Az első rögbimérkőzés Magyarországon
Az angol „rugdaló” mindkét változatát könyvekből már az 1880-as években ismerték Magyarországon. Az első rögbimeccsre mégis csak 1912-ben került sor, jóval a magyar labdarúgás első hőskorszaka után: utóbbit ekkor már kiépült rendszerben, saját szövetség felügyelete alatt játszották a profik és az amatőrök. A rögbi is már számos nagy változáson ment át, mire a Rosslyn Park azt Közép-Európába hozta túrájával. Jelen bejegyzés az első magyarországi mérkőzésre koncentrál: hogy a sportágat mennyire ismerték a debütálás előtt, illetve miért nem terjed el a rögbi Magyarországon, arról további bejegyzések fognak majd szólni.
A rögbi kissé mitizált eredettörténetét még talán Magyarországon is sokan ismerik („egy bizonyos diák, William Webb Ellis felkapta a labdát…„) – így a kezdeteket átugorva nézzünk rá az 1895-ös évre, amely a mostani bejegyzés szempontjából lényeges eseményt hozott. Huddersfieldben a javarészt munkásokból álló csapatok szövetsége kilépett a Rugby Football Unionból, és létrehozták a Northern Rugby Football Uniont. A sportág alapvető játékmenete nem változott, de az új, tizenhárom fővel játszott ligarögbi (rugby league) profi sportként határozta meg magát. Az ok egyszerű: a rögbit Anglia szerte játszották, ám az északi iparvidéken rögbiző munkások nem engedhették meg maguknak, hogy csak úgy játszadozzanak szabadidejükben, mivel egy-egy sérülés könnyen bevételkiesést jelentett a családjuknak. A középosztály viszont maradt az amatőr tizenötös rögbinél – ez csak 1995-ben változott meg, amikor a világszövetség (International Rugby Board – új nevén: World Rugby) engedélyezte a profizmust itt is.
A nagyon zanzásított rögbi-skizma leírás azért fontos, mivel Magyarországra látogató Rosslyn Park a tizenötös kódot játszotta (a magyar cikkek szerint katonatisztek, mérnökök és orvosok alkották a játékoskeretet), így elsőként az uniós változat mutatkozott be Magyarországon. A klub Wikipédia oldala büszkén hirdeti, hogy nekik köszönhető az első rögbimeccs Prágában, Budapesten és Bécsben (sajnos a klub új honlapján már nem szerepel ez az információ). A magyarországi meccsel kapcsolatban biztosan lehet mondani, hogy a klub legendáriuma nem téved, mivel a korabeli magyar sajtó is szenzációként kezelte az itteni szereplésüket.
A magyar újságok az 1912-es évben is tudósítottak hosszabb-rövidebb terjedelemben rögbimeccsekről: főleg az akkor már öt válogatott részvételével (Anglia, Franciaország, Írország, Skócia, Wales) zajló Öt Nemzet tornájáról, valamint arról, hogy Németországban is kezd hódítani a sportág. A Pesti Hírlap azonban arról is cikkezett, hogy a Rosslyn Park az Osztrák-Magyar Monarchia területére indul, hogy ott népszerűsítse a sportot. Mivel a csapatnak nem volt akkora játékosállománya, hogy egy A és egy B csapatot játszassanak egymás ellen, itteni rögbiklub pedig nem volt, ezért Nomads néven cambridge-i és oxfordi egyetemistákból álló alkalmi válogatott ellen álltak ki Prágában, Budapesten és Bécsben.
A magyarországi helyszín leszervezésében nagy szerepet játszott a kor bulvárlapja, Az Est. A Pesti Hírlap az előbbi újság sportrovatvezetőjének, Gillemot Ferencnek tulajdonítja a sportdiplomáciai sikert, míg a Tolnai Világlapja Miklós Andor felelős szerkesztő és Sebestyén Arnold igazgató szervezőkészségét említi. Sikerként azért is könyvelhető el az angolok vendégjátéka, mert Budapesten nem egy, hanem két mérkőzést játszottak: az elsőt április 10-én a Millenárison, majd egy nappal később az FTC Üllői úti pályáján játszottak volna. Ismeretlen okból azonban a második mérkőzés helyszíne is a Millenáris maradt, A meccsek költségeit Az Est állta a Pesti Hírlap információi szerint.
A hírlapok a prágai mérkőzésről is beszámoltak röviden, amit április 8-án, húsvéthétfőn játszottak. Ott a Rosslyn Park nyert meg 17-15-re, hozzátéve, hogy az ottani nézőket magával ragadta a játék. A mintegy negyven fős angol kompánia Prágából másnap vonattal jutott el Budapestre, ahol megérkezésükkor Isler Károly, a BTC második elnöke fogadta őket. Az angolokat mintegy húsz kocsi szállította a szálláshelyükre, a Savoy Hotelbe. A nagykörúti hosszú konvojra, illetve a lapok szerint jó kiállású játékosokra felfigyeltek a járókelők.
A következő napon megtörtént a magyarországi premier! A nem éppen tavaszi időjárás ellenére délután öt órakor elkezdődött a mérkőzés, amelyre a magyar hírlapok szerint mintegy háromezren voltak kíváncsiak. A Rosslyn Park piros-fehér mezben lépett pályára (ezt a színösszeállítást használja ma is a klub), ami miatt a nézők BTC néven hívták a csapatot: a Pesti Hírlap szerint azért, mert ez a klub nagy szerepet vállalt a rögbi budapesti debütálásnak megszervezésében. Valószínűbb, hogy az összehasonlítás a BTC szintén piros-fehér meze alapján történt. Az erős és gyors iramú, kétszer fél órás bemutató (egy „normál” rögbimérkőzés hossza kétszer negyven perc) első félidejében a Rosslyn Park játszott fölényben, de a térfélcsere után a Nomads ki tudott egyenlíteni – a tudósítások szerint ez azért is sikerült nekik, mert mögülük fújt a szél. A végeredmény 16-16 lett, amit a lapok teljesen normálisnak könyveltek el a mérkőzés bemutató jellege miatt.
És a nézők? Az első beszámolók jórészt pozitívak voltak. Ellenben hiába írták le a lapok a meccs előtt cikkeikben nagyon röviden a rögbi szabályait, eleinte a lelátókon helyet foglalók nem igazán értették, hogy mi is történik a pályán. A Budapesti Hírlap szerint a nézőket különböző szakértők hangos kommentálása segítette az eligazodásban, és a mérkőzés végére már eléggé jól tájékozódtak a lelátóról is a Millenárisra kilátogatók. A lefújás után pedig nagy ováció fogadta a pályáról levonuló játékosokat. Egy nappal később, a második találkozót is öt órakor rendezték, amelyet a hírek szerint Budapest polgármestere, Bárczy István is megtekintett. A túrázók ezt követően továbbutaztak Bécsbe, ahol egy mérkőzést játszottak. Egy őszi híradás szerint a Rosslyn Park szívesen emlékezett vissza a tavaszi, Monarchiabeli bemutatóira. A klub és az első tapasztalatok alapján tehát pozitívnak értékelhető a rögbi magyarországi debütálása. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért nem terjedt el? Erről egy másik bejegyzés fog majd beszámolni.
Utóirat: ez a bejegyzés nem jött volna létre Tóth Sándor nélkül, aki ha nem ülteti a fülembe a bogarat a Rosslyn Park kapcsán, akkor lehet, hogy ilyen mélyen nem ásom bele magam a rögbi magyarországi történetébe.
Források:
A ligarögbi története a National Rugby League honlapján
A Budapesti Hírlap 1912. április 10-11-én megjelent számai
A Pesti Hírlap 1912. március 31-én, április 7-, 9-10-én megjelent számai
A Pesti Napló 1912. április 11-én és szeptember 15-én megjelent számai
Végül is úgy tűnik volt egy korábbi mérkőzés is. 1906. szeptember elején, az akkor Magyarországhoz tartozó Fiumében két angol csatahajó legénysége mérkőzött egymással, s a Queens legénysége nyert 6-0-ra. Ld. Sportvilág 1906.09.09-i számát.
Részletek a rögbitörténeti oldalon, mely korai adatainak bővítéséhez, mélyítéséhez a fenti cikk kiváló szerzője is hozzájárul rendszeresen. Ld. http://www.ecbservices.hu/RogbitortenelemHu
Összességében a következő idősor látszik a rögbi magyarországi kialakulásában:
1875. körül az angol nagykövetség tagjai már játszák alkalmanként a rögbit a mai Szabadság téren
1880 Valószínűleg a BBTE játékdélutánjain játszották a Rugby-t és a Football-t.
1906. szeptember: a fent említett fiumei mérkőzés
1912. április: a Rosselyn Park budapesti (és bécsi és prágai) vendégjátéka
Az 1. Világháborút követően és előtte is a véleményformálók zöme a sport felületi, erőszakosnak tűnő jellegét domborították ki, egyik oka lehetett annak ez, hogy nem terjedt el itt, szemben a környező országokkal.
Az 1930-as évekre jött a felismerés, hogy az ezt játszó országokhoz hasonlóan itt is szükség lehetne harcolni és tömegesen együttműködni tudó, de mégis tisztességes fiatal tömegekre – szemben (vagy mellette) az atléta jellegű sportképzéssel.
1929-es keltezéssel van fotónk egy Hungária rögbicsapatról.
1931-ben szombathelyi iskolások rögbipróbálkozásairól van tudomásunk.
A 30-as évek közepén Pluchár István fejt ki széleskörű tevékenységet a sportelterjesztésére.
A 2.Világháború azonban ismét elkaszálja a kezdeményezéseket.
Megkérdezhetem mi az a BBTE? Ez Magyarországon történt?
Elnézést a tudtalanságomért, megtaláltam!
A 2. Világháborút követően a sport megkapta persze a kapitalista jelzőt, habár erős érv volt mindig a hazai kezdeményezők kezében, hogy a „szent” Szovjetunióban elterjedten játszották (ott még nem felejtették el, hogy kell a jó harcos az országnak).
Az ötvenes és a hatvanas években is volt kezdeményezés a Testnevelési Főiskolán, de elegendő „szent őrült” híján nem volt stabil talaja.
Az áttörést 1969. hozta meg, amikor az olasz követségre került Carlo Passalacqua (RIP), aki energiáját, idejét és pénzét nem sajnálva kezdte szervezni a sportot. Nem csak számos csapat jött létre közel 3 éves itt tartózkodása alatt (majd oszlott fel távoztával, hanem azon személyeket is megtalálta, akik révén a hetvenes évek közepén is búvópatakként tovább létezett a sport, egészen az 1979-es nagy újraindulásig.
1979. tavasz- Botond/Árpádföld/BEAC szimbiózis: 1. csapat
1979. kora tele, de inkább 1980. tavasza – GAMF Kecskemét indulása
És utána a sokszorosodás – több hullámban mélységi és szélességi fejlődés a mai napig – különféle módokon, de mindig végül is előre vivő módon.
Tvábbi csapat megjelenések:
1983. Érd, Győr, Esztergom kezdemények
1984. BEAC – OKGT szétválás, MGM Érd, Botond
1985. Pécs
1986. Székesfehérvár, Békásmegyer LSE, Tárnok, Mogyoród
1987. Pákozd TSZ SE, OKGT – Liget SE átalakulás
1988. FASE – Köfém szétválás
A rendszerváltásig nem engedélyezték hivatalos szövetség megalakulását. Hasonló formaként élt a Társadalmi Rögbibizottság, de nem helyettesíthette a hivatalos szövetséget, melynek nyilvánvalóan anyagi hozadéka is lett volna, szemben a zömmel saját zsebből nyújtózkodással.
1990. tavaszán aztán persze villámgyorsan megalakult a Magyar Rögbi Szövetség, gyorsan a két létező nemzetközi szervezet tagjai is lettünk – bekapcsolódtunk a hivatalos nemzetközi mérkőzések keretrendszerébe.
1990. Százhalombatta alakul, első hivatalos válogatott mérkőzés a keletnémetekkel júliusban, Dunaújváros megjelenik ill. a Zöld Sólymok a BEAC egy részéből
1991. tavasz-Szentes alakulás
1992. tavasz – Rendőrtiszti Főiskola, nyár- Miskolc és Békéscsaba, augusztus: a Zöld Sólymok legénysége átmegy a Maccabi SE-be, a Liget SE zöme lesz a Zöld Sólymok új legénysége
1993. tavasz-Mezőfalva, Nagykovácsi Yetik nyár: Szeged, Gyöngyös, Kispesti Elefántok a Maccabiból ősz: Budapesti Sétálok majd Bp. Exiles az itt dolgozó külföldiek csapata
1994. ősz: Sub Rosa
1996. első utánpótlás válogatott csapat – U18, IS Budapest megjelenése
1997. rendszeres részvétel a nemzetközi szövetségek kongresszusain
1998. első nemzetközi 7s torna Budapesten, Mezőszentgyörgyi Sárkányok
1999. a Magyar Junior Válogatott először szerepelt a FIRA által rendezett Európa bajnokságon
És így tovább ….
A fentiekről tehát kronológiai rendszerezésben számos részlet, dokumentum, kép a rögbitörténeti honlapon: http://www.ecbservices.hu/RogbitortenelemHu amely állandóan bővül!
[…] amely Az Est lapcsaládhoz tartozott. Hogy a cikk megjelent, annak oka volt, hogy éppen Az Est magára vállalta az első két hivatalos magyarországi rögbimérkőzés szervezését – ebben a korábbi labdarúgónak, sportvezetőnek, újságírónak, az első világháborúban […]
[…] [3] Miklós Dániel: Az első rögbimérkőzés Magyarországon. Napi Történelmi Forrás, 2016. február 15., https://napitortenelmiforras.blog.hu/2016/02/15/az_elso_rogbimerkozes_magyarorszagon ; Uő.: Az első rögbimérkőzés Magyarországon. Napi Történelmi Forrás, 2017. február 6., https://ntf.hu/index.php/2017/02/06/az-elso-rogbimerkozes-magyarorszagon/ […]