Rejtett történelmi épületek – a varsói PWPW

Építésekor formabontóan újnak számított, létezése alapvetően kapcsolódik a modern lengyel állam létrejöttéhez, megépítését követően két évtizeddel a földdel tették egyenlővé, majd eredeti kinézetének megfelelően újjáépítették annak érdekében, hogy ma is ugyanazt a feladatot láthassa el mint egykor – korábbi cikkünkhöz hasonlóan ezúttal is Lengyelország fővárosának egy olyan különleges történelmi épületét ismerhetjük meg, amelynek történelmi jelentőségével Varsó lakói maguk sincsenek gyakran tisztában.

A Lengyel Állami Értékpapír Nyomda (Polska Wytwórnia Papierów Wartościowych) – közismertebb nevén PWPW – impozáns épületegyüttese első ránézésre könnyen belesimul a különösképp nem impozáns, néhány emeletes városi irodaházak sorába. A Visztula nyugati partján húzódó épületegyüttes azonban jól szimbolizálja az első világháborút követően újból függetlenné váló lengyel állam történelmét. A központosítás és erős államhatalom jegyében az 1920-as évek végétől rohamos léptekben kezdtek el felépülni egymás után Varsóban a közigazgatás különböző hivatalainak otthont adó, akkoriban rendkívül újszerűnek és modernnek számító épületei.

A PWPW jogelődjét az Állami Grafikai Műveket (Państwowe Zakłady Graficzne – PZG) 1919-ben hozta létre a lengyel kormány új, egységes pénzkiadást megvalósítása érdekében, hiszen az újraegyesített Lengyelország területén, történelmi örökségként három külön fizetőeszköz volt még ekkor forgalomban. 1925-ben a kormány és a Lengyel Bank képviselői megállapodtak egy közös, a lengyel központi bank és államkincstár bevonásával létrehozandó új vállalat életre hívásáról, amelynek értelmében az Állami Grafikai Műveket átkeresztelték Lengyel Állami Értékpapír Nyomdára. Nem sokkal később megkezdődött a vállalat új épületegyüttesének az építése, amelynek akkortájt rendkívül modern, vasbeton szerkezetű épületeit három évvel később 1929-ben adták át.

Részlet a Wyrok życia (Az élet ítélete) című 1933-as játékfilmből (rendezte Juliusz Gardan), amelynek egyik főszereplője a film története szerint a PWPW munkatársa. A filmnek köszönhetőn betekintést nyerhetünk a nyomda mindennapi munkájába.

A látszat ellenére törékeny lengyel államiságot és annak vívmányait azonban egy csapásra elsöpörte a második világháború kitörése, majd Lengyelország vereségét követően a német megszállás kezdete. A lengyel főváros többi fontos épületéhez hasonlóan a PWPW is német katonai őrséget kapott falai között pedig folytatódott – az ezúttal már a náci hatóságok által kiadott – złotyik nyomtatása. Nem sokkal a megszállás kezdetét követően a nyomda lengyel munkatársai létrehozták a földalatti ellenállás (Honi Hadsereg, róluk itt írtunk korábban 1, 2, 3) helyi alegységét is, amely egészen 1944 augusztusáig – a Varsói Felkelés kitöréséig – hamis igazolványokkal, élelmiszerjegyekkel és pénzzel látta el a lengyel földalatti államot.

A Varsói Felkelés 1944. augusztus elsején bekövetkezett kitörését követően az épület falai között évek óta konspirációban dolgozó ellenálló alakulat sikeres meglepetésszerű támadást intézet a kívülről érkező roham ellen felkészülő német helyőrség ellen. A PWPW elfoglalása a felkelés első napjainak egyik nagy katonai sikere volt, hiszen elhelyezkedéséből adódóan az épület előretolt bástyaként védte két irányból Varsó, felkelők kezén lévő, Óvárosát. Éppen ezért, nem meglepő módon, a város visszafoglalására kijelölt német alakulatok rövid időn belül több komoly rohamot is indítottak az épületegyüttes visszafoglalására.

A PWPW erős vasbeton szerkezete, valamint az épületek előtt észak felé húzódó nagy nyílt terület azonban kiváló feltételeket teremtett a védők számára. Az első sikertelen támadásokat követően megkezdődött az épületek nehéztüzérséggel való lövetése és repülőgépekkel való bombázása. A PWPW egyik védője így számolt be a harcokról:

„Megjelentek megint a bombázók, most éppen a lakótömb a fő célpont. (..)Az ellenséges gyalogság, mintha versenyt futnának, egyszerre rajtol el épületünk felé. Támadásukat a nehéz géppuskák és az aknavetők gyilkos tüze kíséri. (..) Átrohannak a szétlőtt kerítésen, átugranak a párkányon és máris benn vannak az épületben. (..) Hét-nyolc társammal együtt a folyosókon harcolunk a támadók ellen. Heves harcok után összeomlik az első támadás. (..) Kezd elfogyni a lőszerünk. Érzem, sokkal jobban, mint eddig bármikor a harcoló felek közti óriási egyenlőtlenséget. (..) Érzem, hogy sötét fellegek gyűlnek nemcsak a mi, hanem az Óváros összes védőjének a feje fölött…”

(Forrás: Juliusz Kulesza: Z tasiemką na czołgi. Czytelnik, Varsó, 1979. 205)

Részlet a német Wochenschau 1944 augusztusi felvételéből. 0:19-től látható milyen erős bombázásoknak volt kitéve a PWPW, valamint a mellette fekvő épületek.

A német egységek 27 napon keresztül hatástalanul próbálják meg bevenni az épületegyüttest. A csaták hevességét sok német veterán a sztálingrádi városharcokhoz hasonlítja. A berlini „Das Reich” hetilap tudósítója így számol be a PWPW elleni német támadásról:

„Aknavetők és a nehéztüzérség darabjaira zúzzák szét a betonból készült falakat, a légi bombázások megsemmisítették az épület környékét. A góliát páncélozott aknák és a páncéltörő ágyúk elüldözték gyilkos tüzükkel a felsőbb emeletről a védőket. De a szétágazó pincerendszerben, a sok kis szobában és a folyosókon a harc tombol tovább, még akkor is amikor az óriási épület egy kupac törmelékké változik, mely fölött folyamatosan füst és porfelhő lebeg.”

(Forrás: Stanisław Kopf: Dni Powstania. Instytut Wydawniczy Pax, Varsó, 1984. 231)

1944. augusztus 28-án kezdetét vette az utolsó német roham a PWPW immár teljesen romokban fekvő épületei ellen. 1600, nehézfegyverzettel támogatott német katona támadta a romokat védő 200 felkelőt. A nap végére az utolsó ellenálló csoport is ki lett szorítva a PWPW területéről. Az épületek megerősített pincéjében a maradás mellett döntő civilek, valamint a földalatti kórházban lévő sebesültek nagy részét, köztük Dr. Hanna „Rana” Petrynowska főorvost (aki a PWPW négy hetes ostroma alatt végig a sebesülteket mentette az egyik épület pincéjében kialakított műtőben), a diadalmas német csapatok a helyszínen agyonlövik…

1946-ban megkezdődött az épületegyüttes újjáépítése, majd 1950-től kezdve újraindult a nyomda működése, s bár napjainkra a Lengyel Állami Értékpapír Nyomda vállalat kinőtte az eredeti épületegyüttest a nyomda tevékenységének egy része még mindig ugyanazon a helyen zajlik mint 1925-ben.

Felhasznált irodalom 

http://www.pwpw.pl/ 

Bartoszewski, Władysław: Dni walczącej stolicy. Wydawnictwo ALFA, Varsó, 1989.

Dunin-Wąsowicz: Krzysztof: Warszawa w latach 1939-1945. Państwowe Wydawnictwo Naukowe, Varsó, 1984.

Kopf,  Stanisław: Dni Powstania. Instytut Wydawniczy Pax, Varsó, 1984. 

Kulesza, Juliusz: Z tasiemką na czołgi. Czytelnik, Varsó, 1979.

A nyitóképen a PWPW épülete ma. Forrás: Lengyel Államkincstár, https://www.msp.gov.pl