Amikor a legio maga alá gyűrte a phalanxot

Az ókori világ egyik meghatározó folyamata volt Róma felemelkedése a különböző görög államok rovására. Mind a római, mind pedig a görög világ rendelkezett egy jellemző nehézgyalogos alakulattal, a phalanxszal és a legióval, amelyek biztosították az őket bevető államok katonai sikereit. De miért bizonyult hatékonyabbnak a legio, amikor a két világ egymásnak feszült? Myke Cole A legio a phalanx ellen című könyvében erre a kérdésre kereste a választ. Könyvismertetőnk következik.

Katonák és angolszászok a csatamezőn

Manapság az angolszász történelmi dokumentumfilmeknek nagy divatját éljük. Ezekben általában beöltözött statiszták játszanak fontos eseményeket. Sőt, már olyan dokumentumsorozatok is léteznek, amelyek félig egy hagyományos történelmi sorozatra, félig pedig a dokumentumfilmekre emlékeztetnek. Ezzel párhuzamosan pedig egyre több csoport űzi a történelmi újrajátszást, azaz történelmi szituációkat elevenítenek fel korhű ruházatban és eszközökkel, amelyet az ábrázolt időszak technológiájával állítanak elő. Mostanság már a legjobban kidolgozott történelmi film vagy éppen fantasy is kap bírálatokat azzal kapcsolatban, hogy az ábrázolt viselet vagy fegyver valós elgondolásokon nyugszik-e.

A történelmi könyvek kiadását sem kerülték el az új hullámok. Angolszász nyelvterületen olykor különösen nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy egyszerre feleljenek meg a közérthetőség igényének és a szakmai követelményeknek is. Myke Cole, A legio a phalanx ellen című könyv szerzője egyrészt egy író, akinek ezért rutinja van követhető nyelven megfogalmazni az állításait. Másfelől katonai szolgálatot is teljesített az Egyesült Államokban, így a szempontjai közül kiemelkednek a katonaiak. Nézőpontjával leginkább arra törekszik a könyvben, hogy megmutassa, egy korabeli katona vajon mit láthatott és mit érezhetett a harcmezőn.

 

A phalanx ellen támadók elé ez a kép tárulhatott. Művészi rekonstrukció.

Azonban a szerző szakmai szempontból amatőrnek tekinthető, de kétségtelenül ismeri az ókori újrajátszások világát és a legfontosabb irodalmakat is. Idézi a legfontosabb ókori forrásokat is, amelyek nemcsak csataleírásokat tartalmaznak, de helyenként a különböző felszerelésekre is kitérnek. Ez azért fontos a szerző véleménye szerint, mert az újrajátszás gyakorlata ebben az esetben be tudja bizonyítani, hogy az egyes harcosok milyen előnyökkel vagy hátrányokkal indulhattak a csatába.

Róma – Görögország 4:2

A könyv gerincét alapvetően hat (és fél) csatának az elemzése adja. Közülük hármat (Hérakleia, Asculum, Beneventum) Pürrhosz ellen vívtak a rómaiak, kettőt (Künoszkephalai, Püdna) a Makedón Birodalom ellen, míg egyet, pontosabban másfelet, a Szeleukidák ellen. A fél csata elemzésének a felemlegetése azért indokolt, mert a Szeleukidák elleni háború egyik csatáját, amelyet Thermopülai ellen vívtak, szintén relatív részletesen bemutatja a szerző.

A legio és a phalanx közötti, előbbi javára eldőlő különbséget hosszas fejtegetés után alapvetően két okban jelölte meg Myke Cole. Egyfelől arra, hogy egy legionáriusnak a harc közben lényegesen több helye maradt, így rugalmasabban tudott alkalmazkodni a csataterek eltérő földrajzi adottságaihoz. A phalanxok hadvezérei viszont rendszeresen sík területen igyekeztek felállni az ellenfeleikkel szemben, mivel a zárt phalanx előnyeit itt tudták a legjobban kidomborítani. Amint azonban olyan csatamezőn kellett helytállni, ahol a domborzati viszonyok messze estek az ideálistól, mint például a künoszkephalai csatában, ott nem tudott érvényesülni a zárt alakzat és az ahhoz idomuló fegyverzet adta előny. Ennek pedig egy másik fontos különbség volt az oka: a legio fegyverzete alkalmasabbnak bizonyult a közelharcban. A döfésre kiképzett kard, és a nagyobb védettséget biztosító vért együttesen azt eredményezte, hogy amikor a rómaiak közel jutottak a phalanxharcosokhoz, nagyobb eséllyel győzték le őket.

Ez azonban nem sikerült azonnal. Kr. e. 280-ban Hérakleiánál, valamint Kr. e. 279-ben Asculumnál a Tarentum ellen vívott háborúban a Pürrhosz vezette csapatok még sikeresen győzték le a rómaiakat. Ám a legio már a második ütközetben rendkívül komoly áldozatokat követelt a görögöktől, nem véletlenül kapcsolódott össze Pürrhosz neve a vereséggel felérő győzelemmel. Ezt követően a hellenisztikus birodalmak hiába tettek újabb és újabb kísérleteket arra, hogy Rómát megállítsák, ez részben hadszervezeti okokból sem sikerülhetett. Myke Cole a csaták elemzésénél többször arra utalt, hogy ezek a római győzelmek elsősorban a legio jobb alkalmazkodóképességének köszönhető.

Róma másik fontos előnye pedig az volt, hogy egyik évről a másikra képes volt újabb és újabb sereget felállítani, így az esetleges vereségek ugyan megviselték az államot, de nem rengették meg. Amikor a hellenisztikus birodalmak elleni háborúkra került sor, egy-egy vereség “belefért” a rómaiaknak, ugyanakkor a vereségek gyakran az adott háború végét jelentették a görögöknek. A vereségek ellenére a hellenisztikus phalanxot a szerző korántsem nézi le. Künoszkephalainál a domborzati viszonyok ellenére az egyik szárny győzelemre állt, noha a makedón uralkodó eleinte nem akart csatát kezdeményezni. Magnesziánál pedig a phalanx tartott ki a végsőkig, miután az összes többi seregrészt a rómaiak megfutamították.

A künuszkephalai csata helyszíne ma. A domborzati viszonyok még ma is jól látszanak. Myke Cole felvéte.

Fejest ugrani az ókorba

Azok számára, akik még csak most ismerkednek az ókori csatákkal és hadviseléssel, a könyv egy jó belépőt biztosíthat. Myke Cole ugyanis nem zsúfolja tele a szöveget történeti adatokkal, a csatáknak csak éppen annyira ismerjük meg a kontextusát, amennyit a szerző szükségesnek ítélt. Ezek elsősorban a legfontosabb közvetlen politikai eseményekre, a hadvezérek előéletére és a politikai berendezkedésre korlátozódnak. Akik a tárgyalt ókori konfliktusokat szeretnék mélyebben megismerni, azoknak viszont nem feltétlenül ez a mű ajánlott.

A másik kisebb problémát az jelenti, hogy Myke Cole nem egészen használta ki az írói adottságait a könyvben. Aki azt gondolja, hogy az angolszász dokumentumfilmek és az angolszász történelmi sorozatok viszonyához hasonló kapcsolat jellemzi a könyv és egy olvasmányos ókorban játszódó történelmi regény viszonyát, az lehet, hogy egy kicsit csalódni fog.

Ettől függetlenül aki kíváncsi arra, hogy mi volt a római legio titka, amivel csatáról csatára sikerült felülkerekedni a phalanxokon, annak érdemes kezébe venni a könyvet.

(Myke Cole: Legio a phalanx ellen. Az antik világ két leghatékonyabb gyalogságának küzdelme. 2020.)

(A könyv a Peko Publishing Hadiakadémia sorozatában jelent meg.)

Facebook Kommentek