafikus, karikaturista. 1945-től volt a Ludas Matyi munkatársa, de más újságok is rendszeresen közölték rajzait.

[19] Takács Róbert: A karikatúra, a szatíra és a politikai kabaré szerepe.  http://ketezer.hu/2006/07/pesti-humor-a-szocializmus-idejen/

A borítóképen a lángoló port szaídi olajtartályok láthatóak 1956. november 5-én – Forrás: Wikimedia Commons

A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült

Facebook Kommentek