Látogatás a drezdai hadtörténeti múzeumban

Drezdáról elsősorban a Zwinger és a várost 1945 februárjában elpusztító bombázás jut az ember eszébe, azonban a szász fővárosban található a Bundeswehr hadtörténeti múzeuma is, amely hatalmas kiállítási területen, tematikus és kronologikus rendszerben mutatja be a német területekhez kapcsolható katonai eseményeket, külön, és nagyon részletesen interpretálva a háború, és az emberi lét kapcsolatait – mindezt nagyon zsebbarát áron.

Az Alberstadtban található Militärhistorisches Museum der Bundeswehr a drezdai belvárostól pár villamosmegállónyira található egy volt szász királyi tüzérszertár épületében. A XIX. század második felében felhúzott arzenál már 1897-től kezdve múzeumi feladatokat látott el: ekkor még csak a szász hadsereg történetére koncentrálva. A következő évszázad során a Wehrmacht, a Volksarmee, majd a Bundeswehr kiállítását lehetett megtekinteni – a megfelelő rendszerváltást követően. 2001-ben azonban bezárták az intézményt, hogy egy jelentős renoválást hajtsanak végre az épületen: Daniel Libeskind amerikai sztárépítész egy nyílhegy formájú új szárnyat tervezett az eredeti épületbe, amelynek hegye a város azon pontjára mutat, ahol az 1945. február 13-án megkezdődött Drezda bombázása. Az új szárny legmagasabb szintje emellett kilátóként is funkcionál, ahonnan a belvárosra lehet látni.

Bejárat a kiállításra (Wikimedia Commons)

Az állandó kiállításra 5 euró a belépő, ami gyakorlatilag pár fillér, ha az ember végigjárja a teljes múzeumot. Fun fact: a magyar diákigazolványt is elfogadták a pénztárnál, így 3 euróért sikerült kedvezményes jegyet váltani, amivel már szinte ingyen lehetett a kiállítást megtekinteni. A múzeum kétféle logika alapján építi fel tárlatait: a régi tüzérségi épületben a kronologikus rendszer szerint lehet haladni nagyjából I. Rudolf német király korától egészen napjainkig, a „nyílhegy” pedig tematizálva foglalkozik a háborúval és annak számos aspektusával. Utóbbiak közül a hadsereg és a technológia, valamint a védekezés és a rombolás tematikájával lehet megismerkedni. A kronologikus megtekintés itt, a földszinten 1914-ig tart, ahol a látogató rögtön szembesülhet vele, hogy a részletes kiállítás megtekintése több órát fog igénybe venni, mivel már a XVI. századi vallás- és parasztháború is alaposan van bemutatva, és még a török elleni harcokról, valamint a harminc éves háborúról nem is esett szó. Külön kiemelni nehéz bármit is a kiállítási tárgyak közül a gazdag gyűjtemény miatt (korabeli szöggel kivert cséphadarótól, 1848-ban használt fekete-vörös-arany színű tengeri lobogón át Sigmund Jähn Szojuzának visszatérő egysége mind látható a múzeumban), inkább a koncepcióról érdemes szólni.

A német Farkas Bertalan Szojuzának visszatérő modulja, jóval az ember feje felett (Wikimedia Commons)

A drezdai múzeum túlmegy azon a koncepción, hogy szórjunk le x mennyiségű fegyvert a sarokba, a másikba tegyünk pár egyenruhát, a falra meg aggassunk portrékat nagy hadvezérekről, és kész is a hadtörténeti kiállítás. Magát a háborút még a kronologikus rész sem kezeli önmagában. Ezért láthatóak külön anyagok a protestantizmus elterjedéséről, az uniformizált, állandó hadseregek létrejöttéről, de az ipari forradalom is kapott külön vitrineket, mivel a XIX. század német hadászathoz jelentősen hozzájárult a gőz felhasználása, még ha nem is feltétlenül közvetlenül. Ez már csak azért is érdemel külön figyelmet, mert így már mögöttes tartalommal a fejünkben  nézhetjük, hogy a német fegyvergyárak által gyártott hátultöltős puskák hogyan sorakoznak egymás mellett, de önmagukban csak tárgyaknak tűnhetnek, miközben egy felvázolt folyamat végtermékei is egyben.

Külön érdekesség, hogy a látogatóhoz a háborút közel kívánja hozni a múzeum: szó szerint színes, szagos tárgyakat tekinthet meg az érdeklődő egyes fali szekrényekben. Ami további plusz pont (vagy nevezhetjük már ezt is érzékenyítésnek), hogy átgondolt kiválasztási logika mentén lehet egy-egy falrészen rövid, egymással szembe állítható életrajzokat olvasni a történelmi korszakokhoz, a bemutatott tematikához kapcsolódó személyekről. A kettősség szintén megjelenik egyes részeken: az első és a második világháború német propagandájának bemutatása egy térben történik, csupán a padlón található vonal választja el egymástól a két időszakot.

A németül nem tudó érdeklődők számára jó hír, hogy minden információ a tárgyalt időszakról, kiállítási tárgyakról, személyekről angolul is ki van írva, ugyanazzal a tartalommal – ugyanakkor a vitrinek megvilágítása nem feltétlenül kedvező, mivel sok esetben nehezen olvashatóak a szövegek. Még egy negatívum róható fel a múzeumnak, ami egyben az erénye is: a hatalmas tárlatot embert próbáló részletesen átnézni (felületesen viszont nincs értelme), így jelen sorok írója pironkodva bár, de bevallja, hogy a három és fél órát felölelő látogatása alatt nem tudta végigjárni a tejes kiállítást. A mulasztást természetesen lehet javítani egy ismételt látogatással, amikor a még nem látott részekkel lehet kezdeni a tárlat megtekintését. Erre egy hétfői nap is ideális lehet: a múzeum ugyanis ezen a napon szintén várja a látogatókat, hovatovább 18 és 21 óra között ingyenesen lehet bemenni (sikerült tehát a 3 eurós diákjegyet is überelni valamivel).

A múzeum mellett kiállított páncélosokat is érdemes megnézni – a szerző felvétele

A múzeum megközelíthetőségéről nem esett még szó: a város főpályaudvarától a 7-es és 8-as villamossal lehet tömegközlekedéssel a leggyorsabban megközelíteni az intézményt szűk harminc perc alatt, a Staufenbergallee megállóhelyen pedig már ki van táblázva, hogy merre található a múzeum, amely előtt még a Vörös Hadsereg emlékművét is meg lehet tekinteni. A látogatás előtt/után/helyett pedig az intézmény épülete mellett lehet végigsétálni a Bundeswehr és a Volksarmee (sőt, a Volksmarine egy hajója is jelen van!) páncélozott járművei között. Bizony érdekes kontrasztot tud mutatni egy M113 és egy BMP-1 vagy egy Leopard 1 és egy T-72 egymás mellett.

Találós kérdés: milyen páncélos rejlik a ponyva alatt? – A szerző azért fotózta le, mert nem tudott rájönni a típusára

A bejegyzés borítóképén a 2011-es újranyitása után látható a múzeum (forrás: Wikimedia Commons)

Facebook Kommentek