Gurka Dezső (szerk.): A báró Podmaniczky család szerepe a 18-19. századi magyar kultúrában (Recenzió)
Zsidai Réka
A kora újkori elitkutatás területén mind hazai, mind nemzetközi viszonylatban impozáns mennyiségű szakirodalmi mű született, amelyek publikálását a rendelkezésre álló bőséges kéziratos, nyomtatott, valamint tárgyi és képi források tették lehetővé. Jelen tanulmánykötet a társadalom-, család-, mentalitás-, művelődés-, kultúr- és tudománytörténet határterületén helyezkedik el, a báró Podmaniczky családot fókuszpontba állítva a 18-19. század fordulóján. A témaválasztás indokolt, mivel a jelzett időintervallum egy átmeneti időszakot ölel fel, amely lényegi szemlélet- és mentalitásbeli változásokat eredményezett. Ez a szellemi sokszínűség természetszerűleg hatással volt az élet minden területére, amelyek lecsapódásai legszembetűnőbben az irodalomban, a képzőművészetben, valamint a tudományokban érhetőek tetten. A szóban forgó munka több szempontból is jelentőséggel bír, ugyanis kevésbé ismert családtagok eddig feldolgozatlan szempontrendszer szerint történő bemutatására, elemzésére vállalkozott. Másfelől a kötet egyedisége megragadható a szerzők különböző diszciplinákban (antropológia, hittudomány, irodalomtörténet, kertészeti tudományok, természettudomány, történettudomány, zenetudomány), való jártasságában, ami kitágítja a vizsgálódási horizontot, s színesebbé, változatosabbá teszi a könyvet.
A munka a felépítését tekintve három tematikus egységre oszlik, s mindegyik rész négy-négy, új kutatási eredményeket közreadó tanulmányt fűz egybe, amelyek jelentős része 2014 tavaszán az Aszódon megrendezett konferencia keretében hangzottak el. Az egyes értekezéseket illusztrációk teszik még érzékletesebbé, míg a kötet elején álló, Poór János tollából született bevezető írás kontextualizálja és árnyalja a magyar arisztokrácia helyzetét. A művet annak igazolásaként értelmezi, hogy a Magyar Királyság kétségtelenül „lépést tartott a modernizálódó Európával” (p. 21.), ugyanis az itt élő, kultúrapártoló tevékenységet kifejtő történelmi családok a külföldi impulzusokat, mintákat minél hatékonyabban kívánták átvenni, a lehetőségek függvényében adaptálni.
Az első blokk, amely A Podmaniczkyak hazai és külföldi kulturális kapcsolatai a 18-19. század fordulóján címet viseli, a Podmaniczky család három személyiségéhez kapcsolódóan egy-egy figyelemfelkeltő szálat ragad ki, amely a laikus olvasó számára is érdekes lehet. Először Sz. Kristóf Ildikó tanulmányát emeljük ki (Alexander von Humboldt és a Podmaniczkyak: Mozaikok a földrajz és az egyetemes néprajz 19. századi tudománytörténetéhez), aki kísérletet tett rekonstruálni Humboldt és Podmaniczky József nexusait. Hogy miért fontos feltárni Humboldt magyarországi kapcsolatait, erre két magyarázatot ad a szerző. Társadalomtörténeti megközelítésből kialakult egy protestáns főnemesi kör, akik aktív befogadói voltak Humboldt eszméinek, ami az antropológia/etnológia meghonosodását eredményezte hazánkban. Tudomány- és metodológiatörténeti aspektusból pedig már egyértelműen bizonyítható, hogy nemcsak a német impulzusok hatottak a tudományok alakulására, hanem egyre meghatározóbbá vált a francia orientáció.
Érdekességeket ad közre Szilágyi Márton Beleznay Miklósné Podmaniczky Anna irodalmi szalonja: Legenda és valóság címmel közölt tanulmányában, amelyben a mecénásként elhíresült Podmaniczky Annához kapcsolódó irodalmi szalon működésének feltérképezésére vállalkozott a szerző. Szilágyi végül eloszlat egy kételyt: a szalon voltaképpen Podmaniczky Anna pesti háza, ami a korban divatossá váló társasági élet színtereként funkcionált, semmint irodalmi találkozóhelyként. Ugyancsak adalékokkal szolgál Latzkovits Miklós és Rab Irén tollából származó, Az Inscriptiones Alborum Amicorum és Podmaniczky Sándor (1758-1830) emlékkönyvei címet viselő produktum. A szerzőpáros előbb a címben szereplő adatbázist, majd Podmaniczky Sándor két göttingeni emlékkönyvét, s ezen keresztül életét, személyiségét, stb. mutatja be. Céljuk felhívni a figyelmet a források sokszínűségére, jelen esetben az emlékkönyvek adatgazdagságára – hogy a szerzőket idézzük:
„ritka, értékes gyűjteménye a kor legkiválóbb személyiségeinek, kultúrtörténeti kuriózum” (p. 70.).
„Resbublica litteraria Podmaniczkyana”: Báró Podmaniczky József nyugat-európai utazása egy útitárs naplójának tükrében címmel Krász Lilla adott közre egy peregrinációtörténeti írást. Az európai korképként is felfogható tanulmány amellett, hogy művelődés- és tudománytörténeti adalékokkal szolgál, egyértelműen egy narratív forráscsoport, az útinapló jelentőségét hivatott bizonyítani. E műfaj kapcsán a szerző maga is hangsúlyozza, hogy alkalmas különféle benyomások, jelenségek rekonstruálására, továbbá felfogható egyfajta „kapcsolati hálóként” és „diskurzusközösségként” egyaránt (pp. 77-78.).
A második tematikus egység, amely a Báró Podmaniczky Károly kulturális kapcsolatrendszere címet viseli, egyetlen prominens személyiség, Podmaniczky Károly biográfiáját ismerteti más-más apektusból az olvasóval. Papp Gábor írásának címe is sokatmondó (Podmaniczky Károly báró, a minerofil bányatiszt), ám magyarázatra szorul. Munkájában a bányatisztre helyezi a hangsúlyt, és kiderül, hogy bányászati studiumai mellett orvostudományi tanulmányokat is folytatott. Habár érdekelte az ásványtan, és gazdag ásványgyűjteménnyel rendelkezett, a szerző nyomatékosan állítja, hogy Podmaniczky Károly nem tekinthető mineralógusnak. Emellett már Papp is megemlíti, hogy németországi utazásainak köszönhetően még közelebb került a tudományokhoz s külföldi ottléte következtében kiterjedt szakmai és kulturális kapcsolatrendszert alakított ki (például ennek egyik eredménye, hogy mindkét felesége német származású volt). Ezt az irányt folytatva Gurka Dezső Báró Podmaniczky Károly német kulturális kapcsolati rendszerének alakulásá-t veszi górcső alá tanulmányában. Ebből kiderül, hogy „Podmaniczky Károly egyike volt azon 18. századi magyar főnemeseknek, akik kiterjedt kulturális kapcsolati rendszerük révén szerepet játszottak a korabeli magyar kultúra instumentalizációjának előmozdításában” (p. 111.). A modernizált, fejlődésben élen járó közeg s annak reprezentánsai, mint Schelling, Goethe, Weber, stb. hatással voltak tehát Podmaniczky Károly szemléletmódjára, mentalitására, így nem véletlen, hogy Gurka Dezső, majd a soron következő tanulmány szerzője, Tari Lujza (Magyar zene Carl Maria von Weber műveiben: Podmaniczky Károly mint közvetítő?) is a tudományok és kultúra közvetítőjeként, mediátoraként tüntetik fel a bárót.
A második blokk zárótanulmányában (Podmaniczkyak és Hunfalvyak: Egy „regényes” kapcsolat irodalomtörténeti kutatásairól) Balogh Piroska az irodalomtörténet szemszögéből prezentálja a bárói família mentalitását. Ez azonban nem közvetlenül Podmaniczky Károlyhoz, hanem két gyermekéhez, Júliához és Frigyeshez kapcsolódik. Hunfalvy Pál a testvérpár nevelőjeként az irodalom, azon belül is a regény segítségével formálta elsősorban Frigyes gondolkodásmódját, míg Júliára Jósika Miklós, kiemelkedő író, gyakorolt nagyobb hatást. A prózairodalmat eszközként használták fel az önismerethez, az önálló gondolkodás formálódásához, vagy éppen arra tanították tanítványaikat, hogy a literatúra a köz javára fordítható.
Minthogy a primer irodalom és kéziratos iratanyagok mellett a képi és tárgyi ábrázolások is forrásértékkel bírnak, s tovább gazdagítják tudásunkat, ezért A Podmaniczkyak tárgyi és szellemi hagyatéka címmel ennek bizonyítására szentelték a harmadik tematikus egységet. Ez a blokk Detre János tanulmányával kezdődik, aki egy magánjogi iratot, Podmaniczky János testamentumát vizsgálja, ami jelen esetben nem klasszikus értelemben vett végrendeletet takar, hanem bibliai és teológiai alapokon nyugvó verses hitvallásnak tekinthető, amely adalékokkal szolgál a keresztyéni értékek megbecsülését és a példamutató életvezetést illetően. Mivel a könyvtár a főúri műveltség és presztízs elválaszthatatlan eleme, Kurucz György A racionális gazdálkodás könyvészete az egykori Podmaniczky és Prónay családi könyvtárak állományában című írásában az aszódi könyvtár 18-19. századi állományát vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy ugyanebben az időben a Festetics család keszthelyi ágának bibliotékájának kollekciójához képest a racionális gazdálkodással, az új mezőgazdaság irodalmával foglalkozó opusok száma elenyésző, de a szakkönyvtári jelleg kimutatható.
Végül a kötet két zárótanulmánya a reprezentatív aszódi kastélynak és kertjének szentel figyelmet. Balázsik Tamás a barokk kastély építés- és birtoklástörténetét mutatja be, amely alapján megtudhatjuk például, hogy ma is ismert arculatát a 18. század második felében nyerte el alkalmazkodva az újabbnál újabb igényekhez. Ombódi Ildikó és Fatsar Kristóf pedig térképes ábrázolások segítségével rekonstruálják és kontextualizálják a családi birtokállományt, illetve a kert változásainak fázisait követik nyomon írásukban. Az előbbiekben bemutatott munka amellett, hogy számos, eddig ismeretlen adalékinformációt és ismeretet tartalmaz különböző nézőpontok felsorakoztatásával a Podmaniczky családot és a főúri létformát illetően, nem mehetünk el szó nélkül a mű mondanivalója mellett sem. A bemutatott személyek tevékenységein keresztül rekonstruálható kapcsolati háló egyértelmű bizonyítékát adja, hogy a kultúra terjesztésében ki kell tágítani a nézőpontot a fejlődésben élen járó, és egyben mintául szolgáló Nyugat-Európára is. A német és francia inspiratív közeg pedig kétségtelenül mentalitást kölcsönzött és meghatározó pályára állította a kor főnemeseit, ami a kultúra és a tudományok modernizáló törekvéseiben jutott kifejeződésre.
Tény az is, hogy a főnemesi létformának, társadalmi státusnak megfelelően a főúri családok a kastély többszöri átépítésével alakították ki a reprezentatív, sok esetben állandó lakhelyként funkcionáló lakókörnyezetüket. Továbbá a felhasznált források sokszínűsége – ahogy a szerzők személye – is bizonyítja, hogy egy téma vagy probléma feldolgozása mennyi interpretációs lehetőséget hordoz magában. Egy útleírás például eltérő értékkel bír annak köszönhetően, hogy miképp látja ugyanazt egy korabeli, hazai viszonyok között élő ember, és hogyan egy külföldi, kontemplatív perspektívából vizsgálódó szemtanú. Ugyancsak sok adalékinformáció nyerhető a végrendelkezésből, ami nemcsak a történészek számára szolgálhat tanulságokkal.
Ez a néhány érdekes és impozáns életút remélhetőleg gondolkodásra sarkallja és felkelti az olvasók figyelmét, s nem homályba vesző történelmi alakokként merülnek feledésbe.
Gurka Dezső (szerk.): A báró Podmaniczky család szerepe a 18-19. századi magyar kultúrában. Gondolat Kiadó, Budapest, 2017. pp. 266. (Forrás)
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
A nyitóképen az aszódi Podmaniczky-Széchényi (balra) és Podmaniczky-kastély (Wikimedia Commons)
