„Vagy vaskereszt, vagy fakereszt” – Suta Gyula hadnagy nyomában
Mivel a második világháborús honvédségi iratanyag jelentős része elpusztult – vagy még a háborúban, vagy az 1950-es években, selejtezés miatt – az alakulattörténettel foglalkozó kutatók általában nehéz helyzetben vannak. Emiatt (is) értékelődnek fel a visszaemlékezések, amelyek hatalmas értékük mellett számos további kérdést is felvetnek. A memória sajátságos dolog, így néha azok is tévesen emlékeznek, akiknek amúgy semmi mentegetni/titkolnivalójuk nem lenne. Különösen igaz ez akkor, ha az események és a visszaemlékezés között több évtized is eltelt, ami az 1945 utáni légkör ismeretében egyáltalán nem ritka.
Tovább