Bazi nagy görög mentőcsomag; Marshall harvardi beszédétől a korinthoszi csatornáig

Baranyi Tamás Péter

70 évvel ezelőtt indult útjára minden idők legnagyobb amerikai mentőcsomagja, a Marshall-terv. Görögország egy kicsit mindig a tönk szélén állt, de a világháború és a polgárháború után tényleg nem látszott a fény az alagút végén. 1947-ben Nagy-Britannia jelezte az USA-nak, hogy nem tudják tovább finanszírozni az országot. Amerika először a Truman-elv, majd a Marshall-terv keretében próbált meg életet lehelni a görög gazdaságba. Ennek sokan örültek, sokan pedig panaszkodtak – ez 2008 és 2015 után aligha meglepő. A harvardi beszéd 70. évfordulóján forrásokat közlünk a Marshall-terv egyik legfontosabb célpontjáról, Görögországról.

george_c_marshall.jpg
George C. Marshall

George C. Marshall, az Egyesült Államok – talán valaha volt legjobb – külügyminisztere 1947. június 5-én jelentette be a Harvard Egyetemen tartott beszédében, hogy az USA kész a háború pusztította európai infrastruktúra újjáépítésében részt venni. Ahogy fogalmazott,

“Annak felmérése során, hogy mik Európa talpra állításának követelményei, jól meghatároztuk az emberéletben mérhető veszteségeket, a városok, bányák és vasutak látható elpusztítását, de az elmúlt hónapokban világossá vált, hogy ez a látható pusztítás valószínűleg kevésbé súlyos, mint az egész európai gazdaság felépítményének összeomlása. […] Az igazság az, hogy a következő három-négy évben Európa igénye a külföldi — elsősorban amerikai — élelmiszerre és más létfontosságú árukra sokkal nagyobb lesz, mint jelenlegi fizetőképessége, és ezért jelentős külső segítségre lesz szüksége, különben nagyon súlyos gazdasági, társadalmi és politikai romlásnak néz elébe.”

ep2m.JPG
Ez a kislány még az Oxfam segélyeiből kapott

Az USA hitelekben és vissza nem térítendő támogatásokban mintegy 13 milliárd dollárt (ez mai értéken számolva 130 milliárd) pumpált Európába. Írásunkban Görögországra koncentrálunk. Hogy miért, ahhoz James Warrennek, egy magas rangú amerikai koordinátornak a szavait idézzük fel:

“A görögországi amerikai misszió megelőzte a Marshall-tervet egy évvel, és amikor a nagyobb, európai léptékű Marshall-terv életbe lépett, a görög projektet egyszerűen beszerveztük alá. Ez ugyanakkor egy nagyon, nagyon más program volt, ami a léptéket illeti. Az európai Marshall-segély fontos volt, de összességében marginális erőforrás volt Európa számára. Görögországban viszont létfontosságú volt. Az összes görög külföldi forgalom 75%-áért a Truman-elv, majd később a Marshall-terv volt felelős. Ez nem marginális volt, hanem létfontosságú az ország túlélése szempontjából.”

James Warren fiatalemberként érkezett 1950-ben Görögországba, de hamarosan a Marshall-terv Pénzügyi és Programigazgatóságának importügyi vezetője lett. Egy interjújából kiderül, hogy az amerikaiaknak sem volt könnyű dolguk.

“– Amikor megérkeztem Görögországba, az volt az első munkám a Princeton után. Úgy érkeztem ide, hogy Görögország rejtély volt a számomra. Nem tudtam róla semmit. Megvolt nekem a szokásos iskolás Periklész-dolog, de ennyi.

– Hogy felkészüljön Görögországra, kapott bármilyen felkészítést?

– Feltettek egy üres gépre.”

Gyorsan bele kellett rázódnia az ország megismerésébe, hiszen gyakorlatilag teljesen el volt pusztítva, az amerikai dollároknak pedig – a harvardi beszéd és az egész tervezés értelmében – a lehető leghasznosabb helyekre kellett folynia. Warren így emlékszik vissza az ország állapotában.

“Egy millió kecskét öltek meg, egy millió bárányt, az összes jószág legtöbbjét. Alig állt akár egyetlen híd is az országban. Ez, úgymond, a második világháború hagyatéka volt, de ehhez jött még hozzá a polgárháború, és annak következménye, az elképesztő állapotban lévő társadalom. […] Azt hiszem, nem kételkedtünk benne, hogy az amerikai segély nélkül Görögország lement volna lefolyón. Az ország a szakadék szélén táncolt. Az athéni kormány segélyért folyamodott Amerikához, de az az igazság, hogy a kormány alig tudta intézni az ügyeit. Tragikus volt a helyzet, az ember azt mondhatná, hogy a kormányt megbénította a saját félelmeinek a hálója, olyan volt, mint egy hipnotizált csirke a kígyóval szemben.”

Nem túlzás tehát állítani, hogy ömleni kezdett a pénz a görög gazdaságba. De pontosan hogy is használták fel őket? Lényegében mindenhogyan: nemcsak dobozos élelmiszert küldtek Görögországba, hanem a legkülönbözőbb területeken hajtottak végre strukturális reformokat; adóügyi szakemberekkel terveztették újra a görög adórendszert, műtrágyagyárakat telepítettek, utakat, hidakat javítottak meg. Az egyik legkülönösebb projekt a megfogyatkozott szamárállomány feltöltése volt: a görög szamarak helyére oklahomai és missouri szamarakat hoztak. Nagy szüksége volt ezekre a hadseregnek a hegyekben; ezek az állatok azonban sokkal nagyobbak voltak, mint a régiek, és nem fértek el a szűk hegyi utakon. A hadsereg ezért ezeket később eladta a völgyekben a megmaradt görög szamarakért.

58-343.jpg
Missouri szamár Görögországban

Mindez azonban nem volt elegendő, hiszen nemcsak a görög gazdaság, de a görög társadalom is romokban hevert, a polgárháború még tartott, az emberek nem hittek a jövőben, és meglehetős gyanakvással figyelték az amerikaiakat. Szükség volt zászlóshajóként működő projektekre, amikkel mindenki számára meg lehetett mutatni az amerikai jelenlét pozitívumait. Az egyik ilyen zászlóshajó az elektromos áram volt. James Warren visszaemlékezése szerint:

“A mezőgazdaságon és a kommunikáción túl volt egy a görög történelem szempontjából egyedülálló projekt, ez pedig az országos elektromos áramhálózat volt, amit a Peloponnészoszon, a Pindosz-hegységben épített vízerőmű táplált, valamint a helyben elérhető lignitből energiát nyerő termálállomások, illetve ezek rendszerbe kapcsolása. Ez nagyon látványos és önbizalom-növelő vállalkozás volt, abban az értelemben, hogy mindenki láthatta, ahogy ezek az áramszedők végigvonulnak az országon, és érezhette, hogy az ország a gyógyulás útjára lépett.”

A másik látványos vállalkozás a Korinthoszi-csatorna volt.


Korinthoszi-csatorna békében és háborúban

corinth.gif
Korinthoszi-csatorna a Balkán és a Peloponnészoszi-félsziget között

A csatorna, ami a Peloponnészoszi-félsziget legszűkebb pontjánál biztosít szabad hajózást az Égei- és az Adriai-tenger között, különlegesen fontos volt a görögök számára, hiszen már az építése is egy jelentős nemzeti projekt volt. Már 1830-ban, a függetlenség első hónapjaiban felmerült a régi türannoszok álmának beteljesítése, de csak az 1881 és 1893 közötti építkezés hozott eredményt. A terveket egyébként hazánk fia, Türr István dolgozta ki.

diorygaed-23_9.jpg
Korinthoszi-csatorna a XX. század elején

Végül az ünnepélyes keretek között 1893-ban átadott Korinthoszi-csatorna nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, elsősorban azért, mert a kemény sziklából csak szűk csatornát lehetett kivájni, amit a tengerjáró hajók ellenben nem tudtak használni. A csatorna nem változtatta meg a keleti Mediterráneum kereskedelmét, de átrajzolta Görögország stratégiai térképét: innentől kezdve a csatorna, és főleg a felette átívelő híd váltak az egyik legfontosabb stratégiai ponttá, hiszen a Peloponnészoszi-félszigetet gyakorlatilag mesterséges szigetté tette. A hidat és a csatornát 1941-ben a németek foglalták el. Az ejtőernyős támadást itt örökítették meg filmen:

435px-bundesarchiv_bild_101i-178-1533-03a_balkan_griechenland_kanal_von_korinth.jpg
Német tiszt a Korinthoszi-csatornánál, a híd felé mutatva 1943-ban

1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották a hidat, és vasúti szerelvényeket borítottak a csatornába. Erről mozgókép-felvétel is készült:


A Korinthoszi-csatorna kitisztítása az egyik legnagyobb, Marshall-tervből finanszírozott vállalkozás volt, annak ellenére, hogy a csatorna nem volt létfontosságú a görög gazdaság szempontjából. Ismét James Warrent idézve:

“Azt hiszem, a Korinthoszi-csatorna kitisztítása bizonyosan egy olyan vállalkozás volt, aminek sokkal inkább pszichológiai, mint gazdasági hatása volt. Olyan vállalkozás volt, ami fellélegzést nyújtott egy társadalomnak, ami még mindig nagyon, de nagyon ideges volt, és amelyiknek már nem volt bizalma a jövőben. Annak a tudata, hogy Amerika idejött, és csinált valami nagyon is kézzel foghatót, világosat, láthatót, mint ez a vállalkozás, ez nagyon fontos volt.”

album17.jpg
A Korinthoszi-csatorna tisztítása. (Forrás: W. Averell Harriman iratai, Library of Congress)

Végül összesen 48 millió dolláros Marshall-segély pénzen tisztították ki meg a vízi utat a híd darabjaitól, a vasútelemektől és egyéb szeméttől. Az amerikaiak profi PR-t szerveztek az európai újjáépítés köré, és sok helyen ott voltak kamerákkal is. Az egyik ilyen, a Marshall-segély görögországi hatását bemutató filmben 3’-nél kezdődnek a Korinthoszi-csatorna munkálatai:

Persze nem mindenki örült a Marshall-tervnek. A szovjetek a „dollárimperializmus” feltámadását látták a terv mögött – nem minden alap nélkül. Andrej Visinszkij, a szovjet külügyminiszter helyettese 1947 decemberében fejtette ki kormánya álláspontját az ügyben:

“Az úgynevezett Truman-elv és a Marshall-terv különösen feltűnő példái annak, ahogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének elveit megsértik, ahogy magát a szervezetet megsértik. Ahogy az elmúlt néhány hónap tapasztalata megmutatta, a Truman-elv meghirdetése azt jelenti, hogy az USA kormánya elmozdult a nemzetközi együttműködés és a nagyhatalmak együttes cselekvésének elutasítása felé, és afelé, hogy megpróbálja rákényszeríteni akaratát más független országokra, miközben a szükséget szenvedő országokban segélyként szétosztogatott gazdasági erőforrásokat használja politikai nyomásgyakorlásra. Ez világosan látszik azokból a lépésekből, amiket az amerikai kormány tesz Görögországban és Törökországban.”

c2c045d539eebd7e4343a11ab5d60e5a.jpg
A szegények leborulnak a győzedelmes dollár előtt. Szovjet karikatúra 1947-ből

A görögök egy része, és nemcsak a polgárháborúban a kommunista oldalon harcolók, úgy vélte, hogy az amerikaiak csak a saját érdekeiket védik Hellászban. Kevin Andrews író, régész ekkor járta be Görögországot, az ebből készült könyvben pedig egy fiatal csendőrrel folytatott párbeszédét írja le:

“– Mi a helyzet a Marshall-tervvel és a segélyekkel, amiket küldünk?

– Segély! Segély, amit orrcseppentővel mérnek! – válaszolta fejét hátravetve.

– A Görögországba érkező amerikai segély nem is tudom, hány millió dollár per napos ütemben jön – válaszoltam.

– Hol? Hol? Mutassa meg! Hol kéne keresnünk?

– Az utaknál és hidaknál, amiket újraépítünk, a csatornáknál és kikötőknél, amiket kitisztítunk, a megbízásoknál, amiket a görög iparnak adunk.

– Amán! – kiáltott fel. – Utak, amikre maguknak van szükségük stratégiailag. Hidak, amiket másnap éjjel az andartes (gerillák) megint felrobbant. Kikötők, a maguk hajói számára! Megbízások az iparunknak?! Úgy érti, azok a szerződések, amiket közvetlenül az athéni gazdagokkal kötnek? Azt gondolja, valaha látni fogunk ebből valamit is!?”

Ebben a közegben az ország elektrifikálása és a Korinthoszi-csatorna kitisztítása, amiket nem robbantottak fel másnap, és különösebben az amerikaiak közvetlen stratégiai érdekeit sem szolgálták, megfelelt a célnak, hogy mutassák az USA jóindulatát a görögök felé. Görögország – bár a hidegháborús nyugati szövetség sok előnnyel járt – azóta sem tudott teljesen stabilizálódni, de a Korinthoszi-csatorna továbbra is hajózható. Tágasabb mondjuk nem lett.

55895b738b5a083f96a0430271e3f9c6.jpg
Napjainkban


Felhasznált irodalom:

Andrews, Kevin: The Flight of Ikaros. Travels in Greece During the Civil War. First Paul Dry, Philadelphia, 2010.

Donovan, Robert J.: The Second Victory. The Marshall Plan and the Postwar Revival of Europe. Madison Books, New York—London, 1987.

Hanhimäki, Jussi M. —Westad, Odd Arne: The Cold War. A History in Documents and Eyewitness Accounts. Oxford University Press, New York, 2003.

Hitchcock, William I.: The Marshall Plan and the creation of the West. The Cambridge History of the Cold War. Vol. I. Cambridge University Press, Cambridge, 2010. 154-174.

James Warren oral history. Association for Diplomatic Studies and Training, State Department, George P. Shultz Ntional Foreign Affairs Training Center.

James Warren oral history. National Security Archives, George Washington University.

Tarján M. Tamás: A Korinthoszi-csatorna megnyitása.

A nyitóképen a Korinthoszi-csatorna és hídjai napjainkban

Facebook Kommentek

További írásaink