Kismamaruha és -fehérnemű a szocialista időszakban
Tóth Eszter Zsófia
Egy kor, amelyben a gyermeket váró nők elrejtették állapotukat, nem fotózkodtak és nem büszkélkedtek a gyermekvárással. Az 1980-as években már hordtak a kismamák kertészfarmert, de a terhességet kiemelő ruhák inkább az 1990-es években terjedtek el. E cikkben annak jártam utána, milyen ruhákat viseltek a leendő édesanyák, hogyan alakult át a kismamadivat az évtizedek során.
A cikk a Napi Történelmi Forrás és az Arcanum Digitális Tudománytár együttműködésében készült
1972-ben az ideális kismamaruha az újságíró szerint ezeknek a feltételeknek felelt
„kényelmes, könnyű fel- és levenni, elöl bővülő és bővíthető, leengedhető, kiegészítőkkel változatosan viselhető.”[1]
1974-ben a Női- és Leánykaruha Nagykereskedelmi Vállalat divatbemutatót tartott kismamaruhákból. Megszokottnak a bő szabású, puffos ujjú modellek számítottak. Az első taps az ikerruhák bemutatásakor csattant fel, amikor egy olyan ruhát mutattak be, ami kismamaruhaként bő fazon volt, de szülés után karcsúsítottá lehetett alakítani. Ez azért is fontos volt – mint ahogy a cikkekben többször hangsúlyozták – a kismamaság átmeneti állapot, így nem érdemes annyira sok ruhát vásárolni, hiszen csak pár hónapig lesz rá szükség. Praktikusnak tartotta az újságíró a mell alatt húzott kötényruhát. Ezek közül a pasztell alapon fehér pöttyös aratott sikert, akárcsak a farmer kertészszoknyás kismamaruha is, ami újdonságnak számított. A nylon és gyapjújersey ruhák ekkoriban ezer forintba kerültek.[2]
1974-ben létezett kismama farmer öltöny is, bár ez a viselet vihart kavart: volt, aki úgy érezte, nem illik a leendő anyukáknak farmert viselni, azzal érvelve, hogy az anyaság méltóság.[3] 1970-ben még azt ajánlották a kismamáknak, hogy szerény, pasztell színű ruhákat hordjanak, ne kockásat vagy csíkosat. Kényelmes, laza fazon legyen, amely nem követi a test klasszikus vonalát. Ideálisnak tartották a szürke, puha flanelből készült klasszikus ingruhát.[4] 1978-ban enyhültek a tervezők és már lehetett kockás kismamaruhát is vásárolni, 480 Ft-ért.[5] Kabátbak a pelerint ajánlották, vagy azt, hogy molettebb rokontól kérjenek kölcsön télikabátot. A Képes Újság újságírójában az merült fel, lehet, hogy a kismama azért nem megy színházba, vagy hangversenyre, mert úgy érezheti, nem tud csinosan öltözni. Ezért fémszálas pulóvert vagy selyemblúzt ajánlott alkalmi viseletnek a szerző.[6]
A kismama farmer kertésznadrágok – talán az ellenállás miatt is – az 1980-as évekre terjedtek el. Ekkor már a Váci utcai Mami butikban is lehetett kifejezetten kismamaruhákat vásárolni. Egy kötényruhát, egy tépőzárral szabályozható, derékméretű nadrágot, Emőke harisnyanadrágokat és és egy, alkalomra is viselhető ruhát ajánlottak alapruhatárként.[7] Az alakot kihangsúlyozó darabok, melyekben a kismama állapota nemcsak látható, hanem viselője büszke is testének változására, inkább a 90-es évek második felétől lesz jellemző.
Igazán jó kismama fehérneműhöz nehéz volt hozzájutni. Bár 1965-re ígértek – egészen pontosan a Budapesti Nőtanács anya- és csecsemővédelmi bizottsága – hogy kifejezetten kismamafehérneműt árusító bolt nyitását a népköztársaság útján, azonban ez csak terv maradt abban az évben. Ekkoriban divat volt az olyan kombiné, amelyen elöl befűzött gumizsinór biztosította a tágulását, vagy mell alatt szalaggal szabályozható volt a bősége; elöl hosszan gombos hálóing, elöl lazán gumizott habselyem nadrág. Nylon Tangó harisnyatartót és trapéz vonalú nylon pongyolát szerettek viselni a kismamák.[8] 1975-ben gumizott nadrág, bőszabású kombiné, hosszan gombolódó hálóing, elöl csukódó melltartó volt a kismamadivat.[9] Úgy tűnik, a kismamaruhák, fehérneműk beszerzése az egész szocialista időszakban problémát jelentett, erről 1985-ben is írt a Népszabadság:
„A fotók többnyire idilli, elragadtatott állapotként ábrázolják a gyermekvárás időszakát, felhőtlenül boldognak a gyermekét váró nőt. Arcán rejtélyes mosoly, elrévedő tekintete lefelé néz, összekulcsolt kezeire, és oda, ahol boldogan öleli körül a ruha a még rejtőző, várva várt gyermeket. Ugyan kinek jutna eszébe a lírai fotó láttán arra gondolni, a derű talán annak szól, hogy a fiatal anyának sikerült néhány, a kilenc hónap alatt nélkülözhetetlen ruhadarabot beszereznie!”[10]
Az NTF Történész Műhely ingyenesen teszi mindenki számára elérhetővé tudományos eredményeit, ingyenesen bocsátja rendelkezésre ismeretterjesztő cikkeit. A szerkesztés, tördelés és a honlap fenntartása azonban nekünk is pénzbe kerül, kérjük, adományával támogassa ügyünket, hogy a jövőben is elérhetővé tegyük cikkeinket olvasóink számára. Szíves támogatásukat Patreon oldalunkon (link) várjuk.
Jegyzetek:
[1] Népszabadság, 1972. augusztus 6. 10. o.
[2] Magyar Ifjúság, 1974. február 22. 37. o.
[3] Magyar ifjúság, 1974. május 24. 2. o.
[4] Képes Újság, 1970. február 21. 27. o.
[5] Hajdú-Bihari Napló, 1978. október 4. 3. o.
[6] Képes Újság, 1980. április 5. 31. o.
[7] Népszabadság, 1985. április 27. 18. o.
[8] Népszabadság, 1965. május 8. 13. o.
[9] Népszabadság, 1975. május 11. 10. o.
[10] Népszabadság, 1985. április 27. 18. o.
A nyitóképen: a várandós Sárközi Erika, a Magyar Rádió riportere munka közben. Itt épp egy olyan szocialista brigád munkásával beszélget, akik egy két gyermekével özvegyen maradt, pestszentimrei asszony házát építették fel. (Szalay Zoltán/FORTEPAN, 138768)